Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-09-17 / 68. szám
vény értelmében mindig a ministérium útján, mert ez a törvény értelme, és a házat kíván fel támogatására ezen eljárásában, amint mondja, igen fájdalmasan esik neki az, hogy maradjon fen egy oklevél Magyarország történetében, melly reá azt mondja, hogy neki egy tette törvénytelen volt. Tisztelt képviselőház! Én nyíltan és minden tartózkodás nélkül kijelentem, hogy valamint a nemzet a múlt országgyűlésen kivívott eredményekre nézve feherczeg Istvánnak tömérdek hálával tartozik; én voltam szerencsés akkori igen szerény egyszerű állásomban is az összes törvényhozásnak szónoka lenni, melly a nemzet nevében neki ezen hálát és lekötelezést kijelentette , úgy mint ezt nyíltan megvallom, hogy ez úgy van, és én, és azok, kik azon nehéz napok eseményeiben a viszonyok, körülmények, vagy ha úgy tetszik, ön tevékenységünk által is a cselekvések homlokterébe szoríttattunk , mondhatom, hogy én és társaim tudjuk legjobban , hogy mi nehéz küzdelmeket kellett neki élni. És azóta, és mióta ministen pályánkat folytatjuk, őszintén kell kijelentenem azt, hogy ő cs. kir. főherczegségének azótai hivatalos pályája is valósággal nem volt rózsaágyon fekvés, hanem örökös nehéz tövisekkeli küzdés, hol gyakran azon környezeteknél fogva, mellyek, azt kell mondanom, boldogtalan, de általunk hűségesen szeretett fejedelmünket környezik, még magával családéval is gyakran kellemetlen helyzetbe jött, azon szilárdságnál fogva, mellyel a ministérium által elébe terjesztett törvényes kívánságokat gyámolította , és valamint ezek a múltra nézve így vannak , úgy én a ház előtt nyíltan kijelentem meggyőződésemet, minden további taglalása nélkül a körülményeknek, úgy vagyok meggyőződve , hogy valamint a múltban nagyobb szolgálatai a haza iránt, úgy jövőre nézve is a haza megmentése , nem akarom mondani, teljes lehetetlen volna , de annyit ki kell mondanom, hogy kimondhatlanul megnehezíttetnék annak valószínűsége, hogy meg lehet a hazát menteni, ha a főherczeg királyi helytartó és a törvényhozás között valami idegenség maradna fen, melly talán oda vezethetne, hogy közremunkálását a haza megmentésében nélkülözni volnánk kénytelenek. (Igaz.) Ezt a hazára nézve legnagyobb szerencsétlenségnek tartanám. És én félretéve, hogy főherczeg, királyi helytartó, mint férfiúban becsülni tudom azon érzést „nekem fáj, midőn azt mondják, hogy törvénytelenséget tettem, mikor megmondottam, hogy nem akartam törvénytelenséget tenni, ez nekem fáj.“ Tehát miután azon magyarázat, mellyel ő fensége ismételve nyújtott, tökéletesen megnyugtathatja a házat, hogy ő nem rendeletet , nem intézményt, hanem egyszerű tudósítást akart tenni a háznak; miután kijelentette,hogy azt,hogy a kormány gyeplőjét általa veszi,nem máskép akarta érteni,mint csak úgy,hogy a törvény értelmében kíván eljárni, és e részbeni gyámolításra kérte fel a házat, kérem a képviselőket, méltóztassanak határozatilag kijelenteni, hogy ő főherczegségének ezen nyilatkozata által tökéletesen meg vannak e részben nyugtatva, hogy ö főherczegsége semmi törvénytelenséget elkövetni nem akart, és ennélfogva azon kijelentéseket ezen magyarázat után nem kívánják fentartani. (Helyes.) S hogy egyszer szóljak a dologról, én tisztelt képviselőház , nem vagyok azon férfiú, ki bármilly csekély vagy bármilly nagy állásnak nehézségeitől viszszariadjak ; nem vagyok azon férfiú , ki meg nem tanulta a veszélynek bátran szemébe nézni, akárhány oldalról jöjön is az, hanem midőn a haza megmentéséről van szó, megfontolva, minő roppant nehézségekkel jár ezen nagy feladatnak megoldása, lehetetlen nem éreznem annak kikerülhetetlen szükségét, hogy ki a kormányt viszi , annak keze sem egy sem más