Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-09-12 / 63. szám
hez beküldi. A községi adószedő számadásait pedig megyékben és szabad kerületekben a községi jegyző közbejöttével a törvényhatósági számvevő vizsgálja meg, s vizsgálatáról az előforduló nehézségek iránti végelhatározás végett a törvényhatósági számvevőszéknek jelentést teszen. 73. §. A rónák és adótárnák fizetéseit a pénzügyminiszer határozza meg, s az illető törvényhatóságok házi pénztárai fizetik, valamint szintúgy a királyi városokbani adóvetők s adószedők fizetését is. — a községi jegyzők és adószedők fizetéseit pedig, a megyék s illetőleg sz. kerületek határozzák meg, s a községek fizetik, melly fizetéseknek tehát, a törvényhatóságok s illetőleg községek házi költségvetésében számba kell vétetni. 74. §. Ezen fizetéseken kívül a rónak az általa összeírt adónak l°/0-jét, az adóvetés illetőleg jegyző az általa kivetett adónak szintúgy l°/0-jét, az adótárnak az általa községenkint átvett adónak hasonlóan l°/0-jét, s a községi adószedő, az egyénenkint behajtott adónak szintúgy 1 %-jét veendik jutalmul. — A rónák és adótárnok százalékai az országos pénztárnak, az adóvetőés illetőleg jegyzőé a törvényhatóság házi pénztárának, az adószedőé pedig, a községi pénztárnak esvén terhére. Melly végett a pénz- Ugyminiszer, a törvényhatóság összes országos, házi, és községi adójának l°/0-jét a házi költségvetéshez, a község összes adójának 1 °/0-jét pedig,a községek saját költségvetéséhez hozzá számítandja, s az illetőséget ekként fogja meghatározni. 75. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszer bizatik meg, ki egyszersmind felhatalmaztatok ezen törvény értelmében kötelező utasításokat készíteni, az előfordulható kétségeket eldönteni, s törvénynyel el nem látott egyes eseteket ideiglenesen elhatározni. Minden e részbeni eljárásáról a törvényhozásnak időnkint jelentést tenni köteleztetvén. (Vége köv.) A KÖZLÖNY UTÁN. A vallás és k. v. minister az evang. papok panasza következtében, a némelly helyeken szokásban volt, de most megtagadott tized iránt meghagyja a törvényhatóságoknak, hogy a kebelükben lakó evang. népet világosítsák föl, miként a protestáns néptől, melly egyh. és iskolai szükségeit eddig is önerejéből fedezte, méltán elváratik, hogy e terhet az 1848 . 20. t. c. teljesülhetéseig szívesen viselendi, annál inkább, mivel a protestáns papok és tanítók jövedelmei szerződéseken alapulnak, ellenkező esetben kényszerítő eszközök is használtathatván. — A hadügyministerium részéről, a salétromra nézve következő árfölemelés rendeltetik: 1 mázsa kétszer fejtett telepsalétrom 30 ft., 1 mázsa kétszer fejtett Gaj-salétrom 28 ft. Egy mázsa egyszerű valódi telepsalétrom 28 ft. 20 kr. egy mázsa egyszerű valódi Gaj-salétrom 26 ft. 20 kr. Ez ár a kincstár által a termesztőknek lévén fizetendő, ellenben egy mázsa kétszer fejtett salétromnak a kiállítási költség betudásával különbség nélkül kereskedelmi ára 46 ft. 20 kr, a tábori kórházak számára pedig 42 ft. 20 krban állapíttatván meg. A salétrom árának illy módoni felemelése által ugyanazon arányban a lőpor külön nemeire nézve is ezen áremelés rendeltetett, úgymint: 1 mázsa finom vadászpor 85 ft. 16 kr. 1 mázsa közönséges vadászpor 83 ft. 1 mázsa puska lőpor 63 ft., 1 mázsa repesztésre való por 84 ft. 30 kr., 1 mázsa ugyanollyan a bányák szükségeire 32 ft. 30 kr. — Pribék Péter egy évre önkénytesűl beállván, mindennel maga látja el magát. — Kárász Borbála tépetet adott a honvédsereg részére. — Közöltetik jegyzéke azon