Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-19 / 69. szám

hogy a fejedelmi szék fényét és dicsőségét mocskos magán­érdekeknek feláldozni segítsen, és hogy a bűnösöknek kedves ködhomályt a világosságot óhajtó igazak napja meg ne szaggassa, hogy az olasz ügyek bevégeztéig az alkotmányosságot át­plántáló nemzet erejét megzsibbaszsza, és rést tartson fen az ab­­solutisticus megrohanásnak. De a sátánnak feje megtöretik. És a nép szabadságügye dralmaskodik. Ne csüggedjünk, ne halogassunk. A halogatásban vész rejlik. Ne halogassunk, hanem köves­sük az irás tanácsát melly így int: „Es ti, kik az igazság mellett vívtok, pánczélozzátok fel magatokat és öltsétek fel a vértet, és vonjátok ki a kardot minden tétova nélkül, és vegyétek űzőbe a szakadatlanok, míg elvérzik díjában az ö­ln­gonoszt és nemnek.n­­űzzétek - V. Egyes tudni valók. Azt mondják Mészárosról, hogy miután a sereget minden türelméből, lelkesedéséből a hosszas te­­vékenytelenséggel, s a schwarzgelb schlendriánhoz ragaszkodó ezopfos politicával kifárasztotta, megfogyasztotta, lehangolta, s a legjobb időt, a legszebb alkalmakat elmulasztotta, végre tegnap csakugyan ütközni szándékozott. Bevárjuk tette-e, s győzött-e ? s ha győzött, tudja, s akar­ja-e a győzedelmet használni, nyomul-e előre serge egyik felé­vel a derék Kiss Ernő támogatására, s küldi-e nyomban a Hunya­­dy-csapatot, a székelyeket, a honvédeket, s ágyúinak egy részét a pártütő Jellacsich ellen? Ha teszi, ha tette, felejteni fogjuk, hogy tevékenytelen schlendriánjával a hazát veszélybe döntötte, de ha nem tette, ke­serű leszámolásunk lesz vele, s lesz azt hisszük, a képviselő ház­nak is. — Beöthy pedig emlékezzék meg, hogy kezeibe a nemzet határtalan hatalmat tett le, nézzen maga körül; támaszkodjék a vitéz magyar legénység hazafiságára, s vessen véget árulásnak, és árulóknak, és vessen véget a vén asszonyos tevékenytelenség­­nek, melly nem kevésbbé káros a hazára, mint az árulás. — A Pesten lakó francziák ajánlatott tettek, Laftte Frigyes volt tengerész vezérlete alatt, Magyarország védelmére, egy ön­kéntes csapatba egyesülni, melly a franczia, s magyar színeket együtt viselendi. Ajánlata elfogadtatott. Holnap a felhívás meg­­jelenendik lapjainkban. — Megvárjuk, hogy a hazánkbani olaszok, schweicziak, lengyelek is csatlakozandnak hozzá, s lesz belőle egy győzhetetlen légió, melly magyarhonban, az emberiség sza­badságáért fog küzdeni. — Újvidéket a szomszéd sánczokbeli szerbek, zivataros sö­tét éjjel megtámadák. A puskaporos tornyot őrző 12 derék huszár nem aludt, mint Máté Temerinnél. Jelt adott, s egy pillanat alatt kint volt az Újvidéken állomásozó sereg. Pompásan meg­verték a ráczokat. Huszáraink mellett a Za­nini olasz gyalogság mindenik legénye egy egy hős volt, mind egy­re azt kiáltották, halálra vetők, ezek a gazemberek fertőztették meg Olaszországban nőinket, testvéreinket. Éljenek a derék óta szók! Ügyünk közös, közös lesz a szolgaság, vagy a szabadság. A Piros helységet (vegyesen magyarok, s ráczok lakják) szintúgy megtámadták a rácz lázadók. A harangot félre verték, s a fegyveres magyar nép , kiűzte s kergette a rablókat. Azonban hirt vettek, hogy bent a faluban is feltámadtak a rácz lakosok megfordultak tehát, s egyről egyre mind kiirtották. Így — igy magyar nép, — a ki téged kővel, te azt menykövet! Éreztesd az árulókkal rettenetes karodat, — ha gyáva volnál, megölnének, ha bátor leszsz, te fogod elleneidet megölni. — A porosz herczeg ezredbeli gyalogság tiszteit magához hivatta a ministerelnök, s török megkérdezte, akarnak-e Jella­csich ellen