Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-17 / 68. szám

vény értelmében mindig a ministérium útján, mert ez a törvény értelme, és a házat kíván fel támogatására ezen eljárásában, a­mint mondja, igen fájdalmasan esik neki az, hogy maradjon fen egy ok­levél Magyarország történetében, melly reá azt mondja, hogy neki egy tette törvénytelen volt. Tisztelt képviselő­ház! Én nyíltan és minden tartózkodás nél­kül kijelentem, hogy valamint a nemzet a múlt országgyűlésen kivívott eredményekre nézve feherczeg Istvánnak tömérdek hálá­val tartozik; én voltam szerencsés akkori igen szerény egyszerű állásomban is az összes törvényhozásnak szónoka lenni, melly a nemzet nevében neki ezen hálát és lekötelezést kijelentette , úgy mint ezt nyíltan megvallom, hogy ez úgy van, és én, és azok, kik azon nehéz napok eseményeiben a viszonyok, körülmények, vagy ha úgy tetszik, ön tevékenységünk által is a cselekvések homlokterébe szoríttattunk , mondhatom, hogy én és társaim tud­juk legjobban , hogy mi nehéz küzdelmeket kellett neki élni. És azóta, és mióta ministen pályánkat folytatjuk, őszintén kell kije­lentenem azt, hogy ő cs. kir. főherczegségének azótai hivatalos pályája is valósággal nem volt rózsaágyon­ fekvés, hanem örökös nehéz tövisekkeli küzdés, hol gyakran azon környezeteknél fogva, mellyek, azt kell mondanom, boldogtalan, de általunk hűségesen szeretett fejedelmünket környezik, még magával családéval is gyakran kellemetlen helyzetbe jött, azon szilárdságnál fogva, mellyel a mi­nistérium által elébe terjesztett törvényes kívánságokat gyámolí­totta , és valamint ezek a múltra nézve így vannak , úgy én a ház előtt nyíltan kijelentem meggyőződésemet, minden további tagla­lása nélkül a körülményeknek, úgy vagyok meggyőződve , hogy valamint a múltban nagyobb szolgálatai a haza iránt, úgy jövőre nézve is a haza megmentése , nem akarom mondani, teljes lehe­tetlen volna , de annyit ki kell mondanom, hogy kimondhatlanul megnehezíttetnék annak valószínűsége, hogy meg lehet a hazát menteni, ha a főherczeg királyi helytartó és a törvényhozás kö­zött valami idegenség maradna fen, melly talán oda vezethetne, hogy közremunkálását a haza megmentésében nélkülözni volnánk kénytelenek. (Igaz.) Ezt a hazára nézve legnagyobb szerencsét­lenségnek tartanám. És én félretéve, hogy főherczeg, királyi helytartó, mint férfiúban becsülni tudom azon érzést „nekem fáj, midőn azt mondják, hogy törvénytelenséget tettem, mikor meg­mondottam, hogy nem akartam törvénytelenséget tenni, ez nekem fáj.“ Tehát miután azon magyarázat, mellyel ő fensége ismételve nyújtott, tökéletesen megnyugtathatja a házat, hogy ő nem ren­deletet , nem intézményt, hanem egyszerű tudósítást akart tenni a háznak; miután kijelentette,hogy azt,hogy a kormány gyeplőjét általa veszi,nem máskép akarta érteni,mint csak úgy,hogy a törvény értel­mében kíván eljárni, és e részbeni gyámolításra kérte fel a házat, kérem a képviselőket, méltóztassanak határozatilag kijelenteni, hogy ő főherczegségének ezen nyilatkozata által tökéletesen meg vannak e részben nyugtatva, hogy ö főherczegsége semmi tör­vénytelenséget elkövetni nem akart, és ennélfogva azon kijelen­téseket ezen magyarázat után nem kívánják fentartani. (Helyes.) S