Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-12 / 63. szám

hez beküldi. A községi adószedő számadásait pedig megyékben és szabad kerületekben a községi jegyző közbejöttével a tör­vényhatósági számvevő vizsgálja meg, s vizsgálatáról az előfor­duló nehézségek iránti végelhatározás végett a törvényhatósági számvevő­széknek jelentést teszen. 73. §. A rónák és adótárnák fizetéseit a pénzügyminiszer ha­tározza meg, s az illető törvényhatóságok házi pénztárai fizetik, valamint szintúgy a királyi városokbani adóvetők s adószedők fizetését is­. — a községi jegyzők és adószedők fizetéseit pedig, a megyék s illetőleg sz. kerületek határozzák meg, s a községek fizetik, melly fizetéseknek tehát, a törvényhatóságok s illetőleg községek házi költségvetésében számba kell vétetni. 74. §. Ezen fizetéseken kívül a rónak az általa összeírt adó­nak l°/0-jét, az adóveté­s illetőleg jegyző az általa kivetett adó­nak szintúgy l°/0-jét, az adótárnak az általa községenkint átvett adónak hasonlóan l°/0-jét, s a községi adószedő, az egyénenkint behajtott adónak szintúgy 1 %-jét veendik jutalmul. — A rónák és adótárnok százalékai az országos pénztárnak, az adóvetőé­s il­letőleg jegyzőé a törvényhatóság házi pénztárának, az adószedőé pedig, a községi pénztárnak esvén terhére. Melly végett a pénz- Ugyminiszer, a törvényhatóság összes országos, házi, és községi adójának l°/0-jét a házi költségvetéshez, a község összes adó­jának 1 °/0-jét pedig,a községek saját költségvetéséhez hozzá szá­­mítandja, s az illetőséget ekként fogja meghatározni. 75. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszer bi­­zatik meg, ki egyszersmind felhatalmaztatok ezen törvény értel­mében kötelező utasításokat készíteni, az előfordulható kétségeket eldönteni, s törvénynyel el nem látott egyes eseteket ideiglenesen elhatározni. Minden e részbeni eljárásáról a törvényhozásnak időn­­kint jelentést tenni köteleztetvén. (Vége köv.) A KÖZLÖNY UTÁN. A vallás és k. v. minister az evang. papok panasza követ­keztében, a némelly helyeken szokásban volt, de most megta­gadott tized iránt meghagyja a törvényhatóságoknak, hogy a kebelükben lakó evang. népet világosítsák föl, miként a protestáns néptől, melly egyh­. és iskolai szükségeit eddig is önerejéből fedezte, méltán elváratik, hogy e terhet az 1848 . 20. t. c. teljesülhetéseig szívesen viselendi, annál inkább, mivel a protestáns papok és ta­nítók jövedelmei szerződéseken alapulnak, ellenkező esetben kény­szerítő eszközök is használtathatván. — A hadügyministerium részéről, a salétromra nézve kö­vetkező árfölemelés rendeltetik: 1 mázsa kétszer fejtett telepsa­létrom 30 ft., 1 mázsa kétszer fejtett Gaj-salétrom 28 ft. Egy mázsa egyszerű valódi telepsalétrom 28 ft. 20 kr. egy mázsa egyszerű valódi Gaj-salétrom 26 ft. 20 kr. Ez ár a kincstár által a termesztőknek lévén fizetendő, ellenben egy mázsa kétszer fejtett salétromnak a kiállítási költség betudásával különbség nélkül ke­reskedelmi ára 46 ft. 20 kr, a tábori kórházak számára pedig 42 ft. 20 krban állapíttatván meg. A salétrom árának illy módoni fel­emelése által ugyan­azon arányban a lőpor külön nemeire néz­ve is ezen áremelés rendeltetett, úgymint: 1 mázsa finom vadász­por 85 ft. 16 kr. 1 mázsa közönséges vadászpor 83 ft. 1 mázsa puska lőpor 63 ft., 1 mázsa repesztésre való por 84 ft. 30 kr., 1 mázsa ugyanollyan a bányák szükségeire 32 ft. 30 kr. — Pribék Péter egy évre önkénytesűl beállván, minden­nel maga látja el magát. — Kárász Borbála tépetet adott a honvédsereg részére. — Közöltetik jegyzéke azon Nógrád