Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-10-19 / 95. szám

rókra s a közbátorsá­gra nézve veszedelmes emberek. )(M­agyaror­szág polgárainak sorából ezennel kitöröltetnek; s egyiktől egyik­től ötven pengő fönrkitnyi díj mellett, minden hatóságoknak és egyes személynek is , ha magokat Magyarország határain belől mutatni merik , elfogatásuk, vagy akármi módoni kézrekerítésök szoros és polgári kötelességévé tétetik. Budapest, October 17-kén 1848. Az országos honvédelmi bizottmány , Kossuth Lajos, elnök. — Nyilvános köszönet Latinovics György, honvédi századosnak, ki egy szerbtől elvett lőfegyvert a hadita­nácsnak felajánlva a nemzeti múzeumnak ajándékozott. Pest, oct. 16-án 1848. Nádosy Sándor. — Az előbbi fölszólítás sükeretlen lévén , ezennel minden zászlóaljakbeli tisztek felszólíttatnak, hogy haladék nélkül rendel­tetésük helyén megjelenjenek ; mert a ki 10 nap alatt ezen rende­let közhírré tétele után ott meg nem jelenend, kivévén a külföld­ről jövőket, a honvéd tisztikar névsorából kiterültetik. Ezen ren­delet végrehajtására zászlóaljak alakításával foglalkozó felügyelő törzstiszt, nevezetesen Munkácson Földváry Lajos őrnagy úr, fel— hatalmaztatik. Pest, October 16. 1848. Nádosy Sándor.czr. v . A győri honvédzászlóaljhoz kinevezett tisztek, tisztségük elvesztése alatt ezennel felszólíttatnak, hogy rendeltetésük helyén Győrött, öt nap alatt okvetlen megjelenni mulhatlan kötelességük­nek tartsák. Budapest, oct. 16-án 1848. Az országos honvédelmi bizottmány. — A nemzeti őrseregi tanács ajánlatára a hadügyminister úr következendő hites ügyvédeket nevezett ki hadbirákúl: u. m. Gúty Elek, Dessewffy Gyula, Kovács Ödön, Biber Ferdinánd, Ne­­szalowszky András. — A poroszlói sóhivatalnál megürült pénztárnokságra Tur­ko­v­i­c­s István áll, ennek helyére pedig, Albach Fülöp poroszlói sóhivatali ellenőr , végre Szeszich Ferencz hatvani sóhivatali ellenőrré neveztetett ki. — A pénzügyministerség Puxbaum Sándort temesvári má­zsamesternek nevezi ki. — Az ország minden hatóságainak! Az ország minden ré­szeiben magyar hadügyministeriumi útilevél vagy illy rendelet nélkül szerte barangoló külföldi katonaság azonnal lefegyverez­­tessék és további rendelkezésig mint hadifogoly tekintessék v élel­mezésük­ és szállásozásukról a hadügyministerium gondoskodván, miért minden illyes lefegyverezésekről oda jelentést tenni a ható­ságok utasíttatnak. Pest, oct. 16-kán 1848..— A honvédelmi bi­zottmány, Kossuth Lajos, elnök. — Lapunk 92-dik számában a Közlönyt követve a zágrábi püspök hibásait volt György helyett Jánosnak írva. — Lapunk 92—ik számában a Közlöny után a 22—ik zászló­aljnál Kossuth Sándor helyett hibásan állt Kossuth Lajos. ORSZÁfievCLt s October 17. 81-dik ülés a képviselőknél d. u. 4 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után L­u­d v­i­g­h jegyző olvasó Batthyány Kázmérnak a honvédi bizottmányhoz küldött tudósítását, a slavoniai foglyok haza bocsátása iránt, mire Madarász L. felvilá­gosításul következőket mondá: Madarász László. Kénytelen vagyok nyilvánílni Bat­­thyánynak ezen jelentésére, mellyből első perczben úgy érthetné az ember, mintha a honvédelmi bizottmány intézkedése folytán küldötte volna haza a foglyokat, pedig a honvédelmi bizottmány megtette intézkedéseit, miszerint csak azon foglyok küldessenek el, kik aktív szolgálatban nem voltak, kikről aggságok, vagy ifjú koruk miatt fel kell tenni azt, hogy ezen haza ellen többé szolgá­latba nem lépenének, habár kényszerítnék is őket. Tehát Batthyá­ny Kázmérnak ezen jelentése úgy értelmezendő, hogy a honvédi választmánynak ezen rendeletét