Nógrád megyei lakosoknak, kik Darvas Zsuzsánna eszközlésére a honvédsereg részére pénzbeli összesen 2181 ft. 33 kr. váltóban, 8 darab arany, több drágaság és ruhabeli ajánlatokkal járultak. — Nádor, k. h. a vallásminister előterjesztésére Markovics Lászlót minister tanácsossá , Kelemen Lajost és Kendelényi Alajost titkárokká nevezte ki. — A Közlöny sept. 9-én ezeket írja: Tegnap azon ürügy alatt, mintha egy magas állású személy ellen macskazene készülne , a budai polgármester rávétetezt, hogy 10 óra tájban egy nemzetőrségi századot kirendeljen. Nem szükség mondani, mikép az egész macskazene-történet nem egyéb azon elvetemült sárgafeketék koholmányánál, kik a hon szabadsága és a polgárok egyetértése ellen összeesküdvén, a közönséget izgatni, a nemzetőrséget elkedvetleníteni, a legmagasb állású személyeket és hatóságokat, s ez úton vitéz hatóságunkat ingerelni, a constituált hatalmak működését zsibbasztani, sőt a bécsi küldöttség megbizatásának sikerét meghiúsítani törekszenek. Ha valaha, úgy most, mikor mindenfelől nyilt és titkos ellenség lesi szabadságunk védetten oldalait, hogy azt megorgyilkolhassa, van szükség arra, hogy minden hon- és szabadságszerető polgárok ébren legyenek s azon komoly nyugalommal, melly a bátort a legdühösb zivatar közepette sem hagyja el, őrködjenek a közcsend felett, s különösen óvakodjanak azon ámítóktól, kik nem iszonyodnak ama szerencsétlenségektől, mellyek a megzavart békét kisérni szokták. A reactio csak úgy képes győzni, de akkor csalhatlanul, ha a polgárok közt a rend és egyetértés kapcsai megszakadoztak. A kérdéses macskazeneügy vizsgálat alatt van. Összefüggései annak idején a közönségnek tudomásul fognak adatni. Jól esik tudnunk és tudatnunk a nagy közönséggel, mikép igyekezik kormányunk a haza védelmében elesett bajnokok, hátrahagyott családjainak jövőjéről gondoskodni, mit a pénzügyministernek a Szent-Tamásnál aug. 19-kén elesett b. Neffzern István alszázados özvegye és hátrahagyott három árvája gyámolítására nézve a hadügyministerhez intézett következő irata is tanúsít: ,,Én nem ismerek szentebb kötelességet, mint szűkölködni nem hagyni annak családját, ki a hazának életét adá, és azért személyes felelősségem mellett mindent meg akarok tenni, amit a nemzet hálája a nemzet becsülete megkíván. Nem akarok a fenálló szűkkeblű rendszerhez ragaszkodni. Az özvegynek élte fogytáig ellátást, minden gyermeknek 24 éves koráig segélypénzt fogok rendelni.“ Tudtunkra egyszersmind a pénzügyminiszer rendeletet tett, hogy a magukat a hon védelmében kitüntetett vitézek néhány arany kiosztásával jutalmaztassanak. TÁROGATÓ. A Kolosvárott szállásozó sorkatonaság f. h. 1-jén föleskeztetett az alkotmányra. — Élesden (Bihar vármegyében) az Ellenőr szerint a szolgabiró négy rácz küldöttet fogott el, kik kikindaiaknak adták ki magokat. Mindnégyen az oláh népet bujtogatták. Reméljük, hogy eddig elvették érdemlett büntetésüket. — A famosus tót pap Húrban, ki József keresztnevét Miloslavra változtatta, jelenleg Belgrádban tartózkodik, hol a szerb kormánytól húz fizetést Prágából elillant Kampelik czimborájával együtt. — A múlt hónap utósó napjaiban Liptó sz. Miklóson ismét komolyabb színű mozgalmak voltak, mellyeknek forrása az ottani evang. segédlelkész panslavisticus irányú izgatásai. A jó madár hősre tétetett; főnöke, a pap, már előbb elszökött a nyomozás elől. — F. h. 10-kén reggel új élénkséget kölcsönöztek városunknak az előbbi éjjel Verbászról megérkezett pestmegyei nemzetőrök, kiknek nagyobb része kaszákkal van