megyei lakosoknak, kik Darvas Zsuzsánna eszközlésére a honvédsereg részére pénzbeli összesen 2181 ft. 33 kr. váltóban, 8 darab arany, több drágaság és ruhabeli ajánlatokkal járultak. — Nádor, k. h. a vallásminister előterjesztésére Markovics Lászlót minister tanácsossá , Kelemen Lajost és Kendelényi Alajost titkárokká nevezte ki. — A Közlöny sept. 9-én ezeket írja: Tegnap azon ürügy alatt, mintha egy magas állású személy ellen macskazene készülne , a budai polgármester rávétetezt, hogy 10 óra tájban egy nemzetőr­­ségi századot kirendeljen. Nem szükség mondani, mikép az egész macskazene-történet nem egyéb azon elvetemült sárgafeketék koholmányánál, kik a hon szabadsága és a polgárok egyetértése ellen összeesküdvén, a kö­zönséget izgatni, a nemzetőrséget elkedvetleníteni, a legmagasb állású személyeket és hatóságokat, s ez úton vitéz hatóságunkat ingerelni, a constituált hatalmak működését zsibbasztani, sőt a bé­csi küldöttség megbizatásának sikerét meghiúsítani törekszenek. Ha valaha, úgy most, mikor mindenfelől nyilt és titkos el­lenség lesi szabadságunk védetten oldalait, hogy azt megorgyil­­kolhassa, van szükség arra, hogy minden hon- és szabadság­sze­rető polgárok ébren legyenek s azon komoly nyugalommal, melly a bátort a legdühösb zivatar közepette sem hagyja el, őrködjenek a közcsend felett, s különösen óvakodjanak azon ámítóktól, kik nem iszonyodnak ama szerencsétlenségektől, mellyek a megzavart békét kisérni szokták. A reactio csak úgy képes győzni, de akkor csalhatlanul, ha a polgárok közt a rend és egyetértés kapcsai megszakadoztak. A kérdéses macskazeneügy vizsgálat alatt van. Összefüg­gései annak idején a közönségnek tudomásul fognak adatni. Jól esik tudnunk és tudatnunk a nagy közönséggel, mi­kép igyekezik kormányunk a haza védelmében elesett bajnokok, hátrahagyott családjainak jövőjéről gondoskodni, mit a pénzügymi­­nisternek a Szent-Tamásnál aug. 19-kén elesett b. Neffzern István alszázados özvegye és hátrahagyott három árvája gyámolítására nézve a hadügyministerhez intézett következő irata is tanúsít: ,,Én nem ismerek szentebb kötelességet, mint szűkölködni nem hagyni annak családját, ki a hazának életét adá, és azért szemé­lyes felelősségem mellett mindent meg akarok tenni, a­mit a nem­zet hálája a nemzet becsülete megkíván. Nem akarok a fenálló szűkkeblű rendszerhez ragaszkodni. Az özvegynek élte fogytáig ellátást, minden gyermeknek 24 éves koráig segélypénzt fogok rendelni.“ Tudtunkra egyszersmind a pénzügyminiszer rendeletet tett, hogy a magukat a hon védelmében kitüntetett vitézek néhány arany kiosztásával jutalmaztassanak. TÁROGATÓ. A Kolosvárott szállásozó sorkatonaság f. h. 1-jén föleskeztetett az alkotmányra. — Élesden (Bihar vármegyében) az Ellenőr szerint a szolgabiró négy rácz küldöttet fogott el, kik kikindaiaknak adták ki magokat. Mindnégyen az oláh népet bujtogatták. Reméljük, hogy eddig elvették érdemlett büntetésüket. — A famosus tót pap Húrban, ki József keresztnevét Miloslavra változtatta, jelenleg Belgrádban tartózkodik, hol a szerb kormánytól húz fizetést Prágából elillant Kampelik czimborájával együtt. — A múlt hónap utósó napjaiban Liptó sz. Miklóson ismét komolyabb színű mozgalmak voltak, mellyeknek forrása az ottani evang. segédlelkész panslavisticus irányú izgatásai. A jó madár hősre tétetett; főnöke, a pap, már előbb elszökött a nyomozás elől. — F. h. 10-kén reggel új élénkséget kölcsönöztek váro­sunknak az előbbi éjjel Verbászról megérkezett pestmegyei nem­zetőrök, kiknek nagyobb része kaszákkal van fölfegyverkezve. Némellyek