oldalról ne legyen zsibbasztva; törvényen alapuli intézkedései, vagy a körülmények által igényelt rendelkezései kész végrehajtásra, engedelmességre találjanak. S méltóztassanak meghinni, a dolgok természetében fekszik azon psychológiai igazság, hogy minden ideiglenes állás, ideiglenes hatalom mellyről nem tudjuk meddig tart, kétségtelenül zsibbasztó. Igen sok ember, mert az ország gépezetének igen sok ága van, sok ember van, ki ha egy rendeletet kap, mellyet végrehajtania kellene, nem szól semmit, hanem zsebbe teszi, és végre nem hajtja, hanem számot vet magával, vallyon ollyan embertől jön-e, kinek engedelmességgel tartozik; van-e állandóság azon hatalomban, melly neki ezt parancsolta. Maga ezen kétkedés elzsibbasztja az embernek erejét. Embertől csak emberit lehet kívánni, s miután egy vagy két ember kivált illy nehéz körülmények között a végrehajtási eszközöket nem nélkülözheti, én azt mondom, semmi sem olly kívánatos a hazára nézve, minthogy Istvánnal egyetértésben legyen a ház, azon hitnek alapján, hogy István főherczeg Magyarország jogainak híve, s meg van arról győződve, hogy a trónt is csak úgy lehet megtartani, ha Magyarország jogai és szabadsága fentartatnak. Ez az egyik kellék, másik, hogy ezen ideiglenes állapotnak minél hamarabb vége legyen, s hogy tudjuk, ki lesz állandó addig, míg e háznak, mint a nemzet képviselőinek akarata által támogattatik, mert természetesen ha valakinek minoritása van, akkor változni kell a hatalomnak; de én úgy hiszem, akárki lép is a kormányra , a képviselőház nem fog fenakadni egy vagy más apróbb véleményekben eltérésekben, hanem mindenek felett szem előtt fogja tartani azon nagy czélt: mindenek előtt a hazát megmenteni , a veszélyeket elhárítni , vagy legalább kevesílni, hogy a nemzetnek a maga életszükséges kifejtéséhez ideje legyen. S azért semmi személyes barátság vagy ellenszenv nem fogja a haza képviselőit azon kormány irányában vezérelni, hanem azon nagy gondolat, hogy megmentessék a haza, mellynek éltével játszani nem szabad. Én kérem a házat, nevezzen egy küldöttséget, melly István főherczegnek megmondja, hogy a ház megnyugszik nyilatkozatában; másodszor egy úttal szólítsa fel a ház nádor ő fenségét, hogy azon hatalomnál fogva, mellyet az 1848. törvény kezébe tett, vessen véget ezen ideiglenes állapotnak, mert most illy zsibbasztó hatalommal keveset lehet tenni, mihelyt annak nincs állandó hasisa, igen kevés sikerrel lehet működni, (helyes). Ezt kívánom és ajánlom a képviselő háznak mint egyik eszközt azon sok eszközök közöl, mellyek a haza megmentésére szolgálnak , mellynek nehézségei perezről perezre szaporodnak, s azért szaporodni kell a lelkesült akaratnak is, de más részről azon készségnek is, hogy minden indulat hallgasson, hanem ragadjuk meg azon eszközöket, mellyek nélkülözhetlenek a haza megmentésére s ezen eszközök, isten előtt esküszöm belső megyőződésem szerint, nélkülözhetetlenek, (éljen). Kossuth indítványára küldöttség ment a nádorhoz, megmagyarázni, miként értette a ház tegnapi határzatát, mellyben a nádor leirata törvénytelennek jelentetett, és megkérni, hogy alakítson állandó kormányt. Batthyány Lajos erre jelenté, hogy a nádor őt szólító fel a ministérium alakítására. (Jobb oldalon: éljen; baloldalon : Kossuth éljen.) Ezután a jegyző felolvasá a nádor ide vonatkozó levelét. Kossuth Lajos: Tisztelt képviselőház ! Előre akarom bocsátani, miszerint nagyon örvendek, hogy azon óhajtás, mellyet a haza megmaradása tekintetében egyik nélkülözhetetlen feltételnek és eszköznek jelentettem ki, pár percek előtt, anélkül, hogy a háznak e részben szüksége lett volna azon lépést tenni, mellyre fölkértem, már teljesült, s teljesült az által, mit a haza megmentésére egyik nélkülözhetlen