Korunk 2017 (III. folyam 28.)
2017 / 9. szám = Reformáció - 500 - MŰ ÉS VILÁGA - Fenyő Ervin: Amit a gróf mesél a barokk keretből (I.)
egyaránt kihat. Kudarcra ítélt házassági kísérletei 10 (a személyek kiválasztása és az elutasítást követő öngyötrés egyáltalán nem véletlen, vágyott vagy akart), sőt a Crescence-kapcsolat gyökerei is innen eredeztethetők. De a másik haláleset ugyanilyen ösztönző. Széchenyi modern ember: kétkedő, drámaian vergődő, nehezen utat találó, ám ha valamire rátalál, a szellemvilág 11 üres edénye, intuitív lángelme, gigantikus gondolatok közvetítője. „Érzem, hogy a szellemvilággal szoros kapcsolatban vagyok. Az ördög ez, vagy a jó szellemem, nem tudom. Ha az első [-----], ha a második, akkor Magyarország nemzet lesz!” - írja naplójába 1826. február 19-én. A szöveg ismét tüzetes vizsgálódásra érdemes. Ugyan már egy későbbi életszakaszhoz tartozik, de megfogalmazódik benne a megjelölt ember dicsőségének reménye és a kétely, mert nem ismeri, nem tudja megnevezni a forrást, mely a lelkét megrohanó gazdaságot táplálja. Még nem kérdezett rá. Élete alapjaiban disszonáns. Magányosságra, társtalanságra ítélte önmagát, amit a nemzetnek áldozott élet egyenlít ki, hoz egyensúlyba és egy mindenekfeletti nagy eszménnyel és feladattal vigasztalja. 1820. november 30-án Caroline Meade meghal, alig két héttel később, ugyanez év december 13-án Széchényi Ferenc is halott. Az első haláleset Széchenyi számára a megnyílt pokol, maró bűntudattal, kíméletlen önváddal, kegyetlen szenvedéssel; a második elérhető közelségbe hozza számára a vigasztalást: az önfeláldozó, jóvátételül szolgáló, mindent egy nagy ügynek alárendelő életeszményt, melytől mulasztásai, félelmei, személyes kudarcai, bűntudata kiegyenlítődik és értelmet nyer. Ekkor merül fel benne először a híd megvalósításának gondolata. Érthetjük szimbolikusan is: teremteni hiányból, szenvedésből, de érthetjük gyakorlatilag is: álljon Pest és Buda között állandó híd! Nem juthatott át a Duna egyik partjáról a másikra... Tél volt. Apját temették... Fogadalom? Ha az, utólag az. Hogy az legyen, komolyan kellett vennie a hídeszmét. Utat kellett találnia hozzá. A felismert feladat ■ Egy 1820. augusztus 9-én írott levélben csendül fel először Széchenyi életének vezérmotívuma. Kötetünk 21. levelének címzettje Luisa Thürheim grófnő......a haza felette áll mindennek. Hosszú időre elfelejthetjük apánkat és anyánkat, rokonokat és barátokat, ha már nincsenek köztünk, és velük szemben, akkor is, ha még élnek, teljesen idegenné válhatunk - a haza azonban számunkra mindig szent és kedves marad, neki soha sem leszünk idegenek. [...] Képzelje csak el azon férfi örömét, aki egy nagy néphez tartozik, és mint annak buzgó szolgája és tagja, embertársait a boldogsághoz és a tökéletességhez közelebb vezeti. Bár ilyen pozíciót mindenütt, minden élethelyzetben, akár ha csak szűk körben is, el lehetne foglalni. Ám ami abban az országban élvezettel történne, azt vért izzadva kellene megtenni. Ért engem? Ah, ne beszéljünk erről, ez mit sem használ.” A közölt levelek közül ez a szöveg dokumentálja először, mi készül ebben az akkor 29 éves huszárkapitányban, aki a végső konklúzióba ekkor még beleborzad, el is hessegeti magától. A fordulatot a Wesselényi Miklóssal való találkozás (1821) idézi elő, amit később (1824) tovább ösztönöz a tizenkét évi plátói rajongás Zichy Károlyné Seilern Crescence iránt. A gyűjtemény mértékkel ad nyomatékot e két kapcsolatnak, és jól teszi. Az első itt közölt Crescence-levél (42.) 1829-es, de a Wesselényihez írtak közül több nagyon fontos került a válogatásba. Mindenekelőtt az a kérdés: miért Wesselényi? Miért ő az, aki előhívja Széchenyiben a feladat elvállalását? A kötetben közölt első Wesselényihez írott levélben (23. levél) feltűnik, milyen őszintén vall kapcsolatuk kezdeteiről, arról, hogy mi ment végbe benne akkor, mit élt át. Aki érzelmi világában ilyen érzékeny megkülönböztetésekre képes, annak nem lehet könnyű élete. A levél előzménye zsibói találkozásuk 1821. augusztus 1-jén, melyről Széchenyi naplójában ez a bejegyzés áll: „Dragon át (Wesselényi István) Zsibóra. Wes-i mű és világa 99