Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-09-19 / 69. szám
hogy a fejedelmi szék fényét és dicsőségét mocskos magánérdekeknek feláldozni segítsen, és hogy a bűnösöknek kedves ködhomályt a világosságot óhajtó igazak napja meg ne szaggassa, hogy az olasz ügyek bevégeztéig az alkotmányosságot átplántáló nemzet erejét megzsibbaszsza, és rést tartson fen az absolutisticus megrohanásnak. De a sátánnak feje megtöretik. És a nép szabadságügye dralmaskodik. Ne csüggedjünk, ne halogassunk. A halogatásban vész rejlik. Ne halogassunk, hanem kövessük az irás tanácsát melly így int: „Es ti, kik az igazság mellett vívtok, pánczélozzátok fel magatokat és öltsétek fel a vértet, és vonjátok ki a kardot minden tétova nélkül, és vegyétek űzőbe a szakadatlanok, míg elvérzik díjában az ölngonoszt és nemnek.nűzzétek - V. Egyes tudni valók. Azt mondják Mészárosról, hogy miután a sereget minden türelméből, lelkesedéséből a hosszas tevékenytelenséggel, s a schwarzgelb schlendriánhoz ragaszkodó ezopfos politicával kifárasztotta, megfogyasztotta, lehangolta, s a legjobb időt, a legszebb alkalmakat elmulasztotta, végre tegnap csakugyan ütközni szándékozott. Bevárjuk tette-e, s győzött-e ? s ha győzött, tudja, s akarja-e a győzedelmet használni, nyomul-e előre serge egyik felével a derék Kiss Ernő támogatására, s küldi-e nyomban a Hunyady-csapatot, a székelyeket, a honvédeket, s ágyúinak egy részét a pártütő Jellacsich ellen? Ha teszi, ha tette, felejteni fogjuk, hogy tevékenytelen schlendriánjával a hazát veszélybe döntötte, de ha nem tette, keserű leszámolásunk lesz vele, s lesz azt hisszük, a képviselő háznak is. — Beöthy pedig emlékezzék meg, hogy kezeibe a nemzet határtalan hatalmat tett le, nézzen maga körül; támaszkodjék a vitéz magyar legénység hazafiságára, s vessen véget árulásnak, és árulóknak, és vessen véget a vén asszonyos tevékenytelenségnek, melly nem kevésbbé káros a hazára, mint az árulás. — A Pesten lakó francziák ajánlatott tettek, Laftte Frigyes volt tengerész vezérlete alatt, Magyarország védelmére, egy önkéntes csapatba egyesülni, melly a franczia, s magyar színeket együtt viselendi. Ajánlata elfogadtatott. Holnap a felhívás megjelenendik lapjainkban. — Megvárjuk, hogy a hazánkbani olaszok, schweicziak, lengyelek is csatlakozandnak hozzá, s lesz belőle egy győzhetetlen légió, melly magyarhonban, az emberiség szabadságáért fog küzdeni. — Újvidéket a szomszéd sánczokbeli szerbek, zivataros sötét éjjel megtámadák. A puskaporos tornyot őrző 12 derék huszár nem aludt, mint Máté Temerinnél. Jelt adott, s egy pillanat alatt kint volt az Újvidéken állomásozó sereg. Pompásan megverték a ráczokat. Huszáraink mellett a Zanini olasz gyalogság mindenik legénye egy egy hős volt, mind egyre azt kiáltották, halálra vetők, ezek a gazemberek fertőztették meg Olaszországban nőinket, testvéreinket. Éljenek a derék óta szók! Ügyünk közös, közös lesz a szolgaság, vagy a szabadság. A Piros helységet (vegyesen magyarok, s ráczok lakják) szintúgy megtámadták a rácz lázadók. A harangot félre verték, s a fegyveres magyar nép , kiűzte s kergette a rablókat. Azonban hirt vettek, hogy bent a faluban is feltámadtak a rácz lakosok megfordultak tehát, s egyről egyre mind kiirtották. Így — igy magyar nép, — a ki téged kővel, te azt menykövet! Éreztesd az árulókkal rettenetes karodat, — ha gyáva volnál, megölnének, ha bátor leszsz, te fogod elleneidet megölni. — A porosz herczeg ezredbeli gyalogság tiszteit magához hivatta a ministerelnök, s török megkérdezte, akarnak-e Jellacsich