Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-10-10 / 87. szám

jelenti ki helyeslését.) Tisztelt képviselőhöz ! A honvédelmi bi­zottmány eljárásáért s a legközelebb múlt napokban tanúsított buz­galmáért, azt gondolom, hogy a képviselőhöz méltán a legszíve­sebb méltánylattal viseltetik, s ezt én kimondhatom, mert ön mun­­kálódásainak eredményét eddig nem osztottam , minthogy hivatá­som távol tartott Pesttől. (Az egész ház felállva fejezi ki méltány­­latát.) Azonban isten kinyújtotta karját, kijelölni a gyors tetteknek idejét, a melly gyors tettektől függ a nemzetnek, az igaz ügynek szabadságát biztosítani, a melly ellen annyi árulás, annyi hitsze­­gés összeesküdött.­­ A honvédelmi bizottmánynak tehát nézete az, hogy most a jelen perczek kissé nagyobb egyszerűséget kí­vánnak az ország dolgainak kormányzatában, vezetésében. Az egyszerűséget értem az alatt, hogy ne legyen minden tárgy olly számos tagokból álló, mintegy collegiális tanácskozás rendelkezé­sétől függő, hanem hogy legyen bizonyos egység az akaratban, és elrendezés a végrehajtásban, nagyobb, mint a­mennyit sok tag­ból álló bizottmánynak tanácskozási útja, kormányzata előidézhet. Ennélfogva a honvédelmi bizottmány azon vélekedésben van, hogy a jelen körülmények között kormányzat nélkül a nemzet ter­mészetesen nem lehetvén, miután most ministérium nincs, ideigle­nesen a honvédelmi bizottmányra kellene nemcsak azon szűkebb kört, melly az eddigi jegyzőkönyvben ki van számára jelölve, hanem ideiglenesen az országnak minden kormányzatát bízni (köz­­helyeslés). De olly formán, hogy az elrendezés ekként történjék: legyen egy elnök, és két tag, kik hárman együtt a honvédelmi bi­zottmányt tevén, ennek rendező részét alakítsák és vigyék saját felelősségük mellett, és­pedig azon széles hatalommal, mellyet a mostani körülmények megkívánnak, bírván ezen három tag a men­nyire szükséges azon hatósággal, hogy a honvédelmi bizottmány­nak eddigi több tagjait illetőleg, kinek kinek a végrehajtás köré­ben­ teendőit jelölje ki, hogy mi alapon s úton kell eljárniok, azon tekintetből, hogy maga a három tagú kormányzat minden részle­tességekkel ne legyen kénytelen maga foglalatoskodni, s ez­által az ország nagyobb érdekeire kevesebb gondot viselni, hanem kiki maga körében, a folyó tárgyat végezze el; a honvédelmi bizott­mány tegyen a három tagú kormányzatnak mindig jelentést, s olly kérdéseket, mellyeket saját felelősségük mellett el nem intézhető­­nek gondolnának, vagy a­mire nézve nincs a szabályokban említés, a honvédelmi bizottmány terjeszsze a három tagú kormányzat elei­be, melly aztán meg fogja mondani micsoda elvek szerint, és mi úton kell azon dolgot végrehajtani. Ez volna egyszerű alakítása a jelen időben az ország dolgai kormányzatának. A­mellyre nézve én azon vélekedésben vagyok, hogy egyátalában nincs annak ideje most, akármicsoda theóriai dolgokba bele­bocsátkozni, vagy neveket megemlíteni, hanem úgy a mint a honvédelmi bizottmány van, alakítsa magát s teendőinek körét. Csak az a különbség az eddigi s az általam­ proponált eljá­rás között, hogy eddig collegialiter mindnyájan együtt vittük , most­­ pedig ki volna jelölve ezen három tag által a kormányzathoz tar­­­­tozó minden tagnak teendője, s ezen három tag intézkednék, a többi pedig végrehajtó orgánum volna (közhelyeslés). Ez egy­szerűen minden további indokolás nélkül azon javaslat, mellyel a honvédelmi bizottmány nevében bátor voltam előterjeszteni. Egyébként még azt is gondolom, hogy most a körülmények o­lyanok, hogy néhány napig a­mi köz­hírré tenni való van, azt a bizottmány közhírré teszi, ha csak rendkívüli dolgok elő nem ad­nák magukat, talán a tisztelt ház egyes tagjai is