Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-10-22 / 98. szám

Húsokat a katonaság soraiba osztották, fegyvert adván nekik. Ez jellemző! Becsületes polgároktól elszedik a fegyvert s rablók, ha­ramiáknak adják. Ezután neki mentek fegyvertárunknak; az ott levő megyei fegyvereket elfoglalták, s egyszersmind átvették azon kasza és vasvilla-tömeget, melly a marosmelléki ráczoktól elsze­detett. A katonai épületben volt nemzeti lobogókat leszedték. Te­hát épen ellenkezőjét tevék annak, mit a Közlöny oct.­9. számában a magyar kormány e tekintetben rendelt. Temesvár most nagyszerű rácz tábor. Boldog, ki távol tőle, nem szívja ama dögleletességet, mellyel annak köre el van árasztva. Ambrózy et pecsovics comp. kidugták fejeiket. Ambrózyt — értem Lajost — mártius óta nem láttam Temesvárott. Igaz, most sem láttam,­ de barátink azt be­szélik , hogy folytonosan a generalitás körül ólálkodik; most már nem csinál mély complimenteket, csak sétapálczájával viszonozza az őt üdvözlőket. Gyuri a katonai őrtanyán egész napokat tölt, sőt Csíki Meni is gyakran megfordul e helyen, hol ezelőtt senki sem látta. Szóval ezek kibújtak, mint a baglyok szoktak kibújni odúik­ból , midőn a világosság eltűnt. Csak sikerüljön az ellenünk szőtt ármányokat legyőzni, ezekkel sajátszerű hangon kell beszélnünk. Loyálisoknak nem szabad többé lennünk, mert azt eddig még min­dig megbántuk. Hogy Gläsert Török Gáborért cserélték ki, ez hazugság. Ő szegény most is fogva van az aradi várban. Vukovics kormány­­biztosra mindenfelé vigyáztatnak, hogy hálójukba kerítsék, s eb­ből többé titkot sem csinálnak. Most a Temesvár körül fekvő községek nemzetőrségét fegy­verzik le. Tegnap Mehálát és Szakálházát, ma Gyarmatot érte e sors. A verseczi Rukavina osztályt egy zászlóaljjal s ágyúkkal akarják e napokban erőszakosan Temesvárra behozni. Én nem hi­szem, hogy ezen expeditio, ha csakugyan megtörténnék, a ruka­­vinákért fogna történni, mert Temesvárott elég, sok is a katona. Itt iszonyú gazság rejlik, s alig­ha nincs igazságom, midőn azt mondom, hogy nekik czéljok a rabló ráczokkal egyetértőleg, s egy időben Verseczet megtámadni több oldalról, s ez által a szegény lakosokat a ráczoknak martalékul oda vetni. Mi is lehetne egyéb czéljok ? Hiszen ezeknek s az aldunai rablóknak tökéletesen egy czéljok van, t. i. elnyomása mindenkinek, kiben csak szikrája él a szabadság érzetének. Illy helyzetben a megyét Verseczre által tenni nem tartom tanácsosnak. Versecz felé a közlekedés sem biz­tos, mert essék el Zichy­falva, mellynek eleste a ráczoknak nem is esik nagy megerötetésébe, s a verseczi út el van zárva. A dsidások folyvást barangolnak szerteszét a megyében. Beregszón is voltak, s a népet azzal bujtogatták, ne engedelmes­kedjenek a tisztviselőknek; üssék agyon, ne adózzanak stb. Erőt, erőt ide, mert különben veszve vagyunk! Az oláhság csoportosan jár a várba, hallani eme borzasztó tanokat, s a katonatisztek egész nap folyvást prédikálnak neki; már magán­panaszaikat is ott kíván­ják eldöntetni. A megye házaiból kaszárnyákat akarnak csinálni. A várnagy naponként kétszer köteles a várparancsnoknál megjelenni, jelentés­­tétel végett. A németek között igen jó a szellem, nemcsak benn Temes­várott, de künn a falukon is. A lefegyverzés megtette a maga ha­tását, ezeket, úgy hiszem, soha sem fogják ügyeknek megnyer­hetni. Tegnap egész délután a várban voltam, de szobámat nem hagytam el. Barátim meglátogattak, s ezek intettek, hogy ne mu­tassam magam, mert az elfogatásra kijelöltek között én is fel va­gyok jegyezve. Estve kitakarodtam a József­városba, s itt