hogy egyszer szóljak a dologról, én tisztelt képviselő­ház , nem vagyok azon férfiú, ki bármilly csekély vagy bármilly nagy állásnak nehézségeitől viszszariadjak ; nem vagyok azon fér­fiú , ki meg nem tanulta a veszélynek bátran szemébe nézni, akárhány oldalról jöjön is az, hanem midőn a ha­za megmentéséről van szó, megfontolva, minő roppant ne­hézségekkel jár ezen nagy feladatnak megoldása, lehetetlen nem éreznem annak kikerülhetetlen szükségét, hogy ki a kormányt vi­szi , annak keze sem egy sem más oldalról ne legyen zsibbasztva; törvényen alapuli intézkedései, vagy a körülmények által igényelt rendelkezései kész végrehajtásra, engedelmességre találjanak. S méltóztassanak meghinni, a dolgok természetében fekszik azon psy­­chológiai igazság, hogy minden ideiglenes állás, ideiglenes hatalom mellyről nem tudjuk meddig tart, kétségtelenül zsibbasztó. Igen sok ember, mert az ország gépezetének igen sok ága van, sok ember van, ki ha egy rendeletet kap, mellyet végrehajtania kellene, nem szól semmit, hanem zsebbe teszi, és végre nem hajtja, hanem szá­mot vet magával, vallyon ollyan embertől jön-e, kinek engedel­mességgel tartozik; van-e állandóság azon hatalomban, melly ne­ki ezt parancsolta. Maga ezen kétkedés elzsibbasztja az embernek erejét. Embertől csak emberit lehet kívánni, s miután egy vagy két ember kivált illy nehéz körülmények között a végrehajtási esz­közöket nem nélkülözheti, én azt mondom, semmi sem olly kívánatos a hazára nézve, minthogy Istvánnal egyetértésben legyen a ház, azon hitnek alapján, hogy István főherczeg Magyarország jogainak híve, s meg van arról győződve, hogy a trónt is csak úgy lehet megtartani, ha Magyar­­ország jogai és szabadsága fentartatnak. Ez az egyik kellék, másik, hogy ezen ideiglenes állapot­nak minél hamarabb vége legyen, s hogy tudjuk, ki lesz állandó addig, míg e háznak, mint a nemzet képviselőinek akarata által tá­­mogattatik, mert természetesen ha valakinek minoritása van, ak­kor változni kell a hatalomnak; de én úgy hiszem, akárki lép is a kormányra , a képviselő­ház nem fog fenakadni egy vagy más apróbb véleményekben­ eltérésekben, hanem mindenek felett szem előtt fogja tartani azon nagy czélt: mindenek előtt a hazát megmenteni , a veszélyeket elhárítni , vagy legalább keve­­sílni, hogy a nemzetnek a maga életszükséges kifejtéséhez ideje legyen. S azért semmi személyes barátság vagy ellenszenv nem fogja a haza képviselőit azon kormány irányában vezérelni, hanem azon nagy gondolat, hogy megmentessék a haza, mellynek élté­vel játszani nem szabad. Én kérem a házat, nevezzen egy küldött­séget, melly István főherczegnek megmondja, hogy a ház meg­nyugszik nyilatkozatában; másodszor egy úttal szólítsa fel a ház nádor ő fenségét, hogy azon hatalomnál fogva, mellyet az 1848. törvény kezébe tett, vessen véget ezen ideiglenes állapotnak, mert most illy zsibbasztó hatalommal keveset lehet tenni, mihelyt annak nincs állandó hasisa, igen kevés sikerrel lehet működni, (helyes). Ezt kívánom és ajánlom a képviselő háznak mint egyik eszközt azon sok eszközök közöl, mellyek a haza megmentésére szolgál­nak , mellynek nehézségei perezről perezre szaporodnak, s azért szaporodni kell a lelkesült akaratnak is, de