Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-10-22 / 98. szám
Húsokat a katonaság soraiba osztották, fegyvert adván nekik. Ez jellemző! Becsületes polgároktól elszedik a fegyvert s rablók, haramiáknak adják. Ezután neki mentek fegyvertárunknak; az ott levő megyei fegyvereket elfoglalták, s egyszersmind átvették azon kasza és vasvilla-tömeget, melly a marosmelléki ráczoktól elszedetett. A katonai épületben volt nemzeti lobogókat leszedték. Tehát épen ellenkezőjét tevék annak, mit a Közlöny oct.9. számában a magyar kormány e tekintetben rendelt. Temesvár most nagyszerű rácz tábor. Boldog, ki távol tőle, nem szívja ama dögleletességet, mellyel annak köre el van árasztva. Ambrózy et pecsovics comp. kidugták fejeiket. Ambrózyt — értem Lajost — mártius óta nem láttam Temesvárott. Igaz, most sem láttam, de barátink azt beszélik , hogy folytonosan a generalitás körül ólálkodik; most már nem csinál mély complimenteket, csak sétapálczájával viszonozza az őt üdvözlőket. Gyuri a katonai őrtanyán egész napokat tölt, sőt Csíki Meni is gyakran megfordul e helyen, hol ezelőtt senki sem látta. Szóval ezek kibújtak, mint a baglyok szoktak kibújni odúikból , midőn a világosság eltűnt. Csak sikerüljön az ellenünk szőtt ármányokat legyőzni, ezekkel sajátszerű hangon kell beszélnünk. Loyálisoknak nem szabad többé lennünk, mert azt eddig még mindig megbántuk. Hogy Gläsert Török Gáborért cserélték ki, ez hazugság. Ő szegény most is fogva van az aradi várban. Vukovics kormánybiztosra mindenfelé vigyáztatnak, hogy hálójukba kerítsék, s ebből többé titkot sem csinálnak. Most a Temesvár körül fekvő községek nemzetőrségét fegyverzik le. Tegnap Mehálát és Szakálházát, ma Gyarmatot érte e sors. A verseczi Rukavina osztályt egy zászlóaljjal s ágyúkkal akarják e napokban erőszakosan Temesvárra behozni. Én nem hiszem, hogy ezen expeditio, ha csakugyan megtörténnék, a rukavinákért fogna történni, mert Temesvárott elég, sok is a katona. Itt iszonyú gazság rejlik, s aligha nincs igazságom, midőn azt mondom, hogy nekik czéljok a rabló ráczokkal egyetértőleg, s egy időben Verseczet megtámadni több oldalról, s ez által a szegény lakosokat a ráczoknak martalékul oda vetni. Mi is lehetne egyéb czéljok ? Hiszen ezeknek s az aldunai rablóknak tökéletesen egy czéljok van, t. i. elnyomása mindenkinek, kiben csak szikrája él a szabadság érzetének. Illy helyzetben a megyét Verseczre által tenni nem tartom tanácsosnak. Versecz felé a közlekedés sem biztos, mert essék el Zichyfalva, mellynek eleste a ráczoknak nem is esik nagy megerötetésébe, s a verseczi út el van zárva. A dsidások folyvást barangolnak szerteszét a megyében. Beregszón is voltak, s a népet azzal bujtogatták, ne engedelmeskedjenek a tisztviselőknek; üssék agyon, ne adózzanak stb. Erőt, erőt ide, mert különben veszve vagyunk! Az oláhság csoportosan jár a várba, hallani eme borzasztó tanokat, s a katonatisztek egész nap folyvást prédikálnak neki; már magánpanaszaikat is ott kívánják eldöntetni. A megye házaiból kaszárnyákat akarnak csinálni. A várnagy naponként kétszer köteles a várparancsnoknál megjelenni, jelentéstétel végett. A németek között igen jó a szellem, nemcsak benn Temesvárott, de künn a falukon is. A lefegyverzés megtette a maga hatását, ezeket, úgy hiszem, soha sem fogják ügyeknek megnyerhetni. Tegnap egész délután a várban voltam, de szobámat nem hagytam el. Barátim meglátogattak, s ezek intettek, hogy ne mutassam magam, mert az elfogatásra kijelöltek között én is fel vagyok jegyezve. Estve kitakarodtam a Józsefvárosba, s itt