meg­halván, ma tovább mentem. Az ujonczozás egészen megszűnt. Kálóczy öt nap óta egy ujonczot sem kapott. — Kolosvár, oct. 15-én. Szeben városa a magyar kor­mány iránti hűséget tökéletesen megszegve, tartozó engedelmes­ségét a kir. kormányszék előtt is ünnepélyesen felmondá. Kormány­­biztos b. Vay Miklós úr sem késett sokáig férfias intézkedésével, miszerint az 1742. óta folyvást Szebenben székelő tartományi főbiztosság s kir. kincstár-tanács hivatalaihoz teg­napelőtt olly parancsolatot küldött, hogy nyolczadnap alatt a párt­­ütő szászok közös városunkba át legyenek költözve! A nem enge­­delmeskedők hivatalaiktól elbúcsúzottaknak tekintetnek, s helyök rögtön betöltetik. E rendelet kissé váratlan csapás a Schreiber Si­monként „jámbor, de nem félénk“* *) atyafiakra. A bujtogatások annyira haladtak, hogy Kolos megyében a n. almási magyar ajkú polgártársak is követséget határoztak Urbánhoz, zászlóaljához csatlakozandók stb. Azonban Latour vitéze — mint híre van — még az országos honvédelmi bizottság elnökének oct. 8-kai ren­delete előtt odább állott, s így bajosan adhat pázsirát (igy hívja az oláh Orbán kétfejű szörnyeit!) szerencsétlen feleinknek. Jobb is lesz tán nekik az ősi jogaiba visszaállított nemzeti szín s ország czímer mellett maradni. Ha más okuk erre nem volna, Ma­ros-szék fökirálybirája,gr. Toldalagi Ferencz férfias szó­zata által is meggyőzethetik e felöl magukat, ki a kormánya alatti szék nevében tétova nélkül kimondja: ,,Felszólítjuk oláh, szász és magyar ajkú polgártársainkat, hogy az ámításokat s rágalma­kat megvetve, jól megfontolják, mit cselekesznek.... Vessék meg a bujtogatók s lázasztók csalfa ígéreteit, mert tudják meg, hogy valameddig az ő felsége magyar kormánya alatti engedelmesség­ben megmaradnak, addig általunk senki meg nem támadtatik; de ha a haza iránti hűségtől elállva, a lázadásra s megtámadásra ke­zet nyújtanak, borzasztó boszúnkra számíthatnak. Ezt határozottan kinyilatkoztatni király és haza iránti, kötelessé­günk !“ Szebeni urak, értettük ? ! Egy Pap László nevű oláh bújtogatót M. Vásárhely is rögtön­ itélőszék elé állított.... hihetőleg ez is részesült eddig itte­ni pályatársai, Baternai­s Simonies sorsában. A mi Pap Lász­lónk (kövárvidéki foglyunk, a kir. pénztárnok) máig sem nyert ítéletet! Mit jelent e tétovázás ? ? October 16-kán. Tegnap este érkezett kormánybiztos b. Vay Miklós úrhoz gr. Toldalagi Ferencznek. Marosszék főkirálybirájá­­nak hivatalos tudósítása, miszerint Urbán alezredes 1500 főből álló rendes katonasággal s 3 ágyúval tegnapelőtt Szász-Régenbe toppant, tegnap Maros-Vásárhelyt ostrommal beveendő. A maros­vásárhelyi tanács és közönség biztosai utján­ értesülvén Urbán szándékáról, elhatározta az ellenséget falai közé befogadni, nem érezvén magát ellentállásra elég erősnek. — Mai közgyűlésünkön fáradhatatlan több­ünk, az Életképek valamellyik közelebbi számában olly méltatlan rúgással illetett Gross Gusztáv a dolog illy állását röviden előadván, reményét fejezé ki, hogy Ko­lozsvár az ellenséget gyáván bevárni nem fogja s ereje érzetében annyival kevésbbé adja meg magát. Egy szívvel, lélekkel ígérők, hogy reményében megtartjuk! B. Vay Miklós úr minden közeleb­bi törvényhatóságokhoz fölhívást futtatott szét, hogy az oláh tá­madás elnyomására haladéktalanul gyűljenek ide, ígéretet tevén az iránt is, hogy nemzetiségünk ez élet-halálra szóló csatájának élére álland, s b. Baldacci ezredes is biztosított a felöl, hogy szent ügyünket veszni nem engedendi. Közgyűlésünk mindkettőjökhez küldöttséget intézett, hazafias önfelajánlásukat illető méltánylásunk meleg