sikeresebben használhatják idejöket, mint hogy minden nap üléseket tartsunk, mert most minden ember részéről tenni a föld­adat. Ennél fogva azt gondolom, hogy a tisztelt háznak indának is, érzelmével talál­kozom, a­midőn a honvédelmi bizottmánynak azon óhajtását je­lentem ki, hogy most különös missiót nem várhat, ha csak va­lami rendkívüli nem történik, minden, a­ki érez magában tehetsé­get, itt vagy amott­­ cselekedjék. Néhány nap alatt ülések ismét fognak tartatni, hanem most ennek szüksége nem igen forogván fen, használjuk fel az alkalmat menni minden felé, különösen a táborba, és tenni mindent mindenütt, ki mit tehet a haza javára. Vannak egyes esetek is, mellyeket a honvédelmi bizottmány szük­ségeseknek tart felette különösen intézkedni, illyen például, hogy az alsó táborba egy tekintélyes választmány menjen le, s útjában szedje össze a népet s rendezve a népfelkelést 20- 30- s 40 ezer emberrel a táborba érkezvén, alakítsa magyar lábra a hadsereget. Mire nézve, a­mint az elnöki jelentésből is értettük,a népben töké­letesen is meg van a készség és jó akarat, s vitéz seregeink ré­széről is tegyen intézkedéseket arra nézve, hogy minél sikereseb­ben elérjük ellenségeinket minden oldalról, de főképen ott, a­hol ellenünk jóformán az ellenünki ármányok támasza van, a hazának győzedelmét. Hogy és miként kell ezt meg­tenni, gondolom, nem volna czélszerű kimondani a ház előtt. Hanem csak annyit akartam kifejezni, hogy a választmány ha akként fog rendeztetni, a­mint előterjesztettem , vagy más szóval a­mint a ház gondoskodni fog a kormányzat viteléről, ezen esetben azok , kik megbízva lesznek, a honvédelmi bizottmány kötelességének fogja ismerni, még ma a képviselő urak közöl azokat, kiket egyes esetekre különösen meg akar bízni — kinevezni; a többiek pedig ismervén hivatásukat, ott, a­hol hathatnak, mindent tenni; van vadászcsapat is, ennek is van feladata, s kötelessége, mert én igen nagy kötelességnek is­merem azt, hogy midőn a bécsi nép érdekeinket olly nagy buzga­lommal előmozdítja, ekkor magunknak is vigyáznunk kell arra, hogy ha talán ők is valami bajba kerülnének, az irántunk mutatott rokonszenv miatt, tehát mi se hagyjuk őket cserbe, s ezért erőt minél többet oda s aztán előre Bécsig. (Közhelyeslés). Midőn én azt mondom, hogy előre Bécsig, ezt nem azon alávaló hazugságnak, alávaló tettetésnek színével fejezem ki, mi­dőn kijelentem , hogy mi igazán nem mint ellenség megyünk, ha­nem megyünk, hogy nyújtsunk segédkezet barátinknak, s testvé­reinknek , a bécsi népnek azon veszélyteli megóvására , a melly veszélyben a mi irántunk a rokonszenvnél fogva vannak. (Közhe­lyeslés.) És én felhívom a házat, mondja ki határozatikig e mai na­pon , hogy valamint a camarillával, a reachióval, s a népek sza­badságát elnyomni akaró tendentiákkal alkut ez életben nem ismer semmi áron (álalános lelkesedés és felállás: nem soha!), úgy az austriai nép irányában a legszívesebb barátságot érezve, azt, hogy nemzet nemzet irányában a találkozó érdekeket istennek örök igazsága szerint megnyugtatólag kijelenteni kész, ezt mondja ki most a tisztelt ház, s az legyen előszó, hogy ha netalán ők miat­tunk szenvedve , a mi csapataink segítség végett hozzájuk köze­­lednének, mondom , ez legyen az előszó , azért jövünk, hogy ti­teket is úgy , a­mint ti jöttetek hozzánk megsegíteni bennünket, megmenteni kívánunk azon absolutisticus irányú camarillától, melly a ti szabadságtokat nynt a mienket semmivé akarja tenni; de mi szabad nép el fogjuk végezni mind azon érdekek kiegyenlítését, a melly köztünk fenforog. (Egyhangúlagos felállássali közhelyeslés.) Ez azon magyar nemzet képviselőinek nyilatkozata, s ezt hallja meg isten, és