Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-11-26 / 128. szám

lenek , nem fognak a hazáért­ küzdelmekben megedzett férfiak elé­be léptetni. Legújabb és leginkább botránkoztató eset az, hogy a jelen­legi zászlóalj-parancsnok II. százados, több érdemes őrmesterek mellőzésével, tulajdon fiát Fischert lem­bergi akademicust (deákot) kinek sem a katonaságról fogalma , sem a haza irányában érdemei nincsenek­­ terjesztő a dandár parancsnokság elé, hadnagyságra léptetendőt. A parancsnokság hisz az ajánlatnak , s a kinevezés a ministeri utólagos helybenhagyás reményében megtörténik; holott vannak itt, és más magyar ezredekben több lelkes magyar őr­mesterek , kikhez a közös küzdelem, szenvedés és szolgálat által a harczosokat a szeretet és tisztelet kötelékei csatolják. Szegény,olly gyakran megcsalatott haza, illy tisztek tapasz­talatlan vezérlete alatt fog fiaidnak szivvére, élete s küzdelme sike­­retlen enyészni, az illy becsusztatások,érdemetlen s idegen hegyen-­ ezek előléptetése által az érdem jutalmazatlan marad, az előlépte­tések meggátoltatnak, az érdemes altisztek magokat elmellözve látván,elcsüggednek, a lelkesedés kihal, s a csapatból egy automat lesz, melly mozog , de mozgása életnélküli. Mi lelkünk mélyéből meg vagyunk győződve, hogy az ada­tokról sem a honnak, sem a honvédelmi bizottmánynak tudomása nincs; mert ha volna, nem tűrné meg, hogy a hon legszentebb érdekével illy játék űzessék. Hisz ezen előléptetések nyilvános iróniái azon elvnek,mellyet a honvédelmi bizottmány a hadseregnél köröztetett rendeletében kimondott, miszerint kívánja, hogy az eddig elmellőzött, s szerényen hallgatott érdem juttassék fényre, egyszersmind nyilvánítja, hogy az előléptetési fölterjesztésben különösen megjegyeztessék, valljon az előléptetendő egyén az el­lenség előtt szolgál-e vagy sem, mert a bizottmány nem fogja tűrni, hogy az éllöket s vérüket a honért veszélyeztető harczosok mások miatt elmellőztessenek, s épen mit a bizottmány tűrni nem akar, az történik , az e zászlóaljban megürült tiszti állomásokra Lembergből, soha e honért nem küzdött „schwarzgelb“ hadfiak , academicusok , Savoyen-draganos cadétok neveztettnek ki, s az eddig elmellőzött érdem, most is, mint ekkorig, szerényen hall­gasson! Ezen előterjesztett körülmények folytán,igen kívánatos vol­na , hogy a sorhadak is minél előbb honvédekké átalakíttatván, a külföldön levő ezredekkeli öszszeköttetés megszüntetvén, az ezred­tulajdonosok kinevezési jogát egyedül a hadügym­inistérium gya­korolná, így talán mi reánk is felderülne egy szebb jövő remény­­sugára, kik érdekeinket a honéval ugyanazonosítva tudván, bármi minőségben, a legkétségesb körülmények közt is,e nemzet szabad­sága s dicsőítéséért vívni és halni készek vagyunk. *) — Nagy- Becskereken, nov. 9-én 1848. a 37-ik gyalog sorezred 3-ik zász­lóaljának több altisztjei. A KÖZLÖNY UTÁN. A felső táborban Kossuth Lajos honv. bizottmányi elnök úr rendeletére az utászkarhoz századosokai: Kalkada Alfons,Kiss, Pusztelnik, Bucz Károly. Főhadnagyokéi: Krucsay, Vehle Károly, Fuchs Károly, Urbanovits. Hadnagyokéi: Roklitz Béla, Ulrich Fer­­dinánd, Zigmund Gusztáv, Landner Izidor, Weiss Vilhelm, Urnull Károly, Fromberg József, Ulrich. Számvevő tisztül: Kovács László. Főhadnagyúl és főhadiszállási lajstromozóúl: Lefter. Az 1-ső honvéd zászlóaljhoz főhadnagyúl: gróf Szécsény. Hadnagyokká: Hunyady, Mórocz, Pribék, Janakovits Sándor. A 4-dik honvéd zászlóaljhoz századoséi: Hertelendy János. Hadnagyokul: Nagy János, Kudola János. A 7-ik zászlóaljhoz hadnagyokul: Lang Ká­roly, Zombory Antal, Kollár Zsigmond, Jánosy. 