Korunk 2012 (III. folyam 23.)
2012 / 11. szám = A Horthy-korszak - UNGVÁRY KRISZTIÁN: Magyarország II. világháborús szerepvállalása
csak az állampolgárság nélküli, a hadműveleti területen lakó, illetve a német vadászrepülő-program titkos gyáraiba szánt zsidók deportálását tárgyalták. Az összes magyar zsidó deportálásáról (leszámítva a munkaszolgálatosként behívottakat) április 22-én vagy 23-án született döntés.23 Edmund Veesenmayer teljhatalmú megbízott ugyanis április 23-án jelentette Berlinbe, hogy „a zsidóakció teljesen totális”. Hozzá kell tenni: Eichmann az eredeti tervek szerint napi egy vonattal és 3000 zsidóval számolt, ámde a magyar hatóságok kérésére ezt napi négy vonatra, azaz 12 000 főre növelték. Ennek fatális következményei lettek, mivel ha az eredeti tervekhez ragaszkodnak, akkor 1944. július 9-ig, a deportálások leállításáig „csak” kb. 170 ezer főt deportálhattak volna, szemben a ténylegesen elhurcolt 437 ezerrel, akik közül mintegy 300 ezret rögtön meggyilkoltak 24 - tehát százhetvenezer ember megmenekülhetett volna Auschwitz gázkamráiból. A német megszállás után sokan az addig összegyűjtött információk birtokában már tudták, mi következhet, ha Eichmann szabad kezet kap. Az úgynevezett auschwitzi jegyzőkönyvek, amelyekről Horthy már 1944 májusában több forrásból is értesült, legfeljebb „technikai” nóvumot jelenthettek számára. Nagy vonalakban mindent tudhattak, ha érdekelte őket, mi történik a német területeken a zsidósággal. Horthy emlékiratai első kiadása szerint 1944 augusztusában ismerte volna meg a jegyzőkönyvet érthető élethazugság, hiszen akkor már a deportálások befejeződtek, így felelősségének kérdése sem merülhetett fel. Gyakorlati jelentősége egyébként az egésznek nem sok volt, mivel nagy vonalakban Horthy mindennel tisztában volt, és ha a részletek korábban érdekelték volna, elég lett volna annyi, hogy magához rendeli az Eichmann mellé kirendelt magyar csendőrségi összekötőt, Ferenczy László alezredest, aki funkciójából adódóan a szelekció részleteiről is tudomással bírt, vagy kéri egy bizottság kirendelését a németországi „munkatáborokba”, vagy esetleg felveszi a kapcsolatot a magyar katonai hírszerzéssel (amely a holokausztról bőséges információkkal rendelkezett), netán feltesz néhány keresztkérdést az illetékes német személyeknek. Neki azonban ilyesmi eszébe sem jutott. 1944 júliusában már több semleges ország is jelezte: elfogadhatatlannak tartja, ami Magyarországon a zsidókkal történik. Horthy csupán a széles nemzetközi tiltakozás hatására adta fel passzivitását. Nem került túl nagy erőfeszítésébe a további deportálások leállítása, ez arra utal, hogy már korábban is léphetett volna. A budapesti zsidóságot megmentette a legrosszabbtól. Előtte viszont passzivitásával 437 ezer embert a pusztulásba küldött. Ez a cselekedete mind a mai napig lehetetlenné teszi, hogy személyéről pozitív értelemben konszenzus alakulhasson ki. ■ JEGYZETEK 1. Példa erre az Élet és Irodalom hasábjain folytatott vita. Pl. Bojtár Endre: Antiszemita vagy-e? Élet és Irodalom 2012. július 27. 2. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Rubicon, Bp., 1999, 245, 249. 3. A kérdésre lásd Szakály Sándor: Volt-e alternatíva? Magyarország a második világháborúban. Ister, Bp., 1999. 4. A háborús szerepvállalásra lásd Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Osiris, Budapest 2005, itt. 21. 5. Uo. 123-228. 6. Truman O. Anderson: A Hungarian Vernichtungskrieg? Militärgeschichtliche Mitteilungen 2000/1, 353. 7. Ungváry: A magyar honvédség. 309. 8. Das deutsche Reich und der zweite Weltkrieg. Hg. Karl-Heinz Frieser. 8. kötet. DVA, Stuttgart 2011, 879, 957, 1152-1160. 9. Ungváry: A magyar honvédség. 478-479. részletes forrásjegyzékkel. 10. Dombrády Loránd: A magyar hadigazdaság a második világháború idején. Petit Real, Bp., 2003 7-19. Ungváry Krisztián: Szociálpolitika, modernitás és antiszemitizmus Imrédy Béla politikájában. In: Romsics Ignác (szerk): A magyar jobboldali hagyomány. 1900-1948. Osiris, Bp., 2009, 305-340. 11. Geschichte des zweiten Weltkrieges 1939-1945. (Szerk. nélkül): A. G. Ploetz, Würzburg, 1960. 125. 12. Dombrády: A magyar hadigazdaság... 278. 13. A kérdés dokumentumait lásd: Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban. Összeállította, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Juhász Gyula. Bp., 1978.