hallják meg Európa népei, azon magyar nem­zet képviselőinek nyilatkozata, a melly szavát nem szegte meg so­ha , hanem midőn hűséget mondott, tűrt, szenvedett a végtelen­ségig , mert szavát adta, s nem ismerte határát a szenvedéseknek. Illy nemzetnek képviselői midőn kimondják azt, hogy nekünk Austria népével semmi bajunk , mi barátok s testvérek vagyunk , mi egymás közt kiegyenlítjük a dolgokat, azt hiszem, ez annyi, mint az esküvés. S ezt reménytem azon néptől, a­melly megér­tette, hogy veszélyünk közös, a midőn az ellenünk közeledni szán­­déklott tábornak útját állotta, a­mint megértette azon veszélynek közösségét, úgy hinni fog e nemzet szavának. Mi pedig be fogjuk váltani ezt a győzelem első pere­ében, de épen azért hogy bevált­hassuk, valamint mi segítjük, úgy ők is segíteni fognak a győze­lem kivívásánál minden árulóknak rasírozásával. (Felállónak. Köz­helyeslés). Az eredmény istennek kezében van, de én a honvédelmi bi­zottmány minden tagjai részéről ígéretet és fogadást teszek a nem­zet képviselőinek, hogy e czélnak megközelítésére nem bíbelődve a rendes körülmények végett alakított formák kisszerűségével, e nagy perc­ekhez képest nagy eredményekre vezető, bátor, de meggondolt, és mindenek felett elszánt s eltökélett lépésekkel közremunkálni a legszívesebb hazafias kötelességének fogja ismerni a választmány. Hogy ha a haza megmentésének közremunkálásáért a méltánylat koszorújának egy boglára az ő fejére is járuland , azt alázattal fogadandja; ha pedig a körülmények azt igénylik, hogy a vérpad legyen a jutalom, oda is büszkén fog elmenni. Zákó István: Emlékezetemben vannak Kossuth Lajosnak épen most mondott szavai, miszerint személyek körül nem kell bí­belődni, ki fogja a honvédelmi bizottmány egyenlíteni. De azt még­is szükségesnek tartom, miszerint kimondja a ház, hogy annak el-A képviselők nöke Kossuth Lajos legyen. (Éljen Kossuth felállanak, Kossuth Lajos szólni akar): Elnök. Azt gondolom, mielőtt Kossuth Lajos szóhoz jöhet­ne, a végzést ki kell mondani. (Helyes). Végzése a képviselő­ház­nak az, hogy a honvédelmi bizottmány addig, míg az ország nor­mális állapotba jővén törvényes kormánya nem lesz, mindazon ha­talommal, melylyel az ország kormányának bírnia kell, felruház­­tatik. (Helyes). Továbbá, hogy a honvédelmi bizottmány Kossuth Lajos elnöklete alatt (éljen) önmagát fogja rendezni, és a dolgok menetelét akkér elosztani, a­mint azt bölcs belátása szerint leg­jobbnak fogja találni. Ez a képviselő­ház határozata. Valamint ki kell mondani azt is, hogy a ház átalános felállással akarja, misze­rint az austriai népek irányában nyilatkoztassák ki az, hogy vala­mint egy részről Magyarország és annak képviselő háza az abso­­lutisticus iránynyal salutált camarillával és annak eszközeivel al­a­kára lépni nem fog, úgy szabad néphez illőleg bizonyosan az aus­­­­triai néppel mind azon érdekeket, mellyek háromszázados viszo­nyaikból erednek, a legbarátságosabb úton fogja kiegyenlíteni (Helyes). Egyébiránt mindezen határozatok szerkesztését, úgy hiszem ügyesebb tollra nem bízhatjuk, mintha Kossuth Lajost kérjük meg, s méltóztassék azt magára vállalni. Kossuth Lajos. Meg fogom tenni, tisztelt képviselő­ház Meg­vallom, hogy óhajtottam volna, miszerint azon bizott­mány elnökségére nézve a tisztelt képviselő­ház most nálam érde­mesebbet (nincs !) és ollyant, kinek vállai ezen nagy terhet job­ban megbirják, méltóztatott volna kijelölni. Azonban a nemzet pa­rancsával találkozva, minden honpolgár részéről nincs egyéb tenni való, mint engedelmeskedni. (Éljen). Én engedelmeskedem, azon egyre kérve mind a tisztelt házat összesen, mind minden egyes polgárát a hazának, hogy akármelly perezben ügyetlennek