18-ik zászlóalj­hoz főhadnagyúl: Mikovinyi János. A 25-ik zászlóaljhoz száza­doséi : Jekelfalusy László. A 34-ik zászlóaljhoz főhadnagyéi: Pa­­taky Kálmán. Hadnagyéi: Pataky Kálmán. Az l­ső honvéd huszár ezredhez hadnagyéi: Boor August. A harmadik honvéd ágyú te­lephez hadnagyúl: Roth. — A Pesten székelő sorezredi térparancsnokság a honvéd térparancsnoksággal összeköttetvén, a honvéd seregtől mindenki, ki akár hivatalos foglalatosság, akár magán dolgai elintézése vé­gett Pesten tartózkodik, magát ezentúl Mitisz Omnaerus térparancs­noknál a Károly-laktanyában bejelenteni tartozik. Nádosy Sán­dor, ezredes. — Máhr József nagybecskereki sómázsamester f. é. oct. 27. meghatározott. Weingartner Ferencz szolnoki sótárnoknak. Ullerl Antal szucsáni mázsamesternek, szomolnoki bánya-kincstári pénz­­tárnokká Mészáros Ferencz neveztetett ki. — Az országos rendőri hivatalnál a felső tábor részére fe­hérneműeket ajándékoztak: Frölich Friderika, Benő Mária, Lie­­demann Róza, Almásy Emilia, Áry Teréz, Plechl Katalin, Birsch­­ler számvevő Léváról. — Langsfeld Fülöp a katonai kórházak számára több rend­beli új és ócska fehérruhát küldött.­­ Az országos honvédelmi bizottmánynak Tallián Ede kor­mánybiztos úr jelenti, miszerint Csapody Pál somogym­egyei nem­­zetök­ százados, hazafiés buzgalomból indulva, maga költségén három lovas egyént mindenneműekkel felszerelve az ország vé­delmére kiállítani késznek nyilatkozott; e nemes tettéért fogadja a haza köszönetét a derék férfiú. Kelt Budapesten, november 22-én 1848. Az orsz. honv. bizottmány. — Rendelete k. I. Haderőnknek alkalmas elhelyezése vé­gett szükséges lévén tudni azt, hogy minden hatóság különösen mennyi újonctot állított már ki, a reá kivetett illetékből, mennyi van még kiállítandó, valamint azt is, hogy a kiállításra mennyi idő kívántatik még? Ezekre nézve a kívántató adatokat a ható­ságok múlhatlanul s mielőbb hozzám felterjeszszék. A hadsereg főparancsnokainak szigorúan teljesítendő köte­­lességekül tétetik, hogy midőn kerületükben ellenséges megtáma­dást tapasztalnak, nem várakozva innen küldendő segedelemre, rögtön magok alakítsanak a vidéken elegendő számú haderőt, mellyet az ellenség ellen vezessenek. Pest, november 23-án 1848. Kossuth Lajos, a honvédelmi bizottmány elnöke. ■— II. Rombauer Tivadar, a kereskedelmi ministerium osz­tályfőnöke, az állományi fegyvertár igazgatójává neveztetett ki tel­jes hatalommal. Budapesten, november 17-kén 1848. Kossuth Lajos, elnök. — III. A honvéd tüzérséghez, Bakony tábornok ur aján­latára, századosul kineveztetik Vanner főhadnagy a kir. 5-dik tüzérezredről. Budapesten, november 23-kán 1848. Mészáros­ Lázár, hadügyminister. — IV. Néhai Rajner Károly, egri főegyház nagyprépostja, ellenség előtt elesett katona-altisztek özvegyei segedelmezéseül­­.szolgálandó alapítványra 200 pftról szóló statuskötelezvényt hagy­ j­aván, mellynek 8 pft kamatjaiban egy, vagy több efféle özvegyek részesülhetnének, mivel e részben folyamodók arra való alkal­mas voltáról, a múlt évi junius l-jétől 22667. sz. a. kelt hely­tartósági intézvénynyel közlött példány szerint készítendő táblás jegyzékek a törvényhatóságok részéről nem küldettek be, azok előforduló esetben a fentebbi rendelet teljesítésére figyelmeztet­nek. Kelt Budapesten, nov. 21-kén 1848. Mészáros Lázár, hadügyminiszer. — Tapasztaltatván , hogy a nemzetőrség