fölfegyverkezve. Némellyek puskadurrogásokkal háborgaták — kivált a külvárosokban— az alvókat, pedig jobb lett volna fegyvereiket aug. 19-én sz. Tamásnál durrogtatni. — A királyhágón túli lapok szerint már Nagy-Szebenben és Beszterczén is fordultak elő cholera-esetek. — Az „U n g a r,“ mellynek szerkesztője minden üldözések daczára akkor is híven pártolta a magyar érdekeket, midőn az valamivel bajosabb volt, mint a legújabb időkben, ehó végével megszűnik. Előfizetőinek a Zerffi által megindítandó „Allgemeine deutsche Zeitung“ot fogja küldeni. Temesvár, sept. 8. Tegnap a vracsegaji szerb-rácz tábor, mellyből több hét óta Fehértemplomot és Temes megye déli részét pusztították, a kassai honvédek és több nemzetőrök által egészen szétveretett. Vracsegajt leégették. Részletesb híreket holnap kapunk. S. — An. -becskereki táborból, sept. 7-kén. Kötelességemnek tartom a dühös elleneink közepette levő D e b e 1i á -c s a magyar helységet a hazával megismertetni, melly rendíthetetlen bátorságával, bámulatra méltó vitézséget fejtett ki. Mi őket a ráczok által vagy rég elpusztítottalak, vagy a ráczokhoz állottaknak véltük, midőn róluk — bár Becskerekhez csak két állomásra vannak —■ több hetekig semmit nem hallottunk. Azonban a perlaszi dicsőséges csata nekik is egy kevéssé szabadabb tért nyújtott. Most megjelent küldötteiktől hallottuk, hogy Debeliácsa még áll, mégpedig dicsően és vitézül. Ők azon kéréssel folyamodtak az itteni hadparancsnokhoz: valljon tarthatnak-e számot a magyar haza rokonszenvére és utalmára ? De ki ne volna rokonszenvvel, midőn hat héti ostrom alatt bámulatra méltó vitézséget fejtettek ki; háromszori megrohanást vitézül visszavertek, és határokra az ellenséget belépni nem engedték, holott őket az ezernyi számmal felülmúló ráczok határaikra szorítva bezárták. Valóban a magyar névnek becsületére válik Debeliácsa. Csak gondoljuk el, 5 hónap alatt ,mennyi zaklatást kellett nekik kiáltani. Tizenkilencz ízben küldöttek hozzájok a ráczok ijesztő iratokat, mellyekben Uzdin és Sz. Mihály példájára végső elpusztítással fenyegettettek. De ők valamint megrohanásukat dicsően visszaverték; úgy a rettegtető iratokra magyar névhez illően feleltek, hogy készebbek meghalni, mintsem véreik ellen, a ráczoknak legkisebb segítséget nyújtsanak; holott a perlaszi csata előtt már 5 nappal sarok egészen elfogyott *), négy hétig nem hogy borok vagy pálinkások lett volna, de még eczetet sem kaphattak. De azért egy rácznak sem volt szabad határfukra lépni, ők nem várták be az ellenséget, hanem a határon kívül tartoztatták fel. Azt is méltó megjegyezni, hogy néhány kenyér kiszolgáltatásával nyugton maradhattak volna, de ők semmit nem adtak, hanem magukat végelszántsággal otalmazták, munkájukat elhagyva, éjjel nappal fegyverben állottak. Egyedül a nagy szárazságnak köszönhetik, hogy tarlóban levő minden gabonájuk mind ez ideig rothadásba nem ment. Amint hallom, lelkes tanítójok, most itt volt egy folyamodványt a belügyminiszerhez, kitől legalább csak addig is, míg gabonájukat behordhatnak , segítséget kérnek. Valóban náluk egy hely sem érdemesebb a segítségre ! Ők az egész nyáron mondhatni semmi munkát nem tehettek; egyedül önvédelmükre lévén szorítkozva, aratásra is csak egy negyedrész mehetett, kik is nappali terhes foglalatosságok után, korántsem nyugalomra , hanem éjjeli örállásokra kényteleníttettek visszatérni. Bátran lehet állítni, hogy Debácsnál egy helység sem fejtett ki nagyobb erélyességet, s állhatatosságot. Méltó is, hogy emlékezetes hírök