harczolni, és ők — kettőt kivéve — mindnyájan azt mondák, hogy nem. A ministerelnök őket tehát a szolgálatból el­bocsátotta, a parancsnokságot Szél századosnak adta át, kit azonnal őrnagygyá nevezett, s meghagyta neki, hogy az ezred zászlójára nemzeti szalagot tűzzön. Ez is valami, de várva várjuk a pillanatot, hogy a derék lelkesült magyar sorkatonaság a honvéd zászlóaljakba mind át­ol­­vasztassék. Ez egyedüli biztos mentségünk. Majd meglátják az esküjökhöz hűtelen tisztek, miként járnak, akikre egyébiránt nem tartjuk elégnek, hogy az aktív szolgálattól fel­mentetnek, ki kell őket az országból küldeni, különben még megteszik, hogy át­mennek Jellacsichhoz. Lesznek, kik igy értik a katonai becsületet. — Perczel Móricz serege hatalmasan szaporodik. '48 óra alatt már hetedfél száz vitéze van. Egy balal­on sorkatonát hoz rá, s három nap alatt egy ezred hős, lelkesült, gyakorlott sereg megy a pártütöknek egy menydörgő megállt kiáltani. — Ellenben, valami Csorics nevű ember összeszedi a pé­­tervári ezred pártütő legényeit, s a sánczokbeli ráczokkal erő­södve akarja Perlaszt visszavenni. — Mészáros úr! ne aludjék ön, mert ha még ez is megtörténik, és Szent­ Tamás sincs bevéve, és Kiss Ernő is magára van hagyva, akkor düh és átok fog lebegni, minden magyarnak ajkain. — Komárom városát nagy szerencsétlenség érte, nagy ré­szét tűz emésztette fel, még a híd, s a dunáni hajók is megégtek. A gyújtás gyanúja a Wilhelm ezredbeliekre van. Ezek igaz, rosz­­ban törték a fejeket, szerették volna megszállani Komáromot, de a híd elüttök leszedetett, s az égés előtt egy nappal már útban vol­tak Bécs felé. Nevezetesen Ácsit értek. Mondják , hogy a szőlő­hegyekben a pásztorokat öldösék a gyáva orgyilkosok, hogy lehet fegyvert hagyni, az illy emberek kezeiben ? Ugyan 17. ORSZÁGIGYŰLÉS. Előleges közlés a képviselők házából. Sept. Komárom városa levele olvastatott, mellyben jelentetik, hogy A KÖZLÖNY UTÁN. Örvendetes hír. Csányi László kir. biztostól Keszt­helyről folyó hó 15—röl vett örvendetes tudósítás szerint a Miklós huszárok lelkes tisztikara gróf B­u­bna őrnagy vezetése alatt, és a Sándor huszároktól B­á­r­c­z­a­y százados, a tisztikar nevében gr. Teleky vezérőrnagyhoz mentek, és kinyilatkoztatták, hogy hátrál­ni többé nem fognak, hanem királyért, hazáért harczolni s halni kívánnak, minek folytán az egész tisztikar nevében egy levél szer­­kesztetett, melly gróf Bubna őrnagy és Bárczay százados ál­tal folyó hó 16-kán Jellasichhoz küldetett; ezen levélben felhíják őt, ő felsége aláírása alatt kelt abbeli parancsának elömutatására, miszerint Magyarországnak megtámadása világosan s határozot­tan megrendeltetik, különben be fogják a seregek és ezeknek tiszt­jei fegyverök becsületét szilárd elhatározottsággal bizonyítani. Pest, sept. 17. 1848. Gr. Batthyány Lajos. — Tudnivaló! A hadügyészi tanfolyam bevégeztetvén, a hallgatóknak szigorú megvizsgálása folyó hó 20-kán dél­előtt 9 órakor veendi kezdetét, azoni megjelenésre mind azok, kik most a hadtestületeknél alkalmaztatni kívánnak, ezennel felszólíttatnak. Pesten, sept. 16. 