Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-10-10 / 87. szám
jelenti ki helyeslését.) Tisztelt képviselőhöz ! A honvédelmi bizottmány eljárásáért s a legközelebb múlt napokban tanúsított buzgalmáért, azt gondolom, hogy a képviselőhöz méltán a legszívesebb méltánylattal viseltetik, s ezt én kimondhatom, mert ön munkálódásainak eredményét eddig nem osztottam , minthogy hivatásom távol tartott Pesttől. (Az egész ház felállva fejezi ki méltánylatát.) Azonban isten kinyújtotta karját, kijelölni a gyors tetteknek idejét, a melly gyors tettektől függ a nemzetnek, az igaz ügynek szabadságát biztosítani, a melly ellen annyi árulás, annyi hitszegés összeesküdött. A honvédelmi bizottmánynak tehát nézete az, hogy most a jelen perczek kissé nagyobb egyszerűséget kívánnak az ország dolgainak kormányzatában, vezetésében. Az egyszerűséget értem az alatt, hogy ne legyen minden tárgy olly számos tagokból álló, mintegy collegiális tanácskozás rendelkezésétől függő, hanem hogy legyen bizonyos egység az akaratban, és elrendezés a végrehajtásban, nagyobb, mint amennyit sok tagból álló bizottmánynak tanácskozási útja, kormányzata előidézhet. Ennélfogva a honvédelmi bizottmány azon vélekedésben van, hogy a jelen körülmények között kormányzat nélkül a nemzet természetesen nem lehetvén, miután most ministérium nincs, ideiglenesen a honvédelmi bizottmányra kellene nemcsak azon szűkebb kört, melly az eddigi jegyzőkönyvben ki van számára jelölve, hanem ideiglenesen az országnak minden kormányzatát bízni (közhelyeslés). De olly formán, hogy az elrendezés ekként történjék: legyen egy elnök, és két tag, kik hárman együtt a honvédelmi bizottmányt tevén, ennek rendező részét alakítsák és vigyék saját felelősségük mellett, éspedig azon széles hatalommal, mellyet a mostani körülmények megkívánnak, bírván ezen három tag a mennyire szükséges azon hatósággal, hogy a honvédelmi bizottmánynak eddigi több tagjait illetőleg, kinek kinek a végrehajtás körében teendőit jelölje ki, hogy mi alapon s úton kell eljárniok, azon tekintetből, hogy maga a három tagú kormányzat minden részletességekkel ne legyen kénytelen maga foglalatoskodni, s ezáltal az ország nagyobb érdekeire kevesebb gondot viselni, hanem kiki maga körében, a folyó tárgyat végezze el; a honvédelmi bizottmány tegyen a három tagú kormányzatnak mindig jelentést, s olly kérdéseket, mellyeket saját felelősségük mellett el nem intézhetőnek gondolnának, vagy amire nézve nincs a szabályokban említés, a honvédelmi bizottmány terjeszsze a három tagú kormányzat eleibe, melly aztán meg fogja mondani micsoda elvek szerint, és mi úton kell azon dolgot végrehajtani. Ez volna egyszerű alakítása a jelen időben az ország dolgai kormányzatának. Amellyre nézve én azon vélekedésben vagyok, hogy egyátalában nincs annak ideje most, akármicsoda theóriai dolgokba belebocsátkozni, vagy neveket megemlíteni, hanem úgy a mint a honvédelmi bizottmány van, alakítsa magát s teendőinek körét. Csak az a különbség az eddigi s az általam proponált eljárás között, hogy eddig collegialiter mindnyájan együtt vittük , most pedig ki volna jelölve ezen három tag által a kormányzathoz tartozó minden tagnak teendője, s ezen három tag intézkednék, a többi pedig végrehajtó orgánum volna (közhelyeslés). Ez egyszerűen minden további indokolás nélkül azon javaslat, mellyel a honvédelmi bizottmány nevében bátor voltam előterjeszteni. Egyébként még azt is gondolom, hogy most a körülmények olyanok, hogy néhány napig ami közhírré tenni való van, azt a bizottmány közhírré teszi, ha csak rendkívüli dolgok elő nem adnák magukat, talán a tisztelt ház egyes tagjai is sikeresebben