Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-23 / 73. szám

73. szám. HIB­L­AP JA Pesten, szombaton, September 23.1848. Megjelenik , hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétet­nek ; négyszer halálozott sorért 3 pgö kr., kettős haséba sorért pedig 6 pgö kr. számittatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgo ft. 8. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban: Egye­­tem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almás!-, most a pesti takarék­pénztár házában. PEST, SEPT. 21. Azon szavazattal, mellyel a bécsi országgyűlés többsége a magyar nemzet baráti kezét visszataszítá, a camarilla pálczát tört a dynastia jövendője felett. Azon birodalmi gyűlés, melly igy szavazhatott, többségében nem német többé. És a dynastia, melly ezen nem német többségre támaszkodik, megszűnt német hatalom lenni. Az austriai ház pedig, mihelyt nem német ház — semmi. — Bukását már írja a világ bírája. Az austriai ház csak a következő feltételek alatt ígérhetett volna magának még életet: 1- ör, ha a német nemzet első­szülöttjének mutatja magát; 2- ér, ha népei szabadságával magát őszintén azonosítja; s­­or, ha Magyarország törvényes önállását a király esküjé­hez képest szentül megőrizvén , a magyar nemzet rokonszenvét magának biztosítja. Az első feltétel nélkülözhetlen volt volna az austriai ház fenállásához, mert e nélkül a német nemzet nem lehet barátja, sőt azon austriai házat, melly a német alapot magától elveti, termé­szetes ellenségének kell tekintenie, ollyannak kell tekintenie, melly a német egység természetes határainak megcsonkítására törekszik. A másik feltétel nélkülözhetlen azért, mert ha az austriai ház népeinek szabadságával magát ellentétbe helyezi, népeinek ellenségévé válik, s a népek azt nem szerethetik, ki nekik ellen­ségük. A népek hűségét csak szabadság árán lehet megvásárolni. A harmadik feltétel nélkülözhetlen, mert az austriai ház minden népei közt, csak a magyar az, melly a németektől, melly az austriai császártól nem akar legkisebbet is elcsempészni. A magyar nemzet csak lenni akar, az, a mi most. Ő tehát az austriai németségnek, s általában a német nemzetnek természetes szövet­ségese. Mig ellenben az austriai birodalomnak minden más népisége csak az austriai birodalom rovására emelkedhetik fel hatalommá. Arra pedig nem kell különös bölcseség, hogy átlássuk, mi­ként az, a­mi az austriai birodalom dissolutiójára vezet, az austriai ház romlására vezet. A reactionalis camarilla, mind a három feltételt semmivé tette; mind a három alapot elrántotta a dynastia jövendője alól. És mégis olly vakság, olly köd veszi körül az austriai há­zat , hogy nem látná, miként a camarilla minden lépése; az örök enyészet sirja felé ragadja őt, midőn sérti a német elemet, sérti Bécs legbensőbb érzelmeit, s a magyar nemzet ellen a leghallat­lanabb árulást követteti el, a beteg fejedelem neve alatt. Mi ennek kulcsa? Az-e, hogy a kit isten veszésre kárhoz­tatott , vaksággal veri meg; vagy az, hogy egy bizonyos asz­­szonyság nem győzi várni az órát, hogy császárnénak hivassék, habár Bécsbe, Austriába, Magyarországba kerüljön is; habár olly múlékony legyen is, mint a buborék ? ezt majd megítéli a história. Gondoljátok csak, hazánkfiai­ a beteg király nevével any­­nyira visszaélnek, hogy a király nevére hivatkozik a szerb rabló; a király nevében öldökli, égeti, pusztítja a magyart; a király nevében dicsértetik, protegáltatik a pártütő Jella­­csich , ki az austriai házat per „Lump“ tradtálja; a király nevében bújtogatnak a tót emissariusok; a király