Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-08 / 60. szám

60. szám. Pesten, pénteken,September 8.1848. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgö ft. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban: Egye­­tem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almási­, most a pesti takarék­­pénztár házában. Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétet­nek ; négyszer halálozott sorért 3 pgö kr., kettős hasábu sorért pedig 6 pgö kr. számíttatik. ÁLLAPOTUNK ÉS POLIDUSAINK. Napjaink jelen mozgalmai, mellyek részint az enyém, és tiéd körüli téveszmék , részint a ki nem elégített, sőt sok helyen veszélylyel is fenyegetett népszabadság érdekében, részint az uralkodásra törekvő egyéni szenvedélyek, s aljasbb személyes vágyak következtében fajultak el, elözönlék egész Európát. A nyugaton feltűnt hajnalnak arany sugárai kihatottak ha­zánk területére is. A bal- s előítéletek ezred évi pálya álmából, a szolgaság s népzsarolás bilincseiből fölébredtünk, s tettre, nemzet­hez illőbb cselekvésre buzdultunk. Az mi januáriusban még idő előttinek, s lehetetlennek tartatott, 40 nap múlva minden el­lenzés nélkül megadatott s valósíttatott. Azok, kik a lefolyt tél napjaiban a föld, személy s kezek felszabadítása, po­litikai jogok átalánosítása, és a hűbéri intézetek eltörlése kö­rül irodalmi és sociális téren küzdőket lázongóknak keresztelők, ugyanazon év tavaszán ön­magok sürgették megadatni a népnek mind azt, mi őt illeti, mitől csak az önkény, és sötét századok szolga­sága által fosztatott meg. — Nem volt többé szó, hogy a nép éretlen, tudatlan, hogy az önállás éles kés , mellyel önmagát se­bezheti meg , hogy a népjogok a vallás és egyház kárára s elte­metésére szolgálnak, mint ez a szolgaság, a históriai iskola ta­nítványai által ezerszer is mondatott. Ezek a tavasz nyiltakor mind feledésbe mentenek, olly csekély valót foglaltak magokban, s olly hitvány volt alapjuk. Mind­ez pedig azon szellemi forrada­lomnak és szabadság-mozgalomnak szüleménye volt, melly fe­­bruarius s martiusban nyugoti Európában keletkezett, s fen nem tarthatott folyamatban mindenhova, s igy honunkba is elhatott. De a szabadság újonnan nyert szép tavaszát borús és vész­­felleges napok követték. Ezreknél a szabadság, és rosszul érzett jogok vágyai túl áradtak el. Százak és százak a népküzdelmeket saját énjök boldogítására akarták felhasználni. Sokan a forradal­mat köszirtnek tekintették, mellyre trónokat állíthassanak. És voltak még ollyanok is, kik a szolgaság átalános bukásán nem okulva, a zsarnokság korának visszaállíthatása felől kétségbe nem esve, habár a távolból is, hová rejteztek kebleik milliárd bűneivel az istenítélet büntető keze elöl, többféle kísérletekhez nyúltak, a kivívott küzdelmek babérjait elrablani, vagy össze­tépni. Innen zavarok, a békés polgári élet felzaklatása, a csend és társalmi biztosság feldúlása, polgári harczok s vérontó csaták eredtek. A szellemi forradalom napjait lázas jelenetek váltották fel. És e zavarok, néhol véres kitörésekkel is vegyítvék, nem maradtak el tőlünk sem. Azon minden csendet s békét feldúló mozgalom, melly ezentúl megszűnt tisztán a szabadság és népjogok harcza lenni, az ellenforradalom és személyes, anyagi érdekek küzdelme jön. Ennek mindenütt, minden országban, s minden társi viszony­ban legrosszabb eredményei lőnek. A pártok új alakban, új térre léptek, a szenvedélyesség és dühöngés terére. A néposztályok egymás irányában a gyülölség s üldözés szerepét élték fel. A vagyonosok s vagyontalanok közti ellenszenv, melly öröktől tart, most élet-halálra menő harczczá fajult. A nemzetgazdászat minden ágai tönkre mentek. Minden ne­me a terményző foglalkozásoknak, a földészet, műipar, bel-, kül­­s