eszköznek tartottam. Ennek előrebocsátása mellett kettőt jelentek ki: 1 -szer, hogy azon meggyőződésben vagyok, miszerint azon férfiú, bárki legyen is az, ki a jelen részes per ezekben a kormányzásnak épen nem kedves, hanem igen terhes föltételeit elfogadja, az kétségtelenül számot vetett magával , s a haza körülményeivel, s lehetetlen hogy elfogadná, ha azon meggyőződésben nem volna , hogy hasznot tehet a hazának. Ha ezt minden egyéniségtől elvontan mondom, más részről ha látom , hogy az elfogadást azon férfiú tette, ki mint Magyarországnak első felelős ministere, nevét, históriai becsületét ugyanazonosította Magyarország állásával, ki első volt István főherczeg után, ki a magyar ministerium létrehozásában legtöbbet tett, kit akkor, midőn magyar ministerium alakításáról volt szó, Pozsony városában egy erkélyről ezerek előtt mutattam ki, mint azt, ki a végzet által hivatva van Magyarország első miniszerelnöke lenni; midőn azon férfiút látom azzal megbízva, megvallom, sok aggodalom elenyészik telkemről; mert én tartottam s féltem attól, hogy azon ármányoknak, mellyeknek tanúi valánk hónapok óta, első nyilatkozványa lesz, hogy midőn magát a reactio egy részről Jellacsich pártütése, más részről a rácz lázadás, harmadik részben pedig mindennemű bujtogatások következtében elég erősnek véli, hogy levesse az álarctot, féltem, hogy vagy nem lesz többé magyar ministérium, vagy csak úgy, ha a nemzet azon eszközhöz nyúl, a mellyhez szabad nyúlni, midőn a nemzet tétele forog kérdésben , s a kétségbeesés bekövetkezett; vagy attól féltem, hogy azon ministerium a reactiónak teremtménye lesz, ki nyomorult rongyokat hagy a nemzetnek, s kopott szint, hogy a legalitás formája alatt ölje meg a nemzet szabadságát. De midőn gr. Batthyány Lajos van megbízva a ministerium alakításával, s midőn ő, kinek históriai neve s becsülete, s Magyarország önállásának fentartásával ugyanazonosítva van, midőn az aggodalom elszállott, Magyarország önállása felől többé nem kétségeskedem, akármiilyen legyen a ministérium, az útban különbözhetik talán, de czélja nem lehet más, minthogy a hazának szabadságát és önállását biztosítsa. Uraim! Míg ezen ministérium azon úton jár, míg az eszközök választásában annyira nem téved , hogy azt legyek kénytelen hinni, hogy az eszköz, mellyet a választott, az út, mellyet követ, a legjobb szándék mellett is a haza veszedelmére vezet, míg ez nem történik , míg kételkedem egyik vagy másik eszköznek czélszerűségében, de veszélyesnek nem látom az eszközt, egyébiránt szándékának tisztaságáról tökéletesen meg lévén győződve, reám azon csekély szóval és erővel, melly bennem van, azon ministerium számíthat, a haza megmentésének nagy munkájában , a mint számíthatni fog minden perezben , minden időben, minden ember, nem gyámolításomra, hanem arra, hogy minden, amit isten tudnom adott, és mit a nemzet némelly részének bizalma bennem rejteni vél, fel fogom használni, akárki legyen azon férfiú, ki Magyarországnak önállását eladni, elárulni, vagy ügyetlenség által veszélybe dönteni fogná. (Éljenzés.) Batthyány Lajos felolvastatás végett átadja az elnöknek Csányi kormánybiztos levelét, mellyben jelentetik, hogy Jellasich előcsapata már átkelt a Dráván. A levél sept. 11-ikén kelt, Jellacsich csapata Légrádnál tört át. Perczel Móricz: Én ezen tudósításból eredeti keserűségét a háznak nem kívánom nagyobbítni azáltal, hogy a két hónapos politika mostani eredményének taglalásával a házat legdrágább perczeitől megfoszszam. Nem taglalom tehát a követett politikát , noha talán nem ártana, hanem egy kérdést kívánok a miniszerelnök úrhoz intézni, melly kérdésnek megoldása és teljesítése a legelső energikus lépés e hon megmentésére. A tudósításból