Korunk 2010 (III. folyam 21.)
2010 / 9. szám = Tudomány - áltudomány - VILÁGABLAK - K. HORVÁTH ZSOLT: This Side of Paradise (Drang nach Westen)
72 DRANG NACH WESTEN K. HORVÁTH ZSOLT THIS SIDE OF PARADISE A társadalmi képzelet kronotoposzai a Mézga családban És ha figyelembe vesszük azt is, hogy a mese mint forma a vágyvilág megformázása, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a mese lényegében a saját kalandja annak, aki átéli, aki költötte, aki elmondja, aki hallgatja. Aki a mesét átéli, azonosítja magát a hősével, különben a vágyvilágnak nem volna jelentősége, élménysúlya. Honti János ■ 1. A magyarországi közbeszédben általánosan tartja magát az a nézet, hogy 1989 nemcsak a politikai és társadalmi berendezkedés tekintetében jelentett változást, de igen jelentős kulturális átrendeződést is eredményezett. Csakúgy mint az előbbieknek, melynek eredményeit szinte azonnal a saját bőrén tapasztalhatta a posztszocializmusban élő állampolgár, az utóbbi váltásnak is értelemszerűen számtalan következménye lett, ám jóval kevésbé látható módon, s hatásai is inkább a hosszabb időtartamban mutatkoztak meg. Két évtizeddel a rendszerváltás után azonban, mikor az 1989 környékén született gyerekek már felnőttek, adott esetben egyetemre járnak, ez a kulturális értékátrendeződés sokkal jobban kitapintható, egyértelműen hiányoznak a közös kulturális vonatkoztatási pontok. Másképpen fogalmazva, azoknak, akik 1989 előtt szocializálódtak, többé-kevésbé van egy közös kulturális élményviláguk, melyet kisebbrészt az akkori magaskultúra, nagyobbrészt pedig a populáris kultúra teremtett meg. Szinte egyre megy, hogy az illető az 1950-es évek elején született, vagy az ebben a tekintetben korszakhatárt jelentő hetvenes évek közepén, mindegy, hogy falun vagy a fővárosban, sőt tulajdonképpen még az is közömbös, hogy milyen társadalmi státuszt töltött be. A Tenkes kapitánya vagy a Doktor Bubó éppúgy hozzátartozott a széles értelemben vett kultúrájához, mint ahogyan az iskolában el kellett sajátítania Radnóti vagy Petőfi költészetét. Ez a meglepő folytonosság azért maradhatott fenn, mert az akkori Magyar Televízió műsorpolitikájában megnyilvánuló hivatalos műveltségeszmény körülbelül három évtizeden keresztül fenntartotta, újratermelte és rutinizálta e tudást, ezért maradhatott fenn egészen 1989- ig szinte megingathatatlannak tűnően ez a populáris kultúrát illetően csaknem homogén tudásszociológiai környezet. A rendszerváltást követően ez az evidencia felszakadt, de nem azért, mert mondjuk A Szabó család című, 1959-től folyamatosan jelentkező rádiósorozatot vagy a Szomszédok című teleregényt egyik pillanatról a másikra levette volna a rádió vagy a televízió a műsoráról (ez csak jóval később következett be), hanem azért, mert az akkor felnövekedő nemzedéknek ez a tudásszociológiai miliő meglehetős gyorsasággal érthetetlenné és értelmezhetetlenné vált. Persze a társadalomtörténeti kutatások sokszor rámutattak már arra, hogy még a gyors és mélyreható ideológiai, társadalmi, politikai változásokat kísérő kulturális váltás sem ismer olyan éles cezúrát, mint amilyennel a jog-, a politika- vagy az intézménytörténet dolgozik, mert egyrészt mindig vannak olyan formák és tartalmak, melyek tovább élnek, másrészt meg, mert a