őrnagyai rangbani előléptetéssel kitüntettetvén, a meghatározott illetménynél nagyob­bat igényelnek , e végből tudomását adatik jelen rendeletnél fogva, miszerint ezen egyének illy előléptetéssel a már meghatározott já­randóságnál, azaz: a vidéken 91, Budapesten 100 ezr forintnál semmi esetre nagyobb fizetésben nem részesülhetnek, mivel az állo­dalom csak az őrnagyi és segédtiszti fizetéseket vállalta ma­gára, miből következik, hogy az érintett kitüntetés csak czím­­zetes lehet. Ez szinte a nemzetöri segédtiszteket is illeti, kik is bár­­melly rangfokozatban mindenkor csak a kiszabott egyforma illet­ményeket szedhetik. Budapest, nov. 23. 1848. Nádosy Sán­dor, ezredes. — A Pesten székelő sorezredi térparancsnokság a honvéd térparancsnoksággal összeköttetvén, a honvéd seregtől mindenki, ki akár hivatalos foglalatosság, akár magán dolgai elintézése vé­gett Pesten tartózkodik, magát ezentúl Mitisz őrnagy s térparancs­noknál a Károly-laktanyában bejelenteni tartozik. Nádosy Sán­­d­o­r , ezredes. — A kereskedelmi ministériumtól. A Budapest és Szeben között eddig fenállott szekérpostai összeköttetés ideig­lenesen megszüntetvén , s elülegesen a budapest, szeged, bánát­­komlósi vonalra szoríttatván, Budapest és Kolosvár között a De­­breczenen és Nagyváradon keresztülvezető postavonalon egyelőre minden második héten küldendő szekérposták léptettek életbe, és a szekérpostai kezelés is a debreczeni és nagy­váradi postahiva­talokra szoríttatott, de mihelyt a körülmények engedik , és a fen­­forgó akadályok elháríttathatnak a kérdésben forgó vonalon, nem­csak postaszekerek (Diligenceok) helyett gyakoribb közlekedés­sel márhaposták fognak életbe léptetni, hanem a szekérpostai ke­zelés is valamennyi a kérdésben forgó vonalon fekvő postahiva­talokra ki fog terjesztetni. Mi azon megjegyzéssel tétetik közhírré, hogy ezen intézke­dés következtében Debreczenbe, Nagy-Váradra és a körülfekvő vidékre szóló kisebb terjedelmű árukat, drágaságokat, holmikat, pénzt, irományokat is tovább szállítás végett a fenálló szabályok megtartása mellett a postára feltehetni. Budapesten, nov. 20 1848. A honvédelmi bizottmány meghagyásából Ambrus Mihály. — Az országos honvédelmi bizottmányhoz Asboth őrnagy ur által Bogsánról november 16- kán küldött tudósítás nyomán a bogsáni csata részleteiről következőleg értesíthetünk. A 320 főből álló csapat, melly erdélyi honvédekből, úgy lugosi és oravi­­czai mozgó őrseregből állott, 16-kán Bogsánban megtámadtatott négy század végvidéki katona által, Appel generalis és Gerlits al­ezredes vezénylete alatt, úgy mintegy 2—3000 tömeg néppel és négy ágyúval. A csata egész estig tartott, és azon jó eredménye lett, hogy az ellenség a torlaszok közöl történt kirohanás által megszalaszta­­tott, veszteségünk egyébiránt nagyobb, a halottak közt van Bónis János erdélyi honvéd hadnagy. A szerencsés ütközet minden veszteség mellett is nagy fi­gyelmet érdemel, helyzetünket, melly nem a legjobb volt segité az, hogy derék tüzéreink által az ellenség két ágyúja leszereltetett. Kitünteték magukat Fejér százados, Szívós és Somlay fő­hadnagy urak, s különösen jelesen viselték magukat az erdélyi hon­véd csapatok. — Az orsz. honvédelmi bizottmányhoz Vu­­kovics Sebő kormánybiztos ur a 11 a 1 N.