talál­nak, csapjanak el; ha makacsságból vagy akármiből veszélyes­nek a hazára, üssék le fejemet. Hanem azon kérésem van, hogy azon honvédelmi bizottmány, melly a tisztelt ház parancsának következtében elnökletem alatt kormányozni fogja ideiglenesen az ország ügyeit, három tagra re­­ducáltatva neveztessék ki itten. És én kérem a tisztelt házat, hogy Nyáry Pált rendelné mellém (Nyáry Pál, Pázmándy Dénes). — Pázmándy elnökre nézve azon észrevételem van, hogy ha mindjárt a legközelebbi órákban ülések nem fognak is tartatni, de ország­­gyűlés van, és a napokban annak folytattatni kell; ő pedig a ház­nak elnöke; másrészről a honvédelmi bizottmánynak azon kíván­ságát jelentette ki, hogy el­mehessen a táborba, hol azt gondolja, a jelen körülményekben hasznos szolgálatot fog tehetni (Madarász László, Szemere Bertalan). Nyáry Pál: Nem fogom indokolni, csak egyszerűen je­lentem ki kívánatomat, miszerint Pázmándy minden­esetre tagja legyen a honvédelmi bizottmánynak. Elnök: Méltóztassanak nekem is egy pár szót megengedni. Azt gondolom, hogy ezen választmány alkotásában mindenre te­kintettel kell lenni. Azt hiszem, hogy jelenleg, miután a dolgok úgy állanak, hogy táborunk Jellachich táborával holnap vagy hol­napután okvetlenül meg fog verekedni, és azután azon tábornak kötelessége az leend, hogy a bécsi népnek, melly talán szorult helyzetben van, segítségére siessen egy részt; más­részt itt né­­melly főbb politikai fontosságú tekintetek is adják elő magukat én részemről kikértem magam­nak a honvédelmi bizottmánytól azon provinciát, hogy mindazon képviselőkkel, kik a vadász csapatba beállottak, az itteni huszárokkal, s a Váczon készen levő gömöri önkénytesekkel még ma a gőzösön a táborba fogok menni. Mél­tóztassanak megengedni, ha a honvédelmi bizottmány nekem illy kitüntetést ad, azt gondolom, hogy ott a jelen viszonyokban sok­kal több hasznot tehetek, mint itt, annyival inkább, mert ezen ki­küldetés csak néhány napig fog tartani, addig a képviselő­ház e­­gyes tagjainak számos teendői lesznek, tehát ülést tartani nem szükséges. Egyébiránt még egyre vagyok bátor figyelmeztetni a házat miszerint azt gondolom, hogy a végrehajtó hatalomnak mindenkor szüksége lesz törvényhozó hatalomra. E kettőt bárminő körülmé­nyek között összezavarni nem lehet. Én a képviselő­ház által el­választottam a ház elnökének, és kimondom nyíltan, hogy ezen túl menni nem akarok. Akkor, midőn Bécsből vagy a táborból vissza­jövök, ha a képviselő­ház összeül, a jelen helyen, az alkotandó kormánynak, vagy azontúl bármelly törvényes kormánynak, melly a képviselőház többségének lesz kifolyása, csekély tehetségem szerint a képviselőházzal támasz a leendek. Azonban nyíltan kije­lentem, hogy e helyről mindaddig, míg a képviselő­háznak bizal­mát el nem vesztem, nem fogok eltávozni. Egyébként a képviselő­háznak azt vagyok bátor ajánlani hogy minden tekintetet e jelen körülmények között fontolóra kell venni. Én ajánlom Kossuth Lajos elnököt, Nyáry Pál barátunkat és a felső háztól az alelnököt b. Perényi Zsigmondot. A képviselő­háznak többi tagjai, azok kik a honvédelmi bizottmányban vannak ezen bizottmánynak tagjai maradnak. Ezen bizottmánynak minden esetre még sok dolgai lesznek, következve itt nekik hatásuk mű­ködésük minden esetre igen térés lesz. Nincs egyéb hátra, mint az, hogy mindazon követ urakat kik a vadász­csapatba beállottak, vagy beállani akarnak, felszó­lítom, hogy ma délután 1 órakor e teremben megjelenjenek hol tudtokra fogom adni, mikor megyünk el, következve méltóz­tassanak megjelenni, hogy az elindulásra nézve megegyezvén együtt távozhassunk el. Ez alázatos kérésem, határozottan kinyilatkoztatván, hogy részemről annál tovább,mint