teljesítette csak az elaggottakra és ifjabb korúakra nézve­­jól van­. Záborszky jegyző olvassa a bécsi országgyűlés válaszát a magyar országgyűléshez, és Auersperg feleletét Mága felszólí­tására. Tartalmát már tegnapi rövid tudósításunkban közöltük, az egészet azonban, mivel eredetiben meg nem kaphattuk, kénytele­nek vagyunk jövő számunkra hagyni. Madarász László: Tisztelt ház! A mi táborunknak helyzete azon különös állásba jött, hogy midőn a tisztelt ház az első levelet hallotta a német országgyűléstől, mintegy nem tudta magát tájékozni, miként állnak a dolgok Bécsben. Maga az a le­irat kevés is, mert az csak azt mondja: a magyar országgyűlés adresse örömmel fogadtatott a képviselő­házban. Azonban szóbeli értesítések nyomán tudtára jött Móga generálisnak, miként a bé­csi kamara összeülvén , legutolsó ülésében elhatározta, fölhívni a magyar hadsereget, hogy tegye magát azon helyzetbe, mellyben Jellachichot, a bécsiekkel kezet fogva, meg lehessen verni. Ebben kettő van. Először a bécsiek szívesen hívják fel a magyar hadse­reget, hogy a Bécs alatt létező ellenséget, — mert Jellachichot ők is annak jelenték ki, ki jelenleg Schönbrunban tanyáz , hol valaha Napóleon is tanyázott — verjék meg. Midőn ezen érte­sítés jött Móga tábornokhoz, az­­első kötelességének tartotta magát a bécsi generállal érintkezésbe tenni, s ennek következése az lett, hogy Bőhm generál egyenes érintkezésbe tette magát a magyar fővezérrel, álly érintkezésbe, hogy még annak napi ren­deleteiről és napi teendőiről is a számadást elküldötte. Ezen tekin­tetnél fogva a magyar had­sereg megindult, s az jelenleg átlépte a határokat, s a honvédelmi választmányhoz érkezett tudósítás sze­rint jelenleg a Lajthán túl táboroz. (Éljenek!) Azonban mit teend utóbb a magyar hadsereg, az még azon stratégiai nézettől függ, mellyben a honvédelmi bizottmány azt hitte, hogy a képviselő­háznak nézetét fejezi ki, midőn Mógát arról értesítette, hogy szeme előtt tartsa, hogy a bécsiekkel öszhangzásban működhes­sék. Minek egyik feltéte, alapja az, hogy a bécsiek is aktív ki­lépést tegyenek a közös ellenség ellen. Hová fog ez menni, miután olly változékony a hadi szín, azt előre megmondani nem lehet, azonban kötelességének tartotta a honvédelmi választmány tudtára adni a táborban levő kormánybiztosoknak, valamint a fővezérnek is, hogy szemük előtt azon első pontot tartsák, miszerint a ma­gyarországi hadsereg semmi árért veszélynek kitéve ne legyen; második szempont legyen, hogy a közös ellenség megsemmisíté­sére akárhol legyen az, a bécsi országgyűlés ezen felhívása kö­vetkeztében, sikeres lépéseket tegyenek. Ez azon helyzet, melly­ben a képviselő­ház ezen indítványokat felfoghatja, s itt azon hiány, hogy a választmány nem tudott semmit előadni, mint csak azt, mit Móga fővezér szóval futár által tudtára adott. Elnök. Ehhez csak annyit vagyok bátor adni, hogy a vi­szonyok a két szomszéd országok t. i. Magyarország és Austria közt egy időben tökéletesen megváltoztak, s a bécsi országgyűlés olly csudásan összeállított elemekből állva, eleinte részvétlenséget mutatott irántunk. Most ezen antipathia sympathiává változott, s en­nek több jeleit adta a közelebbi időben, nem feledve, hogy a bé­csi nép, melly soha azonosítva nem volt a bécsi országgyűléssel, irántunk a legnagyobb sympathiát tanúsította, s kész érettünk meg­tenni mindent, mit olly roppant nagy város megtenni képes. (élje­nek) Többi közt a bécsi országgyűlés jeleit adta annak, hogy véle­ményét megváltoztatta , midőn felszólította Jellachichot, hogy őt nemcsak Magyarország, de Austria ellenségének is tekinti. (Él­jen) Felszólította őt arra, hogy Austriából rögtön letakarodjék, s ha azt nem tenné, tudni fogja Austria miként kell bánni egy olly emberrel, ki nemcsak Magyarországoné az összes szabadságnak és civilisationak ellensége. Az óbecsei táborból érkezett tudósítás kivonatban követke­zően hangzik: ■. .