Korunk 2015 (III. folyam 26.)
2015 / 3. szám = Magyarok a szétszórtságban - Ludányi András: A szétszórtsági tudat létrejötte magyar Amerikában
XK 2015/3 10 dali-baloldali ideológiai kötődéseit tompítsák. Ez részben a pragmatikus amerikai társadalomnak volt köszönhető. Munkájukat olyan templomi gyülekezetek révén fejtik ki, amelyekben a magyar nyelv még élő tényező. Legfontosabb intézményünk a következő generációt nevelő külföldi magyar cserkészmozgalom. Amit kiegészítenek a kulturális és irodalmi társaságok. Politikában pedig az olyan szervezeteket támogatják, amelyek a kisebbségi és emberi jogokért küzdenek. A Magyar Amerikai Koalíció, a Magyar Emberjogi Alapítvány és az Amerikai Magyar Szövetség munkáján keresztül sok szétszórtsági magyar részt vesz a karitatív munkában és a lobbizásban. Ezek a szervezetek is adnak új feladatokat a megmaradáshoz és célt a küzdéshez.17 Azok, akik kiábrándultak az ÉMEFESZ-ből, helyi alapon létrehozták az Alumni Szövetséget (más néven Bessenyei György Kört) New Brunswickben (New Jersey). A diaszpóra-öntudat elméleti alapja főleg az ITT-OTT folyóirattól származik. A mozgalom alapítói (Éltető Lajos, Csomay György és a jelen sorok írója) a hetvenes évek elejétől rendre olyan munkatársakkal egészültek ki, mint Cseh Tibor (Midland Park, New Jersey), Ludányi Nádas Panni, Bojtos László és Györgyi (Cleveland, Ohio), Nagy Károly Endre és Lukács Tibor (Columbus, Ohio), Frecska Márta és Tamás, Sass Márton és Magdi (Chicago, Illinois), Soltay László és Mária (Toronto, Kanada), akik irányítókká is váltak a későbbiekben. A hetvenes évek derekán bekapcsolódott munkánkba Bíró Béla, Várdy Béla és Ágnes (Pittsburgh, Pennsylvania), Értavy József (Buffalo, New York) és Somogyi Balázs és Csilla Connecticut államból. Ugyanakkor jöttek közénk a fiatal generáció aktivistái, Megyeri József és Bokor Erika Chicagóból, akik a mozgalom gerincét képezték az 1990-es években. Somogyi Balázs, Nagy Károly, Tóth Csanád, Papp László, Várallyay Gyula és Lipták Béla mind-mind hozzájárultak a mozgalom céljainak árnyalásához. Szent-Iványi Sándor és Hamza András, Éltető Lajos vezetésével egyben izgalmas vallási elkötelezettség alakult ki s erősödött meg. Miközben a szétszórtsági elkötelezettség teret hódított a gondolkodó amerikai magyarok között, a legbefolyásosabb emigráns gondolkodók úgy tekintettek rájuk, mint valami veszélyforrásra, amelyik gyengíti az antikommunista frontot, a Kádárrendszer elleni küzdelmet. A szabadságharcos szervezetek vezetői (Tollas Tibor, Pogány András, Pásztor László) és a Clevelandi Magyar Társaságot irányító Nádas János képviselte ezt az álláspontot. Bodnár Gábor, a külföldi Magyar Cserkész Szövetség vezetője csak privát beszélgetésekben vallotta be, hogy sok mindenben ő is osztja az ITT-OTT-mozgalom nézeteit, de nem akarta kitenni a „hivatalos” emigráció rosszallásának a cserkészetet. Ugyanebbe a kategóriába tartozott Hámos László, Veress Bulcsú és Brogyányi Jenő a fiatalabb generáció tagjai közül.18 Még meglepőbb, hogy az emigráns irodalom nagy ismerője, Borbándi Gyula, nem foglalkozott a diaszpórakoncepció térhódításával. (Pedig ő kétszer is volt meghívott a Reménység tavi ITT-OTT-találkozókon!) Az Új Látóhatárban, könyveiben és más írásaiban, a maga és írótársai számára csak az emigráns politika és irodalom volt lényeges.19 Ugyanez volt a helyzet Sisa Istvánnal, aki a diaszpóra-koncepciót úgy tárgyalja az 1990-es években, mintha ezt az ITT-OTT folyóirat tőle vette volna át.20 Mások, mint Kiss Sándor, Horváth János és Gombos Gyula a Magyar Baráti Közösség erre vonatkozó elképzeléseinek sok részét magukévá tették, és többször vettek részt az ITT-OTT- találkozókon, de nem kapcsolódtak be ebbe a vitába. Ettől függetlenül, az emigráns elit egyik ismert szellemi vezetője, Szabó Zoltán az 1999-ben megjelent könyvét Diaszpóranemzet címmel látta el.21 A legérdekesebb reakció, azaz inkább reakcióhiány a Kádár-kormány állásfoglalása volt! A Nyugatra került magyarokat ez a kormány általában hazaárulónak vagy legfeljebb reakciósoknak minősítette. Az akkori Magyarok Világszövetsége lapjában.