Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 6. szám = Performativitás a művészetekben - BALÁZS IMRE JÓZSEF • A költészet határterületei
egyszerűen a hozzáférésre azokhoz a zenékhez, amelyek a korszakban alternativ7vát jelenthettek? Ez persze nem jelenti azt, hogy akinek jó minőségű felvételei maradtak fenn, eleve gyanús: a hatalomnak a kelet-európai diktatúrák felpuhultabb szakaszaiban legalább annyira fontos volt fürdeni népszerű trendek fényében (s így nem teljesen elfojtani azt, amit amúgy is nehéz lett volna), mint az alkotóknak megmutatkozni. Hogy a „szocialista realista tánczenét” egészen komolyan gondolta eredetileg a hatalom, azt Ignácz Ádám tanulmánya meggyőzően mutatja ki a kötetben - ennek a kísérletnek a kudarca vezethetett aztán arra, hogy a befogadás, a közízlés, az esztétikai nevelés felé fordult a figyelem nagyobb része, innen pedig logikus lépés az ifjúsági klubélet felfutása, amelyik aztán a hetvenes-nyolcvanas évek magyarországi zenéjének talán legfontosabb innovációs terepévé vált. A dilemmák ebből (a korabeli közönség számára nem feltétlenül átlátható) hatalmi nézőpontból utólag is érdekesek mindenesetre: legyen-e exportcikk az operett külföldön, jó-e ez az országimázsnak; mit engedni bejátszani a rádióban, és mit ne; mi legyen a viszonyulás a keresztény rockhoz/beathez. Ebből a kötetből is nyilvánvaló, hogy az 1945 utáni magyar popzenének van néhány nagy, megkerülhetetlen története: ilyenek a táncdalfesztiválok hatvanas évekbeli Illés-Metro-Omega szereplései (Kappanyos András ír erről); a Képzelt riport... Vígszínház-beli bemutatója (1973, Jákfalvi Magdolna elemzi); a nyolcvanas évek new wave zenekarai (Zombori Mónika foglalja ezt össze); vagy a Rock Színház története (Ring Orsolya vázolja fel). Meglepőbb, mert kevésbé közismert témákat tárgyal a keresztény könnyűzene kádári Magyarországon való jelenlétét jellemző szöveg (Povedák Kinga) vagy a nem politizáló jellege miatt kevéssé emlegetett, de sajátos életérzéseket felszínre hozó funkvérvonalat végigkövető írás (Havasréti József). Néhány, az írásokba itt-ott beszivárgó elfogultság ellenére komoly, színvonalas, megkerülhetetlen munka született - nem zenehallgatás helyett, hanem annak kiegészítésére olvasandó. (Ignácz Ádám (szerk.): Populáris zene és államhatalom. Szerk. Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 2017.) Tíz mondat ötven évről ■ Újratanulni azokat a helyzeteket, amikor köznapi szenvedélyeknek is tétje van: hogy valaki zenélni akar, hogy valaki valahogyan öltözködik, hogy valaki valamit gondol - jó támpont ehhez Józsa Erika új, bővített kiadásban megjelent könyve. A kötet előző, 2003-as kiadására az interneten találtam rá néhány éve, Józsa Erika Kettőspont című honlapján: az újabb kiadás az azóta eltelt 15 év krónikájával és a CD-mellékleten egyes dalok újabb felvételeivel is bővült. Mint minden rendes zenekartörténet, a könyv bőven épít interjúkra, zenekari tagok visszaemlékezéseire - a korabeli romániai nyilvánosság jellege ezt teljesen indokolja, és szükségszerűvé is teszi: a beatzene és rockzene a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas XTI" években igazi undergroundnak számított, kivételes és szerencsés esetekben vált .U csak a sajtón keresztül dokumentálhatóvá. 2023/6