Korunk 2017 (III. folyam 28.)
2017 / 3. szám = Populáris műfajháló - populáris ikonok - HISTÓRIA - Kakucs Lajos: Fejezetek a temesvári izraelita nőegyletek tevékenységéből – 1846–1929
KAKUCS LAJOS FEJEZETEK A TEMESVÁRI IZRAELITA NŐEGYLETEK TEVÉKENYSÉGÉRŐL - 1846-1929 ■ Tízéves, viszonylag rövid temesvári tevékenységem idején, a tudós Singer Jakab egykori főrabbi munkáit tanulmányozva jöttem rá, hogy milyen óriási szerepet játszott a Bega-parti város zsidósága Temesvár, a bánsági polgári megvalósítások fellegvárának kialakulásában. Sajnos temesvári éveim (1975-1985) nem voltak ideálisak a város kisebbségeinek, köztük az egykori zsidóság, hagyatékának kutatásához. Romániából véglegesen eltávozva az új környezetbe való beilleszkedés nehéz évei ugyancsak kedvezőtlennek bizonyultak az ilyen irányú kutatásokhoz. A nehézségekhez az is hozzájárult, hogy a romániai rendszerváltozás után a Temesvári Bánsági Múzeumban tevékenykedő egykori kollégákkal való megegyezés alapján, megmaradva régi kutatási területemen, Bánság mezőgazdaságának és iparfejlődésének történelmével foglakoztam. Ennek ellenére reméltem és vártam, hogy a megváltozott politikai helyzet a temesvári és bánsági zsidóság történetének kutatási irányában is pozitívan fog hatni. Valóban, Victor Neumann, Ionel Popescu és főleg Tiberiu Schatteles kutatók tevékenysége jelentős haladást jelentett ezen a téren. Mégis, különösen Neumann esetében, Temesvár történetére vonatkozóan e munkák nagy része csak felületes - de mindhárom szerző esetében hiányzik a zsidóságnak a város társadalmi életében játszott szerepének a bemutatása. Akárcsak a korábbi legtöbb magyar vagy német szerző esetében, úgy a későbbi román szerzőknél is a hangsúly megmaradt a zsidóságnak a város gazdasági, kereskedelmi fejlődésében betöltött, valóban kimagasló szerepének hangsúlyozásánál. Márpedig a város fejlődését figyelve fel kell hogy tűnjön az a tény, miszerint az 1717-1867 közötti időben, az elsősorban katonai és adminisztratív eredetű, némiképp merev német polgárságot 1867-1918 között egy rugalmasabb, hajlékonyabb, rendkívül széles műveltséggel rendelkező, többnemzetiségű, de főleg zsidó eredetű polgárság váltotta fel. Ezt a változást tükrözte visza mind a kulturális, mint a jótékonysági és a sportegyesületek kezdeményezőinek és tagjainak névsora is. Ismeretes, hogy a magyarországi zsidóság emancipációjának előkészítésében jelentős szerepet játszott az 1848-as forradalmat megelőző évtizedekben, helyi viszonylatban az 1832-1836 közötti pozsonyi országgyűlésen részt vevő bánsági, elsősorban a Temes megyei nemesi küldöttség tagjainak tevékenysége.1 Az 1829- 1835 közötti időben e fiatalok egyik legismertebb tagja Temes megye alispánja, Császár Sándor volt.2 Ami Magyarországot illeti, az 1840. évi XVIII. törvénycikk szabaddá tette a zsidók számára is mind a gazdasági, mind a kereskedelmi tevékenységet, az idegen munkaerő használatát és a kulturális, jótékonysági egyesületek létrehozását. Az állandóan fellépő helyi akadályoztatások ellenére a szabad királyi városokban élő zsidó lakosság egyötöde 1848-ban már kereskedelmi és ipari tevékenységet űzött. Az eddig ismert szakirodalom alapján a forradalom kitörése előtti liberálisabb években, 1846-ban alakultak a Temesvár-gyárvárosi és Temesvár-belvárosi nőegyletek.2 história 85