ellen harczolni, és ők — kettőt kivéve — mindnyájan azt mondák, hogy nem. A ministerelnök őket tehát a szolgálatból elbocsátotta, a parancsnokságot Szél századosnak adta át, kit azonnal őrnagygyá nevezett, s meghagyta neki, hogy az ezred zászlójára nemzeti szalagot tűzzön. Ez is valami, de várva várjuk a pillanatot, hogy a derék lelkesült magyar sorkatonaság a honvéd zászlóaljakba mind átolvasztassék. Ez egyedüli biztos mentségünk. Majd meglátják az esküjökhöz hűtelen tisztek, miként járnak, akikre egyébiránt nem tartjuk elégnek, hogy az aktív szolgálattól felmentetnek, ki kell őket az országból küldeni, különben még megteszik, hogy átmennek Jellacsichhoz. Lesznek, kik igy értik a katonai becsületet. — Perczel Móricz serege hatalmasan szaporodik. '48 óra alatt már hetedfél száz vitéze van. Egy balalon sorkatonát hoz rá, s három nap alatt egy ezred hős, lelkesült, gyakorlott sereg megy a pártütöknek egy menydörgő megállt kiáltani. — Ellenben, valami Csorics nevű ember összeszedi a pétervári ezred pártütő legényeit, s a sánczokbeli ráczokkal erősödve akarja Perlaszt visszavenni. — Mészáros úr! ne aludjék ön, mert ha még ez is megtörténik, és Szent Tamás sincs bevéve, és Kiss Ernő is magára van hagyva, akkor düh és átok fog lebegni, minden magyarnak ajkain. — Komárom városát nagy szerencsétlenség érte, nagy részét tűz emésztette fel, még a híd, s a dunáni hajók is megégtek. A gyújtás gyanúja a Wilhelm ezredbeliekre van. Ezek igaz, roszban törték a fejeket, szerették volna megszállani Komáromot, de a híd elüttök leszedetett, s az égés előtt egy nappal már útban voltak Bécs felé. Nevezetesen Ácsit értek. Mondják , hogy a szőlőhegyekben a pásztorokat öldösék a gyáva orgyilkosok, hogy lehet fegyvert hagyni, az illy emberek kezeiben ? Ugyan 17. ORSZÁGIGYŰLÉS. Előleges közlés a képviselők házából. Sept. Komárom városa levele olvastatott, mellyben jelentetik, hogy A KÖZLÖNY UTÁN. Örvendetes hír. Csányi László kir. biztostól Keszthelyről folyó hó 15—röl vett örvendetes tudósítás szerint a Miklós huszárok lelkes tisztikara gróf Bubna őrnagy vezetése alatt, és a Sándor huszároktól Bárczay százados, a tisztikar nevében gr. Teleky vezérőrnagyhoz mentek, és kinyilatkoztatták, hogy hátrálni többé nem fognak, hanem királyért, hazáért harczolni s halni kívánnak, minek folytán az egész tisztikar nevében egy levél szerkesztetett, melly gróf Bubna őrnagy és Bárczay százados által folyó hó 16-kán Jellasichhoz küldetett; ezen levélben felhíják őt, ő felsége aláírása alatt kelt abbeli parancsának elömutatására, miszerint Magyarországnak megtámadása világosan s határozottan megrendeltetik, különben be fogják a seregek és ezeknek tisztjei fegyverök becsületét szilárd elhatározottsággal bizonyítani. Pest, sept. 17. 1848. Gr. Batthyány Lajos. — Tudnivaló! A hadügyészi tanfolyam bevégeztetvén, a hallgatóknak szigorú megvizsgálása folyó hó 20-kán délelőtt 9 órakor veendi kezdetét, azoni megjelenésre mind azok, kik most a hadtestületeknél alkalmaztatni kívánnak, ezennel felszólíttatnak. Pesten, sept. 16. 