szavakban leendő tolmácslására. — A föhaditanács váro­sunk tanácsához, Szebenből, egy köteget (paquet) intézett, amely­ben legkisebb kísérő irat nélkül meg­küldi, a Wiener Zeitungból kinyomulva, a Récsey Ádám miniszer­elnökségéről s Jellachich katonai s polgári főkormányzóságáról szóló törvénytelen rendele­teket. Közgyűlésünk méltó boszankodással vévén a szebeni föhadi­­tanácsnak ezen insolens (hirtelen nem találok megfelelő magyar szót e magyarhoz illetlen föllépés körülírására!) beavatkozást, kivo­nati közleményeit hasonló egyszerűséggel visszaküldetni határozta a nemzetgyűlés ide vonatkozó határzatával s több épületes pla­­catokkal. — K­r­i­z­b­a­i Miklós. — M. Szigeten, oct. 16-kán. Tudatom az olvasóval azon kedves újságot, hogy megyénkbe efolyó hó 14-kén a Vilmos-hu­­szár-ezredbeliek közöl 47nen bejöttek, azon kívül egy Mihály sor­­ezredbeli tizedes; a legjobb időben értek ide, mert a rosz szelle­mű Harthmann ezredbeliektől a sors épen holnap fog megmenteni, s igy ezeket a Szabolcs megyéből ide jövendő 900 önkénytesekkel s megyénkbeli nemzetőrökkel az oláh ezredbeliek fékezésére czél­­szerűen használhatjuk. Hiteles tudósítást vettünk, hogy Galliczia határszélén nagyban izgatnak. Minő szellemű teend ez izgatás, ki fogjuk tudni, addig is ,figyelmezünk rájuk. Talán minden jóra fog fordulni. Az oláhok még nem csillapodtak egészen le, de elég erővel bírunk fékezésekre. — Szöllösi Balázs. — Nagy-Bányáról oct. 13-ról, írják az Alföldi Hírlap­nak . Kormánybiztos Miháli Gábor folyvást körünkben foglalatos­kodik. Ő a béké­s kiegyenlítés útján akarna haladni, mit tegnapig még lehetett reményleni. Tegnap Kővárban népgyűlés volt, amely­ben Buda Sándor is részt vett, s a népet felvilágosítani iparkodott, de hasztalan. Elvégezték itt, hogy nekik Teleki Sándor nem kell főispánnak, de még csak lakosnak sem szenvednek meg Teleki nevűt. A tisztviselők azonban térjenek vissza, de velök együtt menjenek Naszódra, esküdni a kétfejű sasra. Aranyos, Aranyos Megyes, Görbéd, Berencze és Józsefháza tőlünk két állomásnyira fekvő helységek már föllázadtak, de a Szathmár városi és megyei nemzetőrség rájuk vitele által ostromállapotba helyeztettek. Az el­járó szolgabíró rögtönítélő­szék kiküldésére kérte föl az itt őrkö­dő erélyes alispánt, mivel már tegnap előtt 60—70 foglya volt, kik közöl több érett a bitófára. Az aranyos-megyesi g. e. lelkész, Kerekes Demeter, nem csekély befolyással bir a lázadás kitörésére. Mintegy negyven helység részes az összeesküvésben. — Baranyából. Honunk és igazságos ügyünk ellensége sorában a Hardegg vasasoknál lévő korcs magyar, hűtlen gaz tisz­tek néhányának nevét, a 81. számú lapban undorral olvasván, ta­pasztaltam : miként nincs még mind, ki ugyan azon közkedveségű ezredben szolgál, a közönségnek teljes utálat tárgyául bemutatva; ugyan azért nem késem azon gyönyörű mákvirágokat, a majdani számolás esetében kérdőre vonhatás végett ezennel tisztelettel be­mutatni. Ezen, a gazdára hagyott hűtlen ebekhez hasonlítható kakuk fiúk, említtettem ezredben tudomásomra 14-en vannak, és kik tu­domásomra mind a mellett, hogy többnyire német hangzású név­vel bírnak, született magyarok, és szép nyelvünket tiszta kiejtés­sel piszkosan bitorolják, a nemzet indignátióján kívül, méltán megérdemlik, hogy a nyilvánosság terén pelengérre tétessenek. Hallja tehát szerkesztő úr, ezen szép madarak nevét, jelesen: Szedlmayer Ferencz ezredesét (pozsonyi születés), ennek segédjét Reinle Hanczi főhadnagyét (kan­­aczházi születés), Staufer budai születésű alezredesét, Kolovratnyik főhadnagyét (fehérvári kato­nai növendék), továbbá