Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-10-20 / 96. szám
hól alakult, zászlóalj!)parancsnoknak. Őrnagyul :Szekulics István. A honvéd 36-dik zászlóaljhoz, Baranya megyében Pécsett alakulandó , parancsnokéi s őrnagyéi: Rácz Sándor. A verbászi mozgó hadsereg táborkari vezérei s őrnagyéi: Báró Stem Miksa. A honvéd 37 d ik zászlóaljához. Őrnagyéi: Báró Majthényi Kálmán, Ivánka ezredes dunáninneni önkényes lapátjánál számfeletti honvéd őrnagyokéi: Helley (Hell) János, Horváth Pál. A honvédsereghez kineveztetnek. Századosokéi: a honvéd 23. zászlóaljhoz Schulcz András. 36-hoz: Birsi József, Badányi Ottó, Hauszer Ernő, Szabó Albert. 18-hoz: Szabó Gyulai Gusztáv. A honvéd főfegyvertári felügyelőségi hivatalnál. Századoséi: Humner Sándor. A honvédi tüzérséghez. Századosul: Zahradniczky Ferencz. (Ezelőtt Lehel nevet viselő) 14-dik számú lovasezredhez. Századoséi: Karácson István. Ezelőtt (Hunyady nevet viselő) 13-dik számú lovas ezredhez. Századosokul: Vágó Antal, Pálinkás Sámuel. A honvéd 28-ik zászlóaljhoz. Századoséi: Petőfy Sándor. Komáromvár parancsnoki segédtisztnek számfeletti századoséi a 18-dik honvédzászlóaljnál : Konkolyi Ferencz 18-ik honvédzászlóaljbeli főhadnagy. A honvéd 25-ik zászlóaljhoz számfeletti századoséi, mint segéd a hadügyministernél alkalmazva: Jeney József. A honvéd 36-dik zászlóaljához. Főhadnagyokéi: Gaál Alajos , Csolnoky Imre, Duschek Geyza, Babinszky Alajos. A honvéd 24-dik zászlóaljához. Főhadnagyéi: Baligha Adolf. (Ezelőtt Hunyady nevet viselő) 13 ik számú lovas ezredhez. Főhadnagyéi: Móricz Samu. A honvéd főfegyvertári hivatalnál főhadnagyéi: Zombath István. A 13-ik számú (ezelőt Hunyady nevet viselő) lovas ezredhez számvevő tisztnek s főhadnagyéi: Szalay Antal a honvédi táborkarhoz mint hadügyminiszeri segéd. Főhadnagyéi: Szatmári Király Barnabás A dunántúli mozgó önkénytes sereg 1-ső zászlóaljához segédtisztül s főhadnagyéi: Varga József. A honvéd 36-dik zászlóaljához. Alhadnagyéi : Boleman Adolf. 34-dikhez: Prónay Péter. 36-dikhoz: Peszkár György, Radó Ádám, Bernáth Menyhért, Halász Gyula, Poszáry János, Czirner Ferdinánd, Pintér Albert. 34-dikhez Trenreisz Antal. 13-dikhoz Nedeczky István. 28-dikhoz Hubasi Sándor. 12-dikhez Győrfy Péter. 23-dikhoz Székács Pál, Duschek Béla. 24-dikhez Párniczky Móricz, Bathó József. 31-dikhez Szintay György, Ficzesséry Gyula. 15-dikhez Bauer Alajos. 18-hoz Kovács Mihály, Takács József, Konkoly László, Nákó Tivadar, Kerekes József. A 13-dik számú (ezelőtt Hunyady nevet viselő) lovas ezredhez. Hadnagyéi: Csomortányi Alajos. A 14-dik számú (ezelőtt Lehel nevet viselő) lovas ezredhez. Hadnagyéi: Sumayer Ignác*, nemzetőrség!* tiszt. Krassómegyei nemzetőrségi őrnagy Asboth Lajos mellé hadnagyi rangban nála levő segédtisztjét. Főhadnagyéi : Vidovics János, segédtiszti alkalmazásban megmaradván. A honvéd tüzérséghez. Alhadnagyéi: Fáding Flórián. A honvéd 13-dik zászlóaljához, számfeletti hadnagyéi, s segédtisztül Görgey Arthur ezredes mellé Badányi Mátyás honvéd. Dandári segédtisztül Fák ezredes mellé a 19-dik honvéd zászlóaljhoz számfeletti hadnagyéi: Kiss Miklós. Ábrahám Ádám debreczeni nemzetőrségi őrnagy mellé segédtisztül mint hadnagy: Simonffy Sámuel. — A bujtogatások gátlása tekintetéből rendeltetik, hogy minden utazni szándékozó magát útlevéllel lássa el, mellyben személyes leírása foglaltatván, e nélkül gyanésnak fog tekintetni. Az útlevelek minden városban vagy nagyobb községben szigorúan megvizsgálandók és láttamozandók. — Vukovics S. kormánybiztos jelenti, hogy Latour temesmegyei birtokait elfoglalta. Utasítás a népfelkelés tárgyában. A népfelkelés eszközlésére s rendezésére nézve az utasítás magában a népfelkelés eszméjében, a haza nagy veszélyében s a hon mindenároni megmentése kötelességének érzetében fekszik, s azért csak a következő lényeges utasítási pontokat szükség kijelölni. 