puskadurrogásokkal háborgaták — kivált a külváro­sokban— az alvókat, pedig jobb lett volna fegyvereiket aug. 19-én sz. Tamásnál durrogtatni. — A királyhágón túli lapok szerint már Nagy-Szebenben és Beszterczén is fordultak elő cholera-esetek. — Az „U n g a r,“ mellynek szerkesztője minden üldözések daczára akkor is híven pártolta a magyar érdekeket, midőn az va­lamivel bajosabb volt, mint a legújabb időkben, ehó végével meg­szűnik. Előfizetőinek a Zerffi által megindítandó „Allgemeine deut­sche Zeitung“ot fogja küldeni. Temesvár, sept. 8. Tegnap a vracsegaji szerb-rácz tábor, mellyből több hét óta Fehértemplomot és Temes megye déli részét pusztították, a kassai honvédek és több nemzetőrök által egészen szétveretett. Vracsegajt leégették. Részletesb híreket hol­nap kapunk. S. — An. -becskereki táborból, sept. 7-kén. Kö­telességemnek tartom a dühös elleneink közepette levő D e b e 1­i á -­c s a magyar helységet a hazával megismertetni, melly rendíthe­tetlen bátorságával, bámulatra méltó vitézséget fejtett ki. Mi őket a ráczok által vagy rég elpusztítottalak, vagy a ráczokhoz állottaknak véltük, midőn róluk — bár Becskerekhez csak két állomásra vannak —■ több hetekig semmit nem hallottunk. Azon­ban a perlaszi dicsőséges csata nekik is egy kevéssé szabadabb tért nyújtott. Most megjelent küldötteiktől hallottuk, hogy Debe­­liácsa még áll, még­pedig dicsően és vitézül. Ők azon kéréssel fo­lyamodtak az itteni hadparancsnokhoz: valljon tarthatnak-e szá­mot a magyar haza rokonszenvére és utalmára ? De ki ne volna rokonszenvvel, midőn hat héti ostrom alatt bámulatra méltó vitéz­séget fejtettek ki; háromszori megrohanást vitézül visszavertek, és határokra az ellenséget belépni nem engedték, holott őket az ezer­nyi számmal felül­múló ráczok határaikra szorítva bezárták. Va­lóban a magyar névnek becsületére válik Debeliácsa. Csak gon­doljuk el, 5 hónap alatt ,mennyi zaklatást kellett nekik kiáltani. Tizenkilencz ízben küldöttek hozzájok a ráczok ijesztő iratokat, mellyekben Uzdin és Sz.­­ Mihály példájára végső elpusz­títással fenyegettettek. De ők valamint megrohanásukat dicsően visszaverték; úgy a rettegtető iratokra magyar névhez illően fe­leltek, hogy készebbek meghalni, mintsem véreik ellen, a rá­­czoknak legkisebb segítséget nyújtsanak; holott a perlaszi csata előtt már 5 nappal sarok egészen elfogyott *), négy hétig nem hogy borok vagy pálinkások lett volna, de még eczetet sem kap­hattak. De azért egy rácznak sem volt szabad határfukra lépni, ők nem várták be az ellenséget, hanem a határon kívül tartoztatták fel. Azt is méltó megjegyezni, hogy néhány kenyér kiszolgálta­tásával nyugton maradhattak volna, de ők semmit nem adtak, ha­nem magukat vég­elszántsággal otalmazták, munkájukat elhagyva, éjjel nappal fegyverben állottak. Egyedül a nagy szárazságnak köszönhetik, hogy tarlóban levő minden gabonájuk mind ez ideig rothadásba nem ment. A­mint hallom, lelkes tanítójok, most itt volt egy folyamod­ványt a belügyminiszerhez, kitől legalább csak addig is, míg ga­­bonájukat behordhatnak , segítséget kérnek. Valóban náluk egy hely sem érdemesebb a segítségre ! Ők az egész nyáron mondhat­ni semmi munkát nem tehettek; egyedül önvédelmükre lévén szo­­rítkozva, aratásra is csak egy negyedrész mehetett, kik is nappali terhes foglalatosságok után, korántsem nyugalomra , hanem éjjeli örállásokra kényteleníttettek visszatérni. Bátran lehet állítni, hogy Deb­ácsnál egy helység sem fejtett ki nagyobb erélyességet, s áll­hatatosságot. Méltó is, hogy emlékezetes hírök fenmaradjon, azon