Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-08-02 / 28. szám

124 • •­ az átalános telepítési törvényjavaslat tárgyalásakor­­ rájuk is kiter­jeszteni a ház figyelmét. Most a fő c­él az, hogy a magyar népes­ség szaporíttassék; már­pedig az­által, ha a székelyek után a fel­földi lakosokra kerülne a telepítési sor, az országon kívül levő ma­gyarok, a moldvai csángók háttérbe szoríttatnának. Azért pártolja a szerkezetet. , Kossuth Lajos- Én csak azon érdemes urak megnyugta­tása szempontjából akarok egy pár szót szólani, kik a házat más vidékek iránti tekintetre is hívták fel. Részemről kijelentem, hogy én ezt egyátalában nem telepítési törvénynek tekintem, hanem te­kintem azon több rendkívüli intézkedések egyikének, melly intéz­kedések szükségesek, hogy Magyarország békéje­s nyugalma az ellenség betörései ellen az alsó vidékekről biztosítva legyen (helyes). Ha egy részről ezen szempontból indulunk ki, más részről meg­gondolhatjuk azt, hogy egészen más szempont alá esik egy tele­pítési törvény, melly magános birtokosok földéről is netalán ren­delkeznék , és egészen más szempont alá azon törvény, melly a kincstári javakról szól, mert hiszen itt nem megtelepítendő me­gyékről, hanem csak 400 ezer holdról van szó, ne keressünk tehát oda minél több embert, mert nem fér, hanem azt gondolom , hogy most nekünk az ezen országban nem lakó magyarok megnyerése tisztán mathematicai plus (úgy van), ennélfogva bizonyosan tekin­tetet érdemel. Más részről a székelység túlnépesedéséről a hol nem egyedül túlnépesedés, hanem azon sok szenvedések , sérelmek miatt, mellyeknek részvevői valának azon szomorú következés állott elő a múlt időből, hogy a székelyek a constitutionális országokba mentek s vándoroltak ki, és kevesítették ez­által a magyar elemet. Ha csak a kincstári javakról van szó, a teljesítésnél a czél bizonyo­san nem lehet az, hogy oda milliókat telepítsünk, hanem az, hogy a megtámadások, a betörések ellen magyar hon biztosítva legyen, ez pedig rész­vért nem okozhat, sem jog­igényeket nem formálhat. Mihelyt bekövetkezik azon pillanat, hogy a más túlnépesedett vi­dékek jóllétéről a törvényhozásnak gondoskodnia kell, a­mint hogy kell is, mert a felvidék a törvényhozás gondoskodását nagyon meg­érdemli , de hiába, mindent egy ülésben elvégezni nem lehet, — kijelentem, hogy míg hivatalban leszek, a felvidékre különös gon­dot kívánok fordítani; eddig is több előkészületeket tettem, mellyek által a felvidék túlnépesedéséből, de más okból is, a föld sovány­ságából eredeti ínségen könyilés eszközöltetett. Most is Árva me­gyében a sórétegek kutatására sikeres intézkedést tettem, mihelyt annak tudomására jöttem, hogy lehetséges. Gondolom a nemzet kí­vánatával találkozom, hogy ha azon felső vidékeknek kereset mód­járól gondoskodom, s más egyéb kereseti kútfőkről is fogok gon­doskodni , de most ne induljunk ki azon szempontból, hogy vala­melyik vidéknek jóllétet eszközöljünk, hanem, hogy a magyar nem­zetet biztosítsuk azon lázadás ellen, melly, mint látszik, egyenesen a magyar elem kiirtására van czélozva , s minden egyes adat azt mutatja, hogy a magyar nemzet elnyomására van intézve. Tehát a megtámadtatás ellen kell biztosítani Magyarországot; csak ennyit voltam bátor előterjeszteni. Mi a bukovinai s moldvai csángó ma­gyarok behozását illeti, ha a törvényhozás említést tesz róla, ellene­­ részemről semmi észrevételem nincs, én csak azért nem tettem itt róla említést, mert más országról lenne szó, pedig más országról nem tartom jónak törvény által egyenesen rendelkezni, itt negotia­­tióknak kell közbejönni. Részemről annyit jelenthetek, hogy e részben az előkészületek megtörténtek, és­pedig nem minden siker nélkül. (Helyes, maradjon.) Noszdroveczky szerint ha a terhek kivetésekor megem­lékeznek a felföldi lakosokról, akkor a jótétemény kiosztásánál sem szabad róluk megfeledkezni.