transitó kereskedés, irodalom, és szellemi működés — egy szó­val minden pang, s alig jövedelmezőleg vesztegel. Hogy igy a financia, a státusgazdászat is, milly nagyon leapadt, kiki tudja. Ez azonban olly fontos tárgy, melly tüzetes vizsgálatot igényel. Hogy a közjövedelmeknek tetemesen kelle­­tt csökkenni, hol a magán jövedelmek harmadára szálltak; hogy ott, hol a magáno­sok oeconomiája pang s alig mozog, a köz-státusvagyonosság sem lehet dús és nagyszerű, mindenki átláthatja. Szóval a felzavart, felizgatott állapot szellemi s anyagi hátramaradást, kereset fen­­akadását, s hiányokat, szegénységet szült. És hogy ez igy van hazánkban is, hol a foglalkodásoknak minden nemei csökkentek, a nép osztályai átalában mind szenvedtek, saját szemeinkkel lát­hatjuk. Ezekből észszerűleg az következnék, hogy miután a meg­zavart, felizgatott állapot folytán mind a magánosok, mind a stá­tusok tetemes hátramaradást és veszteséget szenvedtek, egyesült erővel kiki a szabadság viszonyainak szilárdítására, s a normális állapot visszaállítására dolgozzék. — S ha még valahol a népjo­gok s alkotmányos élet nem volna eléggé biztosított, a kellő biz­tosítékokat közös összekapcsolt erővel kellene megszerezni. De ez izgatások, zavarok és krawallok közt meg nem történhetik, mert azok elválasztják különböző utakon a polgárokat, az erőket felosztják, és a felzaklatott szenvedélyek örvényében a közös czéltól eltérő tévutakra is vezérlik. S így a közszabadságot, a még hátra lévő garantiákat kivíni nem lehet. És mi történik illy körülmények közt hazánkban ? Minden, de minden megtörténik a szenvedélyes tanácskozá­sok , ingerült viták s pártküzdelmek körében, csak az nem, mi az új állapot szilárdítására, örökítésére vezethetne. (Vége köv.) Az Allgemeine O­es­terr­ei­ch­ische Zeitung a rá­cz lázadásról. Csodát mondok! Az Alig. Oesterr. Zei­tung kedvező czikket közöl a magyar­ rácz ügyről. Azaz, hogy nem is épen czikk ez a szerkesztőség műhelyéből, hanem eredeti levél az alvidékről, melly a rabló csoport egész cannibali elvete­mültségét híven ecseteli, de azon nyomorú politica egész ocs­mányságát is fölleplezi, melly ama nem-embereket embertárs és ön­gyilkos cselekedetekben még támogatja és elősegíti. És e levelet az Oesterr. Alig. közli egész kiterjedésében, az Oesterr. Allgemeine! mellynek csak mérges nyilai voltak számunkra, melly becsületet és igazságszeretetet félretéve, sajátkezüleg vagy köztünk lakó or­gyilkos levelezői által mindennap vagy háromszor agyonüttetett bennünket s közli egész terjedelmében majdnem minden megjegy­zés nélkül. Vagy Jágó becsületes ember, vagy kuruczul állhatnak Schwarzer úr dolgai. Lemondását már beadni kényteleníttetett, és utósó perczeiben népgyilkoló uralmának, (vide august. 23.) szá­mot vetve magával, az igazságnak is engedett egyszer egy kis tért lapjában; vagy — a­mi valószínű — minthogy a német-osztrák által gyámolított ráczok hangsárai a bánáti német nyakát csak olly készséggel fűrészelik le, mint a szegény magyarét, fekete­sárga vére felforrt és közli a levelet. . . Halljuk tehát: „Mielőtt e vidéket elhagynám — igy kezdődik a Szászkából august. 27-ikéről szóló levél — szabadjon némi tényeket előadnom és azokat egy két észrevéttel kisérnem. Az ön pesti levelezője a ráczokat „rab­lók és canibáloknak“ czímzé, ön e nevezeteket kérdőjellel két­ségbe voná, pedig e kitételek még nagyon is szelídek. Csak Fehér­­templomban is 4000 hű német polgár veszélyben forog, nem a becsület mezején elvérezni, de undok rablók által felkonczoltatni. Valóban az emberiség szégyenére kell kimondanom, hogy itt azon embereken (a németeken), kik Austria arany trónusát támogatják, kegyetlenségek követtetnek el, mellyek az ame­rikai vad indusok tetteire emlékeztetnek.