Korunk 2011 (III. folyam 22.)
2011 / 3. szám = Élettörténetek antropológiája - VILÁGABLAK - K. HORVÁTH ZSOLT: A barbárokra várva (Drang nach Westen)
AK 2011/3 dala (1963). Mindkét forma gondolati tengelyében azonban az a gondolat áll, hogy a Horthy-rendszernek a városi migrációra adott társadalompolitikai válasza a barakktelep volt, míg az államszocializmus erre a (modern) lakótelep fogalmával felelt; ezzel a lakhatás- és társadalompolitikát szimbolikus szintre emelte és jelentéstörténetté alakította a Kádár-rendszer.23 Ezt megelőzően azonban - nem találunk rá jobb szót - beleártotta magát a korai Kádár-rendszer egyik legneuralgikusabb kérdésébe is: az emigránskérdésbe. Kalmár Melinda monográfiája éles szemmel s jó fogalomalkotással ragadta meg, hogy a Kádárkorszaknak közvetlenül a forradalom után, a berendezkedés idején egy sor kérdésre plauzibilis választ kellett adnia: ezt nevezte „interpretációs kényszernek”. Ezen értelmezési problematikák közé sorolható az is, hogy milyen magyarázatot ad a rendszer annak a mintegy kétszázezer embernek a távozására, akik a forradalom alatt vagy közvetlenül utána hagyták el az országot.24 Ezen belül Budapest különösen fontos volt, mert a menekültek több mint a fele innen távozott. A hivatalos, társadalompolitikai válasz a négy központtal (Budapest, Győr, Szombathely, Zalaegerszeg) létrehozott Hazatelepítő Központok felállítása volt, melynek célja - az Állambiztonsági Értelmező Kéziszótár korabeli, tömör meghatározása szerint - „az 1956-os ellenforradalom leverése után a meggondolatlanul tiltott határátlépést elkövetők hazatérése és az egyéni ügyeket nagy vonalaiban felülvizsgáló szerv volt”.25 A belügyminiszter-helyettes 20-292/16//1956. számú, 1956. november 28-ára datált utasítása nyomán ideiglenes jelleggel valóban három vidéki központtal létrehozták ezen intézményt, s feladatát az Ausztriából önként visszatértekkel kapcsolatosan öt pontban határozta meg: 1. átmeneti gondozásba vétel; 2. személyazonosság megállapítása; 3. a határátlépés helyének, idejének és módjának tisztázása; 4. bűnügyi azonosításuk (priorálásuk) elvégzése; 5. a súlyos ellenforradalmi cselekményt elkövetők és a szökött elítéltek kivételével a hazatértek lakhelyre szállításának megszervezése. A rendelkezés 48 órában maximálta a vizsgálat lefolytatását, s a miniszteri utasítás szándékából világosan kitűnik, hogy a Hazatelepítő Központot logisztikai szándékkal állították fel (a „nem büntetőintézet” és a „szigorúan tilos az ide kísért személyek bántalmazása” formulák kiemelik mindezt), amennyiben az akár politikai, akár köztörvényes bűncselekmény gyanúja alá eső személyeket azonnal át kellett adniuk a területileg illetékes ügyészségnek.26 Egy a forradalom utáni időszak komplex zűrzavarát áttekinteni óhajtó 1956. decemberi havi jelentés szintén az égetően fontos problémák közé sorolja a „disszidálás” kérdését. Az irat szerint a menekülési hullámot megállítandó a kormány háromlépcsős akciótervet foganatosít, melynek értelmében a határőrséget megerősíti, a határsávot lezárja és külön engedély nélkül megközelíthetetlenné teszi, s szempontunkból ez a legfontosabb - nyílt propagandát folytat az Ausztriában s általában a befogadó országokban lévő szörnyű, tarthatatlan állapotokról. Ehhez a szándékhoz sorolható tehát a Népszabadság december 21-i számának az a kitétele, miszerint a legtöbb menekült azért hagyta el a hazáját, mert „hisztériába esett”, vagy a Magyar Rádió december 25-i híre, mely arról ad számot, hogy a bécsi magyar követség szerint tőlük hétezer ember kész visszatérni Magyarországra.27 Szamos Rudolf pontosan ezen a propagandavonalon kapcsolódik újfent témánkhoz. A Magyar Rádió Szülőföldünk címmel ugyanis olyan műsort indított 1957-ben, melyben a honvágy és az idegen környezettől való félelem, továbbá az itthoni politikai, társadalmi környezet normalizálódásának (valamint a büntetésmentes hazatérés) retorikájával igyekezett ellensúlyozni a Szabad Európa Rádió hangjait. A műsor anyaga 1958-ban, Szamos válogatásában könyv alakban is megjelent: címére (kommentár nélkül) és szerkezetére egyaránt jellemző az a benyomáskeltési stratégia, melynek értelmében a kiválasztott levelek a hazáért sóvárgó, a Nyugatban, a fogyasztásban csalódott retorikája önmagáért beszél, vagyis kimondatlanul is a manipulációmentes beszéd illúziójára épít. Biztos, ami biztos, a kis kötet élére Szamos egy rövid, ám ugyancsak árulkodó előszót helyezett, melyet érdemes 94