kitűnik, miként a katonaságra, azon katonaságra, mellynek közvitézetre nézve — mint már sokszor kimondottam — a legnagyobb bizalommal viseltetem, de mellynek főtisztjeit árulással vádoltam, amit jelenleg a kir. biztos szinte tanúsít, kitűnik, mondom, miként a királyi biztos ezen katonaságra, vagyis inkább vezérletére nem számíthat; és így csupán azon egypár honvédcsapatra, s néhány nem igen jól organizált nemzetőri testületekre van szorítva, mellyekkel nemcsak hogy eldöntő ütközetet nem lehet vívni, de még valami jó, alkalmas és czélszerü retiradát sem lehet eszközölni, mint a miilyen volt például Károly főherczegnek hires viszszavonulása. Hanem gondoskodni kell természetesen a főváros biztosításáról , mert azok, mik e napokban történtek, nemcsak hogy nem nyújtanak nekem elegendő garanciát arra nézve, hogy Jellachichnak fegyveres ereje ellenében megállhatna e főváros, s biztosítva lenne a törvényhozó test működése, hanem az ezen város környékén fekvő katonai erő már magában is elegendő erős arra, hogy összegyüjtetvén, s Jellachich közeledtével ellenünk fellelkesíttetnék, bennünket semmivé tehetne. Ha Jellacsich, kit ő felsége a napokban — mint a miniszerek jelentették — dicséretekkel halmoza, s ezzel a Magyarország megtámadására felserkentettek, s Jellacsich merészelte megtámadni az országot, míg más részről bizonyos adataink vannak, hogy a katonaság árulással van tömve, akkor mit várhatunk most az itten fekvő katonaságtól ? azt, hogy végre vagy tisztán Jellachichhoz csatlakozik; vagy ha nem, hát még megelőzve, mielőtt az ide érkeznék, megsemmisít bennünket. Én tehát a ministerelnök úrhoz egy kérdést sőt követelést intézek : tett-e a miniszer úr valami lépést arra nézve, hogy Budapest minden olly katonaságtól megtisztíttassék, melly katonaság tisztjeiben tökéletesen nem bízhatni; és hogy csak olly katonaság legyen itt, melly akkor, mikor a haza megmentésére fogja kiállítani, neki engedelmeskedni fog ? Másodszor: hogy Buda vára, minélkül itt Pesten egy napig sem lehet tanácskozni, ha Jellachich kezében van, s a melly talán egy Napoleon serege, és sok nagy ágyúk eletben nem fogna talán nagy ostromot kiállhatni; de olylyan 6—8 fontos ágyúk, s 8—10—20 ezer ember ellenébe bizonyosan egy pár hónapra nyújtana biztosságot, a melly idő alatt sereget gyüjthetnénk, valljon mondom, Buda vára iránt tett-e intézkedést a minister úr, hogy tisztán nemzeti érzelmünk, sereggel, ágyúkkal, s egyéb illy megkivántatóságokkal elláttassék; de természetesen nem értek itt valami ceccopiert vagy Vilhelm, vagy ollyan vasas ezredeket mellyekkel jelenleg a főváros környéke elárasztatik, hanem értek magyar hadsereget, így például a magyar pattantyúsokat, kik mintegy 500-an vannak, kérdem tehát a minister urat, hogy először tett-e intézkedést arra nézve, hogy a külföldi seregek eltakaríttassanak? másodszor: valljon van-e szándékában a minister úrnak, hogy a vett tudósítás után, nyomban a maga kezében, a maga hatalmába kerítse Buda várát, s így a nemzet kezébe szállítsa át ? s harmadszor, ha minister úr ezt akarja, amint hiszem, hogy akarnia kell, ha embere azon szavaknak, miket róla Kossuth elmondott, ha valljon hiszi-e és bízik-e arra nézve,hogy Budapest körében van ollyan erő, melylyel Buda várát, amelly vár, kimondom nyíltan, mert minden kíméletnek megszűnt az ideje, nincs a mi hatalmunkban, hogy tehát e várat hatalmunkba ejthessük ; mert ha nem szólottam is ez előtt mikor önök a nádort dicsérgették, s most sem akarok ellene szólani, de azt mégis kimondom, miként mindamellett, hogy ő fönsége a nádor, ki tagja azon családnak, és rokona azon fejedelemnek, a melly fejedelem megparancsolta Jellacsichnak, hogy támadja meg Magyarországot, mindamellett mondom, hogy a nádor