használhatják idejöket, mint hogy minden nap üléseket tartsunk, mert most minden ember részéről tenni a földadat. Ennél fogva azt gondolom, hogy a tisztelt háznak indának is, érzelmével találkozom, amidőn a honvédelmi bizottmánynak azon óhajtását jelentem ki, hogy most különös missiót nem várhat, ha csak valami rendkívüli nem történik, minden, aki érez magában tehetséget, itt vagy amott cselekedjék. Néhány nap alatt ülések ismét fognak tartatni, hanem most ennek szüksége nem igen forogván fen, használjuk fel az alkalmat menni minden felé, különösen a táborba, és tenni mindent mindenütt, ki mit tehet a haza javára. Vannak egyes esetek is, mellyeket a honvédelmi bizottmány szükségeseknek tart felette különösen intézkedni, illyen például, hogy az alsó táborba egy tekintélyes választmány menjen le, s útjában szedje össze a népet s rendezve a népfelkelést 20- 30- s 40 ezer emberrel a táborba érkezvén, alakítsa magyar lábra a hadsereget. Mire nézve, amint az elnöki jelentésből is értettük,a népben tökéletesen is meg van a készség és jó akarat, s vitéz seregeink részéről is tegyen intézkedéseket arra nézve, hogy minél sikeresebben elérjük ellenségeinket minden oldalról, de főképen ott, ahol ellenünk jóformán az ellenünki ármányok támasza van, a hazának győzedelmét. Hogy és miként kell ezt megtenni, gondolom, nem volna czélszerű kimondani a ház előtt. Hanem csak annyit akartam kifejezni, hogy a választmány ha akként fog rendeztetni, amint előterjesztettem , vagy más szóval amint a ház gondoskodni fog a kormányzat viteléről, ezen esetben azok , kik megbízva lesznek, a honvédelmi bizottmány kötelességének fogja ismerni, még ma a képviselő urak közöl azokat, kiket egyes esetekre különösen meg akar bízni — kinevezni; a többiek pedig ismervén hivatásukat, ott, ahol hathatnak, mindent tenni; van vadászcsapat is, ennek is van feladata, s kötelessége, mert én igen nagy kötelességnek ismerem azt, hogy midőn a bécsi nép érdekeinket olly nagy buzgalommal előmozdítja, ekkor magunknak is vigyáznunk kell arra, hogy ha talán ők is valami bajba kerülnének, az irántunk mutatott rokonszenv miatt, tehát mi se hagyjuk őket cserbe, s ezért erőt minél többet oda s aztán előre Bécsig. (Közhelyeslés). Midőn én azt mondom, hogy előre Bécsig, ezt nem azon alávaló hazugságnak, alávaló tettetésnek színével fejezem ki, midőn kijelentem , hogy mi igazán nem mint ellenség megyünk, hanem megyünk, hogy nyújtsunk segédkezet barátinknak, s testvéreinknek , a bécsi népnek azon veszélyteli megóvására , a melly veszélyben a mi irántunk a rokonszenvnél fogva vannak. (Közhelyeslés.) És én felhívom a házat, mondja ki határozatikig e mai napon , hogy valamint a camarillával, a reachióval, s a népek szabadságát elnyomni akaró tendentiákkal alkut ez életben nem ismer semmi áron (álalános lelkesedés és felállás: nem soha!), úgy az austriai nép irányában a legszívesebb barátságot érezve, azt, hogy nemzet nemzet irányában a találkozó érdekeket istennek örök igazsága szerint megnyugtatólag kijelenteni kész, ezt mondja ki most a tisztelt ház, s az legyen előszó, hogy ha netalán ők miattunk szenvedve , a mi csapataink segítség végett hozzájuk közelednének, mondom , ez legyen az előszó , azért jövünk, hogy titeket is úgy , amint ti jöttetek hozzánk megsegíteni bennünket, megmenteni kívánunk azon absolutisticus irányú camarillától, melly a ti szabadságtokat nynt a mienket semmivé akarja tenni; de mi szabad nép el fogjuk végezni mind azon érdekek kiegyenlítését, a melly köztünk fenforog. (Egyhangúlagos felállássali közhelyeslés.) Ez azon magyar nemzet képviselőinek nyilatkozata, s ezt hallja meg isten, és