1. Az átalános népfelkelés, nem máról holnapra halasztható, azonban hosszabb időre sem számított rendes katonáskodási hivatást, hanem azt foglalván magában, hogy az ellenség berohanásának közel fenyegető veszélye elháríttassék; — szükséges, hogy a felkelésben az összes fegyverfogható nép, mind, ki csak karját birja, korra, rangra, vagyonra való különbség nélkül személyesen részt vegyen. Itt meghatározott számról vagy helyettesítésekről szó sem lehet, mert gazdag és szegény egyiránt tartozván életét s hazáját menteni, — a ki helyettesíthető volna, az maga személyében tartozik felkelni. Azért első alapszabálynak tekintendő, hogy a népfelkelésben minden férfi, ki csak karját birja, személyesen részt venni tartozik, s e kötelesség alól csupán csak az erőtlenség s betegség menthet fel bárkit is. A teljesen nélkülözhetlen cselédségnek bonmaradására nézve azonban vagyonbátorsági tekintetből méltányos figyelem lehet. 2. De mivel a fegyverfogható férfilakosságnak felkelése és kiindulása mellett a közbátorságot gondoskodás nélkül hagyni nem lehet, azért kivétel alá esnek azon, de csak azon köztisztviselők s községi elöljárók, szolgák, pusztázó katonák és őrök, kik a közbátorság tekintetéből nélkülözhessenek. Hogy azonban ezen kivétel kibúvó ajtócskává ne váljék, kötelességül teendő az illető polgári biztosnak s katonai parancsnoknak, az ekként honmaradható egyéneket személyenként kijelölni, egyszersmind arra is gonddal leendvén, hogy a honmaradó gyámolatlanabb lakosság lelki vigasztalás és orvosi segély nélkül ne maradjon; de az is szükséges, hogy ebben a felkelő nép se szenvedjen hiányt. Semminemű más kivételnek hely nem adatik. 3. E szerint a honmaradó gyámoltalanabb lakosság közbátorságának fentartása csak a legnélkülözhetlenebb személyzetre lévén szorítva, a védkaroknak hiányát a törvény szigorúságának kell pótolni. És azért az illető királyi biztos mindazon vidéket és községet, honnan a népfelkelés mozduló állapotba téteték, a király s haza nevében ostromállapotba helyezendi, s ennélfogva rendelendő hogy a közbátorságnak megháboritói a legszigorúbb katonai törvények szerint kérlelhetlenül büntettessenek, melly végett addig, míg a rögtönitélő biróságok a megyei hatóság által kellő számban rendeltetnének, addig, mig a felkelt nép hazulról ki nem indul, a katonai és polgári biztos egyetértőleg, azutánra nézve pedig a honmaradandó elöljáróság bízandó meg, a teljhatalmú kir. biztos által, a közbátorságnak illyképen fentartására. 4. Méltányos, hogy mig a védelmező férfisereg távol van, a honmaradottak polgári keresetekkel ne zaklattassanak, azért is a népfelkelés idejére s azon helyekre nézve, honnan a felkelő sereg mobilizáltatik, a polgári perlekedés felfüggesztendő. 5. De mindenek felett szükséges, hogy az ostromállapotból következő fenyíték és szigorúság a népfelkelés sikeresítésére kérlelhetlenül alkalmaztassék, azért e részben az engedetlenség, hanyagság és mulasztás, de kivált az ellenszegülés, néplázítás, bujtogatás, s a hazafiús készségnek lehangolására számított áskálódások a haditörvények teljes szigorúsága szerint büntetendők. 6., A népfölkelési seregnek fel kell fegyvereztetni, s e végett nemcsak mindenki köteles, akinek arra módja van, magát bárminemű fegyverrel ellátni, hanem egyszersmind elengedhetlenül szükséges mindennemű fegyvert, bárkinél találtassák, e felkelő sereg számára mindenkitől requirálni, és használat végett jegyzék mellett átvenni. 