1848. — Baldacci, 315 Komárom vára áruló kézben van, hogy Majthényi őrnagyot Mercz várparancsnok még sem bocsátotta be a várba, hogy Mercz az el­ment olaszokat Gönyőröl titkon visszahozatta és a várba vitte, hogy a várat egész védelmi karba tette. Komárom város közön­sége azért kéri a házat, hogy úgy intézkedjék, miszerint a vár is­mét hű kezekbe jusson. — Batthyány Lajos ur ministeriuma köv. tagokból álland: G­h­i­c­z­y Kálmán, Szentkirályi Móricz, Erdödy Sándor, Vay Miklós, Kemény Dénes, Eötvös Jó­zsef és Mészáros Lázár. A tárczák iránt a tagok magok hatá­roznak. ____________ FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Mennyi erő rejlik egy nagy városban minő Budapest, azt békés időkben nem képzelné senki. Olly sok ezer ember kiállítása után kimerültnek kell­ gondolnunk városainkat hadra alkalmas egyénektől, s­em a tapasztalás fénye­sen tanúsítja az ellenkezőt. Perczel Móricz a Zrínyi dicső nevét viselő szabad csapat toborzását tegnap előtt kezdé meg, s már tegnap délelőtt, nem egészen kétszer huszonnégy óra múlva, több hatszáz legénynél állott be soraiba. Most állott be, midőn katonás­kodni nem többé czifraság, hanem élet koc­kázás. De ki is fogna saját életére gondolni akkor, midőn azt a veszélyezett haza utal­­mára nem ajánlani annyit tesz, mint a szolgaság járma alá nyúj­tani. S ezen hatszáznál több ember közé nincs értve, talán majd­­annyi porosz herczeg ezredbeli magyar vitéz, kik a beállásra ajánlkoztak, s most, fogcsikorgatva hallják a ministeri rendeletet, melly őket előbbi zászlójuk alá visszahíja. — Szeretett barátink ! Vitéz legényei a porosz herczeg nevét viselő magyar ezrednek. Hidjének nincs forróbb óhajtásunk, mint titeket s minden derék magyar katonát mielőbb nemzeti lobogónk alatt látni harczra ké­szen a hazáért, bár azalatt omlott volna mindig a magyar vér, de ha körülmények, s törvényes rendelet mégis kényszerítenének ti­teket előbbi zászlótok alatt szálni síkra, gondoljátok meg, hogy becsületes ember zászlója a szív, s hogy hazánk végre is nem azt kérdezendi mi alatt, hanem miért harczoltatok. Maradjatok hívei a magyar hazának és királynak minden helyzetben, s védje­tek azt mint magyarokhoz illő, minden ellen bár­ki nevében jőjön, s a haza tetteitek után fogja ítélni és jutalmazni az érdemet. Van néhány becsületes tiszt soraitokban, hallgassatok azokra, de soha soha arra, ki a hazától el akar tántorítani, mert az ollyan a király ellen is hűtelen. Azért barátok, hazának maradunk, míg egymás mellett s egymásért állunk, bár külön zászló lengjen is felettünk, ám tegnapelőtt délbe hagyá el Budát a gránátos zászlóalj maradék része még majd 400 vitéz, zászlójuk a régi volt, de lelkök lángolt a hazáért, büszkék valának, hogy a hazáért harczolhatnak, s hogy nádorunk testőrei leendenek a harcz részei közt. Derék tiszteiket épen olly lelkesültség jellemzé, mint a legénységet, s illy derék bajtársak nyomán minden magyar katona indulhat. — Buda városa hatósága ma felhívást intéz a két város la­kóihoz, a holnap kezdendő sánczoknáki egyremunkálásra. Miért mondanék milly szent, milly fontos e munka, ki azt maga nem látja át, nem hazai­. Ha istenünk segít, nem lesz ugyan szükségünk rájok, de készülni kell a legvégsőre, mert elleneink kiirtással fe­nyegetnek. Buda munkás népét a szüret foglalja el, az most egész évi fáradozása gyümölcsét gyűjti. Első napokban csak 400 mun­kás kell, később több fog alkalmaztatni. A munka holnap kezdő­dik, ki benne részt venni akar, reggel 7 órakor­­­elenjék meg a Szent-Gellértre vivő kocsiútnál, ha lehet ásó, kapa vagy irtóvas­sal . Hazafiak siessünk minél többen, hogy lanyadókat, ha kell, óráról órára pihentek válthassák fel. Egy kéz x­sm­olly gyenge, hogy e munkában részt ne vehessen. Munkávat tehát a hazáért. & — N. Becskerek,sept. 13.Tegnap és V­dpa felőtt seregeink ütközetben voltak — ma, épen akkor, midőn írókát írom, a ka­tonaság ismét útnak indul, az ágyuk befogva ítészen állanak, s mi az elhatározó pereznek közel létét tudva, asz­uj vész elhárítását ingerült lélekállapotban várjuk .... A tegnap előtti harcz téré