más részről azon kész­ségnek is, hogy minden indulat hallgasson, hanem ragadjuk meg azon eszközöket, mellyek nélkülözhetlenek a haza megmentésére s ezen eszközök, isten előtt esküszöm belső megyőződésem szerint, nélkülözhetetlenek, (éljen). Kossuth indítványára küldöttség ment a nádorhoz, megma­gyarázni, miként értette a ház tegnapi határzatát, mellyben a ná­dor leirata törvénytelennek jelentetett, és megkérni, hogy alakít­son állandó kormányt. Batthyány Lajos erre jelenté, hogy a nádor őt szó­lító fel a ministérium alakítására. (Jobb oldalon: éljen; balolda­lon : Kossuth éljen.) Ezután a jegyző felolvasá a nádor ide vonat­kozó levelét. Kossuth Lajos: Tisztelt képviselő­ház ! Előre akarom bocsátani, miszerint nagyon örvendek, hogy azon óhajtás, mellyet a haza megmaradása tekintetében egyik nélkülözhetetlen feltétel­nek és eszköznek jelentettem ki, pár perc­ek előtt, a­nélkül, hogy a háznak e részben szüksége lett volna azon lépést tenni, mellyre fölkértem, már teljesült, s teljesült az által, mit a haza megmen­tésére egyik nélkülözhetlen eszköznek tartottam. Ennek előrebo­csátása mellett kettőt jelentek ki: 1 -szer, hogy azon meggyőződés­ben vagyok, miszerint azon férfiú, bárki legyen is az, ki a jelen részes per ezekben a kormányzásnak épen nem kedves, hanem igen terhes föltételeit elfogadja, az kétségtelenül számot vetett magá­val , s a haza körülményeivel, s lehetetlen hogy elfogadná, ha azon meggyőződésben nem volna , hogy hasznot tehet a hazának. Ha ezt minden egyéniségtől elvontan mondom, más részről ha lá­tom , hogy az elfogadást azon férfiú tette, ki mint Magyarország­nak első felelős ministere, nevét, históriai becsületét ugyanazo­nosította Magyarország állásával, ki első volt István főherczeg után, ki a magyar ministerium létrehozásában legtöbbet tett, kit akkor, midőn magyar ministerium alakításáról volt szó, Pozsony városában egy erkélyről ezerek előtt mutattam ki, mint azt, ki a végzet által hivatva van Magyarország első miniszerelnöke lenni; midőn azon férfiút látom azzal megbízva, megvallom, sok aggoda­lom elenyészik telkemről; mert én tartottam s féltem attól, hogy azon ármányoknak, mellyeknek tanúi valánk hónapok óta, első nyilatkozványa lesz, hogy midőn magát a reactio egy részről Jel­­lacsich pártütése, más részről a rácz lázadás, harmadik részben pedig mindennemű bujtogatások következtében elég erősnek véli, hogy levesse az álarctot, féltem, hogy vagy nem lesz többé ma­gyar ministérium, vagy csak úgy, ha a nemzet azon eszközhöz nyúl, a mellyhez szabad nyúlni, midőn a nemzet tétele forog kér­désben , s a kétségbeesés bekövetkezett; vagy attól féltem, hogy azon ministerium a reactiónak teremtménye lesz, ki nyomorult rongyokat hagy a nemzetnek, s kopott szint, hogy a legalitás for­mája alatt ölje meg a nemzet szabadságát. De midőn gr. Batthyány Lajos van megbízva a ministerium alakításával, s midőn ő, kinek históriai neve s becsülete, s Magyarország önállásának fentartá­­sával ugyanazonosítva van, midőn az aggodalom elszállott, Ma­gyarország önállása felől többé nem kétségeskedem, akármiilyen legyen a ministérium, az útban különbözhetik talán, de czélja nem lehet más, minthogy a hazának szabadságát és önállását biztosítsa. Uraim! Míg