­­ Kubicza a pénzügyiminister nyilatkozata által meg van nyugtatva, és midőn a nemzetiség fen­­tartása s a haza jövendő védelme forog fen, akkor nem kell helybeli érdekek által vezéreltetni. Nyéki: Ezen korszerű törvényjavaslatot el kívánom ugyan fogadni, azonban pénzügyminiszer úr előadása bár sok tekintet­ben megnyugtatott, de mégis némi tekintetben engem ki nem elé­gít. Kétségenkül, midőn arról van szó, hogy a kincstári javakra akarunk telepíteni, ez tisztán kizárt minden más telepítést, ámbár pénzügy­minister úr mint mondá, nagy gondoskodást kíván más részekre is fordítani. Ennek folytában, miután meg kell vallani azt, hogy mi abnormis állapotban vagyunk, s könnyen reactio idéztet­hetnék elő , kihagyását czélszerűnek találom, annyival inkább, mi­után látjuk,hogy legjobb szándékaink is két élő fegyverrel találkoz­nak , s igen félös a dolog, hogy a más ajkunkat kézzel foghatólag fogják ellennünk ingerelni a reactio emberei (menjünk tovább). Egyébiránt látom, hogy önök más tárgyra kívánnak átmenni, bátor vagyok egy körülményre figyelmeztetni önöket, a­mi önök előtt tudva nincs, s a ministérium figyelmét is elfutotta. Temes megye a magyarosodás megszilárdulására c­élzott telepítésekből kihagya­tott. Ezen ministeriális működést nem tudom hogy értsem, holott azon vidéken, miután magam is azon szerencsétlen Temes megye vidékének követe vagyok, — mondom azon vidéken üres puszta nincs (szónok gyenge hangja s a zaj miatt érteni nem lehetett). Jó­nak látnám a rubrumba ezt tenni: a kincstári javak s üres telkeken eszközlendő telepítések. Az első §-ba pe­dig kívánnám ezeket betétetni; az ország pénzügyminiszere felha­­maztatik különösen Bács, Torontál s Krassó megyékben a kincstári javak, s a reá szállandó birtokokban, nem különben azon üres tel­kekbe, mellyek Krassó és Temes megyékben feles számban vagy­nak , hasonlóul kiegészítő telepítéseket eszközlésbe venni. Kossuth Lajos: Ezen észrevételre először azt felelem, hogy meglevőn arról győződve miszerint valamelly dolognak alkal­mazása a practicabilitásnak határáig parancsoltathatik csak, ezen szónak Temes megye betétele ellen semmi észrevételem; részem­ről azt nem tettem azért, mert practicabilisnek egészen nem tar­tottam , de ha akad valaki ki betétezni kívánja, ellene semmi ész­revételem nincs. Mi a másikat illeti: talán ne mennénk specialitá­sokra , mert a­nélkül hogy most az üres telkek természetének tár­gyalásába kívánnék bocsátkozni, melly vélekedésem szerint igen lényegesen megváltozott a közös teherviselési törvény által, a nél­kül mondom, hogy ebbe akarnék ereszkedni csak azon átalánosság­­ba maradok, hogy vagy ollyanok az üres telkek, mellyekről a kincs­tár rendelkezhetik, és így a kincstár jószága, vagy ollyanok, mely­­lyekről nem rendelkezhetik; ha nem a kincstár jószága, akkor nem rendelkezhetünk róla; ha rendelkezhetünk róla, akkor benne fog­laltatik, hogy kincstári javak, mert nincs megmondva, hogy puszta vagy helységbeli, vagy allodiatura, hanem csak az, hogy kincstári javak, és az, hogy bármi czím alatt a koronára szállandó javak (jól van, maradjon). Ezen magyarázat mellett, ha akarják, hogy a Temes megye szó hozzá tétessék, ellene semmi észrevételem. (Szavazzunk). Antal Imre. Pártolja a szerkezetet. Az árvás ember nem igen szokja meg a’kérdéses megyék levegőjét és vizét, hanem minthogy Ungvárban a kincstárnak terjedelmes allodiaturája van, e tekintetben fölkéri a ministérium figyelmét a felföldi lakosokra. — Luzsinsky szinte pártolja a szerkezetet, mert itt főtekintet a haza. Élő chinai kőfalat akar vonni mindenféle