Periasz és Tomasovácz végvidéki helységek;­­a tegnapié Ara­­dacz és Elemér Nagy-Becskerekhez igen közel, az előbbi egy fél, a második három negyed állomásra fekvő községek voltak, de hogy a gaz ravaszságot, és hálátlanságot, mellyel­ e söpredék tö­meg a győzőt megcsalni, s nagylelkű, remélem­ sem mert kiméle­­tességét indokul viszonozni elég aljas volt, a maga hű képében előtüntessem, néhány napot előre kell fordítanom, s ott, hol győző seregünk, a rácz erősséget, azon nagyhírű perlaszi tábort meg­semmisítve, a­nélkül, hogy a falun tömérdek bűneiért boszút állt volna, visszatért, ezen nagylelkű cselekvést követő napokban kell felvennem újabb történeteink fonalát.... Kiss ezredes vár a per­laszi győzelem után felvilágosítással, kegygyel akarván meggyőz­ni, s lekötelezni a végvidékieket, kiket kímélni a magyar nagylel­kűség, s még egy ok javaslóit,­­ seregével mindennap betért a végvidékbe, hol a csúszó lakosoktól, az örök hűség hazug nyilat­kozataival, és a kiszámított ravaszság tirádáival fogadtatott. Ve­zérünknek nem volt elegendő serege, részünkre az elpárolgott szavak tartalmát biztosítani, s igy atyai intések, felvilágosítások után tovább haladt. A tulajdon mindenütt kimérve maradt; a pópák s más izgatók, ha hon voltak is, senkitől nem illettettek, sőt mintha a bizalom kapcsa soha közöttünk nem tágult volna, az ezredes még csak nem is kérdezősködött a múltak felöl. Minden más el­lenséget, mellyben a becsületérzés utolsó szikráját a gazság nem oltotta ki, ezen emberséges bánásmód lefegyverzett volna, miután a béke annyi nyereménnyel kínálkozik, a harcz pedig annyi részt, annyi nyomort hozott. De e felizgatott vak tömegre nem hatott a kegy, ők minden magyar kiirtását, és egy szerb királyság létesí­tését elhatározván, a camarillától támogattatva, czélok elérésére mindent felhasználnak, s míg az­nap estve midőn Kiss ezredes a béke küldöttekép köztük megjelent, a hűség nyilatkozatait alig ha­zudott ajkak, minden szavát Pancsován, az ellenséges bizottmány előtt referálták. Sikertelen lett tehát a béke­kisérlet, és nem ma­radt egyéb választás, mint a harcz! Azonban elleneink által meg­­előztetünk. Tegnapelőtt egy lovas futár vágtatott Écska felől sebesen végig utczáinkon, azon hírrel, miként a szerbek Periasz helysé­gében szaporodva, nagy számmal előre nyomulnak. Azonnal riadó doboltatott, a katonaság, és Földváry lelkes zászlóalja a derék pesti ifjúság útnak indíttatott. Egy része Perlasz, a másik része pedig Tomasováczra, minthogy itt is megtámadás történt, küldetett. Per­­lasznál négyszer űzettek el, és négyszer szedvén ismét össze ma­gukat a ráczok, újra ellenünk fordultak, míg végre nagy veszte­séggel Szakula felé szétfutottak, sokan közölök elhullottak, és egy ágyutok itt is hatalmunkba került. — Részünkről egy em­ber sem veszett el, csupán egy Mihály-ezredbeli, midőn Perlaszon keresztül ment egy századdal, hogy Titel felől seregünk biztosítva legyen, egy ablakból kilövő rácz által megsebesíttetett. Mieink, kik a perlasziak hazug ígéreteit, mellyeknek hitelt soha sem adtak, annyiszor halottak; és most e galád nép indulatáról meggyőződtek, méltó boszúrokat nem fékezhetvén, az elejökbe ke­rülő ellenség között szórták a halált. Sok elhullott, és Perlasz felgyujtatott. Most tehát minden tekintetben elmondhatjuk, miként Periasz nincs többé! Tomasovácznál hasonló sikerrel működtek fegyvereink, az ágyúgolyók záporként halottak, de részünkről itt sem sebes­íttetett meg senki. A ráczok nagy veszteséggel visszavonulni kény­telem­­tettek. Per­iasznál Kiss ezredes úr, Tomasovácznál Vécsey gróf