ezen ministérium azon úton jár, míg az eszközök vá­lasztásában annyira nem téved , hogy azt legyek kénytelen hinni, hogy az eszköz, mellyet a választott, az út, mellyet követ, a legjobb szándék mellett is a haza veszedelmére vezet, míg ez nem törté­nik , míg kételkedem egyik vagy másik eszköznek czélszerűségé­­ben, de veszélyesnek nem látom az eszközt, egyébiránt szándé­kának tisztaságáról tökéletesen meg lévén győződve, reám azon csekély szóval és erővel, melly bennem van, azon ministerium számíthat, a haza megmentésének nagy munkájában , a mint szá­míthatni fog minden perezben , minden időben, minden ember, nem gyámolításomra, hanem arra, hogy minden, a­mit isten tud­nom adott, és mit a nemzet némelly részének bizalma bennem rej­teni vél, fel fogom használni, akárki legyen azon férfiú, ki Ma­gyarországnak önállását eladni, elárulni, vagy ügyetlenség által veszélybe dönteni fogná. (Éljenzés.) Batthyány Lajos felolvastatás végett átadja az elnök­nek Csányi kormánybiztos levelét, mellyben jelentetik, hogy Jel­­lasich előcsapata már átkelt a Dráván. A levél sept. 11-ikén kelt, Jellacsich csapata Légrádnál tört át. Perczel Móricz: Én ezen tudósításból eredeti keserű­ségét a háznak nem kívánom nagyobbítni az­által, hogy a két hó­napos politika mostani eredményének taglalásával a házat legdrá­gább perczeitől megfoszszam. Nem taglalom tehát a követett poli­tikát , noha talán nem ártana, hanem egy kérdést kívánok a mi­­niszerelnök úrhoz intézni, melly kérdésnek megoldása és teljesí­tése a legelső energikus lépés e hon megmentésére. A tudósításból kitűnik, miként a katonaságra, azon katonaságra, mellynek köz­vitézetre nézve — mint már sokszor kimondottam — a legnagyobb bizalommal viseltetem, de mellynek főtisztjeit árulással vádoltam, a­mit jelenleg a kir. biztos szinte tanúsít, kitűnik, mondom, mi­ként a királyi biztos ezen katonaságra, vagy­is inkább vezérletére nem számíthat; és így csupán azon egypár honvéd­csapatra, s né­hány nem igen jól organizált nemzetőri testületekre van szorítva, mellyekkel nemcsak hogy eldöntő ütközetet nem lehet vívni, de még valami jó, alkalmas és czélszerü retiradát sem lehet eszkö­zölni, mint a miilyen volt például Károly főherczegnek hires visz­­szavonulása. Hanem gondoskodni kell természetesen a főváros biz­tosításáról , mert azok, mik e napokban történtek, nemcsak hogy nem nyújtanak nekem elegendő garanciát arra nézve, hogy Jella­­chichnak fegyveres ereje ellenében megállhatna e főváros, s biz­tosítva lenne a törvényhozó test működése, hanem az ezen város környékén fekvő katonai erő már magában is elegendő erős arra, hogy összegyüjtetvén, s Jellachich közeledtével ellenünk fellelke­­síttetnék, bennünket semmivé tehetne. Ha Jellacsich, kit ő felsége a napokban — mint a miniszerek jelentették — dicséretekkel halmo­­za, s ezzel a Magyarország megtámadására felserkentettek, s Jellacsich merészelte megtámadni az országot, míg más részről bizonyos adataink vannak, hogy a katonaság árulással van tömve, akkor mit várhatunk most az itten fekvő katonaságtól ? azt, hogy végre vagy tisztán Jellachichhoz csatlakozik; vagy ha nem, hát még megelőzve, mielőtt az ide érkeznék, megsemmisít bennünket. Én tehát a minister­elnök