Korunk, 2019 (III. folyam 30.)

2019 / 2. szám = Utópia - TÉKA - Tapodi Zsuzsa: A történelmi regény változatairól

XK 2019/2 kitömés céljából. És végignézte a bőr lenyúzását. 1796-ban, amikor Brünnben raboskodott és váratla­nul Bécsbe szállították. Szimboli­kus értelemben: aláírta a felvilágo­sodás eszméjének csődjét kimondó dokumentumot. Hogy nem volt a fény százada. Csak barbárság volt.” (248.) Bence Erika úgy olvas, hogy közben - természetszerűleg - össze is hasonlít. A Dragomán György Máglya című regényében felmuta­tott emberi dilemma kapcsán írja: „Olyan kilátástalan élethelyzetek ezek a történelem sodrásában, ami­kor majdnem lehetetlen megtalálni a helyes utat, s nem lehet elkerülni a végzetet. Amennyiben a fiatal lány nem bújtatja el az életéért kö­nyörgő Bertukát, kegyetlen és a ba­rátnője vesztét okozó árulóvá len­ne, viszont amígy saját családja ha­lálos ítéletében működik közre.” (253.) A főszereplő nagyanyjának fiatalkori tragikus helyzetét Végel László regényének narrátoráéhoz hasonlítja Bence Erika, miközben arra is figyelmezteti az olvasót: a jó irodalom mindig megszólít ben­nünket, saját egzisztenciánk alap­jaira kérdez rá. „Árulását az élet­ben maradásért való küzdelem utolsó reménye idézi elő, életét pe­dig kétszeresen is mások [...] önfel­áldozása menti meg. Nagyon ha­sonló helyzet áll elő Lazo Pavletic történetében is. Őt partizánok állít­ják válaszút elé. Hűségét bizonyí­tandó neki kell kivégeznie fasisztá­nak titulált magyar és német barátait. Ő - állítólag - meghúzta a ravaszt. Vajon mi a helyes magatartás? Há­nyan lennének olyanok, akik a má­sik megoldást választanák?” (253.) Ennek a regénynek az értelmezése­kor is arra figyel a szerző, „hogy mi­lyen közel van egymáshoz s milyen gyorsan átcsúszhat egymásba a hősi és a martalóci létforma” (252.), „az egyszerre létező többféle igazság” (252.) felmutatására. Engem meggyőzött Bence Erika: biztosan el fogom olvasni Végel Neoplantáját is. Mi más lehetne a paratextusok írójának a feladata, mint meggyőzni a befogadót: a be­tűkre fordított figyelem megtérül. Érdemes elolvasni egyes műveket, érdemes (együtt) elgondolkozni a formájukról és üzenetükről, érde­mes a szövegek útvesztőjében bo­­lyongani. Talán kiderül végül az is, hogy van-e oka Szulimánnak a sírásra. Tapodi Zsuzsa 112

Next