őrnagy ur valának a vezérek. Épen akkor, midőn a végvidékben az ütközet tartott, midőn minden egyén szolgálatban volt, Eszterházy gr. hu­szár őrnagy Elemérről futárt küld Nagybecskerekre, miként hálunk megett a szerbek a Tiszán átkelvén, Elemér felé nyomultak. A la­kosság megijedt, katonaság Eleméren csekély számmal volt, összes hadi erőnk nem olly nagy, hogy három helyrőli megtámad­­tatásnak ellentállhassunk. Gyorsan kiküldettek a bihari önkényte­­sek, egy része azonban itt tartatott, hogy a nagybecskereki nem­zetőrökkel a várost védelmezzék. Az ismert lelkes vezérnek, és bátor katonáinknak sikerült a nagy számú szerbeket a Tiszán visszanyomni, és a vészt tőlünk elhárítani. Az ellenség ereje rop­pant, ők nagy számmal ugyanazon időben három helyt támadnak meg minket, ha vezérük ügyes , s ha tömegükben kitartás volna , a legnagyobb vészbe dönthetnének bennünket. Most sikerült őket visszavernünk; de ha azon arányban, mellyben erejüket növesztik, mi is nem szaporítjuk seregeinket,a vész kikerülhetlen s annyiszor diadalt aratott katonáink, lelkes vezéreikkel, a roppant túlsúlynak engedni kényteleníttetnek. — Most térjünk a más­napi ütközetekre. September 12-ikén korán reggel hír érkezik, miként a Ti­szán ismét általkelt szerbek, Aradacz, és Elemért elfoglalták. Nevezetesen Aradaczon mintegy 3000, Eleméren ezren felül le­hetnek. Seregeink részint Écskán , részint Tomasováczon tanyáz­tak , honnan a mindenkori megtámadás várakozásában el nem is távozhattak; mind a mellett egy zászlóalj honvéd, két osztály hu­szár beküldettek s a már kint lévőkkel együtt az ellenség ellen állíttattak. Aradaczon a 3000 szerb ellen, kiknek mindegyi­ke új császári királyi fegyverrel volt ellátva, csak százhuszonöt Don Migueli és egy század Hannover huszár harczolhatott, s minthogy a tér minősége végett lovasság eleinte nem használtathatott, a borzasztó számú ellenségnek, csak két csekély századot szegezhetünk ellen. De a mi hibázott számban, ki­pótoltatott lelkesség,bátorság és vezéri ügyesség által. Illyeneknek képzelem én a világ­hódító Napóleon seregeit, illyeneknek a vi­tézeket, kiknek örök dics-szobra a világtörténet érctlapján felál­líttatott. A roppant számú ellenség megveretett, útja elzáratott, 3 ágyúja, és egy kis sajka tarczkja hatalmunkba került, mintegy kétszáz puskát, és lőport kaptunk, ugyszinte 80 fogolyt, és 300—400-an közölök részint a faluban, részint kün a sánczban holtan hevernek. Közülünk egy sem sebesíttetett meg, mind­a mellett, hogy annyi puskákból, és ágyúkból szórhatták­­ katonáink közé a halált! Ez gyönyörű diadal volt, méltó hogy vi­tézeink dicsőségére örökítessék !! Appel Don­ Migueli őrnagy egy maga 42 fogolyt szerzett. Éljen a derék, a lelkes őrnagy­­illy főtiszt rugony vitézeinek a lelkességben, a bátorságban!!! Ele-­­­méren a szerbek Kiss Ezredes úr kastélyát elfoglalván, a fényesen ékesített palotában, egy vandál nép dühével mindent, mit a művé­szet remek gyanánt előállított, szétzúztak, szétdaraboltak, néhány németet megöltek, egy ott lévő orvost, öt gyermek atyját agyon­lőttek , s midőn seregünket közelíteni látták, megszöktek. Ezen nap Nagy-Becskerekre a legborzasztóbb volt, nem képzelhetőnk, hogy illy csekély erővel, annyi ellenségen diadalmaskodni a leg­nagyobb lelkesedés mellett is lehetséges legyen. Katonáink itt a hihetetlenséggel határos vitézséget tanúsítottak , s joggal hiszem , miként a haza­i derék harczosokra kiterjesztendő figyelmét. Soha még Bánság és Nagy-Becskerek illy részben nem forogtak, Kiss ezredes és vitézeié az érdem, hogy elhárítva van! Cs­ernegi. — Gönyőröl