meghalván, ma tovább mentem. Az ujonczozás egészen megszűnt. Kálóczy öt nap óta egy ujonczot sem kapott. — Kolosvár, oct. 15-én. Szeben városa a magyar kormány iránti hűséget tökéletesen megszegve, tartozó engedelmességét a kir. kormányszék előtt is ünnepélyesen felmondá. Kormánybiztos b. Vay Miklós úr sem késett sokáig férfias intézkedésével, miszerint az 1742. óta folyvást Szebenben székelő tartományi főbiztosság s kir. kincstár-tanács hivatalaihoz tegnapelőtt olly parancsolatot küldött, hogy nyolczadnap alatt a pártütő szászok közös városunkba át legyenek költözve! A nem engedelmeskedők hivatalaiktól elbúcsúzottaknak tekintetnek, s helyök rögtön betöltetik. E rendelet kissé váratlan csapás a Schreiber Simonként „jámbor, de nem félénk“* *) atyafiakra. A bujtogatások annyira haladtak, hogy Kolos megyében a n. almási magyar ajkú polgártársak is követséget határoztak Urbánhoz, zászlóaljához csatlakozandók stb. Azonban Latour vitéze — mint híre van — még az országos honvédelmi bizottság elnökének oct. 8-kai rendelete előtt odább állott, s így bajosan adhat pázsirát (igy hívja az oláh Orbán kétfejű szörnyeit!) szerencsétlen feleinknek. Jobb is lesz tán nekik az ősi jogaiba visszaállított nemzeti szín s ország czímer mellett maradni. Ha más okuk erre nem volna, Maros-szék fökirálybirája,gr. Toldalagi Ferencz férfias szózata által is meggyőzethetik e felöl magukat, ki a kormánya alatti szék nevében tétova nélkül kimondja: ,,Felszólítjuk oláh, szász és magyar ajkú polgártársainkat, hogy az ámításokat s rágalmakat megvetve, jól megfontolják, mit cselekesznek.... Vessék meg a bujtogatók s lázasztók csalfa ígéreteit, mert tudják meg, hogy valameddig az ő felsége magyar kormánya alatti engedelmességben megmaradnak, addig általunk senki meg nem támadtatik; de ha a haza iránti hűségtől elállva, a lázadásra s megtámadásra kezet nyújtanak, borzasztó boszúnkra számíthatnak. Ezt határozottan kinyilatkoztatni király és haza iránti, kötelességünk !“ Szebeni urak, értettük ? ! Egy Pap László nevű oláh bújtogatót M. Vásárhely is rögtön itélőszék elé állított.... hihetőleg ez is részesült eddig itteni pályatársai, Baternais Simonies sorsában. A mi Pap Lászlónk (kövárvidéki foglyunk, a kir. pénztárnok) máig sem nyert ítéletet! Mit jelent e tétovázás ? ? October 16-kán. Tegnap este érkezett kormánybiztos b. Vay Miklós úrhoz gr. Toldalagi Ferencznek. Marosszék főkirálybirájának hivatalos tudósítása, miszerint Urbán alezredes 1500 főből álló rendes katonasággal s 3 ágyúval tegnapelőtt Szász-Régenbe toppant, tegnap Maros-Vásárhelyt ostrommal beveendő. A marosvásárhelyi tanács és közönség biztosai utján értesülvén Urbán szándékáról, elhatározta az ellenséget falai közé befogadni, nem érezvén magát ellentállásra elég erősnek. — Mai közgyűlésünkön fáradhatatlan többünk, az Életképek valamellyik közelebbi számában olly méltatlan rúgással illetett Gross Gusztáv a dolog illy állását röviden előadván, reményét fejezé ki, hogy Kolozsvár az ellenséget gyáván bevárni nem fogja s ereje érzetében annyival kevésbbé adja meg magát. Egy szívvel, lélekkel ígérők, hogy reményében megtartjuk! B. Vay Miklós úr minden közelebbi törvényhatóságokhoz fölhívást futtatott szét, hogy az oláh támadás elnyomására haladéktalanul gyűljenek ide, ígéretet tevén az iránt is, hogy nemzetiségünk ez élet-halálra szóló csatájának élére álland, s b. Baldacci ezredes is biztosított a felöl, hogy szent ügyünket veszni nem engedendi. Közgyűlésünk mindkettőjökhez küldöttséget intézett, hazafias önfelajánlásukat illető méltánylásunk meleg