Reinle Ferencz, és Zimmermann hadna­gyokét , ez utóbbi főherczeg Károly Baranya megyei bellyei jó­szága felügyelőjének fia. Mindannyira tiszta magyar, többen kö­zölök a német nyelvet, pláne töredezve beszélik. Tehát ezen szép madarak azok, kik pénzünket, és kenyerünket számos éveken át fogyaszták a­nélkül, hogy az alkalom szülte perezben arra emlé­kezvén, sok jó­téteményeinket ha egyébbel nem is, legalább pol­gári kötelességüknél fogva, hálálták volna meg, ezek azok, kik csak akkor tárták magukat magyaroknak, midőn a kártya asztalnáli veszteség szülte bajuk oszlatásául lenyelt több mint 6 kros borból kifejlődött szesz okozta kábítás, az erkölcstelenség legiszonyatosb­­ját, az isten­káromlás szavait, hebegni ügyeskedtek. Én tehát, ki az említettem pseudo hazafiakat igen közelről, név szerint, és személyesen is, sőt erkölcsi oldalról igen jól isme­rem, közölök leginkább kijelölöm a Hanczi urfit, ki lelkiösmeretemre mondva, számos hazafialan undok nyilatkozatai után ítélve , alig volna egyéb exaltátióra érdemes, mint mellynek perpendicularis volta, a kevésbbé szelíd halált idézhetné elő. A többi collegáira nézve, a táborbeli magán tudósítások után azt mondhatom, hogy őket a Nemesis már is elérte, én pedig áldom istenemet, hogy megaláztatásukat megérnem engedé.*) X. *) Közöljük e czikket szóról szóra a mint vettük. Igen fogunk örülni , ha a megnevezettek valamellyike bebizonyíthatja , hogy nem fogott fegyvert hazája ellen. Nekünk legkevesebb gyönyörűségünk sincs abban, midőn hazaárulókat kell a közönségnek bemutatnunk, de ez ke­serű kötelességünk. Ismernie kell a hazának minden áruló fiait, hogy magát kellőleg tájékozhassa. íme , Bécsben a külügyministériumot tisztogatni kell a rosz hivatalnokoktól, hogy ne dolgozhassanak a haza ellen mint eddig. Mi jó volt ezeket korán ismerni és nem hasz­nálni! Kimondhatlan nagy vigyázattal kell lennünk a tisztviselők ki­nevezésénél. A lapunk 81. számában közlött katonatisztek iránt több le­veleket vettünk, mellyekben néhányan magokat a vádtól mente­getik. Névszerint: Hegedűs János (nem ismerjük) Körmendről Írja, miképen Szabó kapitányt a Kress könnyű lovasoknál ismeri, s jó hazafisá­­gáról nem tenné fel a honárulási gazságot, még akkor sem, ha nem tudná, hogy ezredétől betegsége miatt, régóta eljött és szándéka van, mihelyt felgyógyúl, tüstént magyar ezredhez menni át. . Aczél Lajos, ki a Hardegg vasasok közt szolgált, ön maga nyilatkozik, miképen még februáriusban elhagyván a Hardegg eredet, azóta otthon Aradban tartózkodik s mint önkénytes a becs­­kereki táborban julius és augustus hónapokban a csatatéren kato­­náskodot. Ugyan ezen Aczél Lajosnak atyja Aczél Antal, a ki magát udvari királyi tanácsosnak írja (tempi passati !) jelenti, hogy fia Kis Ernő mellett több hetekig segédtiszt volt s egyszer­smind fenyeget bennünket, hogy ha vissza nem vonjuk, mit lapunk­ban , fia felől irtunk, fia becsületének orvoslását keresni kénytelen lesz. A fenyegetés fölöslegesemért mi igaz járatbeli embernek, ké­szek vagyunk elégtételt adni bár­mikor, de megijedni nem szoktunk, kivált akkor épen nem, ha királyi udvari tanácsosok fenyegetnek, mert ezeket kiváltképen nem tartjuk magunkra nézve félelmes embereknek. Budáról Nyisnyánszky Henrika, született Brudermann asszony­ság Írja, miképen a Brudermann családbeliek nem született magya­rok , hanem Morvában Kremsier városában születtek, s a nevezett asszonyság két leánytestvérével s özv. anyjokkal 1832-ben köl­töztek honunkba s magyar férjekkel lépvén házasságba, magokat magyaroknak vallják s azoknak nevelik gyermekeiket, hogy férfi