7. Azonban a népfelkelésnek nem az lévén közvetlen czélja, hogy az ellenséggel homloksorban szembe álljon, hanem, hogy őt 430 házban s oldalról nyugtalanítsa s fogyaszsza, haladását, hátrálását, közlekedési eszközeit megrontsa, akadályozza, marhát, gabonát előre eltakarítson, az ellenség élelmiszereit elfogdossa, társzekereit elfoglalja, betegeit s elmaradóiéit, kisebb csapatait elvágja és elfogja, s öt e szerint pusztítsa s kevesítse ; a nyílt csatáktól óvakodjék, de a nyugtalanitásokkal soha fel ne hagyjon, ötét soha pihenni, nyugodni ne engedje; — kivált pedig a folyókon! átszállást akadályozza. Mindezen czélok végett nem épen szükséges, hogy a felkelő nép mind lőfegyverekkel legyen ellátva, mikkel különben is a gyakorlatlanok bánni nem tudnának, hanem elégséges, ha mindenkinek, kitől más nem telik, legalább egy lándzsája, kaszája, fejszéje van. E szerint kell tehát a népet fölfegyverezni. — De világosan megjegyeztetik, hogy azokat, kik maguk vagy községük részéről még illy fegyverrel sem láttatnának el, az ország kormánya fogja felszerelt kaszákkal ellátni. 8. Élelemmel az útra nézve a felkelő nép részint magamagát látja el, részint községe által segíttetik: — de a mint rendeltetése helyére megérkezik, élelmezéséről az ország kormányának költségére történjék gondoskodás, magában értetvén, hogy ha élelmet ad is az ország kormánya, de az egész népnek fizetést nem adhat; — zsold tehát a népfelkelésnél nem jár. 9. A népfelkelésnek 3 nap alatt rendeztetni, kiállíttatni s útnak indíttatni kell, és pedig oda, ahol a gyálpont kijelöltetik. 10. Egy fegyverzési, mint élelmezési tekintetben tájékozás végett mélhatlanul szükséges, hogy minden népfölkelési csapatnak, a mint lakásáról kiindul, száma, minősége, fegyverzeti állapota s kiindulásának s rendeltetése helyére megérkezésének valószínű ideje iránt, a népfelkelési kormánybiztos futár által értesíttessék. 11. Legnagyobb szolgálatot tehet a lovasság, ezt tehát a lehetőségig szaporítani kell. 12. Minden nagyobb községben, honnan legalább is 500 ember kiáll, egy népfelkelési hadiparancsnok s egy polgári biztos fog a teljhatalmú országos biztos által neveztetni, a kisebb helységek pedig egyesítendők. 13. Ezen biztosok és parancsnokok a népfelkelés rendezésében s vezérletében a fegyelemre szorosan ügyelve, helységeikre nézve mindazon teljes hatósággal felruházandók, mellyel a teljhatalmú országos biztos felruházva van. 14. Az önkénytesek és ujonczok kiállítása, a mennyiben már munkában van, a népfölkelés miatt nem késleltetendő, különben magában a népfölkelési seregben folytatandó és eszközlendő, minthogy hon fegyverfogható nép nem marad. 15. Valamint a teljhatalmú orsz. biztos a reábizottakról a kormánynak felelős, úgy maga irányában mind a hadi, mind a polgári biztos a sikeres végrehajtásról személyesen felelősökké teendi. Eljárásának további szabályozását az illető biztos a körülményekből, a veszély nagyságából s azon hazafias indulatából merítendő mellytől várja a haza, hogy a hon megmentésének eszközlésére hivatása körében fáradhatlan buzgalommal közredolgozandik. — Pest, octob. 