úrhoz egy kérdést sőt követelést inté­zek : tett-e a miniszer úr valami lépést arra nézve, hogy Buda­pest minden olly katonaságtól megtisztíttassék, melly katonaság tisztjeiben tökéletesen nem bízhatni; és hogy csak olly katonaság legyen itt, melly akkor, mikor a haza megmentésére fogja kiállíta­ni, neki engedelmeskedni fog ? Másodszor: hogy Buda vára, mi­­nélkül itt Pesten egy napig sem lehet tanácskozni, ha Jellachich kezében van, s a melly talán egy Napoleon serege, és sok nagy ágyúk eletben nem fogna talán nagy ostromot kiállhatni; de oly­­lyan 6—8 fontos ágyúk, s 8—10—20 ezer ember ellenébe bizo­nyosan egy pár hónapra nyújtana biztosságot, a melly idő alatt sereget gyüjthetnénk, valljon mondom, Buda vára iránt tett-e in­tézkedést a minister úr, hogy tisztán nemzeti érzelmünk, sereggel, ágyúkkal, s egyéb illy megkivántatóságokkal elláttassék; de ter­mészetesen nem értek itt valami ceccopiert vagy Vilhelm, vagy ollyan vasas ezredeket mellyekkel jelenleg a főváros környéke el­­árasztatik, hanem értek magyar hadsereget, így például a magyar pattantyúsokat, kik mintegy 500-an vannak, kérdem tehát a mini­ster urat, hogy először tett-e intézkedést arra nézve, hogy a kül­földi seregek eltakaríttassanak? másodszor: valljon van-e szándéká­ban a minister úrnak, hogy a vett tudósítás után, nyomban a maga kezében, a maga hatalmába kerítse Buda várát, s így a nemzet kezébe szállítsa át ? s harmadszor, ha minister úr ezt akarja, a­mint hiszem, hogy akarnia kell, ha embere azon szavaknak, miket róla Kossuth elmondott, ha vallj­on hiszi-e és bízik-e arra nézve,hogy Budapest körében van ollyan erő, melylyel Buda várát, a­melly vár, kimondom nyíltan, mert minden kíméletnek megszűnt az ideje, nincs a mi hatalmunkban, hogy tehát e várat hatalmunkba ejthes­sük ; mert ha nem szólottam is ez előtt mikor önök a nádort di­­csérgették, s most sem akarok ellene szólani, de azt mégis kimon­dom, miként mindamellett, hogy ő fönsége a nádor, ki tagja azon családnak, és rokona azon fejedelemnek, a melly fejedelem meg­parancsolta Jellacsichnak, hogy támadja meg Magyarországot, mindamellett mondom, hogy a nádor oda fenn van Buda várán, e vár mégis nincs a mi hatalmunkban; mert a katonaság, melly ott van, nem áll a miniszerek parancsolatja alatt, s azon tisztek, kik most is fondorkodnak, s ki lehet mondani, hogy conspirálnak Ma­gyarország ellen, készek minden perezben ellenünk fordítni fegy­vereiket. Tehát ezen harmadik kérdést is intézem a miniszer úr­hoz : bízik-e, és tudja-e azt, hogy Pesten és vidékén hamarjában, de mindjárt holnap olly erőt fog összeszerezhetni, melylyel Buda­várát a magyar nemzet birtokába, s az ő parancsolatja alatt a ha­za védelmére el tudja foglalni és feszerelni. Ezen három kérdésről feleletre a haza nevében kérem fel miniszer urat. Batthyány Lajos: Tisztelt ház! Mielőtt a hozzám inté­zett három kérdésre megfelelnék, kötelességemnek tartom az el­len tiltakozni , mintha elismerném, miszerint ő felsége pa­rancsolta volna meg Jellacsichnak, hogy törjön be Magyarország­ba. — A­mi a kérdéseket illeti, hogy valljon tettem-e ezt vagy amazt? én bizony nem tettem semmit, mert épen ma lettem mini­ster. (Egy hang: tegnap is az volt. Zaj). Nem voltam. Egyéb­iránt