tegnap következő levelet vettünk: Sietve és röviden írok önnek. E sorokból körülményesen lá­­tandja, mi csellel akarta Latour elfoglaltatni a komáromi várat, és mi véletlen­ség mentette meg. A Wilhelm gyalogságnak egy osztálya, mintegy hatszáz főből álló, Győrből kiindíttatok f. hó 10-én Hédervárra, honnan egy se­bes oldalmenettel Gönyöre jött, innen pedig gőzösön Pestre szállíttatott. E mozgásokat igen sűrű futározás előzte meg. — A katonaságnak mi czélja volt Pesttel, önök tudják, de ez nem érvén kívánt sikert, a Wilhelm gyalogság ismét visszaparancsoltaték Pestről Bécsbe, már most ministeriumunk által. Ez alatt a sűrű futározás Bécs és Pest között folytattaték. — A Wilhelm gyalog­ság Pestről Komáromba ér, hol ki akar szállni, és csak a gőzös kapitányának erélyessége s azon körülmény által akadályoztatók, miszerint a komáromiak a kiszállást szinte ellenzették. Elhozatnak tehát Gönyöig, itt pénteken este kiszállíttatnak, beszállásoltatnak, és sötét éjig csendesen maradnak. Éjjel rög­tön , nem dob szó, sem egyéb nyilvános jeladás, de altisztek sze­­­mélyes és óvatos látogatása által talpra állíttatnak, és útra indít­tatnak. Az osztály parancsnoksága három fuvart kiparancsol, azo­kat őrizet alá veszi, s minden zajgástól el annyira tiltja, hogy még lovaikat sem szabad hanggal, vagy ostorszóval nógatniok.­­ Indulnak pedig lefelé, kerülvén még mennyire lehet, az ország utat is. Szerencsére a komáromi mozgó nemzetőrségnek egy csapa­ta , mellyel Kosztolányi Mór őrnagyunk ébersége vezényletem alá s a végett küldött Gönyöre, hogy az általam táborába szállítandó­­ ágyúk födözetére szolgáljanak, férfiakkal bir, kik nyelveket érte­nek , s igy hallaniok lehet­, mikép mozog a kiindulandó legény­ség az éjszakai dupla stalló ellen, s mikép vigasztaltaték ugyanez reménynyel, jó szállások iránt Komáromban. Hiú remény! Mert csapatunk részéről három megbizható le­gény gyors lovakkal Komáromba lódíttaték idejében hírt adni, az osztály pedig távolról őrszemekkel kisérteték. E czélszerű rendel­kezések sikere az lett, hogy a komáromi helyhatóság éjjel rögtön gyűlést tartott, s a hidat felszedette. Mit tehet­nek már most a Wilhelm féle pollyákok? Behúzód­tak a szőnyi sánczokba és éjjel ott dideregtek. Kenyér nélkül lévén másnap reggel a szomszéd szőlőket mind lepusztították. — Ma itt vonulnak vissza ismét hosszú orrokkal, és a nép által olly el­lenszenv kíséretében, millyet illy tett által érdemelnek. Ajánlom önöknek Kollár tizedes polgártársunk nevét, ki­nek vigyázósága és polgári szerény érdeme által e mozgalmak felfedeztettek. — A tisztek nem tagadják, hogy Bécsbe menendőket Latour parancsa lódította Gönyőröl Komáromba. Ugyan ez éjjel, mellyen ez orosz támadás bujdoklott a vidé­ken , Komáromban három helyen tűz volt. Wie gefallen euch die Mordbrenner, und das sind deutsche Waffenbrüder. Fel nemzet fel, úgy kell állnod, hogy az árulás se bírjon veled. — Jablanczy, budai önkénytes számadó tiszt. — Pozsonyban e napokban a következő falragasz volt olvasható: „Pozsony! Magyarország kapuja, zárkózzál be el­lenségeid előtt ,Magyarország legszebb határvárosának lakosai! A koronázási domb szemeitek előtt emelkedik. Ugyanazon domb az, mellyen Magyarország királya országának és fiainak örök hűséget esküdött! Ti tanúi valátok ez eskünek, s tudjátok most, hogy ugyanazon király Magyarországát rablók berohanása ellen „véde­ni nem akarja! Magyarország királya hűtelen, áruló camarilla jártatóján nyugodtan nézi, mint pusztítják a szép Magyarszágot az aristocraticus hóhéroktól és a szabadság gyilkolóitól bérlett

Next