hallják meg Európa népei, azon magyar nemzet képviselőinek nyilatkozata, a melly szavát nem szegte meg soha , hanem midőn hűséget mondott, tűrt, szenvedett a végtelenségig , mert szavát adta, s nem ismerte határát a szenvedéseknek. Illy nemzetnek képviselői midőn kimondják azt, hogy nekünk Austria népével semmi bajunk , mi barátok s testvérek vagyunk , mi egymás közt kiegyenlítjük a dolgokat, azt hiszem, ez annyi, mint az esküvés. S ezt reménytem azon néptől, amelly megértette, hogy veszélyünk közös, a midőn az ellenünk közeledni szándéklott tábornak útját állotta, amint megértette azon veszélynek közösségét, úgy hinni fog e nemzet szavának. Mi pedig be fogjuk váltani ezt a győzelem első pereében, de épen azért hogy beválthassuk, valamint mi segítjük, úgy ők is segíteni fognak a győzelem kivívásánál minden árulóknak rasírozásával. (Felállónak. Közhelyeslés). Az eredmény istennek kezében van, de én a honvédelmi bizottmány minden tagjai részéről ígéretet és fogadást teszek a nemzet képviselőinek, hogy e czélnak megközelítésére nem bíbelődve a rendes körülmények végett alakított formák kisszerűségével, e nagy percekhez képest nagy eredményekre vezető, bátor, de meggondolt, és mindenek felett elszánt s eltökélett lépésekkel közremunkálni a legszívesebb hazafias kötelességének fogja ismerni a választmány. Hogy ha a haza megmentésének közremunkálásáért a méltánylat koszorújának egy boglára az ő fejére is járuland , azt alázattal fogadandja; ha pedig a körülmények azt igénylik, hogy a vérpad legyen a jutalom, oda is büszkén fog elmenni. Zákó István: Emlékezetemben vannak Kossuth Lajosnak épen most mondott szavai, miszerint személyek körül nem kell bíbelődni, ki fogja a honvédelmi bizottmány egyenlíteni. De azt mégis szükségesnek tartom, miszerint kimondja a ház, hogy annak el-A képviselők nöke Kossuth Lajos legyen. (Éljen Kossuth felállanak, Kossuth Lajos szólni akar): Elnök. Azt gondolom, mielőtt Kossuth Lajos szóhoz jöhetne, a végzést ki kell mondani. (Helyes). Végzése a képviselőháznak az, hogy a honvédelmi bizottmány addig, míg az ország normális állapotba jővén törvényes kormánya nem lesz, mindazon hatalommal, melylyel az ország kormányának bírnia kell, felruháztatik. (Helyes). Továbbá, hogy a honvédelmi bizottmány Kossuth Lajos elnöklete alatt (éljen) önmagát fogja rendezni, és a dolgok menetelét akkér elosztani, amint azt bölcs belátása szerint legjobbnak fogja találni. Ez a képviselőház határozata. Valamint ki kell mondani azt is, hogy a ház átalános felállással akarja, miszerint az austriai népek irányában nyilatkoztassák ki az, hogy valamint egy részről Magyarország és annak képviselő háza az absolutisticus iránynyal salutált camarillával és annak eszközeivel alakára lépni nem fog, úgy szabad néphez illőleg bizonyosan az austriai néppel mind azon érdekeket, mellyek háromszázados viszonyaikból erednek, a legbarátságosabb úton fogja kiegyenlíteni (Helyes). Egyébiránt mindezen határozatok szerkesztését, úgy hiszem ügyesebb tollra nem bízhatjuk, mintha Kossuth Lajost kérjük meg, s méltóztassék azt magára vállalni. Kossuth Lajos. Meg fogom tenni, tisztelt képviselőház Megvallom, hogy óhajtottam volna, miszerint azon bizottmány elnökségére nézve a tisztelt képviselőház most nálam érdemesebbet (nincs !) és ollyant, kinek vállai ezen nagy terhet jobban megbirják, méltóztatott volna kijelölni. Azonban a nemzet parancsával találkozva, minden honpolgár részéről nincs egyéb tenni való, mint engedelmeskedni. (Éljen). Én engedelmeskedem, azon egyre kérve mind a tisztelt házat összesen, mind minden egyes polgárát a hazának, hogy akármelly perezben ügyetlennek