Korunk 2013 (III. folyam 24.)
2013 / 1. szám = Nemzet/köziség/fölöttiség? - KÁNTOR LAJOS: Identitás/olvasatok
KÁNTOR LAJOS IDENTITÁS/OLVASATOK ■ „Ha egy nép biztos az identitásában, szinte sohase gondol rá, ha bizonytalan, jóformán egyébbel sem foglalkozik.” Cs.Szabó László (azaz Csekefalvi Szabó, mert a Kereszturhoz közeli, Udvarhelytől sem távoli székely ősök - no meg az anyai ágon erdélyi szászok leszármazottjaként született) e mondatával természetesen nem a pesti Műcsarnok 2012-es „Mi a magyar?” kiállításán találkoztam először. Londonban járva, 1973. június 4-én ajánlotta nekem a szerző, találkozásunk emlékére, jó barátsággal a müncheni Új Látóhatár 1972.4/5. számából készült különnyomatot. Egy nép s a költészete című nagyesszéből tovább idézve, érdemes visszahelyezni szövegkörnyezetébe ezt a bizonyos mondatot. Közvetlen folytatása így hangzik: „Ki vagyok én? Mi a magyar? Erre a kérdésre annyi ádáz szenvedélyt pazaroltak a magyarok, mint mondjuk Oxfordban az erkölcsfilozófia vagy nyelvi logika vitáira. A népet belsőleg bizonytalanná tette rokontalansága Európa közepén, külsőleg egy sereg történelmi csapás, a maga hibájából, de balszerencse által is. Az ország jó négyszáz éven át számottevő középhatalom a Dunánál, királyai Bambergből, Bizáncból, Párizsból, Kijevből és Palermóból (két normann udvarból) házasodnak, de a tizenhatodik század derekától soha többé nem volt olyan független, mint Anglia vagy Spanyolország.” Már csak ebből az idézetből következően elgondolkozhatunk azon, hogyan is állunk - akár királyi, akár „közemberi” (Cs. Szabó) szinten - azzal a „vér szerinti” magyarsággal. Olvassunk bele másutt is ebbe a szövegbe, a magyar költészet kitűnő áttekintésébe. A „vezérkedéstől irtózó”, ugyanakkor „törvényhozói tekintélyű” Arany János jellem-Nem a határok, következésképpen nem az állampolgárságok döntenek a nemzeti hovatartozásban, akár a nemzeti érzés hiteles voltában.m 2013/1