szavakban leendő tolmácslására. — A föhaditanács városunk tanácsához, Szebenből, egy köteget (paquet) intézett, amelyben legkisebb kísérő irat nélkül megküldi, a Wiener Zeitungból kinyomulva, a Récsey Ádám miniszerelnökségéről s Jellachich katonai s polgári főkormányzóságáról szóló törvénytelen rendeleteket. Közgyűlésünk méltó boszankodással vévén a szebeni föhaditanácsnak ezen insolens (hirtelen nem találok megfelelő magyar szót e magyarhoz illetlen föllépés körülírására!) beavatkozást, kivonati közleményeit hasonló egyszerűséggel visszaküldetni határozta a nemzetgyűlés ide vonatkozó határzatával s több épületes placatokkal. — Krizbai Miklós. — M. Szigeten, oct. 16-kán. Tudatom az olvasóval azon kedves újságot, hogy megyénkbe efolyó hó 14-kén a Vilmos-huszár-ezredbeliek közöl 47nen bejöttek, azon kívül egy Mihály sorezredbeli tizedes; a legjobb időben értek ide, mert a rosz szellemű Harthmann ezredbeliektől a sors épen holnap fog megmenteni, s igy ezeket a Szabolcs megyéből ide jövendő 900 önkénytesekkel s megyénkbeli nemzetőrökkel az oláh ezredbeliek fékezésére czélszerűen használhatjuk. Hiteles tudósítást vettünk, hogy Galliczia határszélén nagyban izgatnak. Minő szellemű teend ez izgatás, ki fogjuk tudni, addig is ,figyelmezünk rájuk. Talán minden jóra fog fordulni. Az oláhok még nem csillapodtak egészen le, de elég erővel bírunk fékezésekre. — Szöllösi Balázs. — Nagy-Bányáról oct. 13-ról, írják az Alföldi Hírlapnak . Kormánybiztos Miháli Gábor folyvást körünkben foglalatoskodik. Ő a békés kiegyenlítés útján akarna haladni, mit tegnapig még lehetett reményleni. Tegnap Kővárban népgyűlés volt, amelyben Buda Sándor is részt vett, s a népet felvilágosítani iparkodott, de hasztalan. Elvégezték itt, hogy nekik Teleki Sándor nem kell főispánnak, de még csak lakosnak sem szenvednek meg Teleki nevűt. A tisztviselők azonban térjenek vissza, de velök együtt menjenek Naszódra, esküdni a kétfejű sasra. Aranyos, Aranyos Megyes, Görbéd, Berencze és Józsefháza tőlünk két állomásnyira fekvő helységek már föllázadtak, de a Szathmár városi és megyei nemzetőrség rájuk vitele által ostromállapotba helyeztettek. Az eljáró szolgabíró rögtönítélőszék kiküldésére kérte föl az itt őrködő erélyes alispánt, mivel már tegnap előtt 60—70 foglya volt, kik közöl több érett a bitófára. Az aranyos-megyesi g. e. lelkész, Kerekes Demeter, nem csekély befolyással bir a lázadás kitörésére. Mintegy negyven helység részes az összeesküvésben. — Baranyából. Honunk és igazságos ügyünk ellensége sorában a Hardegg vasasoknál lévő korcs magyar, hűtlen gaz tisztek néhányának nevét, a 81. számú lapban undorral olvasván, tapasztaltam : miként nincs még mind, ki ugyan azon közkedveségű ezredben szolgál, a közönségnek teljes utálat tárgyául bemutatva; ugyan azért nem késem azon gyönyörű mákvirágokat, a majdani számolás esetében kérdőre vonhatás végett ezennel tisztelettel bemutatni. Ezen, a gazdára hagyott hűtlen ebekhez hasonlítható kakuk fiúk, említtettem ezredben tudomásomra 14-en vannak, és kik tudomásomra mind a mellett, hogy többnyire német hangzású névvel bírnak, született magyarok, és szép nyelvünket tiszta kiejtéssel piszkosan bitorolják, a nemzet indignátióján kívül, méltán megérdemlik, hogy a nyilvánosság terén pelengérre tétessenek. Hallja tehát szerkesztő úr, ezen szép madarak nevét, jelesen: Szedlmayer Ferencz ezredesét (pozsonyi születés), ennek segédjét Reinle Hanczi főhadnagyét (kanaczházi születés), Staufer budai születésű alezredesét, Kolovratnyik főhadnagyét (fehérvári katonai növendék), továbbá