nejében tzetnek a pánszláv propagandának minden bűnei;­ szóval: a király nevében van lázadás, pusztítás, rablás, pártütés. fg És a király nevében vakmerőséggel, szemtelenséggel vá­­doltatik a magyar országgyűlés azért, hogy az országot és a tör­vényt, melly a királyi széknek alapja, védelmezni meri, a láza­dás, rablás, pártütés ellen. Hallatlan ! hallatlan! iszonyatos! És a camarilla, e hallatlan árulás sikerének előmozdítására, konkolyt, háborúságot szórt a magyar és az osztrák nemzet közé. Ezt nem tűrhetek. És küldünk küldöttséget Austria nemzeti képviselőihez, kik elmondják nekik: „Szomszédok, barátaink! Felszólaltunk szabadságtokért mar­­tiusban, midőn még ti magatokért nem szólhattatok.“ „A mi szavunk „volt a mécs, mellynek lángjánál szabadság­tok fáklyáját meggyujtottátok.“ ,. A mint mi óhajtjuk, szeretjük szabadságtokat, úgy ti, sok­kal nemesebbek, sokkal igazságosabbak vagytok, hogy sem a mi szabadságunkat irigyelhetnétek.“ „Nekünk e szabadság nem uj szerzemény; három száz éves régi jogunk, mellyre 14 király megesküdött.“ „Legyünk barátok, a viszonos szabadság, viszonos függet­lenség alapján; miként őseink voltak, midőn a 17-dik század ele­jén egymás jogainkat kölcsönösen biztosítottuk.“ „Mi e frigykötés ígéretét híven váltottuk be a martiusi na­pokban.“ „A camarilla közös ellenségünk. Ezen ördögi ellenség, a reactio ezen fenéje, meg akarja rontani köztünk a barátságot.“ „Mi nem engedünk szitogatásainak. Le a camarillával­ melly választó fal gyanánt emelkedik kezünkbe.“ „Mi jövünk, mint szabad nemzet szabad nemzethez; megerő­­sitni a szomszédságos barátság frigyét, fejedelmünk egységének frigyét.“ „És nyújtunk nektek baráti kezet.“ „És mondjuk nektek: barátaink! fejedelmünk egy, beteg, magával tehetetlen; nevében elárulták hazánkat, de fejedelmünk; mi pedig szomszédok, a szabadságban testvérek vagyunk; sok érdektalálkozás köt egymáshoz; egyenlítsük, intézzük el azt, nemzet nemzettel, az igazságnak, méltányosságnak alapján, s örö­kítsük meg a régi frigyet.“­ Ez volt megbízása küldötteinknek. A hottentótákhoz, a vad négerekhez szólanának igy, egy, nagy nemes nemzet képviselői­ barátságosan fogadnák őket. És amazok, ott Bécsben, kik magokat az austriai nemzet kép­viselőinek nevezik ? Mint házsártos, csárdás betyárok tehetnek csak hasonlót ré­szeg fővel, azt mondják: „nem,­­ menjetek! szóba sem állunk veletek; azt sem kérdjük, kik vagytok, mit akartok.“ Szégyen! gyalázat, barbár illetlenség ! Szégyen, gyalázat, nem nekünk, hanem azoknak, a kik a népjogról, a­kik azon tekintetről, mellyel nemzet nemzetnek tar­tozik, ennyire elfelejtkeztek. A világ népei ki fogják őket törölni a civilizált emberek so­rából ; tekinteni fogják ollyannak, mint a részeg embert, kivel érintkezni mocsok. És aztán, olvassátok meg beszédeiket! Szerkesztő urat kérem, adja azokat minél terjedtebben. Hadd lássa a magyar világ azt a hyaena-politicát, melly egy testvér nemzet vérének örvend, egy olly nemzet vérének örvend, melly a törvény terén áll, s mellynek kebelét — hallatlan dolog ! — a király nevében marczangolják a rablók és pártütők, mellynek halálára a király közelében keverik az árulás méreg-poharát, s a mérget a beteg király saját kezével nyujtatják neki. Szegény, szerencsétlen király! De mikép történhetik ez ? fogjátok kérdeni ? mikép történ­­hetek, hogy egy gyűlés, melly magát népképviselőinek nevezi, melly előtt e szónak „nép“ szentnek kell lenni; különben ha ezt nem respectálja, egy gyülevész csordává válik, melly maga tépte szét megbízó levelét. — Mikép történhetek, fogjátok kérdeni, hogy ci­vilizált emberek, hogy népképviselők magokról ennyire megfe­lejtkeztek ? Mikép történhetek ?