16-kán 1848. a honvédelmi bizottmány. Kossuth Lajos, elnök. ORSZÁGGHŰLÉS. A felső ház 23-ik ülése, oct. 16. d. u. 1 órakor. Elnök b. Perényi Zsigmond. A jegyzőkönyv hitelesítése után olvastattak a képviselőház határozatai, a külföldön levő katonaság, úgy a külföldön lakók hazatérése, a Lajtánál levő sereg tovább menetele iránt. Ezek egyhangúlag elfogadtatván az elnök jelentést tett táboraink állásáról, az aradi, temesvári és péterváradi árulásról stb, mint ezek már az olvasók előtt tudva vannak. Fölhozá még végre Simonics beütését, hozzátévén azt is, hogy ez már visszavonult. Egyébiránt, miilyen terve van — n. m. é s hogy nem akar-e újra nagyobb erővel betörni, azt nem tudhatni. A bizottmány tehát intézkedni fog e részben is, és bizonyosan semmit sem mulaszt el, mi a haza megmentésére szolgálhat. Ez alatt a jegyző a határozatot az imént fölolvasott határozatok iránt elkészítvén, ez is fölolvastatott s elfogadtatott. Ülés vége 2 órakor. Mindenesetre kiváncsiak vagyunk e műtétei eredményére, mellytől sokat várni az eddigiek után egy átalában nincs okunk; annyival kevésbbé pedig, mert látjuk, hogy a budaiak még most is nagyon félve nyúltak a törvény végrehajtásához, még most is folytattatni kívánták volna a toborzást, mellynek már három hét óta semmi eredménye nincs. A toborzás sikerességét vitató uraknak, a múlt közgyűlésen, egy képviselő így mutatta meg az ellenkezőt: ő, úgymond, jelen volt a toborzásnál, és egy illetékes szóló e tárgyban. Az új városban egy férfi lelket sem találtak, asszonyokon és vén embereken kívül; az egészséges fiatalokat elcsukták, s midőn az utczán végig vonultak, úgy dugdosták ki fejeket a kapukon, nézni, valljon elmentek-e már. Legtöbb és legéletrevalóbb embereket a rácz városban kaptak, s ezek a szenttamási rácz tábor előtt, becsületet is hoztak Buda nevére. A vizi városban csak néhány csirkefogóra találtak. (Egy német közbeszól: az is jó!) Jó volt igen, folytatá a jelentő, míg ellenségünknek a királynak adtunk katonát, de most midőn a nemzetnek van szüksége védő karokra, azon becsületet, hogy valaki „hazamentő“ nevet viseljen, nem osztogathatjuk olly könnyedén. Helyesen, mi azt akarjuk, hogy seregeinkben ne csak anyagi, de morális erő is legyen. — Egy ritka műdarabra, egy képre figyelmeztetjük a főváros közönségét, mellyen az úgy nevezett „magyar argonautáknak“ a pozsonyi országgyűlésen Kossuth által készített új chartával Bécsbe küldött 64 követnek arczképe áll, egy nagy regál íven. Ára csak 6 fz. p.p. — Jozipovich turopolyai gróf, fölkereste a napokban a horvát foglyokat. Először beszédet tartott nekik a kaszárnya udvarán ; azután egyenként vallatni kezdé őket. A nyomorú népen, úgy látszik, még a fogságban is zsarnokolnak felsőbbjei, mert a hihetően betanított vallomások, mindezen thema variatiói voltak: „Én nem raboltam semmit, nem gyilkoltam senkit“ — az altisztek azonban kimondották, hogy raboltak, mert kénytelenek voltak ezt tenni, miután fizetésük nem járt, s éhen elveszni az önfentartás ösztöne nem engedte; öldöklésre csak a csőcselék nép legalja vetemedett , kik fölött fegyelmet tartani lehetlen volt. — Mennyire hozzá szokott pedig e nép a rabláshoz, mutatja az, hogy még fogságában sem tudja tőle magát tartóztatni. Nyerekedni akaró kofák bekéredzenek hozzájok, sálig teszik le kosaraikat, a rabok rámennek mint a seregély, egy perez alatt fölfalnak mindent, s midőn fizetni kellene, senkit sem lát a kofa maga körül. — Beszélik, hogy az országban leghíresebb Csapodi és Hunyadi-méneseket, az excellentiás horvát rablófőnök elhajtatta. — Épen most érkezett hozzánk a nagykőrösi szabad lovascsapat , 200 valódi centaurus. Fegyverök kard, s nyergökböl hosszú nyelű csákány lógy. Öltözetük: kék ing, gatya és pörge kalap. Tiszteiké szinte, csak hogy ezeknél a borjúszájú ing és végetlen bő gatya iszonyú czifrára ki van varrva. Daliás kinézésű gyönyörű fiúk — Szathmáry Károly. — Szeged, oct. 16. Négy nappal ezelőtt innen 7 század indíttaték el a nemzetőrségből gőzösön