1848. — Baldacci, 315 Komárom vára áruló kézben van, hogy Majthényi őrnagyot Mercz várparancsnok még sem bocsátotta be a várba, hogy Mercz az elment olaszokat Gönyőröl titkon visszahozatta és a várba vitte, hogy a várat egész védelmi karba tette. Komárom város közönsége azért kéri a házat, hogy úgy intézkedjék, miszerint a vár ismét hű kezekbe jusson. — Batthyány Lajos ur ministeriuma köv. tagokból álland: Ghiczy Kálmán, Szentkirályi Móricz, Erdödy Sándor, Vay Miklós, Kemény Dénes, Eötvös József és Mészáros Lázár. A tárczák iránt a tagok magok határoznak. ____________ FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Mennyi erő rejlik egy nagy városban minő Budapest, azt békés időkben nem képzelné senki. Olly sok ezer ember kiállítása után kimerültnek kell gondolnunk városainkat hadra alkalmas egyénektől, sem a tapasztalás fényesen tanúsítja az ellenkezőt. Perczel Móricz a Zrínyi dicső nevét viselő szabad csapat toborzását tegnap előtt kezdé meg, s már tegnap délelőtt, nem egészen kétszer huszonnégy óra múlva, több hatszáz legénynél állott be soraiba. Most állott be, midőn katonáskodni nem többé czifraság, hanem élet kockázás. De ki is fogna saját életére gondolni akkor, midőn azt a veszélyezett haza utalmára nem ajánlani annyit tesz, mint a szolgaság járma alá nyújtani. S ezen hatszáznál több ember közé nincs értve, talán majdannyi porosz herczeg ezredbeli magyar vitéz, kik a beállásra ajánlkoztak, s most, fogcsikorgatva hallják a ministeri rendeletet, melly őket előbbi zászlójuk alá visszahíja. — Szeretett barátink ! Vitéz legényei a porosz herczeg nevét viselő magyar ezrednek. Hidjének nincs forróbb óhajtásunk, mint titeket s minden derék magyar katonát mielőbb nemzeti lobogónk alatt látni harczra készen a hazáért, bár azalatt omlott volna mindig a magyar vér, de ha körülmények, s törvényes rendelet mégis kényszerítenének titeket előbbi zászlótok alatt szálni síkra, gondoljátok meg, hogy becsületes ember zászlója a szív, s hogy hazánk végre is nem azt kérdezendi mi alatt, hanem miért harczoltatok. Maradjatok hívei a magyar hazának és királynak minden helyzetben, s védjetek azt mint magyarokhoz illő, minden ellen bárki nevében jőjön, s a haza tetteitek után fogja ítélni és jutalmazni az érdemet. Van néhány becsületes tiszt soraitokban, hallgassatok azokra, de soha soha arra, ki a hazától el akar tántorítani, mert az ollyan a király ellen is hűtelen. Azért barátok, hazának maradunk, míg egymás mellett s egymásért állunk, bár külön zászló lengjen is felettünk, ám tegnapelőtt délbe hagyá el Budát a gránátos zászlóalj maradék része még majd 400 vitéz, zászlójuk a régi volt, de lelkök lángolt a hazáért, büszkék valának, hogy a hazáért harczolhatnak, s hogy nádorunk testőrei leendenek a harcz részei közt. Derék tiszteiket épen olly lelkesültség jellemzé, mint a legénységet, s illy derék bajtársak nyomán minden magyar katona indulhat. — Buda városa hatósága ma felhívást intéz a két város lakóihoz, a holnap kezdendő sánczoknáki egyremunkálásra. Miért mondanék milly szent, milly fontos e munka, ki azt maga nem látja át, nem hazai. Ha istenünk segít, nem lesz ugyan szükségünk rájok, de készülni kell a legvégsőre, mert elleneink kiirtással fenyegetnek. Buda munkás népét a szüret foglalja el, az most egész évi fáradozása gyümölcsét gyűjti. Első napokban csak 400 munkás kell, később több fog alkalmaztatni. A munka holnap kezdődik, ki benne részt venni akar, reggel 7 órakorelenjék meg a Szent-Gellértre vivő kocsiútnál, ha lehet ásó, kapa vagy irtóvassal . Hazafiak siessünk minél többen, hogy lanyadókat, ha kell, óráról órára pihentek válthassák fel. Egy kéz xsmolly gyenge, hogy e munkában részt ne vehessen. Munkávat tehát a hazáért. & — N. Becskerek,sept. 13.Tegnap és Vdpa felőtt seregeink ütközetben voltak — ma, épen akkor, midőn írókát írom, a katonaság ismét útnak indul, az ágyuk befogva ítészen állanak, s mi az elhatározó pereznek közel létét tudva, aszuj vész elhárítását ingerült lélekállapotban várjuk .... A tegnap előtti harcz