derék hazafi nevével együtt, kinek fáradhatatlan munkássága fejté ki a debel­ácsiakban, azon magasztos lelkesültséget, mellyel magokat olly dicsően kitüntették. Azon hazafi e lapokban is többször emlí­tett Vörös Mihály ottani tanító, ki nem elégedve meg azzal, hogy hivatalát kitűnő szorgalommal betöltötte, hanem fenmaradt üres idejét nemzetiségünk terjesztésére fordította.Mert a szegény debe­­l­ácsiak 54 év óta hazánktól idegen ajkú népek által mintegy el­voltak szakasztva, austriai törvény alatt, nemzetellen­es tisztektől kormányoztatva, alig bírtak a nemzetiségről némi fogalommal mind­addig, mig azon fennemlített férfiút az isteni gondviselés közéj­ök nem vezérelte. Hazánk népnevelői­ itt az utánzásra méltó példa, mellyet a haza vészes perczeiben követnetek kell. Láthatjátok mit tehet a haza védelmére, egy a nemzetiséget lelkesen felfogni tudó tanító; ezrekbe önthet lelket és bátorságot. Teremtsetek hazánk minden városában és falujában, a debel­ácsiakhoz hasonló lelkü­letű magyarokat, s akkor jőjön bár az orosz vad csordáival, hazánk minden esetre védve van. Nem egy két napi felhevülés, öt hónapi tűzpróba mutatja, mit tehetnek a nép bizodalmát bíró férfiak! Azon jeles hazafinak köszönhetjük ezenkívül, hogy a Debeliácsot kör­nyező, néhány helység egy darabig velünk tartott. Igen kívánatos, hogy a határőrvidékről az illy szellemű fér­fiakat kormányunk különös figyelemre méltatná, midőn az egész végvidékben olly kevesen találtatnak, kik nemzetiségünkhez ro­konszenvvel viseltessenek. Az illy hazafiak szolgálhatnának kellő felvilágosítással az egész végvidékről, kik a legveszedelmesebb időben, a legnagyobb üldözések között is híveknek tapasztaltattak. Kormányunkat illeti az illy lelkes férfiak pártolása, midőn e vidéken minden hű egyénre olly kiáltó szükség van. — Sz. I. — Drávamelléki hírek. Sept. 7. A magát 3 hónapi szolgálatra lekötelezett vasmegyei nemzeti őrsereg fő törzskara még e perczig Iharos-Berényben, a többi Beleznától egész Bácsig örvonalt képezve áll, s várva várja a hálátlan horvát testvérek be­törését. Harczias lelkülete folyvást kielégítő ; fegyvere kasza és hellebárdokon kívül, részint vadász-, részint szuronyos­ puskákból áll; jelleméről elég megemlíteni, miszerint a főparancsnokság a szárnyaló hírek nyomán öszszeütközésre szólítván föl, kivétel nél­kül dalolva indult a sejtett veszély elé, a csalódás után pedig mind­­anynyiszor kedvvesztetten tért viszsza az állomásra. Ezt azonban nincs mit bámulnunk, hisz főparancsnoka a népszerű V­i­dós Jó­­sef; élén állnak gr. Zichy Herman, Ujváry István, Ivánkovics Ne­pomuk stb. A sereg gyakorlottsága ollyan, hogy az avatott sor­katonák lehetetlennek vélték, olly rövid idő alatt anyngi hadiügyes­séget szerezni. A múlt hónapi hőség okozta sűrű epeláznak 0-en estek ál­dozatai , köztök Kemniczer Ferencz, az egykori adóbuktató vezér. Legközelebb kórház nyittatott a betegek számára Segesden a Fe­­renczrendi szerzetesek zárdájában, hol most is 50-en gyógyulnak. Csányi, kir. biztos szüntelen látogatja az egész vonalt, ki­nek erélyességét és buzgalmát a honnak nincs hatalmában meghá­lálni. Gr. Teleki Ádám katonai főparancsnok is tön már látogatást a vonalon. Több rendbeli kósza hírek c­áfolatául szolgáljon, hogy ed­dig a vasi, somogyi és zalai nemzetőrségnek nem jutott a szeren­cse viham­i szabadságunk irígyei ellen. Azon örömhír terjed itt, miszerint a derék Sándor-huszárok 2 osztálya, és a fejérvári nemzetőrök már Marczaliig jutottak, to­vábbá, hogy a Pápán rendezett honvédelmi sereg ma Sümegre ér­kezvén, hónap