Korunk 2012 (III. folyam 23.)
2012 / 2. szám = Világok vége - TÉKA - BIRÓ ANNAMÁRIA: Zukunft próza?
stratégiái között keresi a párhuzamait: „Sokszor eszembe jutnak firkáim alatt a hírlapírók és az újdonászok, kik, valamint én, sokszor nem tudják, mivel töltsék be lapjaikat. Én is úgy csinálok, mintha meg volnék fizetve: kitűzök magamnak bizonyos számú lapokat, és azokat bene male megírom.”14 A műfaji szabályokat folyamatosan felrúgó szerző (nevezzük őt annak, hiszen itt nem egyszerűen naplóíróról van szó) gyakran próbálja mind önmaga, mind pedig olvasója számára világossá tenni, hogy a fehér laptól való félelem új alkotási stratégiákat is megenged, és a haszontalannak tűnő dolgok fontosabb szerepet is betölthetnek, mint a történetileg jelentős események. „A naplászatot úgy kell venni, mint egy társalgási kedvtöltést, hol kevés komoly szó, legtöbb léhaság foglalja el az elméket, így beszélek én is kegyes olvasóimmal. Még egy fél lap hátra van, komé, nem lehet üresen hagyni azt sem, a horror vacui nem engedi azt meg.”15 Mégis miket tudhatunk meg a hatalmas naplófolyam mintegy egytizednyi kiadott részéből? A köteteknek, függetlenül a címben megjelölt tárgyaktól, folyamatosan visszatérő témái vannak: a szerző mindennapi (a napirendet az írás penzumához hasonló rigorozitással betartó) élete, olvasmányai és különböző nőismerősei, az olvasó számára megfejthetetlen Nagy Falang tagjaival való találkozásai, a nőismerősök rendszerezése, mely egyben memoriterként is működik. Az élet rendszerbe foglalása mintha egyik fő célja lenne Gyulaynak, s ebben a rendszerben a naplóírás is kitüntetett szerepet foglal el: „Igen kevés idő van már arra, hogy valami egyébhez fogjak, azért csak a naplászattal maradok, melyet bármikor félbe lehet szakasztani, nem úgy, mint más komolyabb foglalkozást. Mikor az egyet üti, leteszem a tollamat és indulok hírlapot olvasni, mikor üti a kettőt, leteszem a hírlapokat és ebédre megyek. Alles nach der Stunde.”'11 Török Zsuzsa a rendszerességet, a napok ismétlődő jellegét azzal magyarázza, hogy Gyulay személyes ideje ciklikus:17 a hónapokat, éveket egyrészt egészen intim cselekedetek szabályozzák: a kéthetente ismétlődő körömvágó péntek nap vagy a csütörtökönként bekövetkező örömlánylátogatás (hiszen a hét további napjain egy-egy hozzá közelálló személy az illető napon történt halála megakadályozza ebben), a hónapokat és a személyes emlékezést strukturáló úgynevezett normanapok (amikor szintén halottaira emlékezik) vagy a zarándoklat-jellegű utazás Andrásfalvára. Az történelmi idő és a személyes idő nem hierarchizált voltára utal a kötetekbe bemásolt nevezetes napok sajátos rendszere is. Március 15-éről például ezt olvashatjuk: „Martius tökén 1848ban ütött ki Budapesten a forradalom. Ugyanazon évben és napon született Naisz Mari cukrász leánya. Ugyanaz napon 1860ban egy tüntetés alkalmával többen megsebesültek, az egyik áldozata azon napnak Fornyák jogász volt, ki sebeiben azután meg is halt. Mart. 15. 1807ben volt temetése néhai kedves Atyámnak, gr. Gyulay Ferencnek. Béke hamvainak!”18 Érdekes olvasástörténeti adalék az is, ahogyan Gyulay olvasmányait, illetve az olvasmányokhoz kötődő nyelvet kezeli. Az általa olvasott kötetekből szinte minden esetben kijegyzeteli a legfontosabbnak tartott részeket, de nagyon ritkán kommentálja azokat. A nyelvet is sajátos módon használja: az olvasottakat gyakran eredeti nyelvükön írja le, saját szövegébe pedig gyakran kever német, angol, olasz, francia vagy akár román szavakat, félmondatokat, mondatokat. Az irodalmat igyekszik belsővé tenni, s élete egy-egy eseményét a környezetében hallott anekdoták mellett jelöletlen idézetekkel magyarázza vagy oldja fel. Ő maga is reflektál rá, hogy a sajátos alkotásmód később megoldhatatlan feladatok elé állíthatja olvasóit, az aktív olvasásra (hasonlóan néhány 20. század végi szerzőhöz) ő is számít: „Az olvasó dolga kitalálni, mi abból az enyém, mi a másé, amit jegyezgetek.”19 Gyulay életének dilemmáit és az említett módszert kiválóan példázza az alábbi mondat: „Sétáljak vagy szivarozzak, that is the question.”20 A kiadott kötetekből nem kapunk választ megnyugtatóan arra a kérdésre, hogy milyen rendszert alkot a már említett Nagy Falang. A szövegekből az világossá válik, hogy Gyulay maga sem törekszik arra, hogy olvasói meg tudják fejteni ezt a kódolt rendszert, és az is sejthető, hogy külön kötetben jegyzi fel a feloldást vagy a rendszerben történt változásokat. 99