találnak, csapjanak el; ha makacsságból vagy akármiből veszélyesnek a hazára, üssék le fejemet. Hanem azon kérésem van, hogy azon honvédelmi bizottmány, melly a tisztelt ház parancsának következtében elnökletem alatt kormányozni fogja ideiglenesen az ország ügyeit, három tagra reducáltatva neveztessék ki itten. És én kérem a tisztelt házat, hogy Nyáry Pált rendelné mellém (Nyáry Pál, Pázmándy Dénes). — Pázmándy elnökre nézve azon észrevételem van, hogy ha mindjárt a legközelebbi órákban ülések nem fognak is tartatni, de országgyűlés van, és a napokban annak folytattatni kell; ő pedig a háznak elnöke; másrészről a honvédelmi bizottmánynak azon kívánságát jelentette ki, hogy elmehessen a táborba, hol azt gondolja, a jelen körülményekben hasznos szolgálatot fog tehetni (Madarász László, Szemere Bertalan). Nyáry Pál: Nem fogom indokolni, csak egyszerűen jelentem ki kívánatomat, miszerint Pázmándy mindenesetre tagja legyen a honvédelmi bizottmánynak. Elnök: Méltóztassanak nekem is egy pár szót megengedni. Azt gondolom, hogy ezen választmány alkotásában mindenre tekintettel kell lenni. Azt hiszem, hogy jelenleg, miután a dolgok úgy állanak, hogy táborunk Jellachich táborával holnap vagy holnapután okvetlenül meg fog verekedni, és azután azon tábornak kötelessége az leend, hogy a bécsi népnek, melly talán szorult helyzetben van, segítségére siessen egy részt; másrészt itt némelly főbb politikai fontosságú tekintetek is adják elő magukat én részemről kikértem magamnak a honvédelmi bizottmánytól azon provinciát, hogy mindazon képviselőkkel, kik a vadász csapatba beállottak, az itteni huszárokkal, s a Váczon készen levő gömöri önkénytesekkel még ma a gőzösön a táborba fogok menni. Méltóztassanak megengedni, ha a honvédelmi bizottmány nekem illy kitüntetést ad, azt gondolom, hogy ott a jelen viszonyokban sokkal több hasznot tehetek, mint itt, annyival inkább, mert ezen kiküldetés csak néhány napig fog tartani, addig a képviselőház egyes tagjainak számos teendői lesznek, tehát ülést tartani nem szükséges. Egyébiránt még egyre vagyok bátor figyelmeztetni a házat miszerint azt gondolom, hogy a végrehajtó hatalomnak mindenkor szüksége lesz törvényhozó hatalomra. E kettőt bárminő körülmények között összezavarni nem lehet. Én a képviselőház által elválasztottam a ház elnökének, és kimondom nyíltan, hogy ezen túl menni nem akarok. Akkor, midőn Bécsből vagy a táborból visszajövök, ha a képviselőház összeül, a jelen helyen, az alkotandó kormánynak, vagy azontúl bármelly törvényes kormánynak, melly a képviselőház többségének lesz kifolyása, csekély tehetségem szerint a képviselőházzal támasz a leendek. Azonban nyíltan kijelentem, hogy e helyről mindaddig, míg a képviselőháznak bizalmát el nem vesztem, nem fogok eltávozni. Egyébként a képviselőháznak azt vagyok bátor ajánlani hogy minden tekintetet e jelen körülmények között fontolóra kell venni. Én ajánlom Kossuth Lajos elnököt, Nyáry Pál barátunkat és a felső háztól az alelnököt b. Perényi Zsigmondot. A képviselőháznak többi tagjai, azok kik a honvédelmi bizottmányban vannak ezen bizottmánynak tagjai maradnak. Ezen bizottmánynak minden esetre még sok dolgai lesznek, következve itt nekik hatásuk működésük minden esetre igen térés lesz. Nincs egyéb hátra, mint az, hogy mindazon követ urakat kik a vadászcsapatba beállottak, vagy beállani akarnak, felszólítom, hogy ma délután 1 órakor e teremben megjelenjenek hol tudtokra fogom adni, mikor megyünk el, következve méltóztassanak megjelenni, hogy az elindulásra nézve megegyezvén együtt távozhassunk el. Ez alázatos kérésem, határozottan kinyilatkoztatván, hogy részemről annál