“ Átmegy itt levelező mind azon hajborzasztó embertelenségek ecsetelésére, miket már saját lapjainkban is közlöttünk s mellyeknek a levelező szemtanúja volt. „S ki ellen harczolnak ezek a vérebek — igy folytatja — mi szolgált nekik okot a megtámadásra ? Mit keresnek ők, kiket senki nem támadt meg saját határaikon belől, mit keresnek nálunk a németeknél Bánátban? Vagy talán az úgynevezett magyar separatisticus tendentiák ellen harczolnak az összes monarchia ér­dekében ? akkor azt mondom, hogy a magyarokat Bács és Bánát­ban megtámadni annyit tesz, mint a francziákat a Rajna vidékek­ben háborgatni. Mert a Bánát és Bácska csak déli részeikben la­­kotik ráczoktól, közepén pedig és éjszakfelé németektől, a Bánát délkeleti vidékén pedig oláhok laknak; magyar kevés van e két kerületben, és a ráczok is csak harmadrészét teszik az összes népességnek s kevesebbek a németeknél. E háború, mint már több­ször mondám, a szláv faj harcza minden más faj ellen, hódító és irtó háború ez minden ellen, mi nem szláv.“ ,,S honnan szíttatik e tűz? felülről. Honnan élesztetik? felülről. Mert e vadállati (bestialisch) tömeg se­gítségével legkönnyebben hiszik a reactiót új­ra föléleszthetni. Igen, a magyar szabadság holt tetemén keresztül maga A­u­s­tr­ián­ak s­z­a­b­a­d­s­á­­­gát remélik legkönnyebben legyilkolhatni. Ha­za­hozzuk — igy okoskodnak— diadalmas sere­geinket, ezek segítségével majd újra lebilin­cseljük a szabadság daemonát és becsukjuk ré­gi kalitkájába. . .“ Ismét a régi história újabb kiadásban. Nem adnék sokért, ha Schwarzer minister vonásait láthat­tuk volna, midőn ez igazságokat saját lapjában olvasta. Ugyan­csak megczibálhatta a nominális szerkesztő Hübner üstökét a tacticátlan fölvételért. De halljuk tovább : „Az első szláv zendülés Kikindán tört ki, s mik voltak az első szláv hős­tettek ? Fegyvertelen emberek­nek levágták fejüket, de egy csekély katona­erő közeledtével gyáván meghunyászkodtak, és saját vezéreik nyakát a hóhér kö­telének elébe vitték. Úgy tesznek ezek mindenütt: kegyetlenek a gyöngék és fegyvertelenek ellenében és gyávák az erőteljes ellent­­állással szemközt. Ha ezek azon férfiak, kikben Au­stria reményét helyezi, akkor jaj, háromszoros jaj Austriának; de azon nemes nép becsületére, a bécsi aca­­demia hősfiai becsületére, reményiem és várom tőlök ab­beli egyenes nyilatkozatukat, miszerint nekik a bácsi és bánáti vérebekhez semmi közök, hogy a szabadság és igazság ügye tiltja e nyomorul­tak nevét az ő nevökkel összeköttetésbe hozni. De mellőzvén a határőrök szomszédaikkal a harczát, kérdem, minő jognál fogva avatkozhatnak még a Dunántúli török-szerbek is e harczba? Vagy talán ezek is az összes austriai birodalom integritásáért har­czolnak? Hát ki hatalmazta őket föl erre? Miként törheti Austria, a pragmatica sanctio által az összes határőrség védelmére kötelezett Austria, hogy ezen berohanások történjenek? Avvagy tán épen va­lami titkos conventiót kötött Austria ezen az orosz és török protectorátusa alatt álló néppel, hogy azon vádat, mintha német helységek elpusztítása s német férfiak lemészároltatása egyenesen az austriai kormány tudtával és helybenhagyásával történnék, el­hárítsa magáról ? Fél millió békés, szorgalmas és hü német pol­gár nevében, Bács és Bánátban, kiknek feje fölött a gyilkosok kardja lebeg, egész Németország népeit segélyre hívom föl; az emberiség és századunk polgárisodása nevében, mellyek itt egy átokteljes jesuiticus politica kedvéért lelki— ösmeretlenül feláldoztatnak, segélyre hívlak föl ben­neteket. Európa civilizált népei 11 Nyugodtan nézhetik-e német testvéreink, miként gyilkosok tőre, rablók gyújtogató üszke on­nan felülről támogatva sőt pártolva, itt német véreiket kiirt­ják , vagyonaikat pusztítják és zsákmányúl idegen földre hurczol­­ják? Németországnak, a német parlamentnek és maga a birodal­mi kormányzónak becsületére hiszem és várom, hogy e nagy nemzet óvást teend, és szükség esetében hatal­masan tettleg is föllépend, véreinek lemészároltatása ellen, véreinek, kik az aldunán a szláv nemzetiségi és reactio­­n­a­l­i­s harczban feláldoztatnak!