fenmaradjon, azon derék hazafi nevével együtt, kinek fáradhatatlan munkássága fejté ki a debelácsiakban, azon magasztos lelkesültséget, mellyel magokat olly dicsően kitüntették. Azon hazafi e lapokban is többször említett Vörös Mihály ottani tanító, ki nem elégedve meg azzal, hogy hivatalát kitűnő szorgalommal betöltötte, hanem fenmaradt üres idejét nemzetiségünk terjesztésére fordította.Mert a szegény debelácsiak 54 év óta hazánktól idegen ajkú népek által mintegy elvoltak szakasztva, austriai törvény alatt, nemzetellenes tisztektől kormányoztatva, alig bírtak a nemzetiségről némi fogalommal mindaddig, mig azon fennemlített férfiút az isteni gondviselés közéjök nem vezérelte. Hazánk népnevelői itt az utánzásra méltó példa, mellyet a haza vészes perczeiben követnetek kell. Láthatjátok mit tehet a haza védelmére, egy a nemzetiséget lelkesen felfogni tudó tanító; ezrekbe önthet lelket és bátorságot. Teremtsetek hazánk minden városában és falujában, a debelácsiakhoz hasonló lelkületű magyarokat, s akkor jőjön bár az orosz vad csordáival, hazánk minden esetre védve van. Nem egy két napi felhevülés, öt hónapi tűzpróba mutatja, mit tehetnek a nép bizodalmát bíró férfiak! Azon jeles hazafinak köszönhetjük ezenkívül, hogy a Debeliácsot környező, néhány helység egy darabig velünk tartott. Igen kívánatos, hogy a határőrvidékről az illy szellemű férfiakat kormányunk különös figyelemre méltatná, midőn az egész végvidékben olly kevesen találtatnak, kik nemzetiségünkhez rokonszenvvel viseltessenek. Az illy hazafiak szolgálhatnának kellő felvilágosítással az egész végvidékről, kik a legveszedelmesebb időben, a legnagyobb üldözések között is híveknek tapasztaltattak. Kormányunkat illeti az illy lelkes férfiak pártolása, midőn e vidéken minden hű egyénre olly kiáltó szükség van. — Sz. I. — Drávamelléki hírek. Sept. 7. A magát 3 hónapi szolgálatra lekötelezett vasmegyei nemzeti őrsereg fő törzskara még e perczig Iharos-Berényben, a többi Beleznától egész Bácsig örvonalt képezve áll, s várva várja a hálátlan horvát testvérek betörését. Harczias lelkülete folyvást kielégítő ; fegyvere kasza és hellebárdokon kívül, részint vadász-, részint szuronyos puskákból áll; jelleméről elég megemlíteni, miszerint a főparancsnokság a szárnyaló hírek nyomán öszszeütközésre szólítván föl, kivétel nélkül dalolva indult a sejtett veszély elé, a csalódás után pedig mindanynyiszor kedvvesztetten tért viszsza az állomásra. Ezt azonban nincs mit bámulnunk, hisz főparancsnoka a népszerű Vidós Jósef; élén állnak gr. Zichy Herman, Ujváry István, Ivánkovics Nepomuk stb. A sereg gyakorlottsága ollyan, hogy az avatott sorkatonák lehetetlennek vélték, olly rövid idő alatt anyngi hadiügyességet szerezni. A múlt hónapi hőség okozta sűrű epeláznak 0-en estek áldozatai , köztök Kemniczer Ferencz, az egykori adóbuktató vezér. Legközelebb kórház nyittatott a betegek számára Segesden a Ferenczrendi szerzetesek zárdájában, hol most is 50-en gyógyulnak. Csányi, kir. biztos szüntelen látogatja az egész vonalt, kinek erélyességét és buzgalmát a honnak nincs hatalmában meghálálni. Gr. Teleki Ádám katonai főparancsnok is tön már látogatást a vonalon. Több rendbeli kósza hírek cáfolatául szolgáljon, hogy eddig a vasi, somogyi és zalai nemzetőrségnek nem jutott a szerencse vihami szabadságunk irígyei ellen. Azon örömhír terjed itt, miszerint a derék Sándor-huszárok 2 osztálya, és a fejérvári nemzetőrök már Marczaliig jutottak, továbbá, hogy a Pápán rendezett honvédelmi sereg ma Sümegre érkezvén, hónap