Korunk 2023 (III. folyam 34.)

2023 / 6. szám = Performativitás a művészetekben - BALÁZS IMRE JÓZSEF • A költészet határterületei

egyszerűen a hozzáférésre azokhoz a zenékhez, amelyek a korszakban alternati­­v7­vát jelenthettek? Ez persze nem jelenti azt, hogy akinek jó minőségű felvételei maradtak fenn, eleve gyanús: a hatalomnak a kelet-európai diktatúrák felpuhultabb szakaszai­ban legalább annyira fontos volt fürdeni népszerű trendek fényében (s így nem teljesen elfojtani azt, amit amúgy is nehéz lett volna), mint az alkotóknak meg­mutatkozni. Hogy a „szocialista realista tánczenét” egészen komolyan gondolta eredetileg a hatalom, azt Ignácz Ádám tanulmánya meggyőzően mutatja ki a kötetben - en­nek a kísérletnek a kudarca vezethetett aztán arra, hogy a befogadás, a közízlés, az esztétikai nevelés felé fordult a figyelem nagyobb része, innen pedig logikus lépés az ifjúsági klubélet felfutása, amelyik aztán a hetvenes-nyolcvanas évek magyarországi zenéjének talán legfontosabb innovációs terepévé vált. A dilem­mák ebből (a korabeli közönség számára nem feltétlenül átlátható) hatalmi né­zőpontból utólag is érdekesek mindenesetre: legyen-e exportcikk az operett kül­földön, jó-e ez az országimázsnak; mit engedni bejátszani a rádióban, és mit ne; mi legyen a viszonyulás a keresztény rockhoz/beathez. Ebből a kötetből is nyilvánvaló, hogy az 1945 utáni magyar popzenének van néhány nagy, megkerülhetetlen története: ilyenek a táncdalfesztiválok hatvanas évekbeli Illés-Metro-Omega szereplései (Kappanyos András ír erről); a Képzelt riport... Vígszínház-beli bemutatója (1973, Jákfalvi Magdolna elemzi); a nyolc­vanas évek new wave zenekarai (Zombori Mónika foglalja ezt össze); vagy a Rock Színház története (Ring Orsolya vázolja fel). Meglepőbb, mert kevésbé köz­ismert témákat tárgyal a keresztény könnyűzene kádári Magyarországon való je­lenlétét jellemző szöveg (Povedák Kinga) vagy a nem politizáló jellege miatt ke­véssé emlegetett, de sajátos életérzéseket felszínre hozó funkvérvonalat végigkö­vető írás (Havasréti József). Néhány, az írásokba itt-ott beszivárgó elfogultság ellenére komoly, színvona­las, megkerülhetetlen munka született - nem zenehallgatás helyett, hanem an­nak kiegészítésére olvasandó. (Ignácz Ádám (szerk.): Populáris zene és államhatalom. Szerk. Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 2017.) Tíz mondat ötven évről ■ Újratanulni azokat a helyzeteket, amikor köznapi szenvedélyeknek is tétje van: hogy valaki zenélni akar, hogy valaki valahogyan öltözködik, hogy valaki valamit gondol - jó támpont ehhez Józsa Erika új, bővített kiadásban megjelent könyve. A kötet előző, 2003-as kiadására az interneten találtam rá néhány éve, Józsa Erika Kettő­spont című honlapján: az újabb kiadás az azóta eltelt 15 év króniká­jával és a CD-mellékleten egyes dalok újabb felvételeivel is bővült. Mint minden rendes zenekartörténet, a könyv bőven épít interjúkra, zenekari tagok visszaem­lékezéseire - a korabeli romániai nyilvánosság jellege ezt teljesen indokolja, és szükségszerűvé is teszi: a beatzene és rockzene a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas XTI­" években igazi undergroundnak számított, kivételes és szerencsés esetekben vált .U­ csak a sajtón keresztül dokumentálhatóvá. 2023/6

Next