Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 6. szám = Performativitás a művészetekben - TÉKA SEBESTYÉN KINGA • Történelmi önarckép újragondolva
fontos mozzanatokat. A challenge feltételei egyszerre foglalják magukba a jogegyenlőség felé való haladás megalapozó lépését, az összefogás fontosságát, a Pesti Hírlap mint információs és kommunikációs csatorna jellegéből adódó lehetőségeit, s a kihívás műfajaként Kossuthnak azt a törekvését, hogy gondolatait minél szélesebb körökhöz, minél gyorsabban szerette volna eljuttatni. A 25 szelfi sorozat, s így annak záródarabja esetében is meg kell említeni a humort, ami főként nyelvi, de helyzetkomikumként is markánsan jelen van a kötetben. A nyelvi komikum szintjén nyilvánvaló a történelmi alakok szlenghasználatában rejlő humor, ami egyben kihívás is az olvasónak, hiszen tudjuk, a szleng az egyik legtöbbet és leggyorsabban változó nyelvváltozat, így megértése biztos, hogy nem teljes mértékű a kötet összes olvasója esetében. Mindemellett felhívnám a figyelmet azokra a szöveghelyekre, ahol a korabeli dokumentumokat nagyon jól ismerő szerző olyan korabeli idézeteket vagy szavakat illeszt be jó érzékkel a kommentekbe, amelyek önmagukban humorosak, s egyszerre nagyon is informatívak, így például az egyik kommentelő neve Sohamozdy lesz, aki minden reformtörekvés esetében az úgynevezett troli kommentelő szerepébe bújik, s mindent ellenezve válogatott sértések sorozatával bombázza a többieket. A név természetesen beszélő név, Széchenyi találmánya. A helyzetkomikumra is több példát találhatunk, csupán egy olyan helyet emelnék ki, ahol ez nagyon jól látszik. Petőfi posztja alá felesége, Szendrey Júlia is kommentel, s hozzászólásaiból a férjét féltő feleség hangja hallatszik ki. Néhány fejezettel később a kor másik nagy szerzőjének, Jókainak a felesége, Laborfalvy Róza viszont idegesen hazaparancsolja a kártyázó férjét, mielőtt az ismét megszavazna valami olyasmit, amire kártyapartnerei rábeszélik. A különbség nemcsak humoros, hanem közvetve rámutathat például arra az irodalomtörténetben is sokat vizsgált tényre, hogy a Jókainál nyolc évvel idősebb úttörő színésznő maga is markánsan jelen volt a közéletben, értette a politikai mozgásokat, azok esetleges következményeit. Írásom elején azt állítottam, hogy nehéz lenne olyan műfajjelölő terminust találni, amivel a tárgyalt kötetet illethetnénk. A könyvet bemutató írásom végén úgy gondolom, inkább a másik út lehetséges, elmondani, hogy milyen műfajok keresztmetszete a kötet. Ebben segíthet az is, ha megnézzük, kikből állhat a 25 szelfi célközönsége. A könyv nem rendelkezik olyan ajánlóval, ami ezt meghatározná, ugyanakkor a fiatalok mindennapi kommunikációs platformjait mintázó posztolós, kommentelős forma, a nagy, színes illusztrációk, s nem mellesleg a szerző tanári profilja mindenképpen arra mutat, hogy tanulóknak szánt könyvről beszélhetünk. Ugyanakkor, ha valami a tanulóknak szánt, épp annyira olvasóközönségének tekintheti a tanári réteget is. Ebben az esetben elsősorban nyilván a történelemtanárokat, de ugyanúgy az irodalomtanárokat is, nemcsak a már említett irodalmi utalások miatt, hanem például azért is, mert éppen azt a hátteret segít megérteni, ami mondjuk ahhoz kell, hogy Jókai Baradlay Jenőjében felismerhessük Tisza Kálmán alakját, aki miniszterelnökségre kerüléséhez lemondott programjának ’48-as elemeiről. A kötet ezenkívül szolgálhat olyan olvasmányként is, amelyik további kutatásra ösztönzi kézbe vevőjét, talán éppen azon témák jobb megértése érdekében, amelyekről nem hallunk sokat a reformkorból, s amelyekre több példát is hoztam írásom elején. A 25 szelfi a reformok korából tehát valahol félúton helyezkedik el a történelmi szakkönyv, az iskolai segédanyag, a tudomány-népszerűsítő írás, a történelmi enciklopédia és a szórakoztató olvasmány között, ilyenként pedig sajátos alkotás. 2023/6 116