tovább,mint kimondottam,semmi esetre menni nem fogok. Nyáry Pál: A tanácskozmány elején nem voltam jelen, annál fogva nem is tudom, hogy mik történtek, hanem a végére övén azt vettem ki, hogy egy kormányt kívánnak alkotni. A kormányok csak úgy működhetnek, ha ők is beleszoknak, s őket is megszokják. A kormány állott a t. ház rendeletéből hat, utóbb tíz tagból, miután a felsőház is négy tag kinevezésével hozzájárult ezen kormányhoz már hozzá szoktunk. Én nem kívántam volna gyebet, mint azt, hogy eddig kijelölt elnöke nem volt, tisztelt Kossuth Lajos urat elnöknek kinevezték; én azt hiszem, sokkal célszerűbben tesz a tisztelt ház , hogy ha ezen választmány által maga a törvényhozás intézkedik, mintha akármi más kormányt néez ki. Mi módon fogja azon választmány maga közt a teendőket felosztani az magától függ; ha eddig volt hiba, csak az volt, hogy nem volt elnöke, most van elnök. Arra kérem a házat, semmi változást ne tegyen, hanem mondja ki azon elvet, hogy miután Magyarországban más constituált hatalom nem létezik mint a ház, a ház kormányoz a maga kiküldöttei által. Ennélfogva én semmi változást nem akarnék, hogy Nyáry vagy akárki neveztessék ki, hanem azon választmány működjék s elnöke Kossuth Lajos legyen. (Elfogadjuk.) Elnök: Azt gondolom, hogy a képviselőház az általam előadottakra már azelőtt átalános felállásával, a sanchót megadta, következve a határozatok hozatalában ne tétovázzunk. Ki van mondva felállás által a háznak kivétel nélküli akarata, azt gondolom, annál maradjunk meg és most vége az ülésnek. Nyáry: Én kijelentem, hogy így nem fogadom a tagságot. (Nyáry indítványát fogadjuk el.) Kossuth: Tisztelt képviselőház ! Én nem akartam valamelly olly lépést proponálni, melly lépés olly színben jelent volna talán meg, mintha én, kit a tisztelt képviselőház a maga bizalmának terhével mondhatom érdemetlenül elhalmozott, még mintegy újabb nemét kértem a bizodalomnak, mert azt nem tartottam volna eszemről illendőnek, hanem azok után , mellyek most történtek, én alázatosan vagyok bátor kérni a képviselőházat, ne méltóztassanak szerénytelenségre, vagy mire magyarázni, ha engem megtisztelni méltóztattak azzal, hogy ezen honvédelmi bizottmánynak elnökségét vigyem, méltóztassanak ezt azzal kipótolni, hogy én azt rendezhessem úgy amint jónak látom (Elfogadjuk.) Ezen rendezést akként értem, hogy a tisztelt képviselőház megalkotta a honvédelmi bizottmányt, most parancsolt velem, hogy annak elnöke legyek, tehát méltóztassék nekem annyi hatóságot adni, hogy én e ház által megalkotott honvédelmi bizottmány egyes tagjainak teendőit kijelölhessem. (Elfogadjuk.) Elnök. E szerint a képviselőház abban állapodik meg, hogy Kossuth Lajos úr,mint a választmány elnöke,fogja ezen végrehajtó hatalom személyei közt a teendőket, mint legjobbnak látja, elintézni. (Jól van.) Kik engem követni akarnak, délután 1 órakor méltóztassanak e teremben felfegyverkezve megjelenni. Ezzel az ülés 11/1 órakor eloszlott. 395 FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Alig élt fővárosunk a múlt szombat reggeltől vasárnap reggelig tartó 24 órához hasonló időszakot. Csak perez egy nemzet életében, s tanulságra talán némelly századdal is felérő. Köd, vihar és napfény nem cseréli egymást nagyobb gyorsasággal a természetben , mint az eseméyek, s ezek szülte érzelmek, rémes caleidoscop képzeményei gyanánt omlottak át lelkeinken. Szombaton a Jellachich-féle gyalázatos manifestum , reá vasárnap reggel a bécsi kedvező hírek, és Roth elfogatása, két olly szélsőség, mellynek egyikéről a másikrabrednünk senki sem reménysé. Az első gonosz hír bősz haragra gerjesztő a lakosságot, gúnykaczaj és