Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-07-11 / 9. szám

Ezen nézetekről a magyar külü­gyministérium útján azon hozzáadással értesíttetett az austriai ministérium, hogy a kap­csolt országok mindazon kivánatainak, mellyek igazságosak és méltányosak, teljesítésére hajlandók, egyszersmind azonban a rend­nek és törvények iránti engedelmességnek helyreállítására elhatá­rozónak lévén, e részben figyelmeztetésükre szükségünk nincs; s valamint tudjuk azt, hogy a horvát pártütés, kivált ha illy neutra­­litási felmondásokban rejlő pártolás kilátásával szitogattatik, a bi­rodalomra kétségtelenül veszélyessé lehet, úgy bizonyos az is, hogy ezen veszély elhárítására nem az a czélszerű mód, hogy a pártütés jogtalanul gyámolittassék, hanem az, hogy az austriai kor­mány is igyekezzék azon királyi korona épségének s jogainak fen­­tartására, melly olly fejedelem homlokát ékesíti, ki ő neki ura császárja. A magyar ministerium fejedelmünk egységénél fogva fel nem tehetvén, hogy az austriai ministerium ama megfoghatlan nyilatko­zata a császár képviselőjének tudtával, s megegyezésével legyen, István nádor királyi helytartót megkérte, hogy János főherczeg császári képviselővel hason értelemben érintkezésbe bocsátkozzék, nem kételkedvén, hogy ő fenségeik, kik mint képviselők a császár és király egységét ez idő szerint magokban egyesítik, e dolgot akként fogják elintézni, mint ezt a jog, törvény, a pragmatica sanctio és az ő felsége iránt tartozó hírségek kívánják. Örömünkre szolgál a közönséget értesíthetni, miként okunk van hinni, hogy a ministerium ezen reményében sem csalatkozan­­dik és János főherczeg ő fensége által — a mint hiteles kútfőből tudjuk, az (istennek hála, már csak volt) austriai ministerium párt­­ütő oktalansága határozottan befavoulroztatik. Azonban míg ezek szerint folynának a diplomatiai érintke­zések , a bukott austriai ministerium hibát vétekkel tetézett. A­mint Horvátország a nyílt lázadás terére lépett, s Jellasich vezérlete alatt a magyar koronátóli elszakadást pronunciálta, igen természetes, hogy pénzügy­ministerünk az ellenünk fegyveres párt­­ütésben álló horvátországi katonaságnak zsoldját, s élelmezését meg­szüntette. Jellasich kiraboltatta ugyan a magyar kincstár pénzeit, a­hol szerit tehető, de vigyázat volt —hogy igen sokat ne raboltathasson, — s mert Horvátország maga magát ellátni soha sem bírta, Jellasich pénz dolgában csak hamar felakadott. Igazságosak akarunk lenni, s azért kimondjuk, miként igen természetesnek találjuk , hogy pénzt azoktól kért, kik számára, mi ellenünk felmondogaták a neutralitást. És valóban a Pillersdorf ministerium, melly szerencsétlen po­­liticája által Austria bomladozó financiáját napról napra nagyobb za­varba hozta, s legszükségesebb kiadásaira nézve is úgyszólván csak a bécsi bank kegyelméből tengődött, még is annyira mert játszani fe­lelősségével, mellyel a birodalom népei keserves véres verejtékének kezeléséről tartozik, hogy Jellasicsnak a mint ide (ezt is hami­san) irá, 100,000 pírt, s a mint valósággal tévé, 150,000ért küldeni nem átallott. Nem csodálkoznánk, ha ma hónap azt hallanók, hogy Carlo Albertónak is küldött egy pár milliót, mert hiszen mivel van több joga Jellasichnak a magyar korona egy darabjához, mint Károly Al­­bertnek Lombardia vas­koronájához ? Azonban még ez nem volt elég; a volt austriai hadügymi­­niszer egy meleg reggel, még azon naiv gondolatra is jutott, hogy az ura elleni pártütés ezen vétkes gyámolítását, a külügyminiszer útján, a legközelebb múlt napokban , pénzügyministerünknek még meg is hrá, s tőle a horvátországi pártütő seregeknek mind múltra, mind jövendőrei fizetését, s az ő 100,000 ftjának visszatérítését is egész komolysággal követelné. Bécsben ekkor nagy meleg lehetett, a nap, vagy az aula okozta-e,­­ nem tudjuk, de vagy valami Sonnenstich, vagy valami aula-villám-sütést kellett ott a légben érezni. Különben jó egészség mellett illy badar gondolat emberfőben bajosan terem. A pénzügyminiszer a mint tudjuk azt felelte, hogy az osztrák hadügyminiszernek e dologbani egész eljárása, Magyarország ellen olly ellenséges indulatot tanúsít, min­t fejedelmünk egységével, s ezen egységnél fogva, közös fejedelmünk iránt köteles hűséggel és tekintettel össze­egyeztetni nem lehet. Az osztrák hadügyminiszer előtt tudva van, miként ő cs. kir. felsége, b. Jellasich Józsefet még junius 10-kén kelt ren­delete által minden polgári, és katonai tisztségeitől, és méltósá­gaitól felfüggesztette. Az osztrák hadügyminister mégis b. Jellasichot hivatalos jegyzékében, Horvátország bánjának, és altábornagynak nevezi. Az osztrák ministerium előtt tudva van, miként b. Jella­sich a magyar korona ellen lázadásban van, ő és társai Hor­vátországot a magyar koronától elszakadottnak nyilatkoztatták, a parancsnoksága alatt levő hadsereg-osztályokat ellenünk fegy­verbe állították, urunk királyunk híveit terrorismussal Horvátor­szágból kiűzték, a magyar törvény s magyar kormány iránti en-Az országgyűlési kormány (parlamentáris kormány) az eddig ki­fejtett országlások között a legutolsó, s legjobb : erről nincs kétség. De ennek is vannak árnyékoldalai, mert sub séle semmi sem töké­­lyes. A tökélyesség nem fejlődés, haladás többé , s mi még fejleni tud, az természetesen nem tökélyes. Úgy de a nemzetek életében, a­mint az társadalom és állam idomaiban jelentkezik, megállapodás nincs,­­— az élet folytonos mozgás. Ennél fogva bizonyosan nem lehet tökélyes az országgyűlési kormány; lehet, hogy ennél is jobb van még, mit azon­ban még nem ismerünk, mert politikában és az életben a prioriság nin­csen. Utópiát L. Simon tanítványai, Fourrier és mások kerestek ugyan és keresnek — a jót tölök is elfogadják, mert tanulni más, mint utánozni. Az országgyűlési kormány, s különösen az országgyűlés, a leg­fejlettebb országokban bizonyos idomzatban mozog, melly jó és rész le­het, mint általában minden külmeség az. Midőn már némelly idomnak al­kalmatlansága világos, s ott, hol keletkezett, leginkább azért nem hagya­­tik el, mivel minden szokástól kissé nehéz elállani: kérdem, miért ül­tessük azt kezinkbe, hol illyen szokás nem teszi tűrhetővé az alkalmat­lanságot ? I­lyen rész, legalább alkalmatlan idomnak tartom az ország­gyűlési életben helyszerinti jellemzését a képviselők­nek. Sőt, ha közelebbről nézem e szokást, úgy azt egészen elvetendőnek találom. Péter ül balra, Pál középre, János jobbra, s íme Péter az ellen­zékhez, Pál a kétkedőkhöz, János pedig az igenlőkhöz tartozik kivétel nélkül. Feltesz-e ezen szokás gondolkodást, tanácskozás közben és által történendő felvilágosíthatást, vagy mint mondani kell, egyetemességre emelkedést ? ’S lehet-e józanság abban , hogy valaki eleitől fog­va és minden dologban az egész gyűlés ideje alatt a ministériu­­mot pártolja vagy ellenzi ? Én bizony — csakhogy magamféle em­ber mit sem nyom példájával, jóllehet más részről az is áll, hogy az igazság minden egyes embernél, a legyőzhetlen erőszaknál is , tehe­­tebb , én bizony belátásom szerint fogom a ministeriumot pártolni és ellenzeni, nem pedig helyem szerint, mellyet, ha onnan jól hallok és látok, örömest megtartok. A hely szerinti jellemzés tehát felteszi, hogy a ministeriumnak minden egyes tette jó , és más részről rész; felteszi, hogy nem a haza ügye, s ha az megmentve leend — minek valósulásá­­hoz a bal és jobb és közép helynek komoly hozzájárulása szükséges — nem az egyetemesség, azaz, a közjó, a miveltség, az emberiség szél a tanácskozók előtt, hanem — hanem — tárcza, legalább szóvita.­gedelmességet felmondták, s a magyar király jövedelmeit lefog­lalták, s pénztárait kirabolták; és az osztrák hadügyminiszer mégis hozzánk azon megkeresést intézi, hogy az ellenünk erő­szakos pártütésben levő seregeknek ellátására mi adjunk pénzt. Nem gondoljuk, hogy a história i­lyes igénynek, egy második példáját mutathatná. A magyar ministérium tudja s ismeri kötelességét, s a ma­gyar korona hatóságához tartozó országok és tartományok kor­mányzatában idegen avatkozást el nem fogad. A­mint Horvátország a törvény iránti engedelmességhez visszatér, minden­­nemű, akár hadi, akár egyéb szükségei­nek fedezéséről gondoskodni tudunk is, fogunk is, de fegyver­ben álló ellenségeinknek ellátásáról, élelmezéséről, hogy mi gon­doskodjunk, az megfoghatatlan követelés. Ha az osztrák ministérium — a­mint fájdalommal értjük — a magyar korona ellen pártot ülött lázadóknak segélyezésére pénzt küld, annak megtérítésére tőlünk bizonyosan nem számolhat, sőt ellenségeinknek illynemű segélyezését a felséges urunk királyunk elleni pártütés gyámolításának kénytelen a pénzügyminister te­kinteni. A közlött osztrák hadügyministeri jegyzék, egy újabb tájé­kozó adat azon ellenséges indulatra nézve, mellyel az osztrák ministerium felséges fejedelmünk egységének elfelejtésével irán­tunk viseltetik. A nemzet képviselői együtt vannak, s a pénzügyminister kö­telességének ismerendi ezen jegyzéket is velük tudatni. Egyébiránt az osztrák­­ministériumnak, a Magyarországon s ahhoz kapcsolt országokban, és határőrvidékekben lévő katona­ságnak akár ellátásába, akármi néven nevezett más dolgaiba — még folyvást tapasztalható avatkozása ellen ünnepélyesen tiltakozik, s a velük közlött jegyzéket, ha kellőleg föl nem világosíttatnék, Ma­gyarország, s az ahhoz kapcsolt országok törvényes önállása és integritása megtámadásának tekintendő, így felelt a pénzügyminiszer. A bécsi Aula pedig ezen meri­tumnak ismerete nélkül is jónak látta a bécsi ministeriumot elker­getni. — Az elkergetés módja kissé különös, kivált, midőn az or­szággyűlés valamelly ministerium elkergetésénél csak néző szere­pet játszik, azonban — re quiescat. Hanem az elkergetéssel még nem szűnt meg a felelősség, akarjuk hinni, hogy a birodalmi országgyűlés számot kérene a nép keserves filléreiről, s ha még hű császárjához, ki neki alkotmányt és szabadságot adott, bajosan fogja hallgatagul vehetni, hogy a nép keserves fillérei a császár és király elleni párlütök segélyezé­sére paparoltattak. Óhajtjuk, hogy így legyen, Magyarország a szövetséges Austria szabadságának erős támaszra lehet, s alig­ha támaszra nem lesz szüksége. Lássák meg mit cselekszenek, mi egy bukott ministerium bű­neit a nemzetnek nem számítjuk be, eddig csak Austria ministeriu­­mával volt bajunk. Remény­jük, hogy­ a nemzettel nem lesz. Egyébiránt a­mint bekiáltanak az erdőbe, úgy szokott az viszszahangzani. A horvát tartományi gyűlés június 21-ről fel­­iratott bocsátott ő felségéhez, gazdagon megrakva azt a trón iránti állhatatos hűség, és ragaszkodás tűzmeleg szavaival, s érzékenyen panaszkodva a horvát-slavon nemzetiség és alkotmányos lét elnyo­matásáról, hasonlítva magát helletához, páriához. Azonban, ki figyelemmel végig olvasá lapunk 4-ik számában a zágrábi gyűlésen épen junius 21-én mondottakat és történteket, midőn a király sze­mélye nyilvánosan árulónak bélyegeztetett, s