az interpellátiókra és kérdésekre felelni köteles vagyok, de ha önök feleletemet lehetetlenné teszik, úgy lelépek a szószékről, s nem felelek. (Felkiáltások: igazság. A zaj lecsillapul.) Azt tet­szett mondani a követ úrnak, hogy a múlt napokban is bírtam a hadi tárczát, de méltóztassanak visszaemlékezni, miként a leg­közelebbi időkben Bécsben lévén, csak egy pár nap előtt tértem vissza, s eddig másra volt bízva a haditárcza; azon idő óta pe­dig hogy visszatértem, tegnap vettem gróf Teleki tábornok leve­lében azon hírt, hogy bizonyossággal lehet tartani Jellacsich be­­rohanásától; s ekkor én mindjárt, tegnap délelőtt, ezen tárgyra nézve az illetőkkel tanácskoztam, s tettem is intézkedéseket, de hogy ezek végrehajtottak-e vagy sem, nem tudom, mert már délután hivatalos köröm nem volt. — Most az első kérdésre át­­menvén, hogy valljon az idegen katonaságot el akarom-e innen szállítani? e tekintetben csak a legnagyobb átalánosságban mond­hatom azt, miként én minden katonai testületet, akár honi, akár külföldi, akár rendes, akár önkénytes, vagy bármiféle legyen , ha parancsaimnak ellenszegül, vagy ha o­lyan, a­mellynek enge­delmességéről nem leszek meggyőződve, s hihetném , hogy an­nak idejébe nem számolhatok rá, azt az országból vagy ki fogom küldeni, vagy pedig felszóllítni minden habozás nélküli teljesíté­sére rendeleteimnek (helyes). A­mi Buda várat illeti: ezen várra nézve politicám­ természetesen már abban henfoglaltatik, a­mit az első kérdésre nézve feleltem, t. i. azon leszek, hogy itt is teljesít­­tessenek rendeleteim. A harmadikra nézve, hogy t. i. birok-e katonai erővel, miszerint erőszakkal is elfoglalhassam Buda vá­rát? azt a ház is meg fogja bírálhatni, hogy jelenleg micsoda erőszakhoz lehet nyúlni; egyébiránt mindenesetre kötelességem­nek fogom tartani, a fenálló erőt úgy használni, hogy a lehető­ségig nehezítsem Jellacsichnak közeledését, de más részről biz­tosítsam a fővárosnak is nyugalmát (helyes). A nádornál volt küldöttség megérkezvén, Almássy Pál je­lenté , miszerint a nádor örömmel fogadta, hogy a ház meggyő­ződött arról, mikép törvénytelenséget elkövetni nem kívánt. Madarász László: A nemzet képviselőinek akkor, mi­dőn a pártütő beüt, nem szabad addig távozni, míg biztosítva nincsenek azon lépések felől, mellyek a hazát megmenthetik. Fi­gyelmezteti a házat a sept. 4-kén Ferdinánd aláírással kelt irományra. Ebben a király azt mondja Jellacsiehról: Felteszem önről, hogy Magyarország, s a mellék tartományok helyzetének ki­fejtésére állásában ezentúl is a legsikeresebben fog munkálkodni, a midőn én önt báni méltóságába s tábornoki állásába visszahe­lyezem : kérdi hát szóló a miniszerelnököt: mikép lehet az, hogy midőn Jellacsich sept. 4-ke óta a kir. udvar előtt megszűnt párt­­ütő lenni, s újra horvátországi bán s austriai generalis lett, micso­da vakmerőségből törhet be Magyarországba. (Batthyány ekkor eltávozott a teremből.) Talán magasabb dolgai vannak, mond szó­ló, mint a haza megmentése. Midőn V. Ferdinánd Jellacsichot nem törvényes úton előbbi méltóságába visszahelyezi, s ez mint austriai tábornok Magyarországba beüt, Magyarországnak méltó aggodal­ma lehet, hogy nincsenek-e a többi generálisok is efféle parancs­csal ellátve. (Zaj. A dolog holnapra halasztatik.) Ezzel az ülés éji 10 órakor eloszlott. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Nádorunk tegnap délutáni 6 órakor indult a táborba. Isten vezérelje lépteit javunkra. — Teg­napelőtt este későn az országgyűlési terem előtt nép­csoportozat alakult, néhány szónok tüzelé a tömeget, melly Kossuth Lajost kívánta ministerelnökké jelöltetni, s meg nem nyugvók, mig maga Kossuth az erkélyre tépvén, lecsendesítő, és a ház határozatai iránt bizalomra inté.­­ Tegnap érkezett Pestre a Gallicziából jövő po­rosz herczeg nevű magyar gyalog­ezred, s a nép észrevévén a legénység jó szellemét, délután csoportosan ment Kossuth szállá­sára, tőle a nemzetöri önkénytesek közé sorozásukat kívánván, de öt szállásán nem találva, gróf Batthyány Lajoshoz mentek, hol ő is mulatott, s itt általa figyelmeztetvén, hogy idegen szálláson van, ismét lakára tértek vissza, kísértetve a nevezett ezred számos le­gényei által. E jelenet sikerének leírását s befejezését azonban, lapunk sajtó alá menvén—jövő számunkra kell halasztani. A — Veszprém, sept. 14-én. A múlt hónap 28-án tartott bizottmányi ülésen, két nevezetesebb tárgy iránt hozatott határo­zat. 1-er: a bécsi egy és két ftos bankjegyek , bár ezeknek köz­­pénztárakbani elfogadása a pénzügyminiszer által eltiltatott, a me­gyei házi pénztárban,­­ mivel a népnél már tetemes mennyiség­ben vannak elterjedve, nehogy el nem fogadásuk által az adónak annyira szükséges behajtása felette megnehezíttessék, elfogadha­tóknak határoztattak. 2-ér: a ministerelnöknek 782. sz. a. aug. 13-án kelt, de még csak most tárgyalt rendelete következtében 1000 önkénytes nemzetőrnek f. hó 6-ára leendő kiállítása meg­rendeltetett, olly formán, hogy miután az említett szám, a megyei összes nemzetőrségnek egy tizenketted részét teszi, a községek minden 12 nemzetőr után tartoznak egyet kiállítani, s azt fő vég­gel, köpenynyel, csizmával s fegyverrel ellátni. A kiállítandó ön­­kényteseknek jutalmul bizonyos összeg pénzt adni me­gengedte­­tett a községeknek, de rendes napidijaikat csak egy fillérrel is fü­­lebb emelni tiltatik. Az önkénytesek kiállítására, jutalmazására szükséges költségek egy harmadát a megyei nemzetőrség azon harmada fizetendi, melly még kimozdítva nem volt, két harmadát pedig a megyei lakosok, minden különbség nélkül, birtokaránylag. Megsemmisíttetik azonban a birtokaránylagos fizetés elve azon zá­radék által, mellynél fogva egyik helység a másik által kiállítandó önkénytesekre kellő költségekhez járulni nem tartozik. Mit fog igy egy nagy pusztabirtokos fizetni, kivált hol alig egy önkény­test állító kis helységhez számíttatik? — Megjegyzendő még az, hogy bár a minister által határozatlan időre rendeltetnek ki az ön­kénytesek, a bizottmány mégis egy évet (nov. 1 -től számítva) szabott ki számokra. — E határozat következtében az 1000 önkénytes már ki is ál­líttatott, s Pápára mint gyülhelyre beküldetett. Veszprém városban már az ujonczok összeírása, és pedig minden zavar nélkül megtörtént. — Veszprém, sept. 15. Ma reggel tartott bizottmány­­ülésben olvastatott Csányi kir. biztos levele, mellyben tudósítja a megyét, hogy Jellacsich a Dráván átütött, a rendelkezése alatt is 309

Next