ellenséges megtá­madás s beütés ellen. Kazinczy Gábor: Azt tartja: ne mondja az ember, a­mi nem igaz, de ne mondja ki mind, a­mi igaz. A székelyekre fordítan­dó különös figyelmet azért kívánja kihagyatni a §-ból, mert az által fegyver adatik ellenségeink kezébe; a bujtogatók majd azzal ámít­ják a népet: ime, a magyarokról gondoskodnak, veletek pedig nem törődnek, ha éhen haltok is meg. Szóló megyéjét ismeri, és félő, hogy ha a bujtogatóknak­ az efféle intézkedések balmagyarázata által sikerül a népet elámítani, többet ne veszítsünk, mint nyerünk. (Maradjon, szavazzunk). Pálfy. Van idő, mikor a törvényhozás nem indulhat ki min­dig az igazság szempontjából, hanem a status ratiót kell szem előtt tartani. A haza meg van támadva s veszélyben forog; ha az alvi­­déken magyar laknék, most onnan nem fenyegetne veszély ben­nünket ; ha ott székely kőfal volna , nagyobb biztossággal tanács­kozhatnánk e teremben. Kelet felöl ezért nem törhet be olly köny­­nyen az ellenség, mert ott magyar van. Azonban e törvényc­ikk által a más ajkúak nincsenek kirekesztve a telepítésből, csakhogy mikor a haza biztosításáról van szó, akkor a status-tekintetet nem lehet szem elől téveszteni. Jelen törvény most olly szükséges, hogy még az igazság rovására is életbe kellene léptetni. A bizott­mány véleményét az imaházakra, lelkészekre és néptanítókra néz­ve pártolja, úgy t. i. hogy fölépíttetvén az egyház­i iskola, a lel­készek s tanítók fizetéséről hat évig gondoskodik az álladalom; ezen évek után azonban a letelepített községekről is, csak úgy mint az ország egyéb községeiről a köztörvények szerint történik intézkedés. Dobay Hugó: A túlnépesedett felvidéket, annak éheshaló, ínséggel küzdő népét ajánlja a ház figyelmébe. Ezt kívánja az em­beriség és szoros igazság. Kossuth Lajos: Kénytelen vagyok ismételve felszólalni. Mihelyest az ember bizonyos intézkedés alól az alapot elveszi s más alapot tesz alá, azonnal a legigazságosabb dolog is a legigaz­ságtalanabb színben tűnhetik fel. Ha arról volna szó, hogy az éhe­zőknek kenyeret nyújtsunk, akkor állna azon okoskodás, miszerint Szepes megye éhező lakosainak szintúgy kellene azt nyújtanunk, mint az ország más lakóinak. De nem erről van szó s nem olly te­lepítésekről, mellyeknél fogva az ínség elhárításáról akarnánk gon­doskodni , hanem arról van szó, hogy 150 év alatt négyszer tá­madják meg azon oldalról a magyart, s kiirtással fenyegetik, (he­lyes) mi tehát erősítsük a magyarságot, és pedig ne úgy erősítsük, miszerint a magyar nemzet,a mint eddig is ok nélkül vádoltatott, is­mét vádolta­thatnék, hogy az idegen ajkú népekre fel akarja tolni nyelvét, hanem úgy, hogy állítsuk a magyart oda, hol kiirtással fenyegeti a lázadás, oda, hol védeni kell a magyarságot. Ez fela­data a törvénynek, s nem más. Egészen más volna tehát az, ha ar­ról szólnánk, hogy az ínséggel küzdő embereknek segélyt nyújt­sunk , de mikor nem ez a létesítendő törvénynek az alapja, hanem csak az, hogy a magyar magát megvédje, már ezt igazságtalan­ságnak mondani, hogy t. i. magát megvédeni akarja, — bizony fur­csa dolog. (Helyeslés.) S épen ezen szempontból kötelesnek érzem magamat még egy eszmére figyelmezni, mellyre egy érdemes kö­vet úr privative hívta fel figyelmemet. Van t. i. magában azon vi­dékeken is, mellyekről itt szó van, a lakosságnak olly része, melly földdel nem bír, s igy tehát földet kellene ennek is adni. Már ké­rem, ha ismét e szempontból indulunk ki, hogy a földdel nem bí­róknak birtoklásáról gondoskodjunk, úgy tökéletes igazság fekszik benne. De kérdem: valljon az által, ha valami ott lakónak adatik birtok, növekedik-e csak egy karral is azon erő, mellyre azon vi­déknek szüksége van a végett, hogy ellenség ellenében