Reinle Ferencz, és Zimmermann hadnagyokét , ez utóbbi főherczeg Károly Baranya megyei bellyei jószága felügyelőjének fia. Mindannyira tiszta magyar, többen közölök a német nyelvet, pláne töredezve beszélik. Tehát ezen szép madarak azok, kik pénzünket, és kenyerünket számos éveken át fogyaszták anélkül, hogy az alkalom szülte perezben arra emlékezvén, sok jótéteményeinket ha egyébbel nem is, legalább polgári kötelességüknél fogva, hálálták volna meg, ezek azok, kik csak akkor tárták magukat magyaroknak, midőn a kártya asztalnáli veszteség szülte bajuk oszlatásául lenyelt több mint 6 kros borból kifejlődött szesz okozta kábítás, az erkölcstelenség legiszonyatosbját, az istenkáromlás szavait, hebegni ügyeskedtek. Én tehát, ki az említettem pseudo hazafiakat igen közelről, név szerint, és személyesen is, sőt erkölcsi oldalról igen jól ismerem, közölök leginkább kijelölöm a Hanczi urfit, ki lelkiösmeretemre mondva, számos hazafialan undok nyilatkozatai után ítélve , alig volna egyéb exaltátióra érdemes, mint mellynek perpendicularis volta, a kevésbbé szelíd halált idézhetné elő. A többi collegáira nézve, a táborbeli magán tudósítások után azt mondhatom, hogy őket a Nemesis már is elérte, én pedig áldom istenemet, hogy megaláztatásukat megérnem engedé.*) X. *) Közöljük e czikket szóról szóra a mint vettük. Igen fogunk örülni , ha a megnevezettek valamellyike bebizonyíthatja , hogy nem fogott fegyvert hazája ellen. Nekünk legkevesebb gyönyörűségünk sincs abban, midőn hazaárulókat kell a közönségnek bemutatnunk, de ez keserű kötelességünk. Ismernie kell a hazának minden áruló fiait, hogy magát kellőleg tájékozhassa. íme , Bécsben a külügyministériumot tisztogatni kell a rosz hivatalnokoktól, hogy ne dolgozhassanak a haza ellen mint eddig. Mi jó volt ezeket korán ismerni és nem használni! Kimondhatlan nagy vigyázattal kell lennünk a tisztviselők kinevezésénél. A lapunk 81. számában közlött katonatisztek iránt több leveleket vettünk, mellyekben néhányan magokat a vádtól mentegetik. Névszerint: Hegedűs János (nem ismerjük) Körmendről Írja, miképen Szabó kapitányt a Kress könnyű lovasoknál ismeri, s jó hazafiságáról nem tenné fel a honárulási gazságot, még akkor sem, ha nem tudná, hogy ezredétől betegsége miatt, régóta eljött és szándéka van, mihelyt felgyógyúl, tüstént magyar ezredhez menni át. . Aczél Lajos, ki a Hardegg vasasok közt szolgált, ön maga nyilatkozik, miképen még februáriusban elhagyván a Hardegg eredet, azóta otthon Aradban tartózkodik s mint önkénytes a becskereki táborban julius és augustus hónapokban a csatatéren katonáskodot. Ugyan ezen Aczél Lajosnak atyja Aczél Antal, a ki magát udvari királyi tanácsosnak írja (tempi passati !) jelenti, hogy fia Kis Ernő mellett több hetekig segédtiszt volt s egyszersmind fenyeget bennünket, hogy ha vissza nem vonjuk, mit lapunkban , fia felől irtunk, fia becsületének orvoslását keresni kénytelen lesz. A fenyegetés fölöslegesemért mi igaz járatbeli embernek, készek vagyunk elégtételt adni bármikor, de megijedni nem szoktunk, kivált akkor épen nem, ha királyi udvari tanácsosok fenyegetnek, mert ezeket kiváltképen nem tartjuk magunkra nézve félelmes embereknek. Budáról Nyisnyánszky Henrika, született Brudermann asszonyság Írja, miképen a Brudermann családbeliek nem született magyarok , hanem Morvában Kremsier városában születtek, s a nevezett asszonyság két leánytestvérével s özv. anyjokkal 1832-ben költöztek honunkba s magyar férjekkel lépvén házasságba, magokat magyaroknak vallják s azoknak nevelik gyermekeiket, hogy