­­ . ' Fackh dandárparancsnoki jelentése. Ó-Becse, oct. 15. Miután ma reggel Török-Becse három erős ellenséges tömegtől és 8 ágyúval Csurog tájékáról megtámadtatott, azonnal 3 század gyalog, egy osztály lovasságot és 2 ágyút kompokon szállíttaték át oda segítségül. Alig vonulván át a Tiszán ezen segéd­sereg, a Földvárion levő ellenség ezzel gyengítve látván a­ becses seregemet, valami 3000 főttül álló seregével és 8 ágyúval igen erősen megtámadta, úgy annyira, hogy erős ellenállás következté­ben is kétszer kellett hálálnom. Mégis seregem gyengeségével, melly 9 század gyalogság­ból, századja 70—80 főbül állván, 2 század Ferdinánd huszárból és 4 ágyúból álló, sikerült harmadszor az előőrségek összehúzásá­val és az itteni mozgó nemzetőrökkel az ellenséget gyalog és lovas rohammal megtámadni, megverni, és igen jól irányzott ágyiszüzzel a segítségére jött tursai és sz. tamási ellenséggel együtt igen nagy veszteséggel Földvárra visszaszalasztani. A mi veszteségünk sem jelentéktelen, mert Krain százados vezér­lete alatt, a Ferdinánd huszár 1-ső őrnagyi 2-dik századból a gya­logság többszöri megrohanásánál és mindannyiszor­ sikeres visz­­sz­a­verésénél 7 huszár meghalt, 7 megsebesült, 8 ló elesett, 15 pedig megsebesült. Kitünteték magukat: Krain Ferdinánd huszár kapitány; Rapaie és Vagyon kapitányok; Ruppstein főhadnagy, Despath, Maggraber és H­a­m­b­a­c­h alhadnagyok; Lip­­t­a­y huszár hadnagy könnyű sebet kapott. V­a­n­n­e­r tü­zéri fő­hadnagy különösen ajánltatik a hadügyi ministerium figyelmébe; továbbá Melczer János, Koncz Ferencz őrmesterek, — Orbán Mihály tizedes, a Ferdinánd huszároktul, ki egy szer­­bet midhin Fackh parancsnokot czélba vette, vitézül lesújtott. A közvitézek közöl Németh Mihály, Szabó András, szin­te kitünteték magukat, és Lamasch főhadnagy életét megmentet­ték,­ továbbá Be­ll­ain őrmester, C­sin­tál­a Antal és Bá­nyai József tizedes, Posza József, Homoka Sándor, Nagy János, Bán Imr­e, Balázs István, Fuchs János, Pintér János, Kosko György, Bern György, és Au­er J­ózsef, közvitézek mindnyájan a Ferdinánd huszároktól; vég­re a Schwarzenberg gyalogság 14-dik százada. Az ellenség vesztesége szembetűnőleg felülmúlja a mienket. A honvédelmi bizottmány a képviselőház és haza nevében Fackh dandárparancsnok urnak és vitéz csapatának kijelentvén kö­szönetét , felszólítja parancsnok urat, hogy terjeszsze a honvé­delmi bizottmány elébe, kiket lehet a magukat kitüntetett egyének közös tiszti állomásokban és tiszti állomásokra előléptetni; az ér­demesek közt arany és ezüst érdempénzek osztatnak ki, az arany érdempénztől 2, az ezüsttől 1 garas napi díj járandván a csata nap­jától kezdve. A honvédelmi bizottmány 81 db aranyat küld ezredes úrnak, hogy abból a derék őrmestereknek fejenként 4 , a tizede­seknek 3, a kövitézeknek pedig 2 aranyat oszszon ki. Orbán Mi­hály tizedesnek azonban, ki Fackh ezredes ur életét megmenté, és Németh Mihály, Szabó András és Ambrus András közvitézek­­nek, kik Lamasch főhadnagy életét megmenték , fejenként 10 db arany adassék. Elnök. Még van némelly jelenteni valóm. Tudva van, hogy Erdélyben is egy ollyan kis pseudo-Jellachichka támadott, kinek neve Urban. Miután ezen ember azt hiszi, hogy egy pár száz vagy ezer emberrel is egy országot meg tud hódítani, nagyon termé­szetes , hogy öt, kit sem a magyar kormány, sem a király meg nem bízott efféle hatalmaskodásokra , egyébnek tekinteni nem lehet, mint egy közönséges rablónak, ki csak azért kelt fel, hogy öljön és pusztítson. A honvédelmi bizottmány is őt i­lyennek te­kintve , száműzte és fejére jutalmat tett. (Helyes.) Továbbá je­lentem , hogy Szintay János bereghi kormánybiztos jelenti, misze­rint a Lengyelországból hazánkba vezető szoros utak iránt úgy rendelkezett, azokat úgy rakta meg nemzetőrökkel, hogy ott be­ütésektől nem félhetünk; továbbá, hogy Munkácsot nemzetőrök­kel megrakta s a nemzet részére biztosította. Reménye a bizott­mány, hogy a háznak véleményével találkozik, őt ezen tettért kü­lönösen megdicsérvén. (Éljen.) Jelentem továbbá, hogy az aldunai táborban mindegyre történnek apróbb összeütközések az ellenség­gel. Többi közt történt egy, hol a székely gyalogság magát két­szeresen kitüntette, mert az ellenséget megverte s több száz fo­rintnyi zsákmányt nyert, mellyet a háza oltárára letett. *) (Éljenek.) Jelentem továbbá, miszerint a kormánybiztosok közt, a felemlí­­tett Szintay Jánoson kivűl, különösen megérdemlik a ház méltány­­­latát Irányi Dániel, Keller János és Lukács Sándor. (Éljenek.) Záborszky olvassa Kollár Ernőnek a törökbecsei tábor­ból érkezett tudósítását , miszerint a ráczokat seregeink vitézül visszaverték. L­u­d­v­i­g­h olvassa Komárom városának köszönetét a kép­­viselőházhoz a nyújtott kölcsönért. Freund Ferencz, eszéki képviselő , jelenti, hogy Ba­­nyik orbáni biztos őt a magyar országgyűlésről haza parancsolja, azon okból, mivel Eszék nem akar a magyar országgyűlésen kép­viseltetni. E törvénytelen parancsnak azonban a derék kövei nem engedelmeskedhetik. _ Madarász László: Még egy örvendetest jelenthetek a választmány nevében a képviselőháznak. Leopoldvár Jeszenák kormánybiztos fáradozásai után a hazának és nemzetnek szinte biztosítva van. (Éljen.) E városban létező porosz ezrednek néhány csapatja , melly a várban létezik, az alkotmányra a kormánybiz­tos ur által jeleskedtetett. Azonban az oláh ezred, melly azon várban a hatalmat bírta és azon vár által mintegy az egész kör­nyékre hatott, nem akarta az alkotmányra az esküt letenni. Ennek következtében,­ hogy a várt biztosítsa, a kormánybiztos nem lá­tott egyéb módot, mint azon ezredet a várból kimozdítani, melly 23-kan Váczra fog érkezni. A választmány véleménye e tárgyban eltér a kormánybiztos úr nézeteitől, mert a­­ választmány akkér vélekedik, hogy ezen katonák nem tekintethetnek úgy, mint kül­földi katonák, kiket ha szavukat adják, miszerint hazánk ellen nem fognak harczolni, haza kell bocsátani. A választmány úgy tekinti őket, mint magyarországi alattvalókat, és nem úgy, mint azon külföldi katonákat, kik Magyarországban dislocálva voltak. *) A lovas és gyalog székely katonák által f. oct. hó 9-kén a szerb lázadóktól zsákmányul elvett lovak s egyéb holmik eladásából 719 pft 3 kr jött be, mit a haza oltárára ajánlottak s azt tőlük e végre f. hó 11-kén Beöthy Ödön kormánybiztos fel is vette. Kik a haza oltárára ez áldozatot tették, azok a Feketehegyen szállásoló szé­kely huszár alezredesi osztály , az 1. székely gyalog­ezred 5-dik századja, a Dom Miguel ezredből mintegy 10-en, a császár-hu­szárok közöl pedig 3 közvitéz, kiket becsületszavukra elereszteni szabad a nélkül, hogy ez által példa adassék a haza polgárai között a fellázadás lehetőségére. A választmány azon elvből indult ki, hogy ezek, mint a magyar ko­rona alattvalói, minden eskü nélkül is tartoznak a haza iránt hű­séggel viseltetni. (Úgy van.) Ennélfogva a választmány megtett