erős le­gyen­? Vagy ha növekedik is az erő, melly védi az országot, vall­jon növekedik-e egyszersmind biztossága azon barátságos s békés érzelmű népnek, melly odalent itt-ott elszórva van, de most ezer veszélyek közt ellentállni nem mer, mert e békés elem nem elég erős, hogy magát megvédelmezhesse. Midőn tehát azon elvet kö­vetjük, melly ama vidéknek biztosságát állapítja meg , azt gondo­lom, az ott lakóknak érdekében is cselekszünk. Egyébiránt kijelen­tem, miként én a kincstári javakra, hol úrbéri rendezés vagy más illy körülmény forog fel, különös tekintetet akarok fordítani, hogy az azon vidéken lakó zsellérség ne legyen kitéve ínségnek, hanem olly kárba tétessék, hogy a közrend fentartása annak is minél in­­kább érdekében legyen. Ezt kijelenteni kötelességemnek ismertem, valamint az e részbeni gondoskodást is fő kötelességeim közé szá­mítom , hanem itt e törvényc­ikkben nem látom ezt helyén, mert nem arról van szó, hogy kenyeret adjunk valakinek, hanem hogy szaporítsuk azokat, kik a magyar nemzetiséget védelmezik. • Én a czéllal meg vagyok elégedve, s a czélt biztosítva látom úgy is, ha a bevezető szakasz kimarad, nem helyezek benne sem­mi erőt egyátalában, nem látok semmit veszélyeztetve, ha benne van is, s ha kimarad, nem látok semmit feladva, mert a czél el lesz érve. — Egyébiránt Pálfi követtársunk említett egy specialitást a lelkészek iránt. Erre nézve kijelentem, miként én is egyetértek a bizottmánynak erre vonatkozó észrevételével, csak a kifejezés oly­­lyan ne legyen, mintha azt akarnák belőle következtetni, hogy 6 év múlva az ottani lakosoknak terhére fog esni, mert nem tudja az ember, miként rendelkezik utóbb erre nézve a törvényhozás; csak az átalános eszme legyen kifejezve, miszerint épen olly tekintetbe fog jöni, mint a­melly tekintetbe jó köztörvény szerint akármely­­lyik más község. Egyébiránt azon észrevétel, mit a bizottmány jö­vendőre nézve tett, hogy miként szálljon kézről kézre a birtok, ha ez csak figyelmeztetésnek áll, nem akarok reá észrevételt tenni, de kételkedem, ha ennek törvényc­ikkbe iktathatása szempontjából formulázásra szólítanánk fel valakit, lehetne-e akképen formulázni, hogy a joggal, törvénynyel, igazsággal és szabadsággal ellentétbe ne jöjünk? mert a szabad eladás megszorítva lévén, gyűlöletességeknek volna tér engedve,mellyeknek kikerülése kívánatos. E részben bizni kell az életben, és azon alapnak letételében, melly itt czéloztatik. Ha egy két ember tétetnék oda, veszélyeztetve lehetne a czél, de mikor a törvényjavaslatban az áll, hogy tömegben történjék a telepítés, hogy minden berohanástól megóva, a lakosok az ország azon részének biztosítására elég erősek legyenek, ez­által meg van annyi mond­va, a­mennyi szükséges, hogy a többit az élettől megvárhassuk. Például az illyrbánsági ezrednek csak 4 magyar faluja, de tömeg­ben annyi ellenséges elem között is fenn tudta tartani a maga nem­zetiségét , úgy a magyar vidékek tömegesen szintén fentartják a magok eredeti typusát. Tehát a jövendőre nézve nyugott vagyok, mihelyt fentartatik azon elv, melly a szerkezetben van. A lelké­szekre nézve pedig elfogadom Pálfy képviselő­társunk észrevételét, (maradjon a szerkezet). Elnök arra kívánja a házat figyelmeztetni, miként a szabá­lyok értelmében az illy törvényjavaslatok vitatásánál az átalános tárgyalás szokott előrebocsáttatni; ezenfelül mindig fenmarad a szakaszonkénti tárgyalás. Ha tehát valakinek szakaszonként volna észrevétele, méltóztatnék annak előterjesztését az illető szakasz tárgyalásakor megtenni, így hamarább érünk ezért. Fábián Gábor: Specialitásokba nem bocsátkozik, mert azon miniszer, ki tette a javaslatot, a részletekben is végre fogja hajtani a törvény szellemében, pártolja