átkok kisérék azt, s arezoon örömünkre komoly elszántság mutatkozék. De ha lett volna is csak egy csüggedő, fel kelle bátorodnia a képviselőház férfias viseletén. S másnap a hajnallal reményeink is derültek. A bécsi forradalom mond a „jó reggelt“ s a császári város ellenünk közös ellenségünk által annyiszor, de, istennek hála, hiában bujtogatott népének sympathiája Üdvözlett. Budapest ünnepi szint ölte magára. Az utcrák estig tömvék vidám néppel. De isten átka azokra, kik pokolra méltó ármányaikkal annyira vitték a népeket, hogy örülnünk kell azon, mit a természet gyászolni parancsol. Kik anynyira vitték a népeket, hogy vétek volna részükről gyászolni egy agy számtalan halott felett. Fejekre szálljon az elontott vér, mert gyilkosnál bűnösebb a gyilkolásra kényszerítő. — Végre készül Pest lemosni egy foltot eddigi viseletéről, mondhatnék az egyetlent, értjük a zsidók iránti türelmetlenséget. Eddig zsidó nem lehet nemzetőr, nem volt neki szabad magát, s keresztény felebarátját vagy vagyonát védeni A törvény ezt megengedé, sőt parancsold, de tiltó embertelen türelmetlenség, és sötét butaság. De a tegnap reggel ezen sötétbe is vett egy fénysugárt. A pesti nemzetőrség tisztikara gyűlést tartott, s elhatározd, a zsidókat a pesti nemzetőrségbe befogadni. Hála ezért nekik, az emberiség nevében. Léptessék életbe mielőbb a szép határozatot. — Bocsánat kéréssel kell e sorokat kezdenem. Bocsánat kéréssel egy derék férfiútól, kinek a fővárosi hírek következtében becsülete perczekig , ártatlanul a legnagyobb meggyalázást szenvedő. A török bálinti lelkész ez, kit múlt vasárnapi lapunk felakasztottnak hirdetett. A borzasztó hír — hála az égnek — nem igaz, sőt a tisztes lelkész ellen soha sem volt a legkisebb gyanú sem, de az ez időszakban fővárosunkban gombaként termő hírek közt szinte lehessen tévedés nélkül kiigazodni. Óvatos voltam eddig, menynyire csak lehete, de ezen gyalázatos hír által szinte lehetlen volt meg nem csalatnom. Olly ember,kit a dologban beavatottnak kell hinnem, beszélő azt számos csoportnak a budai hídfőnél, s mint részvevő indult a kivégzéshez. A hír, legalább Budán átalános volt, s bizonyosnak tartaték. Többen mentek ki a városból, látni a kivégezést. E körülményeket meggondolván megbocsátand a tisztelt lelkész úr, s ezt annál inkább reményem, mert mint értesülni azóta szerencsém volt, fedhetlen élete őt minden gyanún felül emeli. E felett helysége részéről bizonyítvány jött szerkesztőségünkhöz, melly szerint a tisztelt lelkész nemcsak semmi indulatot nem táplál szívében hazája ellen, sőt ellenkezőleg a ministeri rendeleteket mindig buzgón hirdető, s híveit azok iránti engedelmességre inté. A Wilhelm huszárezred két osztálya ellen rendeletet kapván csak tegnap reggel indult nem Fejérvár hanem Bécs felé, hova ha szükség leen, néhány ezer embert küldeni segítségül képviselő házunk, kiirtani a camarillát. Vagy negyven képviselő ma déltájban indult gőzösön Bécsbe,szövetkezni vagy harczolni szomszédaink szabadságáért, mint a körülmények kivánandják. Az elindult Wilhelm huszárezred lelkes vitézei szombaton esküdtek az alkotmányra, nemzeti lobogót nyertek s tegnap már mind nemzeti cocárdákkal s valódi nemzeti lelkesedéssel indultak Bécs felé. Elindulások előtt lelkesítő beszédet intéze hozzájuk a hadügyminister, mellynek végszavai: „Éljen a haza ! Éljen a szabadság!“ riadó és szívből fakadt viszhangra találtak a déli huszárok ajkain. — Tegnap délelőtt ismét 250 fogoly hozaték Pestre, köztök néhány Kress könnyű lovas és Hardek vasas, a többi csekély kivétellel szánakozást gerjesztő ringyrongy nép. Róth, Philippovics és tiszteik perczenként váratnak. "