testvérei Brodermann Rudolf kapitány és Brudermann Andor — Biharból tudósítják a P. Hírlapot, hogy a Kress­er-e­redbeli azon lovas katonák, kik e hónap elején Váradon felatartóz­­tattak, 15-kén a magyar alkotmányra esküdtek fel. Első a főhad­nagy tévé­je az esküt, mint eszéki születésű, magyar nyelven, utána az egész csapat határozott készséggel mondá az olasz nyelv­re fordított esküformát. Mindnyájan huszárok kívánnak lenni. Az Alf. Hirl. szerint pedig az ottani tábornagy s több sorezredbeli tisztek f. h. 8-kán voltak az alkotmányra fölesketendők. — Debreczenből, oct. 16. Debreczenről — mint tös­gyökeres és tiszta magyar városról, s nem egyszer mint úgyneve­zett kálvinista Rómáról — a hírlapokban nagyobb részint csak fo­gyatkozásokat kiemelő s hibákat megrovó czikkek jelentek meg. Azokról, miket e város jól és nemesül cselekedett, hírlapokban aligha egy két szót is olvastunk. . Mi legyen ennek oka ? Valljon ama szép s az igaz magyart mindig jellemző elvünk-e : „Nem látszani de lenni ?“ vagy sze­rénységünk, melly nem akarja bal kezünkkel tudatni azt, mit jobb kezünk tett vala ? vagy talán magyar indolentiánk, sőt épen ha­nyagságunk ? Ezeket nem kérdezem, ama közleményeket pedig c­áfolgatni, s ez által a hírlap hasábjait mintegy meglopni és a kö­zönséget untatni épen nem czélom. Czélom csak ennyi, hogy Debreczenből hiteles adatok nyo­mán legyen közölve, mit tett e város hazánk átalakulási mozgal­mai között? mit tett a veszély növekedtével ? A haza közszükséges segedelmet igényelvén: ajándékpénzt egyesek adakozásából gyűjtött 13977 pflot s 13 kft. Kölcsönül gyűlt 4000 pft. A hazának önkénytes honvédekre,lévén szüksége: a IX-ik s X-ik honvédzászlóaljakhoz fiai közel 520 önkénytest adott. A X-ik honvédzászlóalj 1200 vitézeit május hónaptól kezd­ve julius 28-ig, a lakosok házainál szállással és élelemmel ellátta. Ugyan ezek számára hölgyeink 322 pár fehérruhát ajándékul varr­tak, egy hét alatt. Nemzetőreink, 3000 gyalog s 450 lovas egész tavaszon s nyáron a legnagyobb mezei munka közben is, hetenként szombaton és vasárnap szorgalmatosan gyakoroltattak. Mozgó nemzetőrségül 320 önkénytes állíttatott, csinos hon­­védegyenruhába öltöztetve s egészen felszerelve, kikről — ha mi magunk hallgattunk is — édes örömmel hirdeti az aradi nemzetőr­ség főnöke Máriássy, hogy ,,illy fiakra büszke lehet Debreczen.“ Ezeknek pótléknapdijuk 20 kr., s igy havonkint 3200 ft a lakosság által adóaránylag fizettetik. Ugyan ezen mozgó nemzetőrség költségei fedezésére néhány lelkes hölgy által 600 ft ajándékoztatott.­­ Szinte a hölgyek által zászlók készíttettek, s a táborba 91 font tépés és nagy mennyiségű fásli küldetett. És mellőzve egyesek kisebbszerű ajándékait, például lovakat a társzekerekhez, vas- és másnemű tábori eszközöket, több száz meg száz szekér katonákat vagy honvédeket szállító fuvarozásait sat.meg­­említem Molnár Sámuelt, ki két ágyú felszerelésére 600 poftot adott. Jelenleg a 28-ik honvédzászlóalj­­,600 egyéne ismét a la­kosok házainál szállással és élelemmel láttatnak el. Debreczenben a veszély növekedtével együtt nőtt a lelkese­dés, együtt nőtt a tettekben nyilvánuló erő. Midőn Jellachich be­ütéséről, Teleki Ádám árulásáról, István főherczegnek a táborba vezérül menetéről szóló tudósítás megérkezett, tüstént honvédelmi bizottmány alakult, még e napon népgyűlés tartatott, s minden fen­­sőbb felszólítás nélkül rendeltetett, hogy a­mennyi a rendes nem­zetőrök közöl fegyverrel ellátható, számszerint 800 gyalog és 150 lovas, az indulásra magát készen tartsa minden pere­ben. Ugyan­ekkor ennek bejelentése és a szükséges