minden intézkedést, hogy ezen katonák esküjüket az alkotmányra Váczon letegyék, s a­mennyire szükséges lesz, hogy azon tisz­tek, kik azt nyilatkoztatták, hogy Magyarország alkotmányára esküdni nem fognak, érdemlett büntetésüket is el­vegyék (tetszés), és ha lehet azon ezred a haza szolgálatának megnyerettessék. En­nek következtében a hazának kezében van már azon két vár, melly a felső vidéken mintegy aggodalommal töltötte el a képviselő­há­zat , miszerint hol nem magyar ajkú népek lakják Magyarországot, a beütés által veszély jöhetne a hazára. Kötelességemnek tartom megemlíteni, miként a felső vidékre kiküldött három kormánybiztos Szinlai, Irányi és Jeszenák olly si­keres intézkedéseket tettek, melly­ektől biztosan lehet várni, hogy Magyarországba az ellenség betörni nem lesz képes. Ki kell emel­nem Irányi Dánielnek azon lelkességét, miszerint erélyes közre­­munkálatával mindent megtett, mit egy erélyes kormány tehetett, a­nélkül, hogy arra megbízva lett volna, úgy, hogy azon korm. biztos magának a választmánynak minden intézkedéseit már akkor teljesítette , mikor a választmányhoz jöttek a hírek, hogy ott ag­godalmak vannak,­­éljen.) Nem lehet tehát elhallgatni, hogy ha­­­­zánknak akadtak fiai, kik mindent megtettek, hogy a hazától a vész elháríttassék. Magyarországnak a Kárpátokon csak néhány át­járásai vannak, és ha ezek kellően ellátvák emberekkel, Magyar­­országnak mintegy a természet által ki lévén halárai jelölve, egy könnyen ellenség általi megtámadástól nem félhet. Azonban a vá­lasztmánynak tudomására jött, miszerint azon rabló csapat, melly hazánk felső részét meg akarta támadni, Magyarországnak nem vette útját, és Magyarországba a felső részeken, legalább a­med­dig a választmánynak bizonyos tudósításai vannak, mellyek a teg­napi nappal végződnek, még eddig be nem tört ,­és félelem nincs, hogy Magyarország azon részeibe a napokban betörhessen, és így Magyarországnak minden erejét öszpontosítani kell az ellenség ellen, és a választmány megtett mindent, hogy egy részről Hor­vátország , más részről Bécs felé minden ereje öszpontosíttatván, az ellenség olly helyzetbe hozassék, hogy Magyarországba be ne törhessen. (Éljen.) Elnök. Jelentem a tisztelt háznak, miszerint a letartózta­tott horvát fogoly tisztek közöl többen folyamodtak a házhoz, hogy őket hónukba haza bocsátanák; ők készek minden feltételre, mely­­lyet a tisztelt ház elébek szabna. Fogolytisztek azonban háború vé­géig szabadon nem bocsáttathatnak. Jelenti továbbá, hogy Hurbán, Hodzsa fejére is jutalom van téve, nem sok ugyan, mert nem ér sokat; jelenti, hogy Erdélyben az összeesküvés fonalát megtalál­ták ; három lázító már függ, a többi is nem­sokára függni fog. Ezután néhány jelentéktelen interpellate történt Roth és Phi­­lippovics Berger és Blomberg iránt. Kossuth Lajos: Az ülés elején nem volt szerencsém jelen lenni, tehát nem tudom mi minden tárgyaltatott, hanem sem­mit nem ismervén nagyobb kötelességnek, mint a nemzet képvi­selői kívánsága iránt köteles tisztelettel, és engedelmességgel vi­seltetni , minthogy ma reggel értésemre esett némelly képviselő uraknak azon kívánsága , hogy a honvédelmi bizottmány terjesz­­szen a ház elé mindent, a­mi történik. Erre nézve kötelességemnek tartom, röviden egy pár szó észrevételt tenni. A képviselő­ház méltóztatik tudni, hogy mi jóformán 7—8 oldalról vagyunk meg­támadva ellenség által, és így a honvédelmi bizottmánynak azon collegiális forma mellett, miszerint választmány által kormányoz­­tatnak az ország dolgai, temérdek nehézségekkel, idővel és fárad­sággal járó ügyvitel mellett főképen