Korunk, 2020 (III. folyam 31.)
2020 / 10. szám = Kolozsvári anziksz - TÉKA - Fülöp Dorottya: „Ez a ragacsos félelem…”
homályt: „A sötétség gyorsan szállt le, és úgy tűnt, ezúttal végleges lesz.” A homály kategóriájának szintén sajátos újraértelmezései a kötetben többször felbukkanó kérdéssorozatok, amelyek lényege, hogy megválaszolhatatlanok maradjanak. A szív című elbeszélés hősei hiába utaznak el keletre, ahol a bölcsek élnek, hiába próbálnak azokba a közhelyekbe kapaszkodni, amelyek mindeddig adottak voltak. Az olyan kérdések, hogy meghal-e az ember, miért van mindenből túl kevés a világon, miért nem elég mindenkinek minden, még egy keleti bölcs számára is hozzáférhetetlenek. A záróelbeszélésben hiába kerülnek elő hasonló kérdések Oreszta feljegyzéseiben, és apja, a feltám hiába igyekszik választ adni rájuk - ezek is csak a kísérlet szintjén maradnak. A kötet minden szövege azt sugallja, hogy egyszerűen léteznek olyan kérdések, amiket nem lehet megválaszolni. Az ember bizarrnak és paranormálisnak érzékelhet bizonyos jelenségeket úgy, mint az Éltévé című novellában, ahol a gyász feketeségébe beleszíneződik valami megmagyarázhatatlan árnyalat, hiszen a meghalt anya után maradt befőttekben nem csak uborkát és paprikát, hanem gondosan, olajba ejtett zoknit is találni; vagy éppen A varrásban, ahol a világ egyszerre csak mindenhol varratokkal lesz tele - de ezeket csak észlelni lehet. Minden elem kimondhatatlanságában és megfejthetetlenségében válik bizarrá, ezzel őrzi meg ismeretlen jellegét. Ahogy Howard P. Lovecraft, aki szintén hátborzongató történeteiről vált ismertté, jegyzi meg: ,,[a]z emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés.”– Olga Tokarczuk történeteinek egyik erőssége az elhallgatás masszív ereje, amellyel elementáris hatást képes gyakorolni olvasójára, s amelyhez kellően illik a nyitott zárlatok alkalmazása. Nem olcsó trükkökkel, hatásvadász jelenetekkel rémíti meg olvasóját, hanem a rejtélyes történetek nyugtalanító erejével, ami a pillanatnyi hatás helyett hosszas gondolkodásra ösztönöz. Tokarczuk tudatosan mozdul el a korábbi, gótikus irodalmi hagyományba illeszkedő történetektől, művészien megvalósítva mindazt, amit Burke is felvázol esztétikájában. Másfelől olyan intellektuális prózáról van itt szó, amely bizonyítja szerzője nagy mértékű olvasottságát akár a pszichoanalitikus elméletek, akár a világirodalmi alkotások terén, s amely üdítően hat az olyan olvasóra is, aki talán különösebben nem érdeklődne a bizarr történetek iránt. Fülöp Dorottya ■ JEGYZETEK 1. Edmund Burke: Filozófiai vizsgálódás a fenségesről és a szépről való ideáink eredetét illetően. Ford. Fogarasi György. Magvető, Bp., 2008, 67. 2. Uo., 69. 3. A gótikus irodalmi hagyományról, a rémtörténetekről, Burke és Radcliffe szerepéről. Lásd magyarul: Boldog-Bernád István: Arany János és a gótikus irodalom. In: Szilágyi Márton (szerk.): „Ősszel” - Arany János és a hagyomány. Universitas, Bp., 2018. 107-126. 4. Ann Radcliffe: On the Supernatural in Poetry. New Monthly Magazine 1826. 16. 145-152. 5. Fogarasi György: Kísértet, elmélet: Coleridge és Luther. Filológiai Közlöny 2008/1. 73. 6. John Clark: The Green Children of Woolpit, Academia.edu [https://www.academia.edu/10089626/ The_Green_Children_of_Woolpit - utolsó hozzáférés: 2020. május 16.] 7. Howard P. Lovecraft: Természetfeletti rettenet az irodalomban. Ford. Galamb Zoltán. In: Uő: Összes művei. II. Szukits, Szeged, 2003. 446.