téré Periasz és Tomasovácz végvidéki helységek;a tegnapié Aradacz és Elemér Nagy-Becskerekhez igen közel, az előbbi egy fél, a második három negyed állomásra fekvő községek voltak, de hogy a gaz ravaszságot, és hálátlanságot, mellyel e söpredék tömeg a győzőt megcsalni, s nagylelkű, remélem sem mert kiméletességét indokul viszonozni elég aljas volt, a maga hű képében előtüntessem, néhány napot előre kell fordítanom, s ott, hol győző seregünk, a rácz erősséget, azon nagyhírű perlaszi tábort megsemmisítve, anélkül, hogy a falun tömérdek bűneiért boszút állt volna, visszatért, ezen nagylelkű cselekvést követő napokban kell felvennem újabb történeteink fonalát.... Kiss ezredes vár a perlaszi győzelem után felvilágosítással, kegygyel akarván meggyőzni, s lekötelezni a végvidékieket, kiket kímélni a magyar nagylelkűség, s még egy ok javaslóit, seregével mindennap betért a végvidékbe, hol a csúszó lakosoktól, az örök hűség hazug nyilatkozataival, és a kiszámított ravaszság tirádáival fogadtatott. Vezérünknek nem volt elegendő serege, részünkre az elpárolgott szavak tartalmát biztosítani, s igy atyai intések, felvilágosítások után tovább haladt. A tulajdon mindenütt kimérve maradt; a pópák s más izgatók, ha hon voltak is, senkitől nem illettettek, sőt mintha a bizalom kapcsa soha közöttünk nem tágult volna, az ezredes még csak nem is kérdezősködött a múltak felöl. Minden más ellenséget, mellyben a becsületérzés utolsó szikráját a gazság nem oltotta ki, ezen emberséges bánásmód lefegyverzett volna, miután a béke annyi nyereménnyel kínálkozik, a harcz pedig annyi részt, annyi nyomort hozott. De e felizgatott vak tömegre nem hatott a kegy, ők minden magyar kiirtását, és egy szerb királyság létesítését elhatározván, a camarillától támogattatva, czélok elérésére mindent felhasználnak, s míg aznap estve midőn Kiss ezredes a béke küldöttekép köztük megjelent, a hűség nyilatkozatait alig hazudott ajkak, minden szavát Pancsován, az ellenséges bizottmány előtt referálták. Sikertelen lett tehát a békekisérlet, és nem maradt egyéb választás, mint a harcz! Azonban elleneink által megelőztetünk. Tegnapelőtt egy lovas futár vágtatott Écska felől sebesen végig utczáinkon, azon hírrel, miként a szerbek Periasz helységében szaporodva, nagy számmal előre nyomulnak. Azonnal riadó doboltatott, a katonaság, és Földváry lelkes zászlóalja a derék pesti ifjúság útnak indíttatott. Egy része Perlasz, a másik része pedig Tomasováczra, minthogy itt is megtámadás történt, küldetett. Perlasznál négyszer űzettek el, és négyszer szedvén ismét össze magukat a ráczok, újra ellenünk fordultak, míg végre nagy veszteséggel Szakula felé szétfutottak, sokan közölök elhullottak, és egy ágyutok itt is hatalmunkba került. — Részünkről egy ember sem veszett el, csupán egy Mihály-ezredbeli, midőn Perlaszon keresztül ment egy századdal, hogy Titel felől seregünk biztosítva legyen, egy ablakból kilövő rácz által megsebesíttetett. Mieink, kik a perlasziak hazug ígéreteit, mellyeknek hitelt soha sem adtak, annyiszor halottak; és most e galád nép indulatáról meggyőződtek, méltó boszúrokat nem fékezhetvén, az elejökbe kerülő ellenség között szórták a halált. Sok elhullott, és Perlasz felgyujtatott. Most tehát minden tekintetben elmondhatjuk, miként Periasz nincs többé! Tomasovácznál hasonló sikerrel működtek fegyvereink, az ágyúgolyók záporként halottak, de részünkről itt sem sebesíttetett meg senki. A ráczok nagy veszteséggel visszavonulni kénytelemtettek. Periasznál Kiss ezredes úr, Tomasovácznál Vécsey gróf