-------csak úgy, hogy a bécsi ország­gyűlés nem német országgyűlés többé. Szláv gyülekezet. És szenvedélyes. És szenvedélyénél fogva, észre nem veszi, hogy egy nagyravágyó asszony vontató kötelére jutott. Ha német volna , ezt nem teheté. A német civilizált. Ez barbár, illetlenül viselte magát. A német természetes szövetségese a magyarnak; ez ellen­ségesen viselte magát. A német a szabadságnak barátja; ez a reactiónak szolgál. Tehát igazán nem német többé a bécsi országgyűlés ? nem­ barátaim. Hogy nem az, mutatja a valódi német baloldal, melly kül­döttségünk elfogadására szavazott. Ezek valódi németek; ezek értik a német érdekeket. A schwarz-gelbnek nincs nemzete; annak hazája a reactio. Mutatja ama 30,000 ember, melly küldöttségünket meg­­tisztelé. Mutatják a democrat társaságok, ezen valódi német nép­­képviselők, kik a lelkesedés hangján emelék fel az értelem szavát, a szláv országgyűlés többségének impertinens durvasága ellen. Mutatja az „Aula“, a német szabadságnak emez első­szülött bajnoka, melly a mint feltüzé a német szabadság szövétnekét, úgy lobogtatja mindig híven, mindig rendületlenül, a reactionális ár­mányok minden zivatara közt. Népek istene! te rád hivatkozom, hol van a német elem Bécsben, ha nem ott, hol az országgyűlési baloldal, a nép eze­­rei, a német nép­társaságok, és az Aula áll ? Köszönet nektek, nemes férfiak. — A magyar nem tűrt so­ha, nem türend soha népjog­sértést, nem durva impertinentiát. Mi fogjuk tudni, mit kell cselekednünk. De nektek köszönet, nemes férfiak. Mi a ti sympathiátokat zálogul veszszük, hogy a kik vele­tek nem egy érdeküek, azok nem a német Austria érdekét képvi­selik. Nektek is sok leszámolni valótok van, úgy mint mi nekünk, és leszámolásunk alkalmasint közös leszen. Nekünk előbb egy fel­adatunk van. Győzni a háladatlan kigyó-fajon, melly hazánk kebe­lét rablóként dúlja, s mellynek a ti országgyűlésiek többsége tap­sol. Ha győztünk, aztán majd mi is számolunk. Mi egyet tudunk, nagy bizonyosan. Ha a reactio a mi nya­kunkra hágna, az lépcső volna neki, hogy a ti nyakatokra hágjon; s ha a ti nyakatokra hágna, lépcső volna neki, hogy a mi nya­kunkra hágjon. Ügyünk közös. Ellenségünk közös. Közös a számadás, mely­­lyet vennünk kell. Számítsatok reánk, nem fogunk hibázni a le­számolásnál. A chronograph pedig már írja e szavakat az isteni végzet könyvébe: „A melly napon a bécsi országgyűlés visszataszította a ma­gyar küldöttséget, az napon megszűnt német lenni. A melly napon a bécsi országgyűlés megszűnt német lenni: isten a végzet könyvében keresztet húzott, az austriai ház jöven­dőjére.“. . Urak, kik a schönbrunni kastélyt lakjátok, vegyétek le a fe­­kete-veres-arany szín zászlót. Mert az ott nevetséges satyra ! ** nök magában annyi éret, hogy magában a ház rendkívüli gyámo­­lítása nélkül megmentheti a hazát; ha azt mondja, hogy igen, megnyugszik benne, ha pedig azt mondja, hogy nem, a háznak kell intézkedni a haza megmentése végett. E dolog megtudásáért a miniszerelnökhöz, ki nem volt jelen, először a jegyző, aztán a már előbb nevezett küldöttség bízatott meg a háztól. — G­h i­c­z­y je­lenti, hogy a ministérium nincs megerősítve; egyébiránt e tekin­tetben a ministerelnök rövid időn a ház elébe terjeszti a szüksé­ges szabályokat, addig hát a ház e dologban ne tegyen semmi lé­pést. Deák a miniszerek megerősítéséig az állodalmi titkárok által kívánja vitetni a dolgot. Madarász L. Kossuth indítványát pártolja. Kossuth szerint normális állapotban lehetne várni, s a dolgok vitelét az állodalmi titkárokra bízni, de jelen körülmé­nyek közt nem lehet várni, s a ministérium megerősítésének ha­logatása nem egyéb, mint az eddigi árulás manifestatiója. — D­o­­b­o­z­y Kossuthot pártolja.