oda fenn van Buda várán, e vár mégis nincs a mi hatalmunkban; mert a katonaság, melly ott van, nem áll a miniszerek parancsolatja alatt, s azon tisztek, kik most is fondorkodnak, s ki lehet mondani, hogy conspirálnak Magyarország ellen, készek minden perezben ellenünk fordítni fegyvereiket. Tehát ezen harmadik kérdést is intézem a miniszer úrhoz : bízik-e, és tudja-e azt, hogy Pesten és vidékén hamarjában, de mindjárt holnap olly erőt fog összeszerezhetni, melylyel Budavárát a magyar nemzet birtokába, s az ő parancsolatja alatt a haza védelmére el tudja foglalni és feszerelni. Ezen három kérdésről feleletre a haza nevében kérem fel miniszer urat. Batthyány Lajos: Tisztelt ház! Mielőtt a hozzám intézett három kérdésre megfelelnék, kötelességemnek tartom az ellen tiltakozni , mintha elismerném, miszerint ő felsége parancsolta volna meg Jellacsichnak, hogy törjön be Magyarországba. — Ami a kérdéseket illeti, hogy valljon tettem-e ezt vagy amazt? én bizony nem tettem semmit, mert épen ma lettem minister. (Egy hang: tegnap is az volt. Zaj). Nem voltam. Egyébiránt az interpellátiókra és kérdésekre felelni köteles vagyok, de ha önök feleletemet lehetetlenné teszik, úgy lelépek a szószékről, s nem felelek. (Felkiáltások: igazság. A zaj lecsillapul.) Azt tetszett mondani a követ úrnak, hogy a múlt napokban is bírtam a hadi tárczát, de méltóztassanak visszaemlékezni, miként a legközelebbi időkben Bécsben lévén, csak egy pár nap előtt tértem vissza, s eddig másra volt bízva a haditárcza; azon idő óta pedig hogy visszatértem, tegnap vettem gróf Teleki tábornok levelében azon hírt, hogy bizonyossággal lehet tartani Jellacsich berohanásától; s ekkor én mindjárt, tegnap délelőtt, ezen tárgyra nézve az illetőkkel tanácskoztam, s tettem is intézkedéseket, de hogy ezek végrehajtottak-e vagy sem, nem tudom, mert már délután hivatalos köröm nem volt. — Most az első kérdésre átmenvén, hogy valljon az idegen katonaságot el akarom-e innen szállítani? e tekintetben csak a legnagyobb átalánosságban mondhatom azt, miként én minden katonai testületet, akár honi, akár külföldi, akár rendes, akár önkénytes, vagy bármiféle legyen , ha parancsaimnak ellenszegül, vagy ha olyan, amellynek engedelmességéről nem leszek meggyőződve, s hihetném , hogy annak idejébe nem számolhatok rá, azt az országból vagy ki fogom küldeni, vagy pedig felszóllítni minden habozás nélküli teljesítésére rendeleteimnek (helyes). Ami Buda várat illeti: ezen várra nézve politicám természetesen már abban henfoglaltatik, amit az első kérdésre nézve feleltem, t. i. azon leszek, hogy itt is teljesíttessenek rendeleteim. A harmadikra nézve, hogy t. i. birok-e katonai erővel, miszerint erőszakkal is elfoglalhassam Buda várát? azt a ház is meg fogja bírálhatni, hogy jelenleg micsoda erőszakhoz lehet nyúlni; egyébiránt mindenesetre kötelességemnek fogom tartani, a fenálló erőt úgy használni, hogy a lehetőségig nehezítsem Jellacsichnak közeledését, de más részről biztosítsam a fővárosnak is nyugalmát (helyes). A nádornál volt küldöttség megérkezvén, Almássy Pál jelenté , miszerint a nádor örömmel fogadta, hogy a ház meggyőződött arról, mikép törvénytelenséget elkövetni nem kívánt. Madarász László: A nemzet képviselőinek akkor, midőn a pártütő beüt, nem szabad addig távozni, míg biztosítva nincsenek azon lépések felől, mellyek a hazát megmenthetik. Figyelmezteti a házat a sept. 4-kén Ferdinánd aláírással kelt irományra. Ebben a király azt mondja Jellacsiehról: Felteszem önről, hogy Magyarország, s a mellék tartományok helyzetének kifejtésére állásában ezentúl is a legsikeresebben fog munkálkodni, a midőn én önt báni méltóságába s tábornoki állásába visszahelyezem : kérdi hát szóló a miniszerelnököt: mikép lehet az, hogy midőn Jellacsich sept. 4-ke óta a kir. udvar előtt megszűnt pártütő lenni, s újra horvátországi bán s austriai generalis lett, micsoda vakmerőségből törhet be Magyarországba. (Batthyány ekkor eltávozott a teremből.) Talán magasabb dolgai vannak, mond szóló, mint a haza megmentése. Midőn V. Ferdinánd Jellacsichot nem törvényes úton előbbi méltóságába visszahelyezi, s ez mint austriai tábornok Magyarországba beüt, Magyarországnak méltó aggodalma lehet, hogy nincsenek-e a többi generálisok is efféle parancscsal ellátve. (Zaj. A dolog holnapra halasztatik.) Ezzel az ülés éji 10 órakor eloszlott. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Nádorunk tegnap délutáni 6 órakor indult a táborba. Isten vezérelje lépteit javunkra. — Tegnapelőtt este későn az országgyűlési terem előtt népcsoportozat alakult, néhány szónok tüzelé a tömeget, melly Kossuth Lajost kívánta ministerelnökké jelöltetni, s meg nem nyugvók, mig maga Kossuth az erkélyre tépvén, lecsendesítő, és a ház határozatai iránt bizalomra inté. Tegnap érkezett Pestre a Gallicziából jövő porosz herczeg nevű magyar gyalogezred, s a nép észrevévén a legénység jó szellemét, délután csoportosan ment Kossuth szállására, tőle a nemzetöri önkénytesek közé sorozásukat kívánván, de öt szállásán nem találva, gróf Batthyány Lajoshoz mentek, hol ő is mulatott, s itt általa figyelmeztetvén, hogy idegen szálláson van, ismét lakára tértek vissza, kísértetve a nevezett ezred számos legényei által. E jelenet sikerének leírását s befejezését azonban, lapunk sajtó alá menvén—jövő számunkra kell halasztani. A — Veszprém, sept. 14-én. A múlt hónap 28-án tartott bizottmányi ülésen, két nevezetesebb tárgy iránt hozatott határozat. 1-er: a bécsi egy és két ftos bankjegyek , bár ezeknek közpénztárakbani elfogadása a pénzügyminiszer által eltiltatott, a megyei házi pénztárban, mivel a népnél már tetemes mennyiségben vannak elterjedve, nehogy el nem fogadásuk által az adónak annyira szükséges behajtása felette megnehezíttessék, elfogadhatóknak határoztattak. 2-ér: a ministerelnöknek 782. sz. a. aug. 13-án kelt, de még csak most tárgyalt rendelete következtében 1000 önkénytes nemzetőrnek f. hó 6-ára leendő kiállítása megrendeltetett, olly formán, hogy miután az említett szám, a megyei összes nemzetőrségnek egy tizenketted részét teszi, a községek minden 12 nemzetőr után tartoznak egyet kiállítani, s azt fő véggel, köpenynyel, csizmával s fegyverrel ellátni. A kiállítandó önkényteseknek jutalmul bizonyos összeg pénzt adni megengedtetett a községeknek, de rendes napidijaikat csak egy fillérrel is fülebb emelni tiltatik. Az önkénytesek kiállítására, jutalmazására szükséges költségek egy harmadát a megyei nemzetőrség azon harmada fizetendi, melly még kimozdítva nem volt, két harmadát pedig a megyei lakosok, minden különbség nélkül, birtokaránylag. Megsemmisíttetik azonban a birtokaránylagos fizetés elve azon záradék által, mellynél fogva egyik helység a másik által kiállítandó önkénytesekre kellő költségekhez járulni nem tartozik. Mit fog igy egy nagy pusztabirtokos fizetni, kivált hol alig egy önkénytest állító kis helységhez számíttatik? — Megjegyzendő még az, hogy bár a minister által határozatlan időre rendeltetnek ki az önkénytesek, a bizottmány mégis egy évet (nov. 1 -től számítva) szabott ki számokra. — E határozat következtében az 1000 önkénytes már ki is állíttatott, s Pápára mint gyülhelyre beküldetett. Veszprém városban már az ujonczok összeírása, és pedig minden zavar nélkül megtörtént. — Veszprém, sept. 15. Ma reggel tartott bizottmányülésben olvastatott Csányi kir. biztos levele, mellyben tudósítja a megyét, hogy Jellacsich a Dráván átütött, a rendelkezése alatt is 309