a Dráva mellé lesz menendő. Jellasich f. h. 4-kén síapronczái­ tartott vizsgálat alkalmá­val embereit eddigi magok viseletéért magasztalván, megígérő, hogy e hó 7-kén alkalmat adand nekik ismert vitézségeket a ma­gyarok ellen kitüntetni. Apostolai azt hirdetik, hogy az eddig nyert szabadság a császártól jó, Jellasich pedig még más jótéte­ményekben is akarja részesíteni. A magyarokat ő — n. m. — szereti, csak azok ellen van, kik a jó király tekintélyének elrablói, mialatt ő szabadságunk nem leti, a miniszereket érti. Legnagyobb vigaszunk az e tájon készen álló Miklós-ezredbeli huszárság , tiszti kara és hal alkotmányunkért, s a közvitézek közt is leírhatatlan a lelkese­dés. Ezzel egészen ellenkező indulatúak a Hardegg és Kresz-ezred­­beliek, kik közöl az elsők azt nyilvánítók, hogy sem ellenünk, sem a horvátok ellen nem jövendenek, az utóbbiak pedig átkelvén a Dráván, az illyrekkel nem átallanak zsi­­ózni. Sorkatonaságról lévén szó, el nem hallgathatom az aug. 29- én Berzenczén történteket, hol Vidos Jósef beszédbe ereszkedvén az átment Váza-ezredbeli 4. század tisztjeivel, megmagyarázta a magyarok törekvését, miszerint legkevésbbé sem szándékuk va­­lamelly népfajt elnyomni. Ekkor a tisztikar vállaikra ragadván öt, egyhangúlag öt óhajtó főparancsnokét. —m— — Sopron, aug. 31. A lázadók elleni kiindulásra ajánl­kozott 2.900 nemzetőr azon rendelet után, hogy az ezután kiin­dulandók a lázadók tökéletes elnyomásáig maradjanak táborban, te­temesen összeolvadt. A megyéből sorshúzás utján fog 1400 kiál­líttatni a magyar nyelvű helységekből. A németeket és horvátokat nincs szándékuk háborgatni, pedig falusi német ajkú polgártár­saink , valamint a felső vidéki horvátok igazabb lelkű magyarok, mint az itteni városi polgárok, kik tulajdonképen maguk sem tud­ják, mit akarnak. Azt azonban tudják, hogy ők a Dráva mellé nem mennek, védjék ott az országot azok , kik ott laknak , ők majd megvédik itt, hol senki sem bántja , ott nem is jó lenni, mert az a sok vad rácz ütt, vág, lő, még kárt is találna tenni emberben vagy marhában. Nem tudom miért, de van itt sok ember, ki sajnálja, hogy többé nem lakhatik osztrák tartományban , s abban helyezi legna­gyobb élvezetét, ha valami becsületes, nem púpos kalapú embert az utczán megfoghat és elbeszélheti, hogy neki biztos levelező Geschäfts-Freund-ja írja, mikép így meg amúgy megverték a magyarokat. Szóltam az ide érkezett szerencsétlen granczerek közöl né­hány közlegénynyel; azon kérdésemre, hogy tudtak illyet tenni ? az volt a felelet, hogy „ha ők tudták volna!“ Mióta utton vannak, egy részt közölök néhány urak beszélgetés által fölvilá­gosítottak, most tudják, hogy áll a dolog, de tisztjeik nem úgy magyarázták és magyarázzák most is, innen van, hogy a nagyobb rész most is a tisztek cate­chismusán van. A tisztek a nyugalma­zottakkal sétálgatnak. Képzelhetni, mi épületes beszédeket lehet­ne ott hallani. Ezek a hetedhét országból ide zarándokolt nyu­galmazottak csak nem tudnak nyugodni. A megyei nemzetőrség fegyvereit Bécsben csináltatja 18 p.