rendeletek vétele végett, az akkori ministerelnökhöz, két igaz ember, a közügyérzi mun­kásságban fáradhatlan Karap és Sápy, Pestre küldettek. Kik­nek is Batthyáni Lajos által e válasz adatott, hogy „Debreczen helyzete, s az akkori körülmények rendes nemzetőreink helyben­­maradását igénylik,“ és csak 320 tag önkénytes mozgó nemzetőr­ség rendeltetett Aradra. Azonban kevés idő múlva, a körülményeknek Aradon s az alsó táborbani változtával lovasságra lévén szükség, az e tárgybeli miniszeri rendeletre tüstént 245 egészen felszerelt lovas nemzetőr indíttatott el, három hónap múltával, ha a szükség úgy kivánandja, újakkal felváltandók. Legközelebb pedig Máriássy őrnagynak önkénytes nemzet­őrségünk magaviseletéről méltányló elismeréssel értesítő, s egy­szersmind az aradi várparancsnok Berger és az ott körül tanyázó Blomberg miatti veszély növekedéséről,csak említést tevő levelének következtében, a rendes nemzetőrök közös fegyverrel bíró 400, minden fensőbb rendelet nélkül Aradra indíttatni határoztatott, pe­dig házainknál 1600 honvéd szállásoltatik s érelmeztetik. És ezeket tartom én valódi lelkesedésnek, igazi erőnek! Ennek tulajdonítom azt is, hogy noha a fennebbiek szerint, részint a mozgó önkénytes nemzetőrség kiállítása, részint a hon­védek Hunyadi s más csapatok toborzása, városunk fegyverfogható ifjainak számát tetemesen megfogyasztotta, mind e mellett is a vá­rosunkra esett újonczok számának egy negyedrésze 200, sorshú­zás nélkül már kiállíttatott. Működtünk szellemileg is ez úgynevezett kálvinista Rómá­ban. Szoboszlai Pap István és alálírott által népvilágosítására kü­lönösebben intézett népszerű egyházi beszédek nyomattak. Egyik 4000, másik 6000, harmadik 12,000 példányban, s ingyen kiosz­tattak. Az itt szállásolt X-ik honvédzászlóalj számára, hogy a ha­za vészes körülményeit ismerjék és értsék, Szoboszlai által különös isteni tisztelet rendeztetett reggeli 6 órakor. Népgyűléseket is tar­tottunk, hol ismét vagy közlő, vagy mint közelebb a lovas nemzet­őrség kiindulásakor Sz. P. I. oktattuk, buzdítottuk, lelkesítettük népünket. ... És ez utóbbi mint püspök nagyobb körre is kiter­­jeszté szellemi munkásságát. A felügyelete alatt álló 578 ekklézsia lelkipásztorihoz, tanítóihoz 9 rendbeli lelkesnél lelkesebb körleve­let bocsátott» Ezek közöl némellyek 3000 példányban kinyomattak, némellyek lithographáltattak. Egy szóval« püspökünk lelkiösmere­­tesen és erélyesen teljesítette mind azt a mit igaz magyar honfi, lelkes magyar főpap, édes hazánk szent érdekeiért teljesíthet. Az alföldi magyar embereknek nem szokott szájuk hiában járni. Ezek nem a szó, de a tett emberei. Szólítsa fel őket a haza kormánya bármikor: az egész bon színe előtt magyarhoz méltólag bizonyítandják be , mikép ők, a hazát vitéz karok által szerzett ősökhez illő utódok, kik az imádott hazáért, s a magyar nemzet ér­dekeiért , vagyont, s ha kell életet is áldozni, tudnak is akarnak is. *) — Könyves Tóth Mihály, debreczeni ref. lelkész. *) Lucus, a non lucendo I főhadnagy osztrák katonai intézetben neveltettek s azóta osztrák seregben szolgálnak s nem lévén született magyarok, nem bélye­geztethetnek honárulóknak. — A s­z­e­r­k. *) Szives köszönetet mondunk e felvilágosításokért, derék lelkes pol­gártársunknak, kit régóta van szerencsénk ismerni, mint buzgó fá­radhatlan előmozdítóját minden jónak és szépnek. Isten tartsa meg őt a hon javára, isten tartsa a lelkes püspököt tükrül a többi papság­nak, s isten tartsa a derék debreczenieket, kik a vészben forgó haza ügyét olly melegen és annyi áldozatkészséggel gyámolítják. A szerk. 439

Next