a szerkezetet. — J­a­k­e­­­­falusy Emil szepesi követ, minthogy jelen intézkedés azon szem­pontból történik, miszerint a haza minden ellenséges megtámadás ellen biztosítassék — pártolja a szerkezetet; de ha az átalános te­lepítés kerülene szőnyegre, akkor e tekintetben ő is egy indítvány­­nyal fog föllépni a ház előtt. — P­ap János. Hamarabb kellett volna ez intézkedést tenni, úgy most nem volna semmi baj. Az illy telepített földek eladását illetőig annak r­atificatióját a souverain nemzeti gyűlés ek­be terjesztendő. Egy képviselő azért nem soffiolja a szerkezetet, mivel az által­a bűnösök közt ártatlanok is m­gtonának, pedig azért, hogy a rácz hűtelen lett és feltámadt, a romáuljt és más ajkuakat nem lehet büntetni. Hajdan voltörvény, miszerint a velenczei és lengyel nem lakhatott az országban, mondassém esis ki inkább, hogy a rá­­czok nem lakhatnak, mint­sem azok halmiatlanságáért más népfajok is szenvedjenek. Egy más k­övet szinte különös figyelmet ki­ván forditatni a román fajra. Kossuth Lajos: Kötelességemnek tartom azon meggyő­ződésemet kijelenteni, hogy Magyarországnak nem magyarajkú népei között különösen a romániaj az, mellynek a magyar irányá­ban és a magyarnak az ő irányában a legigazabb és legtermésze­tesebb rokonszenvü összeköttetését magában a helyzetben és vi­szonyokban látom gyökerezettnek lenni. Én azt hiszem, hazánknak egyik súlyos bűne az, hogy nem volt már régen elegendő figyelem­mel azon természetes sympathiára, mellyre a magyar ajkú és a ro­mán ajkú nép egymás iránt hivatva van, állásuk, viszonyok s jöven­dőjük által. Én tehát ezen kijelentéssel annyit akartam csak kinyi­latkoztatni, hogy a tapasztalás szerint ha lakik a magyarföldön há­­latlallan faj, melly ellenünkben irtó háborúra kel, s mellyet ennél fogva ellenségnek kell hogy tekintsünk, és vele ellenségileg bánni, úgy viszont az oláhajku népet én a magyarajku népek barátjának tekintem, és azt kívánom, hogy a magyarajku nép is a románajku nép iránt, mint egy hazának közös magyar polgárai iránt, a legtisz­tább testvéri szeretettel és igazságos indulattal viseltessék. (Él­jenzés.) Berzenczey: Jelen tárgy elintézése csak úgy tartozik a honvédelemre mint maga a katonaadás, s nem látja át, hogy ezt miért ne mondhatnánk ki akkor, mikor irtó háborút kezdtek elle­nünk. Biztosítni akarja a nemzetiséget, de azért azt soha sem mond­ja, hogy rá az ez országban ne lakhassák. Ezután a ház a szakaszonkénti tárgyalásra ment át. A czim s bevezetés marad. Madarász László a földbirtok mennyiségére nézve azt kívánna a 3-ik §-ba tétetni, sem több, sem kevesebb s ez el is fogadtatott. Egy képviselő mind a minimumot mind a maximumot meg akará a földbirtokra nézve állapítatni. Berzenczei László: Az egészben bizonyosan az a czé­­lünk, hogy minél több telepíttessék, de tudhatjuk-e előre s kiköt­hetjük-e, hogy csak ollyan ember jöjön oda , ki úgy­szólván mint­egy ajándékból éljen, s nem akarnak-e önök utat nyitni, ha valaki szerezni akar, hogy szerezhessen ? Tehát mind csak proletariusokat hoznak oda ? Tekintetbe akarják-e venni önök, hogy az első ki­mozdítás kedvezőbb leszen, a második nem annyira, a­k-ik pedig még többet fog követelni. Úgy hiszem pénzügyminiszer úrnak is népesítés a czélja, nem pedig hogy birtokot kapjanak. Lehetetlen specificumokba ereszkedni, mert akkor tudni kellene, miilyen a föld, s a letelepítendőnek is látni kellene, miilyen a vidék. Azért a kivi­hetőség tekintetéből is kérem méltóztassanak a szerkezet mellett maradni. Kossuth. A törvényjavaslatnak czélja az lévén, hogy erőt teremtsünk oda, kétségtelenül egyáltalában nem voltam magam is azon véleményben, hogy valami latifundiumok történjenek, mert azok nem telepítések. Ha egy embernek adunk 