őrnagy ur valának a vezérek. Épen akkor, midőn a végvidékben az ütközet tartott, midőn minden egyén szolgálatban volt, Eszterházy gr. huszár őrnagy Elemérről futárt küld Nagybecskerekre, miként hálunk megett a szerbek a Tiszán átkelvén, Elemér felé nyomultak. A lakosság megijedt, katonaság Eleméren csekély számmal volt, összes hadi erőnk nem olly nagy, hogy három helyrőli megtámadtatásnak ellentállhassunk. Gyorsan kiküldettek a bihari önkénytesek, egy része azonban itt tartatott, hogy a nagybecskereki nemzetőrökkel a várost védelmezzék. Az ismert lelkes vezérnek, és bátor katonáinknak sikerült a nagy számú szerbeket a Tiszán visszanyomni, és a vészt tőlünk elhárítani. Az ellenség ereje roppant, ők nagy számmal ugyanazon időben három helyt támadnak meg minket, ha vezérük ügyes , s ha tömegükben kitartás volna , a legnagyobb vészbe dönthetnének bennünket. Most sikerült őket visszavernünk; de ha azon arányban, mellyben erejüket növesztik, mi is nem szaporítjuk seregeinket,a vész kikerülhetlen s annyiszor diadalt aratott katonáink, lelkes vezéreikkel, a roppant túlsúlynak engedni kényteleníttetnek. — Most térjünk a másnapi ütközetekre. September 12-ikén korán reggel hír érkezik, miként a Tiszán ismét általkelt szerbek, Aradacz, és Elemért elfoglalták. Nevezetesen Aradaczon mintegy 3000, Eleméren ezren felül lehetnek. Seregeink részint Écskán , részint Tomasováczon tanyáztak , honnan a mindenkori megtámadás várakozásában el nem is távozhattak; mind a mellett egy zászlóalj honvéd, két osztály huszár beküldettek s a már kint lévőkkel együtt az ellenség ellen állíttattak. Aradaczon a 3000 szerb ellen, kiknek mindegyike új császári királyi fegyverrel volt ellátva, csak százhuszonöt Don Migueli és egy század Hannover huszár harczolhatott, s minthogy a tér minősége végett lovasság eleinte nem használtathatott, a borzasztó számú ellenségnek, csak két csekély századot szegezhetünk ellen. De a mi hibázott számban, kipótoltatott lelkesség,bátorság és vezéri ügyesség által. Illyeneknek képzelem én a világhódító Napóleon seregeit, illyeneknek a vitézeket, kiknek örök dics-szobra a világtörténet érctlapján felállíttatott. A roppant számú ellenség megveretett, útja elzáratott, 3 ágyúja, és egy kis sajka tarczkja hatalmunkba került, mintegy kétszáz puskát, és lőport kaptunk, ugyszinte 80 fogolyt, és 300—400-an közölök részint a faluban, részint kün a sánczban holtan hevernek. Közülünk egy sem sebesíttetett meg, minda mellett, hogy annyi puskákból, és ágyúkból szórhatták katonáink közé a halált! Ez gyönyörű diadal volt, méltó hogy vitézeink dicsőségére örökítessék !! Appel Don Migueli őrnagy egy maga 42 fogolyt szerzett. Éljen a derék, a lelkes őrnagyilly főtiszt rugony vitézeinek a lelkességben, a bátorságban!!! Ele-méren a szerbek Kiss Ezredes úr kastélyát elfoglalván, a fényesen ékesített palotában, egy vandál nép dühével mindent, mit a művészet remek gyanánt előállított, szétzúztak, szétdaraboltak, néhány németet megöltek, egy ott lévő orvost, öt gyermek atyját agyonlőttek , s midőn seregünket közelíteni látták, megszöktek. Ezen nap Nagy-Becskerekre a legborzasztóbb volt, nem képzelhetőnk, hogy illy csekély erővel, annyi ellenségen diadalmaskodni a legnagyobb lelkesedés mellett is lehetséges legyen. Katonáink itt a hihetetlenséggel határos vitézséget tanúsítottak , s joggal hiszem , miként a hazai derék harczosokra kiterjesztendő figyelmét. Soha még Bánság és Nagy-Becskerek illy részben nem forogtak, Kiss ezredes és vitézeié az érdem, hogy elhárítva van! Csernegi. — Gönyőröl