­B­ecs­ke­rekről nov. 20-áról küldött jelentés kivonata. Nagy Sándor alezredes mozgó csapatja hasznosan működik, teg­napelőtt egész Szentandrásig, melly helység 112 mérföldnyire fekszik Temesvártól, nyomult elő, s onnan kiverte a dsidásokat, melly alkalommal részünkről 2 honvéd esett el, s 1 nemzetőr sebet kapott, a dsiddsok részéről 1 tiszt agyonlövetett. A f. hó 9-én Lagerdorfnál Damjanics által kivívott győze­lem sokkal nagyobb, mint első hírére jelentve volt az ellenség halottakban 670 embert vesztett, s azonkívül sokan még a Karas folyóban lelték halálukat. Azon vidék bátorsága egyelőre azon győzelem által biztosítva van. — A központi lóbeavatási bizottmány jelentése szerint Ma­darász János pesti lakos a haza oltárára e folyó hó 21-kén két lo­vat ajándékozott. — Kovásznai Kovács Zsigmond úr újabban tanusító hazafias készségét, alálírt hivatalhoz 106 mázsa lisztet, 100 zsák burgo­nyát és 100 pilot küldő be a honért harczoló katonaság számára. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Pénteken este a radical kör, a lengyel szabadságharczosok tiszteletére lakomát rendezett. Ünnepet kell róla mondanom, mert a népek testvériségének volt ez, egyszerű bár, de annál magasztosabb ünnepe, mert e sors­ üldözte két nemzetnek volt ez kézfogója, mellyen foga­dást tettünk egymásnak: együtt vívni ki az elnyomott népszabad­­ság győzelmét, vagy együtt vérzem­ el a szent harcz mezején; csakhogy, ha ennek kellene megtörténni: ,,exoriatur tandem no­­stris ex ossibus altor“ miként Jelskowszki, a lengyel de­­mocrata egylet elnöke, egyik szép toastjában mondá. Kedélyeink hangulata, a zene, lengyel vendégeink, s átalában minden de min­den olly komoly színezetű volt, minő illett azon keserű tudathoz, hogy e két nép fiai most sír­juk szélén ölelkeznek egymással. Csak G­a­al József elmés pohárköszöntései ráztak föl ollykor búsko­molyságunkból , s indítottak jó ízű kaczagásra. Mert hiszen, hogy a toaszoknak vége hossza nem volt, azt mondanom sem kell, ezek valódi fűszerei a magyar vendégségnek. K o z n i­c­z­k i ivott a m.­szabadság győzelméért. Vörösmarti egyik köszöntésében ha­sonlító a lengyel nemzetet a gyöngyhöz, mellyet a fájdalom vihara sodort föl a szláv népek tengeréből. Károlyi István nevelő, francziáúl köszöntő lengyel testvérünket, kik az üdvözlést „vive la liberté“ fölkiáltással fogadók. Erre megrendült a Marseillese, mellynek lelket rázó hangjai önkénytelenül nyiták meg ajkainkat, s mindannyian éneklők a zenével: Allons enfants de la patrie!; Gaal ivott a huszárok, Vörösmarti a gyalog katonaságért, mind­, ketten az altábori hős Dam­janicsért, ki, mint szinte a vitéz Lenkei, és több magyar tisztek, jelenlétükkel emelék az est ér­dekességét. A lakoma végén Visovsz­ki, a lengyel légió ve­zére, Károlyi István által tolmácsoltált, ügyünkért élni halni kész seregének elszántságát; hosszú életet kívánt K­o­s­s­u­t­hnak, kit Magyarország megváltójának“­ nevezett; s meg hitta a közön­séget, hadi zászlósok fölszentelésénél megjelenni, melly ünnepély ma vasárnap, délelőtt 11 órakor fog a muzeumtéren végbe menni; tudata egyszersmind velünk, mikép­p lakoma búcsú lakománk volt, mert a jövő hétfőn távoznak tőlünk, az aradi vár ostromlá­sára. Isten és a jó szerencse fegyvereikkel! Japan A hadorvosi tanfolyam megnyitásának halasztgatásáért, minap nyilvánított rászólásunkat illetőleg, Balassa egyetemi ta­nár úrtól a következő felvilágosítást vettük. Hogy a nov. 1-re hir­detett tanfolyam a kitűzött napon meg nem­ kezdetett, annak oka nem a tanárok hanyagsága volt, mert a leczkék megnyitását a köz­oktatási ministérium halasztotta 15-kére, azon okból, hogy olly fiatalok is, kiket e hó elejére megjelenni még a táborozás nem