a Dráva mellé lesz menendő. Jellasich f. h. 4-kén síapronczái tartott vizsgálat alkalmával embereit eddigi magok viseletéért magasztalván, megígérő, hogy e hó 7-kén alkalmat adand nekik ismert vitézségeket a magyarok ellen kitüntetni. Apostolai azt hirdetik, hogy az eddig nyert szabadság a császártól jó, Jellasich pedig még más jótéteményekben is akarja részesíteni. A magyarokat ő — n. m. — szereti, csak azok ellen van, kik a jó király tekintélyének elrablói, mialatt ő szabadságunk nem leti, a miniszereket érti. Legnagyobb vigaszunk az e tájon készen álló Miklós-ezredbeli huszárság , tiszti kara és hal alkotmányunkért, s a közvitézek közt is leírhatatlan a lelkesedés. Ezzel egészen ellenkező indulatúak a Hardegg és Kresz-ezredbeliek, kik közöl az elsők azt nyilvánítók, hogy sem ellenünk, sem a horvátok ellen nem jövendenek, az utóbbiak pedig átkelvén a Dráván, az illyrekkel nem átallanak zsiózni. Sorkatonaságról lévén szó, el nem hallgathatom az aug. 29- én Berzenczén történteket, hol Vidos Jósef beszédbe ereszkedvén az átment Váza-ezredbeli 4. század tisztjeivel, megmagyarázta a magyarok törekvését, miszerint legkevésbbé sem szándékuk valamelly népfajt elnyomni. Ekkor a tisztikar vállaikra ragadván öt, egyhangúlag öt óhajtó főparancsnokét. —m— — Sopron, aug. 31. A lázadók elleni kiindulásra ajánlkozott 2.900 nemzetőr azon rendelet után, hogy az ezután kiindulandók a lázadók tökéletes elnyomásáig maradjanak táborban, tetemesen összeolvadt. A megyéből sorshúzás utján fog 1400 kiállíttatni a magyar nyelvű helységekből. A németeket és horvátokat nincs szándékuk háborgatni, pedig falusi német ajkú polgártársaink , valamint a felső vidéki horvátok igazabb lelkű magyarok, mint az itteni városi polgárok, kik tulajdonképen maguk sem tudják, mit akarnak. Azt azonban tudják, hogy ők a Dráva mellé nem mennek, védjék ott az országot azok , kik ott laknak , ők majd megvédik itt, hol senki sem bántja , ott nem is jó lenni, mert az a sok vad rácz ütt, vág, lő, még kárt is találna tenni emberben vagy marhában. Nem tudom miért, de van itt sok ember, ki sajnálja, hogy többé nem lakhatik osztrák tartományban , s abban helyezi legnagyobb élvezetét, ha valami becsületes, nem púpos kalapú embert az utczán megfoghat és elbeszélheti, hogy neki biztos levelező Geschäfts-Freund-ja írja, mikép így meg amúgy megverték a magyarokat. Szóltam az ide érkezett szerencsétlen granczerek közöl néhány közlegénynyel; azon kérdésemre, hogy tudtak illyet tenni ? az volt a felelet, hogy „ha ők tudták volna!“ Mióta utton vannak, egy részt közölök néhány urak beszélgetés által fölvilágosítottak, most tudják, hogy áll a dolog, de tisztjeik nem úgy magyarázták és magyarázzák most is, innen van, hogy a nagyobb rész most is a tisztek catechismusán van. A tisztek a nyugalmazottakkal sétálgatnak. Képzelhetni, mi épületes beszédeket lehetne ott hallani. Ezek a hetedhét országból ide zarándokolt nyugalmazottak csak nem tudnak nyugodni. A megyei nemzetőrség fegyvereit Bécsben csináltatja 18 p.ntjával; de a nemzetőrök 12 fton kapják, a többi a közpénztárból fedeztetvén. — Sz. Gy. — Zemplén, aug. 20-kán. Az idő szelleme, melly egész Európának népeit hosszú álmaiból felébresztő , miránk tán legkisebb hatást gyakorolt, és kevés megye van a hazában, mellynek belkormányzata olly régi alakban maradt volna, mint a miénk. Tudni kell, hogy több tisztviselőink képviselőknek választatván, ezeknek helyébe újakat kellett választanunk; de a választás majdnem a régi mód szerint történt, mert bizottmányi