—D­e­á­k: Ha a ministerelnök mellé 6—8 tanácsos adatik, azok csak zsibbasztják erélyét. — G­h­i­c­z­y a ministerelnök meghagyásából jelenti, hogy Komárom városának a pénztár mostoha állapotja miatt most rögtön nem adathatik segé­lyül 300,000 p. frt, és hogy Komárom vára megtartása iránt a ka­tonatisztektől nyilatkozatot kért, s ha megkapja, majd közleadi a házzal. E nyilatkozat a házat ki nem elégíté. Ezután olvastatott az austriai országgyűlés elnökének nyi­latkozata a magyar országgyűlés küldöttségéhez, mellyben az au­striai országgyűlés köv. két határzata foglaltatik 1) Az ország­gyűlés a magyar küldöttségre nézve a ház szabályaitól kivételt nem tehet, azaz nem fogadja el. 2) A magyar nemzeti gyűlés küldött­ségét az országgyűlés elnöke felhívja, hogy közlendőjét írásban az elnök által közölje az országgyűléssel. — Erre a magyar kül­döttség azon választ adá, hogy egyenesen az austriai alkotmányo­­zó gyűléshez lévén küldve, nem érzi magát felhatalmazottnak, — hogy országgyűlési elnök úrral írásbeli közlekedésbe bocsátkoz­zék. Mire Kossuth egy megrázó beszédet mondott, mit annak ide­jében közlendünk. — Ezután néhány követ még a szőlődézsmáról beszélt; mikor azonban szavazásra került volna a dolog, a tagok elegendő számmal nem lévén, az ülés fél 1-kor eloszolván, d. u. 4 órára tétetett át. Sept. 15. 53-dik ülés a képviselőknél. Kezdete 12 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után több rendbeli kér­vény mutattatott be a háznak, többi közt az aradi és temesi oláhok a nevelési törvényjavaslat felfüggesztését, és az oláh congressus megtarthatását kérik. Gyergyay Ferencz a pest-kolozsvári vasút i­ránt for­­mulázott határzatot nyújt be. —D­rágós egy az Apafy fejede­lem törvényei közt levő sértő kifejezés megszüntetése iránt törvény­javaslatot nyújt be; Szász Károly pedig a vízaknai hatóság tisztviselőinek örökösségét kívánja megszüntetni. N­y­á­r­y az úrbéri viszonyok megszüntetését rögtön kívánja tárgyaltatni. Patay, Kubinyi Ferencz pártolják. Kossuth Lajos: Tisztelt ház! Az ármánynak cselszö­­vényei, a­mint nevelik a hazának veszélyeit, úgy megvallom, szin­te növekedni érzem keblemben a reményt. Mint ember hiszek is­tenben, mint magyar hiszek nemzetemben, hogy minél na­gyobb lesz az ármánynak alávalósága, annál bi­zonyosabb, hogy ezen nemzet szabad lesz mind­­örökké­­éljenzé-)- A legközelebbi perczekben, órákban a dol­gok egész fordulata s azon kerékvágás iránt, mellyen a haza gé­pének menni kell, a képviselőház alkalmasint fel lesz híva hatá­rozni. Én most nem ezért jöttem a szószékre, hanem azért, hogy mint egyszerű magánpolgár beváltsam azon szót, mellyet hajdan ministerré neveztetésem első perezében a nemzetnek adtam: t. i. hogy minden gondoskodásomat arra fordítandom, hogy a nemes­ség, mellyben sok nemzeti elem, mellyben sok elszántság van, az úrbéri veszteségéért, melly veszteségnek meg kellett lenni, mert a népnek szabaddá kellett lenni, kármentesítessék (helyes). Ezen gondoskodásomat, mint magánember váltom be indítványommal, de hogy ha a háznak határozata hozzájárul, törvény lesz az, mellyel a pénzügyminiszer, akárki lesz az, végrehajtani tartozik, kegyes türelmét kérem a képviselőháznak, hogy egy pár szóval elmondjam philosophiáját tervezetemnek. (Halljuk). A dolog a körül forog, hogy jelenleg Magyarországnak