en­gedett, nov. közepe felé, mint a téli szállásokra vonulás gyanított idején, könyebben fognak e tanfolyamokban részt vehetni. Egyéb­iránt a tábori sebészet tanítása már 20-kán megkezdetett, s a 160-at eddig is meghaladó hallgatók sorába, naponkint újabbak íratják be magukat. — Figyelmeztetjük olvasóinkat a déc. élőjétől Ábrányi Emil szerkesztése alatt megjelenő politicai hírlapra. A szerkesztőt fölösleges ajánlanunk, ajánlotta e magát e lapokban közlőd czik­­kei állal; mi ezúttal csak a közönségnek jó „J­ö­v­ő­t“ s a J­ö­v­ő­­nek jó közönséget akartunk kivánni. — A szabolcsi önkénytesek, tegnap d.u., e lapok szerkesz­­tőhivatali szállásának kapuja alatt kaptak kenyeröket. Őrmesterek névszerínt szólító őket sorban maga elé, s egy jámbor fiú, nem értvén jól a nevét, hozzá ment midőn mást szólított. De kapott is ám őrmester úrtól pró font helyett ollyan pofont, hogy or­rán száján bugyogott tőle a vér. A szegénynek védelmébe egy idegen közbeszólt, mire a legénység el kezdett panaszkodni, minő ezudar ember ez az ő tisztjük, ki alig csapta be maga után a kállai tömlöcz ajtaját s őrmester lett stb. stb.; őrmester úr pedig mindezeket egy szó ellenmondás nélkül halgatta, mi a legények igazságát bizonyító. Az esemény nem valami nagy fontosságú, de sokat húzhat ki belőle, a­ki a heged­űszót is megérti. — S­z­a­t­h­­mári K. — Biztos kútfőből arról tudósíttatunk, hogy a pesti egye­tem melletti ideiglenes hadi tanfolyamra nov. 2­1—dikóig összesen 365 növendékek közt szembetűnő a héber vallásúak buzgósága, kik is, csaknem mindnyájan, a tüzérségre íratták be magukat, ők mintegy ötödrészét képezik az összes hallgatóságnak. Az ok­tatás erélyesen foly — nem is várhattunk egyebet az ismeretes tanárok buzgóságától. Szünnap van ugyan, de néma tanárok miatt, mint hibásan állíták hasábjaink, hanem a tanulók kedvéért, hogy ezek rajz- és vívás tanulásra nyerjenek több időt. De mit is mon­dunk : szünnap vol­t, mert a csütörtök is oktatásra fordíttatik, hogy helyette a szombati délután az annyira szükséges vív­­anra fordíttathassék. Ne ütközzék meg azon senki, hogy némi súlyt helyzünk a vívásban , mert főleg szuronyvívást értünk, minőt Chappon tanít. Végül megjegyzendőnek tartjuk, hogy az elsőben beírt növendék egy nyugalmazott cath. lelkész, ki hazafiú­­ságból a tüzérség közé állott be. Uraim, elismerést a deréknek ! — Nyitramegye, Vittencz nov. 20. Simunich rabló seregével nov. 4-én Nádason keresztül Morvába űzetett. Ez ugyan hiba, mert neki itt kellett volna hagyni fogát, vagy rablócsordá­jával soha nem látni e szép földet, mellyen, midőn átvonúlt, rabolt és gyújtogatott, — megróván a népet, miért felelősek a szabad­ságért küzdő nemzetek beszóló istene elött, — ha különben fele­letre nem vonulnak — azok, kik őt átvonulni engedték Trencsi­­nen és Nyitrán, kik megengedték, hogy ismét visszatörje magát, s megtelepedjék Jablonicz és Szemeznél, hogy pusztítson és rabol­jon egész télen át. Mert úgy látszik, hogy csak telelni akar kony­hánkon. . Ám tegye, ha épen akarja. Annyit tudok, hogy elég keserű­t lesz kénytelen megemészteni. Requirálgatni járó embereiből majd minden alkalommal csíp­nek el néhányat. Tegnap egy egészen jól felszerelt Károly herczeg­­féle lovas esett körmünk közé lovastól, a­minek egy Hunyadi káplár ugyancsak megörült ám, s a jó szürkére tüstént felkanya­­rító magát. Ma ismét 9 Hochenek féle gyalogot küldöttünk Lipót­ várába. Nádas körül 13-at fogtak el. Foglyaink mind lengyelek s örülnek, hogy becsületes