kimondottam,semmi esetre menni nem fogok. Nyáry Pál: A tanácskozmány elején nem voltam jelen, annál fogva nem is tudom, hogy mik történtek, hanem a végére övén azt vettem ki, hogy egy kormányt kívánnak alkotni. A kor­mányok csak úgy működhetnek, ha ők is beleszoknak, s őket is megszokják. A kormány állott a t. ház rendeletéből hat, utóbb tíz tagból, miután a felső­ház is négy tag kinevezésével hozzá­járult ezen kormányhoz már hozzá szoktunk. Én nem kívántam volna gyebet, mint azt, hogy eddig kijelölt elnöke nem volt, tisztelt Kossuth Lajos urat elnöknek kinevezték; én azt hiszem, sokkal célszerűbben tesz a tisztelt ház , hogy ha ezen választmány által maga a törvényhozás intézkedik, mintha akármi más kormányt né­­ez ki. Mi módon fogja azon választmány maga közt a teendőket felosztani az magától függ; ha eddig volt hiba, csak az volt, hogy nem volt elnöke, most van elnök. Arra kérem a házat, semmi vál­tozást ne tegyen, hanem mondja ki azon elvet, hogy miután Ma­gyarországban más constituált hatalom nem létezik mint a ház, a ház kormányoz a maga kiküldöttei által. Ennélfogva én semmi vál­tozást nem akarnék, hogy Nyáry vagy akárki neveztessék ki, ha­nem azon választmány működjék s elnöke Kossuth Lajos legyen. (Elfogadjuk.) Elnök: Azt gondolom, hogy a képviselő­ház az általam előadottakra már azelőtt átalános felállásával, a sanch­ót megadta, következve a határozatok hozatalában ne tétovázzunk. Ki van mondva felállás által a háznak kivétel nélküli akarata, azt gondo­lom, annál maradjunk meg és most vége az ülésnek. Nyáry: Én kijelentem, hogy így nem fogadom a tagságot. (Nyáry indítványát fogadjuk el.) Kossuth: Tisztelt képviselő­ház ! Én nem akartam vala­­melly olly lépést proponálni, melly lépés olly színben jelent volna talán meg, mintha én, kit a tisztelt képviselő­ház a maga bizalmá­nak terhével mondhatom érdemetlenül elhalmozott, még mintegy újabb nemét kértem a bizodalomnak, mert azt nem tartottam volna eszemről illendőnek, hanem azok után , mellyek most történtek, én alázatosan vagyok bátor kérni a képviselő­házat, ne méltóztas­­sanak szerénytelenségre, vagy mire magyarázni, ha engem meg­tisztelni méltóztattak azzal, hogy ezen honvédelmi bizottmánynak elnökségét vigyem, méltóztassanak ezt azzal kipótolni, hogy én azt rendezhessem úgy amint jónak látom (Elfogadjuk.) Ezen ren­dezést akként értem, hogy a tisztelt képviselő­ház megalkotta a honvédelmi bizottmányt, most parancsolt velem, hogy annak el­nöke legyek, tehát méltóztassék nekem annyi hatóságot adni, hogy én e ház által megalkotott honvédelmi bizottmány egyes tagjainak teendőit kijelölhessem. (Elfogadjuk.) Elnök. E szerint a képviselő­ház abban állapodik meg, hogy Kossuth Lajos úr,mint a választmány elnöke,fogja ezen végrehajtó hatalom személyei közt a teendőket, mint legjobbnak látja, elintéz­ni. (Jól van.) Kik engem követni akarnak, délután 1 órakor mél­tóztassanak e teremben felfegyverkezve megjelenni. Ezzel az ülés 11­­/1 órakor eloszlott. 395 FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Alig élt fővárosunk a múlt szombat reggeltől vasárnap reggelig tartó 24 órához hasonló idő­szakot. Csak perez egy nemzet életében, s tanulságra talán né­­melly századdal is felérő. Köd, vihar és napfény nem cseréli e­gymást nagyobb gyorsasággal a természetben , mint az esemé­­yek, s ezek szülte érzelmek, rémes caleidoscop képzeményei gyanánt omlottak át lelkeinken. Szombaton a Jellachich-féle gya­lázatos manifestum , reá vasárnap reggel a bécsi kedvező hírek, és Roth elfogatása, két olly szélsőség, mellynek egyikéről a másikra­brednünk senki sem reménysé. Az első gonosz hír bősz haragra gerjesztő a lakosságot, gúnykaczaj és átkok