Korunk 2011 (III. folyam 22.)

2011 / 3. szám = Élettörténetek antropológiája - VILÁGABLAK - K. HORVÁTH ZSOLT: A barbárokra várva (Drang nach Westen)

m 2011/3 96 Az emigrációra irányuló médiafigyel­met ugyanakkor valahogyan a magyar társa­dalomra kiterjedően is ellensúlyozni kellett: amíg ott a Kádár-rendszer erőfeszítéseit igyekeztek a magyar szervek vonzóbbá ten­ni, addig Magyarországon a Nyugatra irá­nyuló sóvárgó figyelmet és vágyakozást kel­lett valahogyan megzabolázni. Ám a nyitás politikájába már nem fért bele a direkt el­lenségkép (mely a dogmatizmus időszaká­nak filmjeit jellemezte), ennél árnyaltabb, rafináltabb szcenárióra volt szükség, s a po­puláris kultúra műfajilag körülírt történet­vezetése, jellemábrázolásai, tematikái tál­cán kínálták a megoldást - csak létre kellett hozni az ideillő adaptációkat. 4. Szamos Rudolf 1970-ben jelentette meg Kántor nyomoz című bűnügyi regényét, melyet két év múlva követett a Kántor a nagyvárosban.30 A kötet nagy siker lett, szin­te évente követik újabb kiadások ebben az évtizedben, okát azonban nem a próza fi­nomságában vagy a bűnügyek egyedi, izgal­mas megfejtésében, sokkal inkább a történet középpontjába állított, a kutya és az ember eltéphetetlen barátságáról szóló szívhez szóló történetben sejtjük. Egyfelől kisgyer­mek vagy kedves állat szerepeltetése mindig célravezető a nézők szívének megolvasztá­sában, régi trükk ez, ám Kántor még ennél is többet jelentett: az okos nyomozókutya centrumba állítása ugyanis elkerülte a rendőr-állampolgár szembenállást, ameny­­nyiben az állat per definitionem nem lehet felelős annak a belügyminisztériumnak a tetteiért (tizennégy évvel vagyunk az 1956- os forradalom és hét évvel a nagy amnesztia után!), amelyhez állományi értelemben per­sze maga is tartozott. „A kutya - fogalmaz a regény - elsősor­ban az embertől függ. A kutyának, bármi­lyen értelmes lény is, nincs önálló társadal­ma, nincs saját társadalmi érzéke... Ezért, ha az ember nemes és tiszta célok érdeké­ben kéri a kutya segítségét, megkapja tőle, de megkapja sötét szándékai valóra váltásá­hoz is.”31 Módfelett fontos az is, hogy Kán­tor nem eleve rendőrkutya, hanem éppen­séggel egy táska- és pénztárcalopásra kikép­zett, megkínzott eb, aki az első részben kol­bászt lop, mert nem kapott enni. Ekkor még Jámbornak hívják, s tolvaj gazdája azért ne­vezte így, mert szerinte gyáva volt. Jámbor (Kántor) szökése és Csupatival való találko­zása tehát szimbiózis: az ember „a” jót, „a” tisztességet, „az” erkölcsöt, „a” rendet tanít­ja meg a kutyának, míg az különleges képes­ségeivel hálálja meg mindezt - találkozásuk: purifikációs rítus.32 Ezért nélkülözhetetlen a vele dolgozó rendőr, s ezért korántsem kö­zömbös az ő minősége sem, vagyis az ügye­­fogyott, lassú felfogású, de jó szándékú és igyekvő Tóti Tibor őrmester (utóbb: törzsőr­mester) alakja, akit azonban szinte soha nem ilyen hivatalosan kezelnek, hisz mind a regény, mind az ebből készült tévéfilmso­rozat (1975) becenevén, Csupatinak, illetve néha Kutyásnak nevezi. Eleve kisrendőrről van szó, akit hivatali elöljárói (elsősorban Bokor őrnagy) minduntalan lehordanak, to­vábbá a becenév használata hasonló effek­tus, mint a kutya középpontba állítása: elold a hivatalosság nyűgétől, emberközelivé tesz. A Kántor-történetek azonban nem a képzelet szüleményei, hiszen ezen a néven valóban volt a Magyar Rendőrség állomá­nyában egy kitűnő képességű nyomkövető kutya (1951 és 1964 között), míg a történet­­béli őrmestert a valóságban Tóth Tibornak hívták. Ez azonban korántsem pusztán élet­rajzi háttér, hanem a magyar kriminalisztika egyik legszívósabb kultusza: az 1964-ben, egy bevetés során súlyosan megsérült Kán­torról, illetve teteméről közvetlenül halála után döntöttek: utóbbit kitömték a fentebb említett Rendőrség-történeti Múzeum szá­mára. A kriminalisztikai állandó kiállítás egyik saroktárlója szinte csak róla szól, itt található a híres nyomozókutya preparált változata, valamint az ő kultuszához kap­csolódó megannyi relikvia. Először is a het­venes évek derekán forgatott filmsorozatban a Kántor szerepét alakító Tuskó kutya kitö­mött alakmása, Tóth Tibor ny. r. főhadnagy közös fényképe a híres kutyával, Gyulai Sándor Kántor emlékére című versikéje, egy Kántort ábrázoló olajkép (ismeretlen mű­vész munkája) s végül Szabó Lajos r. alezre­des „Ha beszélni tudna, tán így nyilatkozna” kezdetű verses vallomása a kutyáról. A mú­zeum egészét tekintve példátlanul nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék