Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-26 / 75. szám

— A szent tamási csata. September 21-én 1848. Az ezelőtti napokon történt hadi vagy csatatéri vizsgálatok után megindult a verbászi táborból a mozgó sereg estve 10 órakor, és éjfél tájban rendeltetési helyén csatarendben felállíttatott. Még vi­­radta előtt megkezdődött az ágyúzás, melly a kis szüneteket ki­véve , mellyeket mind a két rész három ízben egyegy óra negye­dig tartott — délutáni 3 óráig szüntelen folytattatott. Az ágyútelep vezénylői, daczára az az előtti napon tett de­­monstratiónak , miszerint ők Bécsből kapott piacátok következté­ben , mellyben ő felsége kijelentette , hogy az összes monarchia integritása azt igényli, hogy a háborúskodások az aldunai vidéken megszüntettessenek, s a tüzérség tisztikara csak akkor felelend meg kötelességének , ha a csatában, melly ő felsége világos aka­rata ellen van, részt nem vészén. De a köztiszteletben álló hadü­gy­­minister, s Beöthy Ödön erélyes fellépésük által — a tüzér tisztek ebbeli szándékoktól elállván — kötelességüket teljesiték, úgy hogy már a csata kezdetén a különben házfedelektől megfosztott, s földdel fellett Szent Tamás kilencz helyen felgyuladt, de a gyu­­ladás, mellyet a ráczok szorgalmatosan oltottak, pusztító kárt nem tehetett. A sorkatonaság, a honvédzászlóaljak, a székelyek , huszá­rok — kik részint roham­csapatokra, részint az ágyú­telepek vé­delmére voltak felállítva, s ezek közt a Lenkey huszárok , s ez a kis hős csapat, melly azt nyilvánította, hogy ők az utolsó emberig és csep vérig nem fogják engedni az őrizetük alá adott ágyúkat) bámulatos kitörést és elszántságot tanúsítottak, a 12 óra hosszant tartott folytonos ágyúgolyóknak kitéve — sem lankadtságot, sem kedvetlenséget nem mutattak. A háromszoros, süt vízzel ellátott sánczok két ízben ostro­­moltattak, Bakonyi ezredes kétszer nyomult előre, mindazonáltal a pusztító golyóknak engedni kénytelen volt, s derék vitézeivel visszavonult; a sánczokat később ismét egyetértve a többi ro­ham­csapatokkal újólag megtámadandó. Ez történt a csatorna balpartján sz. Tamás alatt, míg a jobb parton felállított, s a sánczokat szinte ágyúkkal ostromló dan­dárparancsnokság d. u. 1 órakor azon jelentést tette, hogy az ellenség Turiáról a sziregi, és a nagy római sánczokból, Szent Tamás segítségére előre nyomúlván, őket a jobb szárnyban valami 3000 emberrel s több ágyúkkal megtámadta, melly a meg­támadási tervre nézve olly eldöntő hatással volt, hogy miután a csatornántúli ostromló sereg átlövetelére felállítandó hid a meg érkezett segítség által Sz. Tamás alatt fel nem állíttathatott, a se­regek pedig már ekkor szinte 11 órát tűzben voltak, a munitiók pedig fogyni kezdtek — jobbnak találtatott, hogy a sereg ezúttal a régi helyeket megtartva visszavonuljon, mire a sereg a legjobb rendben, még csak le sem hangolva a verbászi táborba, azon határozattal vonult vissza, hogy az ostromot, újólag pihent erő­vel megkezdhesse. Én a csatatérről lovamról leszállva mint futár Budapestre utaztam — s úgy hiszem, mig ezen sorokat írom, a mi seregeink Sz. Tamáson ütötték fel fő hadi­szállásukat. Az ostrom átalános vezetési tervét jól kiszámított stratégiai munkának lehet tekinteni, mi ellen , mint szinte az erélyes eljárás ellen, kifogást ki sem tehet. Azonban tagadni nem lehet, hogy ne lettek volna az ostrom ideje alatt pillanatok, mikor a rohanás si­kerülhetett volna, de tekintetben véve egy részről, hogy ezen pillanat csak a kevés ideig tartott köd alatt lehetett, de ekkor egy átalános megrohanást rendezni lehetetlen volt, mert a köd olly vastag volt, hogy én is csak a lovam fejéig láthatok, ha pedig ekkor a rohanás részenkint történt volna meg, attól lehetet tartani, hogy az ellenség a rohamcsapatokat, mellyek csak részenként lettek volna előre nyomulandók, egyenként tönkre tette volna ; illy ked­vező megrohanás történhetett volna még nap­felkelte elött, de mi­után a tüzértisztek által tett demonstratió a sereg közt elterjedt, kiállhatott volna eleve jót arról, hogy a tüzérség a csata komoly pillanataiban meg fog felelni kötelességének , ezt tehát ekkor tenni nem lehetett Jelenleg tudva van a sereg hangulata, ennek morális és phi­sicai ereje, s ennél fogva minden hadi számítás jövendőre bizto­sabb lehetend. Ki Magyarhon első hadügyministerét a csatatéren úgy látta mint én, láthatta ennek komoly elszántságát, láthatta , milly egy­kedvűséggel állott és járt a halált süvöltő ágyúgolyók között, be­nyargalta a csatarendet, s személyes bátor megjelenése által lel­kesítette a sereget. Midőn ágyúink előtt állottunk, ezeknek hatását szemügyre akarván venni, 34 ágyúgolyót számláltam, mellyek köz­tünk s fejünk felett repültek el, s még mi négyen, kik közülé vol­tunk s még maga a sánczok ostromló bajnoka is Bakonyi a halá­los golyók előtt hajlongánk , a hadügyminiszer halált megvetve hi­­degvérűen állott, látcsövét sem vevén le szeméről. Megemlítendő még az is, hogy Mészáros a híd­építés alkal­mával a vízbe ugrott, s a más partra úsztatott, a hídépítést ott vezetendő. A halottak számát bizonyosan tudni még nem lehet, azonban a folytonos tüzelést véve a vesztesség aránylagosan csekély. J­e­­n­e­y Józef, hadügyministeri segéd. — Pápán, sept. 20. Az elmúlt éjjel a főparancsnok Beze­­rédj Kristóftól rendelet jött, minélfogva nemzetőreink kiindulása felfüggesztetik. Ma reggel falragasztványok találtattak , mik által némelly lázítók fölingerelni akarák nemzetőreinket, hogy szent kötelességüket ne teljesítsék, azzal fenyegetvén, hogy elmenete­lük esetében házaik tűz martalékává leendenek. A fegyveres gya­korlatok iránt mind­eddig csak igen csekély részvét mutatkozik.—M. — Veszprém, sept. 22. Némellyek előtt megfoghatlan, a megyénkbeli őrsereg őrnagyai miért nem tették le mai napon az esküt az alkotmányra? Szeretnék tud­ni, mellyik törvény szerint felszabadítják a hit letétel alól? — R. — Német-Polány, sept. 22. Mai napon a pápai nem­zetőrök közel kétszáz fő ide rendeltetett, hogy az itteni polgáro­kat , kik ,mint mondják, a zirczi papok által­ a szolgabiró elleni szófogadatlanságra ingereltettek, a törvény s a rend útjára utasít­sák. A tiszta urak jobban tennék, ha népünket jogai s kötelességei felől kellőképen felvilágosítanák. — S. — Fiuméban sept. 14-én tartatott az első közgyűlés,Bu­­nyevácz alispán elnöklete alatt. Az Agramer Zeitung szerint az elnöknek német és horvát nyelven mondott beszédét a gyülekezet nagy lelkesedéssel fogadta , s azonnal küldöttséget nevezett volna a város nevében a bánhoz, maga megadását nyilvánítani. Nekünk erre csak azon észrevételünk van, hogy alig hihető azon lelkesedés, melly a fiumeiakra erőszakoltatik, mintha ők a német és horvát nyelven tartott beszédeket örömmel fogadták vol­na. A ki ismeri az olaszok érzelmét a német, de még inkább a szláv elem iránt, az nehezen adand hitelt ezen ámító híreknek, de még a felett is szabadjon kételkednünk, valljon a városi népből, vagy pedig Bunyevácz bérlett embereiből állt-e ezen hires gyűlés, melly meghódolás mellett nyilatkozott. Ugyanazon hírlap szerint a mondott czélból a fiumei küldött­ség sept. 19-kén már megérkezik Zágrábba. Ez előtt való napon, u. m. 18-án akasztatott fel a zágrábi rögtönítélő törvényszék négy parasztot, u. m­. Herczeg Istvánt, 343 Sluzinecz Andrást, Bekina Józsefet, és Vuhácz Józsefet, kik a népet az uraságok , de különösen a bán ellen izgatták, az adót és hegyvámot megtagadták, a papot és szolgabirót megtámadták , s a Dráva melletti cordonra menni vonakodtak. Zágrábban sokkal jobban értik a módját, miként kell az en­gedetleneket rendre igazítani. Az alkotmányos szabadságunk elleni izgatók visszarettentésére itt sem ártana egy kis példaadás, s ak­kor úgy hiszszük , a felső vármegyékben izgató Hurbán , Szur és Hodzsának nem lett volna kedve becsapni az országba. Az Agramer gúnyosan és csúfolódva említi a magyar me­gyékben megkísértett újonc­­szedést, névjegyzékét is közli azon hatóságoknak, mellyekben az sikertelen maradt, vagy csak kevés eredményre vezetett; különösen megemlítvén Fehér és Vas vár­megyéket és Buda fővárosát, Baranyáról meg épen azt mondja, hogy ott a nép az ellenség részére nyilatkozott. És utána teszi: ,R­o­s­z kilátás a magyarokra nézve, kik az Ár­pád, és Hunyady korát visszaidézni kívánják.“ Ha teljesen valók volnának mind­azok, mit az Agramer kö­zöl , mi is hasonlóan, és­pedig a fájdalom hangján kiáltanánk föl, de minket biztat a remény, hogy a magyar nép az Árpád és Hu­nyadi szent nevét gúnynyal illettetni nem engedi, s ha valaha , most fogja belátni hazafiúi kötelességét, és a hon megmentésére tömegestől fölkelend. — Az Agramernek többi, hitelt alig érdemlő közleményei közt az is mondatik, mintha Cernogoráczról az ottani Vladika ne­vében egy küldöttség ment volna a bánhoz, ígérvén, hogy első intésére 11 ezer fegyveres sereget kü­ldene a horvátok segedel­mére. — A csehek folyvást küldenek pénzbeli segedelmet a hor­­vátoknak. Múltkor közlök gr. Sermage Dénesnek, a magyar ügy mel­letti nyilatkozataiért Zágráb megyében történt elfogatását, ugyanez történt sept. 19-én Kiszelyvel Verőcze megyei ügyvéddel, ki szin­te csak azért, mert a magyar ügy mellett buzgott Zágráb megye börtönébe hurczoltatott. És még­is azt hazudják, hogy Jellacsich, és pártja tiszteli a külön nemzetiségeket, az ő szelíd kormánya alatt senkinek, ki más nyelven imádja istenét és hazáját, bántása nem történik, holott a tények ellenkezőt bizonyítnak. És mégis a magyart vádolják, hogy az nyelvét, s nemzetiségét egész dü­hösséggel terjeszteni iparko­dik , pedig ki országgyűléseink történeteivel, s a magyar ministé­rium rendeleteivel megismerkedett, tapasztala, hogy itt is ellen­kezőt bizonyítnak a tények, csak azon különbséggel, hogy mi igen­is tiszteljük, talán igen­is nagy kárunkkal túltiszteljük a közénk telepedett más nemzetiségeket, s egyik fő bajunk az, hogy a ma­gyar igen is vendégszeretőnek, igen is megelőzőnek nevelteték. Ez lenne egyik oka, ha netalán nyakunkra fognának nőni egykor ellenségeink. De bizzunk istenünkben, bízzunk ön­erőnkben s be­csületességünkben , és az alávaló árulók, ámitók, és rablók ellen diadalt nyerend igaz ügyünk. Szolnok, sept. 22. Kedves kötelességemnek ismerem, tudatni a hazával, hogy Szeged városa volt az, melly a rám ruházott tiszáninneni önkénytes mozgó nemzetörseregi vezérség alá első kül­dött 242 főnyi egyenruházott, fölszerelt és fegyverzett önkénytes csapatot, első valamennyi tiszáninneni törvényhatóság közöl, első a tetemes távolság daczára , és olly lelkes csapatot küldött, melly megérkeztekor a fegyverfogásban és mozdulatokban már váratlan készültséget hozott magával, melly Pataki századosnak és derék tisztitársainak becsületére válik. Szeged után Kassa város tarthat legközelebb igényt a köz­­méltánylathoz. 15 teljesen fölruházott és fölszerelt tüzért, és 3 hidászt küldött, és egy ágyúhoz 6 lovat. A ló jó , és erőteljes ; a tüzérek pedig értelmes és lelkesült ifjak , kik f. hó 17-én este Szolnokra beérkezvén, négy honvéd tüzér keze alatt, rosz időjá­rás daczára is, ma sept. 21-ig már annyira betanultak új foglal­­kodásukba, hogy ezentúl újabb ujoncz-tüzérek tanítására fognak használtatni. Hogy illy ügyes embereket állított ki, ebben áll Kas­sa város érdeme. Szolgáljon e kevés szó méltánylatom kifejezésé­ül, a nevezett két város iránt, szolgáljon egyúttal ösztönül a lel­ketlenebb hatóságoknak. Heves megyében az egy Fehér Lajos ajándékozott­­ lovat. Halasy Kázmér szolnoki jár.­szolgabírónak el nem mulaszt­hatom erélyes segítségéért köszönetet mondani. — Görgei Ar­thur­ őrnagy. — Borsod vármegyében, mellynek lelkes fiait e napok­ban láttuk a fővároson át egyenesen az ellenség elleni táborba vo­nulni , mondjuk, ezen lelkes megyében is megkisérte a reactio ördögi mesterségét. Tudósítónk szerint ott a szendrei járásban egy gróf azzal bujtogatja a népet, hogy a ministeriumnak ne en­gedelmeskedjenek , őrseregbe ne álljanak mind addig, mig a ki­rály által fel nem szólíttatnak. E bujtogatásnak mi lett büntetése ? A gróf úr a bizottmány előtt bevádoltatott, de mivel a vádlott-------volt, fenyíték nélkül maradt. Hogy mi m­ég sem tanulunk más példáján! lám Zágrábban nem kérdezték a bán ellen nyilatkozókat, gróf-e , mi­t befogták , sőt néhányat már fel is akasztottak. Pest, sept. 25. Örömmel tudatom a közönséggel, hogy az általam alakítandó szabad vadász csapatba Szontagh Gusz­táv nyugalmazott kapitány beállani kész. Nem szükség magya­ráznom,milly előnyt nyer e csapat, kitűnő valamint a stratégiában úgy minden egyéb tudományokban kimívelt, és már a volt franczia háborúban vitézül állott hazafinak egyénisége által. —Ujházy László, a szabad vadász-csapat alakítója. KÜLFÖLD. AUSTRIA. Bécs, sept. 21. A reactio köde, mellybe olly ügyesen burkolódzék, mind inkább oszlik. Vigyázzanak a cselszövök, hogy a felismerés napja ne le­gyen egyszersmind napja a kérlelhetetlen boszúnak, mellyet a le­­tiprott népjogok, a megfertőztetett morális érzet, és a kigúnyolt nemzeti közbecsület olly sokáig tartó forralás után álland. A magyar országgyűlés küldöttségét az osztrák országgyű­lés nem fogadta el, hanem, miután az el nem fogadás szavazat ut­ján elhatároztatok, a küldöttség a ház elnökével­ értekezésre lön utasítva. Ebbe a küldöttség, természetesen , nem bocsátkozék, a ház elnökének Strohbach úrnak pedig néhány sorban tudtára adá, hogy illy eljárásra magát, jogosítva nem érzi, hanem hogy megv­endi e hírt a magyar országgyűlésnek, mellynek köréhez tartozandik, Magyarország részéről a barátságos érintkezésnek más módja fö­lött határozni. E választ a küldöttség nevében egyedül b. Perényi Zsigmond irta alá. Az osztrák országgyűlés e tette vagy arra mutat, hogy az, elég erősnek hiszi magát, maga emberségéből is megalapíthatni egy soká nyomorgatott nép alkotmányos lételét, s így bízvást el­lökheti magától a magyar nemzet rokonszenvét, vagy arra, hogy a reactio cselszövényeibe maga e ház is úgy bele van bonyolítva hogy csak annak járszalagán lehet mozognia. Én az utóbbikat hiszem. Megmondom röviden okaimat. Az osztrák nép, melly a kitűzés iskolájában nevekedett, s melly kedélyénél fogva is kész magát átengedni a vezetők akara­tának, semmi törvényszerű javítást sem nyert előbbi állapotán. A mi könnyebbségre szert tett, az törvény nélküli, s azon méregkeverő pamarilla ellenében, melly a világos százados tör­vényekkel , a fejedelem esküjével és a nemzeti közbecsülettel is a legocsmányabb játékot űzi, semmi biztosíték sincs az Erlun­­genschaftok fentárására. Az osztrák nép nagy része érteni kezdi a körülmények sú­lyát , s már is jajveszékelve remeg a visszalökés iránti aggodal­makban. Azon két napi ülésben, mellyekben a magyar küldöttség fogadtatása iránt tartalék tanácskozás, mind azon képviselők, kik a magyar nemzet iránti rokonszenvnek nyilatkozványát adák, s kik nyíltan bevallották, hogy az osztrák alkotmányosság legerősb biztosítékai a magyar nemzet alkotmányos erejében fekszenek, ki­törő helyeslésben; s az ellenkező nyilatkozatúak rászólásban részesültek. Csak meg kell olvasni a bécsi lapokat. Tegnapelőtt est­e az Aula és democratischer Verein nagy­szerű fáklyás zenével tisztelé meg a magyar küldöttséget, és szó­nokuk, a democratischer Verein elnöke tenger néptömeg helyeslé­sét aratta, midőn minden czikornya nélkül megmondta, hogy az osztrák ministeri padokon árulók ülnek, és hogy épen azok, kiket a nép souverain vállain emelt föl oda, árulják el az alkotmányos­ság ügyét. A reactionariusok feszített erővel gyűjtik a proselytákat a „Constitutionell monarchisch Gesinntek“ egyesületébe ezrek írat­ják be magukat. Jelük a sárga-fekete szín. Az értelmiség néhány nap óta a magyar ügyek iránt mele­gebb részvétet tanúsít a hírlapokban, melegebbet mint ennek előtte. És mind­ezek vallján nem világos okok-e arra, hogy az osz­trák országgyűlés a camarilla kelepczéjébe került. A szláv elem így gondolkodik: csak nemzetiségem ügyét biztosítsam, habár despotismus járma alatt is ; a népjogok jármát könnyű lesz majd széttörni, — ehhez Europa nyujtand segédkezet. És okoskodása nem alaptalan. De a szegény osztrák nép el van ámítva, a csábítás és meg­­vesztegés körmei között. És a sors könyvében úgy látszik megírva lenni, hogy véren kellene megvennie a szabadságot. Kábaság más reményt táplálni is. Az osztrák országgyűlésnek a magyar küldöttség irányábani magaviseletére a közrászólás ütötte rá a szégyen­bélyeget. Kérlek, magyar hazámfiat, jegyezzétek meg magatoknak az osztrák kamara e magaviseletét. És a jóhiszemű nép e kamarától várjon üdvet? Ettől várja a szabadság felvirágoztatását! ? Ennyit a magyar küldöttség ügyéről. Nyitra megyének bizottmánya,a magyar külügyministérium­­nál, ma futár által azt jelentette , hogy a bécsi camarillától küldött emissariusok Nyitrában Hurbán tót pap vezérlete alatt a szláv ele­met nyílt lázadásra gyújtotta. A hír nem azért borzasztott meg, mert a camarillától illyes­­mit nem vártam, hanem azért, hogy megyéink kormányai illyesek­­ meggátlására erélytelenek. Uraim! ha magunk nem tartjuk meg hazánkat szabadnak , minthogy ég és föld ellenünk esküdött, minthogy apa forgatja fia szivében a kést, s minthogy apa lázit fia ellen rablókat és gyilko­sokat ,­­ az isten sem tartja meg azt. E nyitrai tényről a magyar ministerelnök a lehető legbiztosb kútfők után lévén értesülve, bízom hazafiúságába, hogy a tüzet még gerjedésében elnyomandja. Itt nagyon rebesgetik, hogy a magyar országgyűlést el­oszlatni, sőt még azt is, hogy a magyarországi képviselőket ide a bécsi kamarába parancsolni volna szándék. És vannak, kik illyesminek is hitelt adnak. Olaszországból hiteles emberek hozák hírül, hogy a ma­gyar katonaság, ha a határőrvidékiek haza parancsoltatnak, ok­­vetetlen hazájába térni erősen elhatározta. Mercz tábornok csele itt minden becsületes keblet fellázított. A komáromi tűzveszélyt is neki tulajdonítják, főkép ha igaz , hogy a Vilmos zászlóalj olly alattomosan szándéklott volna éjjel a várba belopózni. Uraim, példa kell, rettentő példa ! Midőn a nemzetet ellenség gyilkolja, midőn ellene messze elágazó összeesküvés tör, midőn a hú szivében apa forgatja a kést, akkor a szelíd bánásmód, vagy gyávaság, vagy öngyilkosság.—V. —Egyik derék bécsi lap „Der Radikale“ ezeket írja: Leg­újabb h­ír­ek: A­z or­o­sz kö­vet eltávoz­o­tt Tu­r­inbó­­­s kinyilatkoztatá, miszerint Oroszország a fran­czia interventio esetére egész hatalmát Austriá­­nak dispositiója alá teendi. A porosz és bajor követek szinte elutaztak és csak titkáraikat hagyák Turinban. Ugyan ugy­e Tehát innen magyarázhatók mind­azon titkolózások, hazugságok és más nyomorúságos rendszabályok, mellyek hónapok óta Wei­­s­senberg külpoliticáját jellemzik. Ez tehát a mephistói lóláb! Orosz szövetség!! Sami gyönyörű democraticus (?) mi­nistereink i­lyenekben beleegyeznek ! Szégyen, gyalázat! De valljon hallgatni fog még ehhez is a Reichstag ? A Pillensdorf- Stadion-Lobomierski-Rieger combinatio sokat tehet, de képes leend­ő az austriai néppel azt is elfelejtetni, hogy Metternich meg­buktatásának az oroszházi szítás vala főoka s hogy puszta gyaní­­tása az orosz barátságnak buktatá meg Figuelmontot is? Azt hiszi a ministerium, hogy a nép már kifáradt, de vigyázzatok magatok­ra ti­korcsgyermekei a revolutiónak! Mert daczára mind­azon re­­actionalis kísérleteknek, mik ápr. 25-én, máj. 26-kán, aug. 23-án és sept. 13-kán nyilvánultak, daczára a camarillának Radeczky, Windischgrätz Jellacsich, Erb, Helfert és Bachnak; s daczára a Wiener Zeitung, Presse, Geisselnek,daczára a reactio méreglehelő és halált okádó kigyófészkének, a leskelődő király­tigris és kaczagó h­genától fogva, egészen le a rágcsáló patkány és ugató mopszliig, mind Idában! —­amartius emberei, a szabadság fiai, még mind ép erősek lélekben és tetterőben, havezszomjasok és biztosok győze­lemben, számuk még most is légió! Vigyázzatok te­hát magatokra, ti lelketlen zsarnokok, és ti az absolutismus nyo­mor creaturát, mi nem fogjuk előidézni a csatát, de ki sem térünk előle. Azt mondjátok ti : a nép kifáradt, én pedig mondom nektek: folytassátok csak igy nyomorult műveteket, s a felkelés napja nem késend, se nap, a számolás napja, borzasztó leend rátok nézve. — Bécs sept. 23-ról Írja az Alig. Oest.7t. esti melléklete, hogy Hawliczek csehkövet a fölláz­ított csoporttal beütött Huri bánhoz szökött, hogy­­ vad csordának második vezére legyen. Közöttük 18 szornost van. — Ki nem látná itt, igy kiált föl.

Next