1000 holdat, az nem telepítés, következve én az ollyan tömegnek adásába, melly egy családnak elérésére elegendő, és nem több sem kevesebb, eb­ben tökéletesen egyetértek, azért az elfogadásra szavaztam. Hanem annyit akarok még­is megjegyezni, hogy nem gondolnám, misze­rint a ház meg akarná kötni ő felségének eddig még fenálló azon jogát, minélfogva ha valakit különös érdemeinél fogva méltónak tart, annak valamit adományozhasson. Én az i­lyen adományozási kérdést igen kényesnek tartom, s megvallom őszintén, én szeret­ném, ha a státus sem gazda sem kereskedő, sem iparos nem volna, mert az egyátalában nem hivatása, s akkor megszűnnének ezen adományozási históriák. De még most fenállnak, tehát kérdést aka­rok tenni a háznak, hogy például egy bizonyos vidéken, mert ne méltóztassanak elfeledni, hogy a székelyek közt a scotiai land­­rendszernek egy bizonyos typusa van,­­ vannak egyének, kikkel mozdul a vidék, s kik nélkül nem mozdul a vidék, s ha azon egyén azt mondja: ha nekem a status ajándékoz, nem kell, hanem venni akarok, de hogy én ö­­t 20 holdat kapjak, nem indulok ki, nem akarok a statustól ajándékot, hanem venni akarok, s ha alkal­mam lesz venni, elmegyek, s ha elmegyek, el­jő velem ezen 10.000 ember. Kérdem i­lyes esetekben nem akarja-e a ház meg­engedni a pénzügyministernek, hogy eladhasson az illyennek va­lamivel több birtokot, ■— nem latifundiumot, — de valamivel töb­bet, mint átalános telepítési elvűt felvéve van. Kimondom, ha vala­­melly numericus részt meghatározna, azt czélszerűtlen dolognak tartanám, mert például Bácsban 3 telek nem volna telepítés, ellen­ben, ha csak azt mondjuk is, egy telek, mihelyt ezen maximum ki van mondva, az lesz a következés, ha kevesebb elég lenne is, ke­vesebbre nem kapunk telepedőt. A mennyiség definiálva van az ál­tal­a mennyi egy család eltartására elegendő.“ A kérdés tehát csak az, valljon ha egy i­lyen eladás által a czél könnyítve lesz, szabad lesz-e azt a pénzügyministernek nem telepítés, hanem eladás által megtenni ? Madarász László kivételkép meg akarja engedni, hogy a pénzügyminister többet is adhat el. Filler ki akarja mon­datni, micsoda feltételek alatt történhetik az eladás, ingyen semmi föld sem adassék. Maradt a szerkezet. Az imaházak, lelkészek és tanítókra nézve a bizottmány mó­dosítása fogadtatott el. A tárgy belevén végezve Varga Sándor­ indítványt je­lentett be a háznak u.m. 1, a közmunkák eltörlése, 2, a legelők mi­­nél előbbi elkülönözése és 3, a nemzetöri tisztek qualificatiója iránt. Ezzel az ülés eloszlott. TÁROGATÓ. — A hajdú kerületi összes nemzeti őrseregből, a ministeri harczra hivó parancs következtében, mintegy 2.300-an, az egész őrseregnek mintegy harmada, fog a ráczok ellen megin­dulni. A lelkes hajdúk, férfiasan, sőt lelkesedéssel fogadák a szó­zatot , s vitéz elődeik emlékétől lelkesítve Bocskai zászlója alatt fognak a harcrtérre kiszállani. Kerületi közgyűlés határozatából a meghatározott harmadrész sorshúzás által való kiállítandó, azonban minden oda mutat, hogy az önkénytes ajánlkozások a sorshúzást itt is szükségtelenné teendik. Azon esetre, ha a kiindulás idejére pénz nem érkeznék, hogy a sereg nehéz szükséget ne lásson, 2000 po­sztnyi tartalékpénztárral láttattak el. A tábor előlegesen Kún-He­­gyesen gyűlt össze , onnét júl. 29-én lesz megindulandó.­­ A broodi vidéken, a Pesti Hírlap szerint, azon hír kelet­kezett az illyrek között, hogy két hét múlva Magyarország n­y­o­l­c­­ helyen egyszerre fog megtámadtatni, s az egész őrvidék felzúdít­­tatik; a broodi csendes köznép között a következő ingerlő versek terjesztetnek: „Zöldül a szegfű, S kezd az mező s erdőkben terjedni, Lapdaként fog szláv kezünkben A magyar fej kézről kézre dobatni.“

Next