ülésünkben az határozta lett, hogy minden hivatalra több egyén ajánltassék, s azok kinevezés végett a főispánnak felterjesztessenek. Ezen határozat következése lett, hogy több kerületeink eddigelé is, tisztviselők nélkül maradtak, mint például azon kerület is mellyben nekem van szerencsétlenségem lakni, két hónap óta tisztviselő nélkül van; megyei igazgatásunk (nagy részben) fenakadt, s több kerületeinkben rendetlenségek történnek. Alispánainkban több erélyt s bátorságot óhajtanék. A múltkor igen szép történet adta magát elő : a kir biztos Beöthy Ödön két lengyelre figyelmeztető első alispánunkat, hogy őket szemmel tartsa; de alispánunk tüstént bujtogatókat látván bennük, elfogatta őket, s a kir. biztoshoz küldte, ki is elcsudálkozván figyelmeztetése ezen magyarázatán, mint ártatlanokat szabadon bocsátta. Reméljük, hogy a rájok tett költségeket alispán úr, saját erszényéből fogja fedezni. — Alispánaink nem tudják egészen helyükön találni magokat mart. 15—kétől, mert talán a régi rendszer alatt egész erejüket kimerítették, s talán több rokonszenvök volt ahhoz mint a mostanihoz. Jegyzőinknek nagyobb fontosságot s lelkesedést ajánlunk, különösen azon hivatalos irományokra nézve, mellyek a szolgabiráknak köröztetés végett küldetnék, mert ezek többnyire akkor kerülnek az illetők kezeihez, midőn az azokban foglalt rendeletek végrehajtása idő hiánya miatt lehetetlenné válik. Mi itt pecsovicsvilágban élünk a „szegény legény“ társaság nagy része az önkénytesek közé ment,az itt maradt rész pedig néhányat kivéve, már csak név szerint él, nincs benne az a lelkesedés, az a kitartás, az a magasztos érzelem, a mi eddig jellemezte a „szegény legény“ társaságot ; tetteit nem elv, de érdek vezérli. Nemzeti őrségünk megyénk nagyobb részében még csak papirosán van,bár népünk rokonszenvvel viseltetik iránta. — Resko Ágoston: Nyilatkozat (Vége). Mi az abrudbányai eseményeket illeti, ezek iránt nem a pesti kormány intézkedett, az intézkedések olly kevéssé törpültek meg a tétlenség pörölye alatt , hogy épen az erdélyi királyi kormányszék volt az, ki az események megvizsgálására bizottmányt nevezett ki, és küldött el. Azt mondja továbbá a szóló, miszerint Erdélyben , ha van kapacitás és intelligentia, melly a népnek elmondja jogait, az erdélyi aristocralia azonnal elfogatja s bebörtönözteti. Azon román egyének száma , kik Erdélyben vétkes bujtogatások miatt a közelebbi időkig elfogattak, hatnál többre nem megyen. Ezek közöl egy azért nem bocsáttatott el,mivel magáért kezest állítani nem akart, s a többiek közöl is azok, kik kevesebbé bűnösöknek találtattak, több napokig tartó fogság után szabadságba helyheztettek. Igen sajnáljuk egyébiránt, ha a szóló az összes oláh nép intelligenciáját csak az elfogoltaknál keresi, t. i. illy kevés számra szorítja. „Megvallom, ha elmennék én is oda, s nem mondanék egyebet, mint tiszta igazságot, s úgy beszélnek mint Krisztus, s mondanám: ez a nép joga , tartsd magad ehez , s te nép tűrj meddig lehet, panaszold el sérelmidet, s bizonyára engem is elfognának.“ A követ ur a legközelebbi időkben hosszasabban volt Erdélyben, beutazta annak számos vidékeit, s köztudat szerint küldetésének czélja épen a volt, hogy a néphez szóljon s felvilágosítsa. Hogy a megbízatásában miként járt el, hogy úgy szólott-e mint Krisztus , vagy másként, azt nem vizsgáljuk, hogy nem fogták el, az nyilvános , de sőt tudjuk, hogy ha igazat akar mondani nem ellenszenv . *) Szegény magyar sóval áldott hazádban sótalan kenyéren kellett tengődnöd. 288