adóssága nem lévén, hitelviszonyai is mihelyt a béke helyreáll, kétségtelenül legszilárdabban fognak állani, és én tényt mondha­tok biztos adatok nyomán, hogy ha ezen nemzetnek kölcsönre lesz szüksége, most e pere­ben ugyan valamint más nemzet nem, úgy a magyar nemzet sem eszközölhetne; de ha lesz kölcsönre szük­sége , a consolidált béke első perczeiben Európában egy nemzet sincs, melly nagyobb készséggel találkozzék Európa tőkepénze­seinél , mint a magyar. E részben ígéretet is bírok. Azonban e perezben valami érez értékű kölcsönt teremteni nem lehet. Más részről az úrbériséget elvesztett birtokosokat igen nagy részben adósságok nyomják , mellyeknek terhétől, hogyha megmentetnek, már igen nagy könnyítést nyertek, én tehát ezen szempontból kí­vánok indulni, t. i. hogy az úrbériséget vesztett földbirtokosoknak adósságai azon mennyiségben, a­meddig t. i. egy vagy más birto­kosnak kármentesítésre joga lesz , annak kifizetését a status vál­lalja által , azaz a hitelezők kötelesek legyenek az illyen birto­kosnak adandó status, kötelezvényeket fizetés gyanánt tőlök elfo­gadni. Minden osztályok között eddig legkevesebbet, mondhatom, semmit sem vesztettük a tőkepénzesek. A szabadság, a közjólét, melly a szabadság alapján fel fog virágozni, nem ollyan bér, mellyet az istenek ingyen adnak. Azért a nemzetnek nem kell megijedni, egyátalában gyávaság volna megijedni, ha a szabadság megszerzése anyagi áldozatba vagy vérbe kerül is. Azért nem tartom mél­tánytalanságnak, hogy ha az ország minden lakosa kisebb nagyobb részben érzi azon áldozat kötelességét, mellyet a szabadság meg­szerzése magával hoz, e részben némi áldozat hárulhat méltányo­san a tőkepénzesekre is. Azonban én óhajtom a dolgot akként intéz­ni , hogy ők is pénzeik megkapására nézve több eszközök közöl választhassanak, és azt választhassák , melly nekik jobban tetszik. És ezért azon alapelven, hogy az úrbériséget vesztett földbirto­kosok adósságainak kifizetése végett, azon összegig, meddig az ő kármentesítésök megy, ha adósságaik vannak, a hitelezők a stá­tuskötelezvényeket tartozzanak elfogadni, választást kívánok hagy­ni a hitelezőnek, hogy vagy a consolidált 5°/„ statuskötelezvénye- A KÖZLÖNY UTÁN. — A ministerelnök, utólagos jóváhagyás, reményében a kö­vetkező kinevezéseket tette: I.) A honvédsereg 2-ik zászlóaljához századosul: Egyed Ignáczot; főhadnagyokul: Vranovics Józsefet, Péterffy Jánost; hadnagyokul: Gabányi Istvánt, Bertalanffy Józse­fet, Király Miklóst, Frideisz Ferenczet, Laczkovics Antalt, Gosztonyi Józsefet. A 4-ik zászlóaljhoz hadnagyul : Jed­­licska Lörinczet. Az 5-dik zászlóaljhoz századosul: Kleinheitz Oskárt, hadnagyul: Pongrácz Antalt. A 7-dik zászlóaljhoz őrna­gyul: Zinnern Károlyt. A 13-dik zászlóaljhoz főhadnagyokul: La­katos Benedeket, Ditrich Lászlót; hadnagyokul: Zábráczky Ottót, Forster Bénit. A honvéd tüzérséghez hadnagyul: Megyaszay Jó­zsefet. II. A pesti csatár zászlóaljhoz századosul: Csernák Feren­czet; hadnagyul: Diisnyei Imrét. III. A nemzetőrsereghez parancs­noki segédekül: Torontál megyében, őrnagy Bajzáth Vilmos mellé: Jaks Frigyest; Nagy-Kikindai kerületi őrnagy Nagy Sándor József mellé: Schwarz Györgyöt. ORSZÁGGYÜLÉS. Előleges közlés a képviselők házából sept. 22-kén. Minthogy a ministerelnöknek, vagy akármelly egyes em­bernek, jelen körülmények közt erejét haladja, hogy az egész kor­mányt egy maga vigye, Kossuth Lajos kívánná a miniszer­­elnöktől meg­tudni, hogy a felterjesztett miniszerek meg vannak-e már a felség által erősítve, és ha nincsenek, érez-e a miniszerel­

Next