ellen­ség kezére kerültek. Lelkesülve ígértek esküt tenni a magyar alkotmányra, s utósó csep vérig harczolni a háromszínű magyar zászló alatt, — mert ők, mondják, lengyelek. Simunich egyébiránt aligha fog itt telelhetni, mert már azon nép is, mellynek vendégszeretetére olly igen számolt, unni kezdi sarczolásait, — s embereit maga keríti kézre, így tesznek a sze­gény jó hradistyeiak, kik a minap is, midőn 2 katona requirálni ment be egy házba, fegyverét mindkettő künn hagyta, a mire ki­­jövének, a fegyvereket eltakarítják s a rablókat kézre keríték. Simunich megboszúlandó az efféléket, tegnapelőtt csapatá­nak nagy részét Hradistye fele indítja. Útjában a Jókő fölött eső erdőben igen csekély számú lelkes nemzetőreink által megtámad­­tatik, mire az ellen hátrálni kezd, nemzetőreink s néhány Hunyadi lovas — kiknél a régiek sem igen lehettek különbek — szőbe ve­szik őket kölcsönös kemény tüzelés közben, de mivel az ellenség számra 4 annyi is volt, mint mi, minden veszteség nélkül hátrál­nunk kellett. . Erre a rablók Hradistyét megszállók, de nem minden áldo­­zat nélkül, mert egy emberük elesett, 7 megsebesült, mint ezt a hradistyeiek beszélik. A rablók , a szegény hradistyeieket egy éjen át mindenükből kipusztíták, elvittek 12 lovat, 6 kocsit mindennemű eleséggel meg­terhelve , nagymennyiségű zabot, minden található kenyeret. De ez mind nem elég. A generálnak 600 pengő fixa van szüksége, s mivel ezt a bíró kiállítani nem volt képes, a jegyzővel együtt vasra veretik, — megkötöztetik s elhurczoltatik. — S ezt mind generál teszi ! Gyalázat, gyalázat generál Simunich ! Mint foglyaink mondják, Simonichnak seregével — melly 1 osztály vasas, 5 zászlóalj gyalog és 2 ágyú ütegből áll — ma kellene helyéből kiindulni,­­ azonban merre és hova, nem tudják. Meglássuk, valljon felénk-e? Állunk elébe. Bizony pedig számra kevesen vagyunk, kaszánk mégis sok s erőnk és bátorságunk van akár­mennyi. Trencsinből ide érkezett tudósítás szerint, ott a nép nem en­gedi, hogy a szoros utak és hidak leromboltassanak, miáltal útja szegelnék a morva szélekről könnyen berohanható ellenségnek. — L e s t á r, honti nemzetőr. — Arad, nov. 19. Lippát elvesztettük! Lippa olly pont, melly, ha az alföldön garázdálkodó temesi ellenség kezére jut, t­ör szakadatlan lánczolatába teszi magát azon végtelen vo­nalnak a Maros innenső partján, mellyre­ az ostobaságra ható ámí­tás és bujtogatás által egyedül támaszkodhatik még a reachic; 2-ér elzár bennünket az Erdélylyeli közlekedéstől, magát pedig ezzel, s igy Puchner uram intézkedéseivel, közvetlen érintkezésbe teszi; m-or ezáltal olly erős pontot vesz, mellyen magát csekély erővel nagy erő ellen mindenkor biztosíthatja, s bősz csordáját bármikor kényelmesen küldheti nyakunkra. E pont az, mellytől le egész Pécskáig vont erős útvonal a Maros jobb partján­ részt minden beütéstől bizton tartá. E pont többé — új visszafoglalásit — nincs kezünkben ! Folyó hó 12—13-kán az ide őrizetül tett 5-­600 derék debreczeniek, s a később — a harcz derekán — Máriásy által se­­gitségül vezetett 5—600 főnyi telkes csapat által a temesi várból intézett 10 12,000-nyi a/1 részben sorkatonaságból, / részben *') Mi ezen derék altisztek szózatában panaszképen előadatik, az osztrák­­ katonai ármánynak gyalázatos mű­ve, s az illyeneket egyenesen a magyar kormánynak kell feladni. Az bizonyosan segítend a bajon.■ Sok bajon azért nem segíthet a kormány, mert nem ismeri, mert ő nem mindentudó. — A s­z­e­r­k. 560

Next