­ntjával; de a nemzetőrök 12 fton kapják, a többi a közpénztárból fedeztetvén. — Sz. Gy. — Zemplén, aug. 20-kán. Az idő szelleme, melly egész Európának népeit hosszú álmaiból felébresztő , miránk tán legki­sebb hatást gyakorolt, és kevés megye van a hazában, mellynek belkormányzata olly régi alakban maradt volna, mint a miénk. Tudni kell, hogy több tisztviselőink képviselőknek választatván, ezeknek helyébe újakat kellett választanunk; de a választás majdnem a régi mód szerint történt, mert bizottmányi ülésünkben az határoz­ta lett, hogy minden hivatalra több egyén ajánltassék, s azok ki­nevezés végett a főispánnak felterjesztessenek. Ezen határozat következése lett, hogy több kerületeink eddigelé is, tisztviselők nélkül maradtak, mint például azon kerület is mellyben nekem van szerencsétlenségem lakni, két hónap óta tisztviselő nélkül van; megyei igazgatásunk (nagy részben) fenakadt, s több kerülete­inkben rendetlenségek történnek. Alispánainkban több erélyt s bátorságot óhajtanék. A múlt­kor igen szép történet adta magát elő : a kir biztos Beöthy Ödön két lengyelre figyelmeztető első alispánunkat, hogy őket szemmel tartsa; de alispánunk tüstént bujtogatókat látván bennük, elfogatta őket, s a kir. biztoshoz küldte, ki is elcsudálkozván figyelmezte­tése ezen magyarázatán, mint ártatlanokat szabadon bocsátta. Re­méljük, hogy a rájok tett költségeket alispán úr, saját erszényéből fogja fedezni. — Alispánaink nem tudják egészen helyükön találni magokat mart. 15—kétől, mert talán a régi rendszer alatt egész erejüket kimerítették, s talán több rokonszenvök volt ahhoz mint a mostanihoz. Jegyzőinknek nagyobb fontosságot s lelkesedést ajánlunk, különösen azon hivatalos irományokra nézve, mellyek a szolgabi­­ráknak köröztetés végett küldetnék, mert ezek többnyire akkor ke­rülnek az illetők kezeihez, midőn az azokban foglalt rendeletek vég­rehajtása idő hiánya miatt lehetetlenné válik. Mi itt pecsovicsvilág­­ban élünk a „szegény legény“ társaság nagy része az önkényte­­sek közé ment,az itt maradt rész pedig néhányat kivéve, már csak név szerint él, nincs benne az a lelkesedés, az a kitartás, az a ma­gasztos érzelem, a mi eddig jellemezte a „szegény legény“ tár­saságot ; tetteit nem elv, de érdek vezérli. Nemzeti őrségünk megyénk nagyobb részében még csak pa­pirosán van,bár népünk rokonszenvvel viseltetik iránta. — Resko Á­g­os­t­o­n: Nyilatkozat (Vége). Mi az abrudbányai eseményeket il­leti, ezek iránt nem a pesti kormány intézkedett, az intézkedések olly kevéssé törpültek meg a tétlenség pörölye alatt , hogy épen az erdélyi királyi kormányszék volt az, ki az események megvizsgál­ására bizottmányt nevezett ki, és küldött el. Azt mondja továbbá a szóló, miszerint Erdélyben , ha van kapacitás és intelligentia, melly a népnek elmondja jogait, az er­délyi aristocralia azonnal elfogatja s bebörtönözteti. Azon román egyének száma , kik Erdélyben vétkes bujtogatások miatt a köze­lebbi időkig elfogattak, hatnál többre nem megyen. Ezek közöl egy azért nem bocsáttatott el,mivel magáért kezest állítani nem akart, s a többiek közöl is azok, kik kevesebbé bűnösöknek találtattak, több napokig tartó fogság után szabadságba helyheztettek. Igen sajnáljuk egyébiránt, ha a szóló az összes oláh nép intelligenciáját csak az elfogoltaknál keresi, t. i. illy kevés számra szorítja. „Megvallom, ha elmennék én is oda, s nem mondanék egye­bet, mint tiszta igazságot, s úgy beszélnek mint Krisztus, s mon­danám: ez a nép joga , tartsd magad ehez , s te nép tűrj meddig lehet, panaszold el sérelmidet, s bizonyára engem is elfognának.“ A követ ur a legközelebbi időkben hosszasabban volt Erdélyben, beutazta annak számos vidékeit, s köztudat szerint küldetésének czélja épen a volt, hogy a néphez szóljon s felvilágosítsa. Hogy a megbízatásában miként járt el, hogy úgy szólott-e mint Krisztus , vagy másként, azt nem vizsgáljuk, hogy nem fogták el, az nyilvá­nos , de sőt tudjuk, hogy ha igazat akar mondani nem ellenszenv­ . *) Szegény magyar­ sóval áldott hazádban sótalan kenyéren kellett tengődnöd. 288

Next