Magyar-Becsére, tegnap 4 század Kikinda felé. Mindkét ízben az elindultak lelkesülve valónak . Kossuth a szó teljes értelmében megvillanyozott bennünket. Hirszerint Magyar-Becsén nemzetőreink a rácz egyházban lőport, töltényeket és pénzt is találtak elrejtve. A szomszéd Szőregh, fél magyar fél rácz helységben van egy Barakovics nevű rácz jegyző; ez a helység házánál letett fegyvereket hitsorsosai közt kiosztogatá, mit az azon éjjeli magyar örök észrevevén, másnap övéiknek tudtokra adák. A jegyző előre megszökvén, fia véteték a kiosztás felöl kérdőre, s minthogy ez a kérdésre a magyarok istenének káromlásával felelt, a magyarok által bilincsre veretett. Ez időben érkezik meg Szöreghre a négy század, melly előtt a fiú hason káromlásokat tevén, egy nemzetőr által legott agyonlövetett. Erre a szegedi nemzetőrök és szöreghi ráczok közt egy kis összeütközés támadt, mellynek az volt eredménye, hogy a ráczok némellyek szerint 15-en, mások szerint mintegy harmincan halva maradtak , a többiek pedig, férfiak és nők, öregek és gyermekek Deszk szomszéd helységbe menekültek. Ez összecsapás városunkba kissé elferdítve jutott. Ugyanis az híresztelteték, hogy nemzetőreinket a szöreghi ráczok puskalövésekkel fogadták, melly hír harangfélreverés, dobpergés- s városunk honlevő lakosságának általános fölkelésére szolgáltatott alkalmat. Mindenki, kinek fegyvere volt, kezibe ragadta, ki pedig nem bírt azzal, a városhoz futott, hol kasza, pisztoly és töltények osztogattattak. Tiz, tizenkét éves gyermekek is fegyverrel kezökben szaladtak. „Halál a rácznak!“ kiáltá a bosszús s dühbe jött nép s mint oroszlán a kölykeit rablóra, rohant Szőregh felé, véreit megvédendő. A városház előtti országúton épen ez időben hajta mintegy 8 moldvai oláh egy falka kivalt, s minthogy őket a bosszútól hevített nép szerviánoknak híve, egyig fölkonczolta. Ez időtájban futár hozá hirűl, miszerint nem való, hogy nemzetőreink Szöregben lövésekkel fogadtattak; erre a nép a hídtól visszatért. Ámde az e hirt nem halló nemzetőrök egy részének töltényes puskapora elfogyván — miután ezeket a városháznál kapui már nem lehetett — Zseravicz gazdag rácz kereskedő boltjába mentek, honnan a tulajdonos azzal akarta elutasítani őket, hogy ilyenekkel nem szolgálhat. Ezzel a népet egészen magára daszítá, s minthogy különben is gyanú volt rá, miszerint a rabló ráczokkal tart, agyonlövök, s boltjából, szobáiból mindent kiszórtak. — Egy Lausevics nevű rácz szatócs házát a nép hasonlag megrohanta, s itt mindent porrá zúzott. Ezen ember két fiával együtt városunkból igen rég eltűnt, s a rablók táborában van. A nép a megtámadást meg sem teszi, ha az itthon levő harmadik fiú az ablakból a népre nem lő. Itt ölés nem történt, minthogy a lövéstevő a szomszédba s onnan tova ugrott. — A felsővároson egy Szabó nevű rácz ügyvéd és testvére gyilkoltattak meg. Ez utósó minapában úgy nyilatkozott, hogy a ráczok nem sokára a magyarok hátán fognak járni. Ugyan e városrészen egy ráczbolt tartalma is semmivé téteték. — E sorsban az alsóvároson két ráczbolt osztozott. — Templomok sem kiméltetett meg, mert több az ablakokra tett lövés után oda is betörtek, de, mint mondják, semmit sem találtak. — Minden, tegnap d. u. 2 órától 4-ig történt. Múlt éjjel nehogy valami újabb történjék, az utczákon lovas őrök czirkáltak. Itt a ráczok elleni elkeseredés leirhatlan, min csudálkozni épen nem lehet. Ők adtak ugyan a hírlapokban egy nyilatkozványt, miszerint a hazának hű fiai akarnak maradni, s a rablókkal összeköttetésben nincsenek; de ezen nyilatkozványnyal magok viselete, a Lausevics háztól