a dictatorság kikiál­­tatott, igen könnyen észreveendi, hogy az alább olvasható fel­irat is egyike azon gőzköröknek, mellyel a pártosok olly örömest vonnak magok körül. A felirat tartalma ez: Felséged! A felséged iránti hűségben örökké álhatatos horvát­­slavon nemzet, legszentebb érzelmeiben, egy a történetkönyvek­ben példanélküli módon megkeseriltetett. Mert midőn a felséged intéseinek mindenkor vakon hódoló népnek atyjai, fiai és testvé­rei számszerint 35000-en, következőleg az összes birodalom más tartományaihoz 5—6-szoros arányban egyedül és csupán felséged trónja érdekéért szivek vérét Olaszországban ömlesztik, midőn ugyan ezen nép küldöttsége, a maga legkedveltebb, s felséged ál­tal égi kegyelemként adott, s hálával fogadott bánja vezérlete alatt felséged trónja zsámolyánál áll, és felséged elébe terjeszti az egész nép nevében azon legalázatosabb kérelmet, miszerint felséged ösz­­szes birodalmával jövőre még szorosabb, s a múltkorinál még föld­oldozhatlanabb kapcsokkal köttessék össze; akkor e nép, melly érzelmeiben, tetteiben, fölséged trónja iránt mindig hű — nyomta­tott s állítólag Innsbrukban 1848 évi juni 10-től kelt röpiratok által, mellyek a közönséges röpiratok terjesztése utján ma érkeztek meg mihozzánk, s a mellyeken Felséged a szentséges nevét lenyomva lát— A tömeg tanácskozik igy , hogy vagy igent, vagy nemet mond minden­re kivétel nélkül, a­mint erre vagy arra ösztönöztetik. Törvényhozó tes­tület méltóságához méltatlan az i­lyen tömegben való szavazás. Mint­hogy pedig meg vagyok győződve, mikép a képviselők között nincs sen­ki , ki csak azért pártoland vagy ellenzend valamit, mert a ministerium tette vagy javasolta , igen óhajtom hogy külsőség által is , azaz , hely által ne köttessék az egyesek szabadsága. — Francziaországban a trónbeszédre adandó válaszfelirat iránti vita mindjárt eldöntötte a követi kamra színezetét a kormány ellenében. Meg­vallom , Francziaországban legkevésbbé szépen fejlődött ki az ország­gyűlési alkotmány,­­ mert ott az örökös ministériumváltozást okozott. Guizot mint csoda állott a változás közben , mígnem visszahozhat­­lanul menetelt el. Átalában nem helyesnek tartom a válaszfelirat iránti vitában annyi erőt, annyi fontosságot nyilatkoztatni, mert az szintúgy nyűgözi a szabadságot, mint a hely. Ki abban a ministérium ellen szavazott, az mindig fog ellene szavazni — tehát ismét oda van az egyetemességre való emelkedés , ismét csak a tárcza, nem haza felé fordulnak a vitázók szemei. Azonban lehetnek körülmények, hol azon vita szükségképen eldöntő, s akkor bizonyosan elkerülhetetlen. Hogy vagyunk e tekintetben nálunk? Én csak magam meggyőződé­séből szólhatok. Helyzetünk nehéz , ollyan , melly dictatori hatalmat szükségelne , egyszersmind ollyan , melly dictatori hatalmat legkevésbbé tűr el. A nemzet bizodalma kell a ministériumnak , pedig alig lesz kö­vet , ki ezt vagy azt máskép történtnek nem óhajtaná , mint a­hogyan három hó alatt történt, azt ellenben bizton állítom, hogy kevés van közöttök , ki jobban cselekedhetett volna , mint a ministérium, s kérdem az egész hazát, ki fogta volna azon keveseket kiszemelni ? Kérdem a törvényhozó testületet, képes-e maga megmondani: itt azok, kikben hazánk üdve rejlik ? Helyzetünk nehéz ,é­s tán nehezebb, mint sokan képzelik. Kibon­takozás csak úgy reménylhető, ha kormányunk lehető állandóságot fejt­het ki. Jelenben nálunk az állandóság tetemes hibákkal ér fel, mellyek tán már elkövettettek é s jövendőre nézve itt van az országgyűlés, hogy irányt adjon. Válaszfelirati vita, véleményem szerint, csak ott jellemezheti a törvényhozást, hol az egy megállapodott s már kifejtett kormányrend­­szer ellenében más szintén már megállapodott és alkalmazott kormány­­rendszert mintegy soraiban visel. Nálunk még csak lesznek a dolgok, a haztuk - hűtlenség, engedetlenség, s a fejedelem iránti legfeketébb hálátlanságról s egyenesen honárulásról vádoltatik. Felséges urunk ! Vérző szívvel Írja e sorokat a legbelsőbben megszomoritott, de azért még mindig hű nemzet, felségedhez. A kétségbeesőknek kiállása ez, mellyet a törvényes és alkot­mányos petitio teréről, — a mellyet pedig felséged az idei Martius havában minden népeinek megnyitni méltoztatokt — a zendülés te­rére szándékosan és gonosz akarattal szeritett nemzet felségedhez bocsát. Mert megsemmitő ama gondolat, a századokig tartó hűségért, lázadó névvel bélyegeztetni meg. Mert megsemmitő a gondolat, annyiszor kérelmezni és sem­mit nem nyerni, olly időben, mikor törvényellenes, fegyveres, de még­is atyailag fogadott és kegyelmesen elintézett kérelmezé­sek vannak napi­renden. Mert megsemmitő a gondolat, hogy a bureaucratia és abso­­luti­smus sötét korában habár nyomorultan és tengődve is, de élni lehetett, most pedig az úgynevezett szabadság, egyenlőség és testvériség fényes nyári napjaiban semmivé kell lenni. Mert megsemmitő a gondolat, csupán a legigazságosabb ügy­ben , a. m. a nemzetiség és nyelv pártfogásáért és egyenlő jogok­­bani részesítéséért folyamodni, s ezért az áruló nevével beszen­­nyeztetni. Mert megsemmitő a gondolat, olly férfiút birni a nemzet élén, ki istentől volt hivatva e nemzet boldogitására, s a felséged trónjához még szorosabban kapcsolására, s ezt mégis merőben alap­talan ráfogások miatt elveszteni. Mert mi mondhatjuk felségednek isten és a világ előtt: fel­ségednek nincs hűvebb népe a horvátnál és slavonnál, nincs hűsé­gesebb alattvalója mint szeretett bánunk­­. Jellachich, ki a mit tett, egyedül és csupán felséged, és a rá bízott nemzet érdekében, tiszte­s kötelessége szerint teljesíté. Ennek tanúsága az, hogy az egész nemzettartományi gyűlésen törvényesen a legnagyobb rendben összejőve, minden­­ lépéseit kivétel nélkül magáéivá tévé, és ma­gáéinek nyilvánítá, mintha azokat maga önkényt tette volna. Legszentebb kötelességünk felségedet őszintén arról értesí­teni, hogy a társországok összes népessége, illy nagy képtelensé­gek s ennyi igazságtalanság következtében, kimondhatlan izgatott­ságban van. Mert ha az ember ember, jogosan tarthat igényeket, hogy mint o­lyannal bánjanak vele, és ha az, nem csak az összes monar­chia, sőt büszkén mondhatjuk , egész Európára nézve érdemteljes nép, akkor kimondhatlanul fáj, ha a bűn és pontosan megfizetett véradóért, jutalmul, az összes monarchiának többi, nem csak sze­mélyesen , hanem nemzetileg is egyenlő jogokkal felruházott nép­­koszorújában, nemzeti tekintetben vele úgy bánnak mint jog nél­küli helátákkal és páriákkal. Mert megfogható, hogy a nemzetiségünk tiszteletben tartá­sa iránt általános kifejezésekben szerkeztett biztosítékok minket mind­addig meg nem nyugtathatnak, mig csak felséged egy részről a trón zsámolyához bizodalommal előterjesztett, s jövendőnket egyedül biztosító kivánatainkat egytől egyig nem teljesíti; más részről ha tőlünk elraboltatik egy olly férfiú, ki egyedül képes ha­zánkban a békét és rendet fentartani. És azért ismételve s legalázatosabban kérjük felségedet, mél­­tóztassék az elébe terjesztett kérelmünket egyről egyre elfogadni, különösen pedig a mindnyájunk által kedvelt bánunkat nem csak eddigi magas hivatalának és hazájának visszaadni, hanem egy­szersmind az egész horvát-slavon hadsereg vezérletét is legke­gyelmesebben reábízni. Mert csak így hihető, hogy hazánkban, a nyugalmat és ren­det tartósan fentartani, és azt eszközleni lehet, hogy az elleneink fondorkodásai s annyi sok és nagy képtelenségek által felzakla­tott nép a békés fejlődés ösvényéről a testvér háború véres ösvé­nyére ne hajtassék. Kik egyébiránt örökös hűséggel maradunk felségednek hó­dolva megalázatosb jobbágyai, a horvát-slavon nemzet képviselői. — Kelt a Dalmát-, Horvát- és Slavonországok gyűléséből Zágráb, jun. 21-én 1848.— Lentulay I­m­re, a tartománygyülés ideig­lenes elnöke. És most ezen felirat átolvasása után ítéljen az olvasó: van-e ebben őszinteség ? Nemzetiségi elnyomásról panaszkodik az; de valljon adott-e e panaszra okot a magyar s ministeriuma, nem tel­jesítette b e minden részben a múlt törvényhozás által a kap­csolt tartományok képviselőinek beleegyeztével alkotott törvénye­ket, midőn ministériumunk az ottani hatóságokhoz küldött ren­deleteiben szigorú pontossággal megtartja a magyar-horvát, vagy magyar-slavon nyelvű szerkesztést, tapasztaltunk-e a hor­vát hatóságoktól érkezett levelezésekben hasonló kötelesség érzetet? És a felirat helotákhoz,páriákhoz hasonlítja a kapcsolt országok fiait, más szóval elnyomott, üldözött népnek vallja magát; van-e ebben is őszinteség? nem épen ott kezdődött-e a magyarok elleni üldözés, mártius — áprilisi törvények még várnak valósulást. — Firamust, ki Hectornak holttestéért a rettenetes Ach­ileshez ment, igy szólította a kí­sérő isten: „gondolj , Dardanidesz­­ csak gondolkodott férfi ér sikert.“ Az országgyűlés, hála istennek, élő hazáért megyen ugyan váltságot vinni, de rettenetesebb Achileshez, mint volt Thetisz fia. Legyen neki is kísérő istene, ki megintse, gondolkodva lépj , és sikert fogsz érni! — Hunfalvi Pál. NECROLOG. Hazai történetünk a múlt hó végén érzékeny veszteséget szenve­dett Gyurikovics György pozsonyi váltótörvényszéki ülnök s a magyar academia levelező tagja halála által, melly őt Pozsonyban, junius 25-kén elte 68-dik évében ragadta el. Egyike volt­­ a keveseknek, kik a hazai történet forrásai gyűjtésében nemcsak ritka kitüréssel és áldo­zatokkal, de szerencsével is fáradoztak. Oklevélgyűjteményei, mellyek számos folio-köteteket töltenek be, s históriánk sok részeire uj világot hintenek, valóságos nemzeti kincsnek tekinthetők, mellyeknek a nemzeti könyvtár részére megvásárlását, mielőtt azok magán­kezekre kerülnének, vagy épen elszóratnának, hazafias esdekléssel ajánljuk a közoktatási mi­niszer úrnak. De Gyurikovics nem csak gyűjtő, hanem búvár is volt. Mintegy másfél százra menő értekezései mik magyar és austriai folyóira­tokban láttak napvilágot, a hazai föld- és népismét, államtant, nemzék- és régiségtant, élet- és történettudományt becsesnél becses­ ismeretek­kel gazdagíták. Horvátországnak az anyaországhoz lévő viszonyát tár­gyszó három részből álló, a horvátok kedvéért deák nyelven írt munkájával polgári koronát érdemlett, melly mellett a jelen perez érdekében azon értekezését kell különösen kiemelnünk, mellyben a Drávántuli kerület és az aldunai végvidékek jogos állását Magyarországhoz kifejti. A haza nemzeje áldja emlékezetét! UJ KÖNYVEK. A két magyar haza első rangú gyógyvizei és fürdőinté­­zetei természet- , vegy- és gyógytani sajátságaikban előterjesztve. Az academia által jutasm. pályamunka Török József vegytanártól. Pes­ten, Eggenbergernél, ára 1 ft. A füredi savanyu víz s Balaton környéke. Irta Horváth Bálint. Győr, Schweigernél, 40 kr. Az ember nemi tekintetben. Leírása az ember nemi részeinek egészséges és beteg állapotjokban. Irta Pólya József. A férfi nemi részek Koncz- élettana. Pesten, Geibelnél, 40 kr.

Next