“ Földíja levelező a királyt, ki­nek zászlója alatt és kinek nevében mind­ez embertelenségek tör­ténnek , ne engedné nevét illy gyalázatosságokra használtatni, ha csak az­ nem akarja, hogy leghűbb alattvalói is minden neve iránti tiszteletet és trónusáhozi ragaszkodást elveszítsék. Végre még az osztrák ministeriumot is meginti, lépjen inkább nyíltan föl fér­fiasan s ne ólálkodjék a sötétben stb. E czikk, reméljük meg­­teendi a kívánt hatást. *) — d — A PÉNZÜGYMINISTER JELENTÉSÉNEK KIVONATA. Törvén­yj­avaslat az 1849—ki adókulcsról. (Folyt.) 18. §. Keresetadó alá tartozik a jövedelemnek és kereset­nek minden neme, melly föld vagy házadó czím alatt nem jött adó alá. Tehát Harmadik fejezet. Keresetadó. a) Fekvő birtoknál a földmívelést, ahhoz számított mar­hatartást, és a házbért vagy lakást kivéve, minden más javadalom, például kocsmáltatás, sör- és pálinkafőzés, malomjövedelem, kid- s révvám, vásárjog stb. b) Minden személyhez kötött jövedelem, minők: tisztvise­lői fizetés , szolgálati bér, nyugdíj­ak, évpénzek, s általában bár­minemű, szolgálathoz, munkához s alkalmazáshoz kötött s megha­tározott díj, bér s javadalom. c) Kikölcsönzött tőkék kamatjai. d) Bárminemű haszonbérlet, a házadó alá esőt kivéve. e) Úgy az értelmi, mint kézimunkának és keresetnek min­den nemei, tehát tudományos szakgyakorlat, nevelés, irodalmi pálya, művészet, kereskedés, műipar, szállítmányozás, kézi­munka. 19. §. A keresetadó alól kivétetnek a fejedelem és nádor részére határozott országos díjak, az álladalomnak minden javai s javadalmai (mint mellyek természetüknél fogva semminemű adó alá nem jöhetnek), valamint szintúgy a katonáknak fegyveres szolgálatért járó rendes fizetéseik. 20. §. A keresetadó kivetésének általános szabálykulcsa az, hogy a tiszta jövedelemnek 6%-re vetetik fel adó gyanánt, ennek meghatározásában azonban következő vezérelvek szolgálnak sza­­bályul. 21. §. A 18. §. a) pontja alá tartozó jövedelmek tanúval­lomás, oklevelek s egyéb bizonyitmányok nyomán kivilágosíttatván, 6°/0-sök adóul vétetik fel. 22. §. Ugyanazon szakasz b) pontjára nézve határoztatik, hogy a kik meghatározott fizetést s bért húznak, minek a tiszt­viselők , szolgák, segédek, nyugdíjasok, évpénzesek stb. kiknek e szerint jövedelmük egészen tudva van, a kereseti adót követke­ző arányban fizetendik: a) Kik pénzbeli fizetéseik mellett ingyen lakást és élelmet vagy élelmi járulékot is kapnak, egész pénzbeli jövedelmüknek 6%-jét adóul fizetendik. b) Kik fizetésük mellett csak egyikkel vagy másikkal, t. i. élelemmel vagy lakással vannak ellátva , pénzbeli jövedelmüknek három negyedrészétől fogják a 6% adót fizetni. c) Kik fizetésük mellett sem egyikkel, sem másikkal nem bírnak, pénzbeli jövedelmeknek felétől fognak hasonló mértékben adózni. 23. §. A kikölcsönzött tőkék kamatjai következőleg adóz­tatnak meg, senkinek adósságai nem kutattatnak , s a föld, ház, és keresetadónak kivetésénél az adósság tekintetbe nem vétetik, hanem az adós, ki a föld-, ház-és jövedelmi adót megfizette, ezen­nel feljogosíttatik ezen adózó vagyonát terhelő adósságai kamat­jának 6°/0-jét, mint általa hitelezője helyett fizetett kereseti adót hitelezőjének kamatfizetésnél vagy tőkelerovásnál beszámítani. A váltóhitelezések megadóztatásáról külön törvény intézkedik. 