kisérék azt, s arezo­­on örömünkre komoly elszántság mutatkozék. De ha lett volna is csak egy csüggedő, fel kelle bátorodnia a képviselőház férfias vi­seletén. S más­nap a hajnallal reményeink is derültek. A bécsi forradalom mond a „jó reggelt“ s a császári város ellenünk közös ellenségünk által annyiszor, de, istennek hála, hiában bujtogatott népének sym­pathiája Üdvözlett. Budapest ünnepi szint ölte ma­gára. Az utcrák estig tömvék vidám néppel. De isten átka azokra, kik pokolra méltó ármányaikkal annyira vitték a népeket, hogy örülnünk kell azon, mit a természet gyászolni parancsol. Kik any­­nyira vitték a népeket, hogy vétek volna részükről gyászolni egy agy számtalan halott felett. Fejekre szálljon az elontott vér, mert gyilkosnál bűnösebb a gyilkolásra kényszerítő. — Végre készül Pest lemosni egy foltot eddigi viseletéről, mondhatnék az egyetlent, értjük a zsidók iránti türelmetlenséget. Eddig zsidó nem lehet­ nemzetőr, nem volt neki szabad magát, s keresztény felebarátját vagy vagyonát védeni A törvény ezt meg­­engedé, sőt parancsold, de tiltó embertelen türelmetlenség, és sö­tét butaság. De a tegnap reggel ezen sötétbe is vett egy fénysu­­gárt. A pesti nemzetőrség tisztikara gyűlést tartott, s elhatározd, a zsidókat a pesti nemzetőrségbe befogadni. Hála ezért nekik, az emberiség nevében. Léptessék életbe mielőbb a szép határozatot. — Bocsánat kéréssel kell e sorokat kezdenem. Bocsánat ké­réssel egy derék férfiútól, kinek a fővárosi hírek következtében becsülete perczekig , ártatlanul a legnagyobb meggyalázást szen­vedő. A török bálinti lelkész ez, kit múlt vasárnapi lapunk fela­kasztottnak hirdetett. A borzasztó hír — hála az égnek — nem igaz, sőt a tisztes lelkész ellen soha sem volt a legkisebb gyanú sem, de az ez időszakban fővárosunkban gombaként termő hírek közt szin­te lehessen tévedés nélkül kiigazodni. Óvatos voltam eddig, meny­nyire csak lehete, de ezen gyalázatos hír által szinte lehetlen volt meg nem csalatnom. Olly ember,kit a dologban beavatottnak kell­ hinnem, beszélő azt számos csoportnak a budai hídfőnél, s mint részvevő indult a kivégzéshez. A hír, legalább Budán átalános volt, s bizonyosnak tartaték. Többen mentek ki a városból, látni a kivégezést. E körülményeket meggondolván megbocsátand a tisz­telt lelkész úr, s ezt annál inkább remény­em, mert mint értesülni azóta szerencsém volt, fedhetlen élete őt minden gyanún felül emeli. E felett helysége részéről bizonyítvány jött szerkesztősé­­günkhöz, melly szerint a tisztelt lelkész nemcsak semmi indulatot nem táplál szívében hazája ellen, sőt ellenkezőleg a ministeri ren­deleteket mindig buzgón hirdető, s híveit azok iránti engedelmes­ségre inté.­­ A Wilhelm huszár­ezred két osztálya ellen rendeletet kap­ván csak tegnap reggel indult nem Fejérvár hanem Bécs felé, hova ha szükség leen, néhány ezer embert küldeni segítségül képvise­lő házunk, kiirtani a camarillát. Vagy negyven képviselő ma dél­tájban indult gőzösön Bécsbe,szövetkezni vagy harczolni szomszé­daink szabadságáért, mint a körülmények kivánandják. Az elindult Wilhelm huszár­ezred lelkes vitézei szombaton esküdtek az alkot­mányra, nemzeti lobogót nyertek s tegnap már mind nemzeti co­­cárdákkal s valódi nemzeti lelkesedéssel indultak Bécs felé. Elin­dulások előtt lelkesítő beszédet intéze hozzá­juk a hadügy­minister, mellynek végszavai: „Éljen a haza ! Éljen a szabadság!“ riadó és szívből fakadt viszhangra találtak a déli huszárok ajkain. — Tegnap délelőtt ismét 250 fogoly hozaték Pestre, köztök néhány Kress könnyű lovas és Hardek vasas, a többi csekély ki­vétellel szánakozást gerjesztő ringyrongy nép. Róth, Philippovics és tiszteik perczenként váratnak. "

Next