azon kötelessége van, hogy az ország ellenségei ellen tegyen meg mindent a haza megmenté­sére , a­mi csak megkívántathatik, s m­or főképen ezen szempont­ból minden erejét arra fordítsa, hogy az országnak fegyveres népe szaporíttassék, félsz­eret­tessék,, és táborba vezettessék, ott és azon helyekre, hol a szükség leginkább megkívánja. De épen mivel honvédelmi dolgokkal foglalkozunk, míg nekem szerencsém lesz ezen ügyvitelben részt venni, az ellen mindig teljes tisztelettel tiltakozni fogok, hogy mi itt mindent kibeszéljünk; ha mi mindent elbeszélünk, akkor egyenesen azt teszszük, hogy előre megtudják elleneink a­mit tenni akarunk. Tehát alázatosan kérem a t. kép­viselő­házat, hogy ezen szempontból méltóztassék eljárásunkat megítélni. Ha eredményeket kell közölni , valamint ha olly ese­mény jön közbe, a­mire nézve a háznak közbelépése szükséges, minden kérdésre, a­melly hozzánk intéztetik, felelni a legszorosabb kötelességünknek tartjuk, de hogy egyes mozdulatokról is, felel­jünk, ámbár elhiszem, hogy mindenki szeretné tudni, hogyan ál­lanak a dolgok —s hogy előre felfedezéseket tegyünk — azt nem tartom czélszerűnek. Például, arra nézve is, mit egy követ úr kí­vánt, nem tartok, hogy valami nagy baj következik belőle; mármost ha megmondjuk, milly intézkedés történt Berger és Blombergre nézve , hogy öt vármegyében népfelkelés rendeltetett, s hogy min­den embernek szabadság adatott velök mint árulókkal bánni, agyon lőni, agyon verni, ezt tehát most talán meg lehet mondani, de ha akkor közzé tettük volna , midőn a rendeletet kiadtuk, csak kárt okoztunk, és az intézkedés sikerét kompromittáltuk volna.­­ Mi azon szempontból indulunk ki, hogy a ki ellenséges lábon áll el­lenünk , kinek támadása ellenségileg történt s ez főképen két ol­dalról van igy, egyik Jellachich tábora, másik a szerb lázadás, ezeknek ellenében hadi mozdulatok léteznek, minden más helyről, a­honnan ezen ország megtámadtatik, pedig megtámadtatik sok rész­ről, mi a megtámadókat mint rablókat tekintjük 100 pftot teszünk fejükre, s egyenesen úgy bánunk velük, mint haramiákkal s ha va­laki mint rabló betör, ha az ur isten nevezte volna is ki tábornok­nak , az nem fogja többé fogát kivinni ezen országból (roppant tetszés). Ezzel kérem méltóztassanak átalánosságban mondva beérni, minden specialitásokra nézve nem lehet az embernek szólani; te­szünk, a­mit csak emberileg lehet, bár volnánk- csak egypár óráig is mindenhatók, mert ezen nemzetben meg­van az akarat és erő, a­mellyel nem fog bírni senki sem. Ezt megjövendölöm előre, megvan minden erő, csak fegyverben és ruhában szenvedünk szükséget, mert annyi a lelkesedés a népnek kiállítására hogy 3/10 részét sem tudjuk kiállí­tani, puskát pedig és ruhát, ha nincs, mit csináltatunk, időbe kerül; ez elkerülhetetlen szüksége a gyarló embernek; ha fegyverünk volna. October végén 160 ezer ember az ellenség előtt állana, ha­nem e részben is teszünk, a­mit lehet. Ezt csak azért említem, hogy méltóztassanak megnyugodva lenni, amennyi erőnk van, felhasználjuk ott, a­hol arra a szükség legnagyobb, oda fön Austria felé. Mindenféle hírek érkeztek hozzám, és én azt sajnálom, hogy a Lajtha melléki sereg mozdulatainak intézésére nézve, részint kényszerítve voltunk, magát az országgyűlést is határozatokra felhívni részint magunk is kénytelenek voltunk abba bele­avat­kozni a­mit szerencsétlenségnek tartok, mert bajos Pestről azt elintézni, hogy a sereg oda jön előre, jobbra vagy balra mozdul­jon , bár ne volnánk ezen kénytelenségben, mert abból csak za­varok következhetnek, és lépések, mellyek, jobb volna, ha nem

Next