férfi testvérei Brodermann Rudolf kapitány és Brudermann Andor — Biharból tudósítják a P. Hírlapot, hogy a Kresser-eredbeli azon lovas katonák, kik e hónap elején Váradon felatartóztattak, 15-kén a magyar alkotmányra esküdtek fel. Első a főhadnagy tévéje az esküt, mint eszéki születésű, magyar nyelven, utána az egész csapat határozott készséggel mondá az olasz nyelvre fordított esküformát. Mindnyájan huszárok kívánnak lenni. Az Alf. Hirl. szerint pedig az ottani tábornagy s több sorezredbeli tisztek f. h. 8-kán voltak az alkotmányra fölesketendők. — Debreczenből, oct. 16. Debreczenről — mint tösgyökeres és tiszta magyar városról, s nem egyszer mint úgynevezett kálvinista Rómáról — a hírlapokban nagyobb részint csak fogyatkozásokat kiemelő s hibákat megrovó czikkek jelentek meg. Azokról, miket e város jól és nemesül cselekedett, hírlapokban aligha egy két szót is olvastunk. . Mi legyen ennek oka ? Valljon ama szép s az igaz magyart mindig jellemző elvünk-e : „Nem látszani de lenni ?“ vagy szerénységünk, melly nem akarja bal kezünkkel tudatni azt, mit jobb kezünk tett vala ? vagy talán magyar indolentiánk, sőt épen hanyagságunk ? Ezeket nem kérdezem, ama közleményeket pedig cáfolgatni, s ez által a hírlap hasábjait mintegy meglopni és a közönséget untatni épen nem czélom. Czélom csak ennyi, hogy Debreczenből hiteles adatok nyomán legyen közölve, mit tett e város hazánk átalakulási mozgalmai között? mit tett a veszély növekedtével ? A haza közszükséges segedelmet igényelvén: ajándékpénzt egyesek adakozásából gyűjtött 13977 pflot s 13 kft. Kölcsönül gyűlt 4000 pft. A hazának önkénytes honvédekre,lévén szüksége: a IX-ik s X-ik honvédzászlóaljakhoz fiai közel 520 önkénytest adott. A X-ik honvédzászlóalj 1200 vitézeit május hónaptól kezdve julius 28-ig, a lakosok házainál szállással és élelemmel ellátta. Ugyan ezek számára hölgyeink 322 pár fehérruhát ajándékul varrtak, egy hét alatt. Nemzetőreink, 3000 gyalog s 450 lovas egész tavaszon s nyáron a legnagyobb mezei munka közben is, hetenként szombaton és vasárnap szorgalmatosan gyakoroltattak. Mozgó nemzetőrségül 320 önkénytes állíttatott, csinos honvédegyenruhába öltöztetve s egészen felszerelve, kikről — ha mi magunk hallgattunk is — édes örömmel hirdeti az aradi nemzetőrség főnöke Máriássy, hogy ,,illy fiakra büszke lehet Debreczen.“ Ezeknek pótléknapdijuk 20 kr., s igy havonkint 3200 ft a lakosság által adóaránylag fizettetik. Ugyan ezen mozgó nemzetőrség költségei fedezésére néhány lelkes hölgy által 600 ft ajándékoztatott. Szinte a hölgyek által zászlók készíttettek, s a táborba 91 font tépés és nagy mennyiségű fásli küldetett. És mellőzve egyesek kisebbszerű ajándékait, például lovakat a társzekerekhez, vas- és másnemű tábori eszközöket, több száz meg száz szekér katonákat vagy honvédeket szállító fuvarozásait sat.megemlítem Molnár Sámuelt, ki két ágyú felszerelésére 600 poftot adott. Jelenleg a 28-ik honvédzászlóalj,600 egyéne ismét a lakosok házainál szállással és élelemmel láttatnak el. Debreczenben a veszély növekedtével együtt nőtt a lelkesedés, együtt nőtt a tettekben nyilvánuló erő. Midőn Jellachich beütéséről, Teleki Ádám árulásáról, István főherczegnek a táborba vezérül menetéről szóló tudósítás megérkezett, tüstént honvédelmi bizottmány alakult, még e napon népgyűlés tartatott, s minden fensőbb felszólítás nélkül rendeltetett, hogy amennyi a rendes nemzetőrök közöl fegyverrel ellátható, számszerint 800 gyalog és 150 lovas, az indulásra magát készen tartsa minden pereben. Ugyanekkor ennek bejelentése és a