tegnap következő levelet vettünk: Sietve és röviden írok önnek. E sorokból körülményesen látandja, mi csellel akarta Latour elfoglaltatni a komáromi várat, és mi véletlenség mentette meg. A Wilhelm gyalogságnak egy osztálya, mintegy hatszáz főből álló, Győrből kiindíttatok f. hó 10-én Hédervárra, honnan egy sebes oldalmenettel Gönyöre jött, innen pedig gőzösön Pestre szállíttatott. E mozgásokat igen sűrű futározás előzte meg. — A katonaságnak mi czélja volt Pesttel, önök tudják, de ez nem érvén kívánt sikert, a Wilhelm gyalogság ismét visszaparancsoltaték Pestről Bécsbe, már most ministeriumunk által. Ez alatt a sűrű futározás Bécs és Pest között folytattaték. — A Wilhelm gyalogság Pestről Komáromba ér, hol ki akar szállni, és csak a gőzös kapitányának erélyessége s azon körülmény által akadályoztatók, miszerint a komáromiak a kiszállást szinte ellenzették. Elhozatnak tehát Gönyöig, itt pénteken este kiszállíttatnak, beszállásoltatnak, és sötét éjig csendesen maradnak. Éjjel rögtön , nem dob szó, sem egyéb nyilvános jeladás, de altisztek személyes és óvatos látogatása által talpra állíttatnak, és útra indíttatnak. Az osztály parancsnoksága három fuvart kiparancsol, azokat őrizet alá veszi, s minden zajgástól el annyira tiltja, hogy még lovaikat sem szabad hanggal, vagy ostorszóval nógatniok. Indulnak pedig lefelé, kerülvén még mennyire lehet, az ország utat is. Szerencsére a komáromi mozgó nemzetőrségnek egy csapata , mellyel Kosztolányi Mór őrnagyunk ébersége vezényletem alá s a végett küldött Gönyöre, hogy az általam táborába szállítandó ágyúk födözetére szolgáljanak, férfiakkal bir, kik nyelveket értenek , s igy hallaniok lehet, mikép mozog a kiindulandó legénység az éjszakai dupla stalló ellen, s mikép vigasztaltaték ugyanez reménynyel, jó szállások iránt Komáromban. Hiú remény! Mert csapatunk részéről három megbizható legény gyors lovakkal Komáromba lódíttaték idejében hírt adni, az osztály pedig távolról őrszemekkel kisérteték. E czélszerű rendelkezések sikere az lett, hogy a komáromi helyhatóság éjjel rögtön gyűlést tartott, s a hidat felszedette. Mit tehetnek már most a Wilhelm féle pollyákok? Behúzódtak a szőnyi sánczokba és éjjel ott dideregtek. Kenyér nélkül lévén másnap reggel a szomszéd szőlőket mind lepusztították. — Ma itt vonulnak vissza ismét hosszú orrokkal, és a nép által olly ellenszenv kíséretében, millyet illy tett által érdemelnek. Ajánlom önöknek Kollár tizedes polgártársunk nevét, kinek vigyázósága és polgári szerény érdeme által e mozgalmak felfedeztettek. — A tisztek nem tagadják, hogy Bécsbe menendőket Latour parancsa lódította Gönyőröl Komáromba. Ugyan ez éjjel, mellyen ez orosz támadás bujdoklott a vidéken , Komáromban három helyen tűz volt. Wie gefallen euch die Mordbrenner, und das sind deutsche Waffenbrüder. Fel nemzet fel, úgy kell állnod, hogy az árulás se bírjon veled. — Jablanczy, budai önkénytes számadó tiszt. — Pozsonyban e napokban a következő falragasz volt olvasható: „Pozsony! Magyarország kapuja, zárkózzál be ellenségeid előtt ,Magyarország legszebb határvárosának lakosai! A koronázási domb szemeitek előtt emelkedik. Ugyanazon domb az, mellyen Magyarország királya országának és fiainak örök hűséget esküdött! Ti tanúi valátok ez eskünek, s tudjátok most, hogy ugyanazon király Magyarországát rablók berohanása ellen „védeni nem akarja! Magyarország királya hűtelen, áruló camarilla jártatóján nyugodtan nézi, mint pusztítják a szép Magyarszágot az aristocraticus hóhéroktól és a szabadság gyilkolóitól bérlett