polgármesterhez vitt levelek, a Zseravicznál állítólag talált 200 pisztoly, s fölől rizskásával s alól lőporral töltött zacskók, aligha ellenkezőt nem tanúsítanak. Meg kell vallanom, hogy a városi tanács a ráczok irányában túlságosan engedékeny, s ezen állításomat most csak azzal tanúsítom, hogy Lausevics ügyvédet , ki a szöveghi jegyzőnek írt, hogy a megszökött oláhezred alá kocsikat rendeljen,és a szöveghi jegyzőt,ki ezen scartetára azokat csakugyan meg is rendelve, elzárta, de ártatlanoknak találván, őket szabadon bocsátotta. Ezek szerintem akasztófát érdemlettek volna. A tiszántúlról a magyarok nagyobb része holmiét hozzánk szállítja. Hiteles kútforrás szerint a rablók Török-Becsén szörnyű vesztességet szenvedtek, ugyanis a mieink által két tűz közzé szoríttatván, huszáraink köztük olly nagy vérontást tettek, hogy vér- e FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. A mi e lapok 92-ik számában a fővárosi egyházakban hazánk boldogulása és diadalmáért tartandó, különös áhitatosság iránt előlegesen megérintetett, múlt vasárnap a herczeg-primás által teljesfényű szertartások közt benyújtott sz. áldozattal kezdeték meg, valamint megkezdetett országszerte mindenütt és folytattatni fog mindaddig, mig az ég segedelme s dicső seregeink vitézsége által kivívandó gyözedelem következtében az ,Téged isten dicsérünk,-ké nem változandik. S ez igy van jól, mert az írásnak szavai szerint: ,,Ha az úr nem építi a házat, hiában munkálkodnak , kik azt építik. Ha az úr nem őrzi a várost, hiában virraszt, ki azt érzi.“ Istenszolgálat közben Zalka János pesti segédlelkész korszerű, körülményeinket ügyesen fölkaroló, az édes haza romlására ördögileg szőtt ármányszülte veszélyt élethűn kitüntető s az istenben helyezendő hitbizalomra föllelkesítő jeles beszédet mondott. Lehetetlen belőle rövidke kivonatban ki nem emelnünk, mit a fő czinkosnő incselkedéseire vonatkozólag az álnok Delila példájában olly igen helyesen és köztetszést nyerőleg fölhozott: „Sámsonról, az erősről olvassuk — mondó a szónok — hogy et egy csalárd alattomos asszony, egyetértvén a philisteusok főembereivel, két kötéllel kötözé meg, midőn ő magát egész biztosságban lenni vélvén könnyelműleg elszenderedék, de ám fölébredtekor a nagy veszélyt, mellyben forgott, észrevévén, az égbe sóhajtott föl segélyért, s ez nem is maradt el; mert a mint elrejtett elleneitől megrohantaték, leszálla Jehova lelke Sámsonra — mond a történet — s ezáltal erősíttetve, széttépé a köteleket, mint valaki elszakasztaná a csöpűből sodrott fonalat, midőn a tűztől megperzseltetik ..... igy, ha isten ereje buzgó imánk következtében nemzetünkre is leszáll, mint Sámsonra, harczosaink is széttépik, megsemmisítik hazánk—és királyi esküszenesítette alkotmányunk fölforgatásán minden gondolható módon törekedő elleneink cselszövényeit, ügy legyen! S hiszszük is, hogy úgy leend,mert ügyünk szent és igazságos,s azért,nem hagyhatja azt veszni az isten, ki maga az igazság!“—Éljen a lelkes szónok! — Egy 1. — Csakugyan hozzá nyúlt valahára a budai hatóság is, mitől olly igen félt, az újonczoknak összeírás utjáni kiállításához. Katonának való fiatal, hiteles kimutatás szerint van 900, kell pedig 700 újoncz még; minélfogva e kiállítandó mennyiségnek a hat városrész közötti aránylagos felosztására, egy hat tagú bizottmány neveztetett ki, melly, míg az arányt kidolgozza együtt ül, azután pedig mindegyik a maga kerületében külön működendik. Egy képviselő előre kinyilatkoztató, mikép, hogy Neustiftben az újonetszedő biztost meg fogják verni, az olly bizonyos , mint kétszer kettő: négy. — Szép vigasztalás! —