24. §. Haszonbérletekre nézve rendeltetik: a haszonbért­­szedő — a mennyiben haszonbérbe adott vagyonától föld, ház­vagy keresetadót nem fizetett, annak mint tiszta jövedelemnek 6°/0-jével adózik; — a haszonbért adó pedig, a haszonbérül fizetni kellett öszvegnek felétől, mint tiszta jövedelemnek tekin­tettel 6°/6-tel adózik. 25. §. Kereskedőknél, minden egyes kereskedőnek egész évi eladási forgalma, t. i. mennyi értékű árut ad el egy 1 éven át, köztudomásra alapított felbecslés által evaluáltatik, s ez tőkének tekintetvén, annak 6°/0-je tiszta jövedelemül vétetik, s ebből ismét 6°/0 adóul számíttatik. Ha a forgalmi tőkeérték meg­határozásában a kereskedő magát terheltetve érezné, szabadsá­gában áll igazságos evaluatio végett könyveit előmutatni, de arra nem kényszeríttethetik. 26. §: A gyárosok kereseti adója a kereskedőkével hasonló módon vétetik fel, valamint szintúgy az ollyan orvosok, gyógy-f­­szerészek, ügyvédek, mérnökök, tanítók, nevelők, s illy intézetek ’­s vállalkozói, írók, művészek is, kik, vagy a mennyiben nem bizo­­n­­nyos meghatározott jövedelmet húznak, évi keresetüknek felbecsü­­lendő értékétől 6%-ot adóznak. 27. §. Kézművesek lakásuk s mesterségüzésök helye sze­­■­­­zint osztályoztatnak, s e tekintetben szintazon négy osztály álla­ :.­píttatik meg, melly a házadóra nézve fentebb a 14. §-ban ki van ; I jelölve. Melly osztályzat szerint:­­ az 1-sö osztályban t. i. Pestre egy-egy kézműves után, ■ s ki legény nélkül, de saját kezére, vagy magára a mesterre, ha • I legénynyel dolgozik — általában 8 frt kereseti adó vettetik, a 2-ik osztályban 6 ft. a 3-ikban 4 ft. a 4-ikben 2 ft. Ezenkívül a legényekkel dolgozók minden egyes legénytől : felényire, vagyis az első osztályban 4 , a másodikban 3, a har­­­­madikban 2, a negyedikben egy forint kereseti adóra taxáltatnak a s­rónok összeirása alkalmával. 28. §. Munkások és napszámosok, kik állandóul alkalmazva­­ nincsenek s bizonytalan keresetű napszámból élnek, évenkinti ke-­­­resetadóul, 1 —3 napi munkabér értékével rovatnak meg; hason­­lóképen négy osztály szerint és pedig az első osztályban 2 ft. i­ a másodikban 1 ., a harmadikban — 30 kr. a negyedikben — 15 kr. számíttatván a rónák ősz­i szeirásakor személyenkinti adókulcsot. A négy osztályzat szintazon módon különböztetik meg, mint ez a 14-ik szakaszban a házadóra, a 27-ikben pedig a kézműve­­­­sekre nézve megállapittatott. 29. §. A keresetnek minden egyéb módjai s nemeiből élők­nél, vagy ezekből is élőknél, minők: fuvarosok, hajósok, személy- és áruszállító társaságok, alkuszok, vontatók, halászok stb. évi lehető tiszta jövedelmek értéke becsültetik meg, s ebből 6% adó­ba számíttatik. 30. §. A kézművesek és legényeik, nem különben a mun­kások és napszámosok, a rónoki összeírás alkalmával minden köz­ségben számszerint összeiratván, s a kézművesek s legényeik ke­reseti adója az osztályzati kulcs szerint külön összegben, a mun­kásoké s napszámosoké pedig szintúgy külön összegben közsé­­genként megállapíttatván, az egyénenkénti felosztásnál alosztályzati különbségek létezhetnek, de ezeknek adójuk, más tárgyakra , s más személyekre át nem vitethetik. 31. §. Ezeket kivéve, minden más keresetadó az egyéni ki­vetésnél is akként lesz kivetendő, miként azt a rónok szintúgy egyé­­nenként összeírta. 32. §. Mindenkinek személyéhez kötött keresetadója lakása helyén, vagy ha ez az országon kivül van, birtokszékhelyén ira­­tik össze; ha pedig egy vagy más egyén mint országos tisztviselő lakik kivül az országon, az illyennek fizetése utáni keresetadóját a pénzügyministerium fogja kivetni s behajtani. II Negyedik fejezet. Személyadó. 33. §. Minden, a­ki a fentebbiek szerint egy, vagy többféle I ! *) Vajba­­ adná isten, de mi nem reméljük. A hiénát előbb meg lehet kérlelni, mint a camarillát! — A szerk.

Next