szükséges rendeletek vétele végett, az akkori ministerelnökhöz, két igaz ember, a közügyérzi munkásságban fáradhatlan Karap és Sápy, Pestre küldettek. Kiknek is Batthyáni Lajos által e válasz adatott, hogy „Debreczen helyzete, s az akkori körülmények rendes nemzetőreink helybenmaradását igénylik,“ és csak 320 tag önkénytes mozgó nemzetőrség rendeltetett Aradra. Azonban kevés idő múlva, a körülményeknek Aradon s az alsó táborbani változtával lovasságra lévén szükség, az e tárgybeli miniszeri rendeletre tüstént 245 egészen felszerelt lovas nemzetőr indíttatott el, három hónap múltával, ha a szükség úgy kivánandja, újakkal felváltandók. Legközelebb pedig Máriássy őrnagynak önkénytes nemzetőrségünk magaviseletéről méltányló elismeréssel értesítő, s egyszersmind az aradi várparancsnok Berger és az ott körül tanyázó Blomberg miatti veszély növekedéséről,csak említést tevő levelének következtében, a rendes nemzetőrök közös fegyverrel bíró 400, minden fensőbb rendelet nélkül Aradra indíttatni határoztatott, pedig házainknál 1600 honvéd szállásoltatik s érelmeztetik. És ezeket tartom én valódi lelkesedésnek, igazi erőnek! Ennek tulajdonítom azt is, hogy noha a fennebbiek szerint, részint a mozgó önkénytes nemzetőrség kiállítása, részint a honvédek Hunyadi s más csapatok toborzása, városunk fegyverfogható ifjainak számát tetemesen megfogyasztotta, mind e mellett is a városunkra esett újonczok számának egy negyedrésze 200, sorshúzás nélkül már kiállíttatott. Működtünk szellemileg is ez úgynevezett kálvinista Rómában. Szoboszlai Pap István és alálírott által népvilágosítására különösebben intézett népszerű egyházi beszédek nyomattak. Egyik 4000, másik 6000, harmadik 12,000 példányban, s ingyen kiosztattak. Az itt szállásolt X-ik honvédzászlóalj számára, hogy a haza vészes körülményeit ismerjék és értsék, Szoboszlai által különös isteni tisztelet rendeztetett reggeli 6 órakor. Népgyűléseket is tartottunk, hol ismét vagy közlő, vagy mint közelebb a lovas nemzetőrség kiindulásakor Sz. P. I. oktattuk, buzdítottuk, lelkesítettük népünket. ... És ez utóbbi mint püspök nagyobb körre is kiterjeszté szellemi munkásságát. A felügyelete alatt álló 578 ekklézsia lelkipásztorihoz, tanítóihoz 9 rendbeli lelkesnél lelkesebb körlevelet bocsátott» Ezek közöl némellyek 3000 példányban kinyomattak, némellyek lithographáltattak. Egy szóval« püspökünk lelkiösmeretesen és erélyesen teljesítette mind azt a mit igaz magyar honfi, lelkes magyar főpap, édes hazánk szent érdekeiért teljesíthet. Az alföldi magyar embereknek nem szokott szájuk hiában járni. Ezek nem a szó, de a tett emberei. Szólítsa fel őket a haza kormánya bármikor: az egész bon színe előtt magyarhoz méltólag bizonyítandják be , mikép ők, a hazát vitéz karok által szerzett ősökhez illő utódok, kik az imádott hazáért, s a magyar nemzet érdekeiért , vagyont, s ha kell életet is áldozni, tudnak is akarnak is. *) — Könyves Tóth Mihály, debreczeni ref. lelkész. *) Lucus, a non lucendo I főhadnagy osztrák katonai intézetben neveltettek s azóta osztrák seregben szolgálnak s nem lévén született magyarok, nem bélyegeztethetnek honárulóknak. — A szerk. *) Szives köszönetet mondunk e felvilágosításokért, derék lelkes polgártársunknak, kit régóta van szerencsénk ismerni, mint buzgó fáradhatlan előmozdítóját minden jónak és szépnek. Isten tartsa meg őt a hon javára, isten tartsa a lelkes püspököt tükrül a többi papságnak, s isten tartsa a derék debreczenieket, kik a vészben forgó haza ügyét olly melegen és annyi áldozatkészséggel gyámolítják. A szerk. 439