Korunk 2013 (III. folyam 24.)
2013 / 7. szám = Ezerkilencszáztizenhárom - TALLÓ - IZSÁK ANIKÓ BORBÁLA: "Őrtornyok sora vigyázta a tájat..."
m 2013/7 András Bertalan, Wehner Tibor írásai jelentek meg. A két tematika eltérésein túl is különböző jellegűek az írások. Többségük kétségkívül értékes, de megjegyzéseket nem fűzök mindegyikhez, amihez pedig nem szólok hozzá, és a címe beszédes, annak említésnél több helyet és figyelmet nem szentelek. Több tanulmány szövege mellett megjelenik a szerző egy, vagy több kapcsolódó kötetének fedőlapja. Ezeket minden esetben feltüntetem lábjegyzetben. Gyáni Gábor tanulmánya nyitja az első kötetet. Címe: A nemzeti történetírás válaszúton. A transznacionális történelemről. Olyan kérdést vet fel, amire fel kell kapnia a fejét mindenkinek, aki érintettnek érzi magát a történelemben és ezzel együtt a történettudomány, történetírás jövőjében kivétel nélkül érvényes ez azokra, akik nem riasztó tömegű adatsorok képét társítják a „történelem” szóhoz. Gyáni előbb röviden áttekinti a nemzeti történetírás korlátait, majd összefoglalja a „használható múlt főbb kritériumai”-t. A hivatkozások jórészt a 20. század második felében (Eric Hobsbawm, Terence Ranger, Hayden White, Ernest Renan, Gottfried Schramm) illetve a 21. században (Frangois Hartog, Jacques Revel, Margaret MacMillan, Alexei Miller, Maria Lipman, Gyáni Gábor) megjelent munkákra mutatnak, de érintetlenül jelenik meg a monumentális történetírás nietzschei fogalma. Ezen kritériumok megfogalmazásával lepleződtek le azok a történetírói elvek, amelyek önigazolásukat önmagukból merítették. A nemzeti történetírással szemben már létrejöttek a léptékváltó irányzatok: „az internacionális, a globális, a transzferkutató, a transznacionális, vagy éppen az histoire croisée (összefonódó), valamint az entangled (egymással összekeveredő) jelzőkkel illetett történetírói programok”, amelyek a „reálisabb történeti szemléletmód” elérését célozzák. Gyáni a migrációról mint a nacionalista éthosszal szemben álló jelenségről ír bővebben - ezt vizsgálva a hagyományos felfogás valóban ítéletet mondana, vagy tragédiát írna történelem helyett. De valóban reális, vagy csak aktuális a nemzetállamokénál „partikulárisabb vagy éppen univerzálisabb tér- és időkeret”? A rovat címe találó: a Történetírás válaszúton van. Ugyanebben a rovatban jelent meg Szilágyi Imre: A szlovén történetírás 1990 után című tanulmánya, amely egy nemzeti történetírás húszéves működését ismereti. A Kisebbségben című rovat három olyan írást tartalmaz, amelyek a határon túli magyar kisebbségek történetéhez nyújtanak adalékot. Szarka László tanulmánya A Trianon utáni magyar nemzetépítés kisebbségi olvasatai Jócsik Lajos történeti esszéinek tükrében címet viseli. Már csak azért is érdemes egy pillantást vetni Jócsik Lajosnak, a csehszlovákiai magyar kisebbség jelentős alakjának a nemzetfelfogására, mert ő a tárgyalt időszakban (1930-1944), fiatalon, hosszú utat járt be a baloldali Sarló mozgalomtól, annak felbomlásakor a radikálisabb irányvonalán haladt tovább, s végül a kisebbségi magyar kommunista politika kritikusa lett. Ha beszélhetünk - és szerintem kell is beszélnünk - kisebbségi magyar eszmetörténetről, ez a tanulmány kiváló adalék a szélesebb rálátáshoz. A. Sajti Enikő: Tapasztalatok a megszállott délvidéki területekről főcím alatt rövid bevezetés után egy érdekes és tartalmas, 1919. szeptember 28-ra datált dokumentumot közöl, amelyre dr. Várady Imre - „a délvidéki magyarság legtekintélyesebb vezetője” - magánlevéltárában talált rá. Saját kutatása alapján dr. Steuer György államtitkárnak tulajdonítja az aláírás nélküli jelentést, amely a Délvidék szerb megszállásáról szól. Hornyák Árpád: Magyarok a második Jugoszláviában című rövid, de lényegretörő tanulmányában a titói Jugoszlávia kormányzati politikájának a kisebbségekkel szembeni magatartását ismerteti: a politikai kereteket, valamint ezek hatását a magyar lakosságra. A Műhely rovatban Hermann Róbert A katonai Határőrvidék 1848-1849-ben címmel közölt tanulmányt. Pritz Páltól pedig a Politikatörténeti Intézet konferenciáján, 2012. március 8-án elhangzott előadásának szövegét olvashatjuk A népi írók külpolitikai nézeteiről. Ugyane rovatban Katona Csaba egyesíti egy szereplő egyéni látószögét a hagyományos történeti megközelítéssel az 1918-1919-es Esztergomi események kapcsán (Köztörténet - magántörténet), Katona Sándor, az Esztergomi Nemzeti Tanács elnökének emlékiratait, illetve az ő fiának később kelt visszaemlékezéseit dolgozva fel. A Kitekintő rovat az aktualitások irányába fordul: Fedinec Csilla a 2012-es ukrajnai parlamenti választásokról ír. Az első kötetben megjelent írások, ha nem is függenek szorosan össze, a nemzeti történetírás, illetve kisebbségtörténet, mint közös keret, összefogja őket. Ez 124