Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-11-26 / 128. szám
lenek , nem fognak a hazáért küzdelmekben megedzett férfiak elébe léptetni. Legújabb és leginkább botránkoztató eset az, hogy a jelenlegi zászlóalj-parancsnok II. százados, több érdemes őrmesterek mellőzésével, tulajdon fiát Fischert lembergi akademicust (deákot) kinek sem a katonaságról fogalma , sem a haza irányában érdemei nincsenek terjesztő a dandár parancsnokság elé, hadnagyságra léptetendőt. A parancsnokság hisz az ajánlatnak , s a kinevezés a ministeri utólagos helybenhagyás reményében megtörténik; holott vannak itt, és más magyar ezredekben több lelkes magyar őrmesterek , kikhez a közös küzdelem, szenvedés és szolgálat által a harczosokat a szeretet és tisztelet kötelékei csatolják. Szegény,olly gyakran megcsalatott haza, illy tisztek tapasztalatlan vezérlete alatt fog fiaidnak szivvére, élete s küzdelme sikeretlen enyészni, az illy becsusztatások,érdemetlen s idegen hegyen- ezek előléptetése által az érdem jutalmazatlan marad, az előléptetések meggátoltatnak, az érdemes altisztek magokat elmellözve látván,elcsüggednek, a lelkesedés kihal, s a csapatból egy automat lesz, melly mozog , de mozgása életnélküli. Mi lelkünk mélyéből meg vagyunk győződve, hogy az adatokról sem a honnak, sem a honvédelmi bizottmánynak tudomása nincs; mert ha volna, nem tűrné meg, hogy a hon legszentebb érdekével illy játék űzessék. Hisz ezen előléptetések nyilvános iróniái azon elvnek,mellyet a honvédelmi bizottmány a hadseregnél köröztetett rendeletében kimondott, miszerint kívánja, hogy az eddig elmellőzött, s szerényen hallgatott érdem juttassék fényre, egyszersmind nyilvánítja, hogy az előléptetési fölterjesztésben különösen megjegyeztessék, valljon az előléptetendő egyén az ellenség előtt szolgál-e vagy sem, mert a bizottmány nem fogja tűrni, hogy az éllöket s vérüket a honért veszélyeztető harczosok mások miatt elmellőztessenek, s épen mit a bizottmány tűrni nem akar, az történik , az e zászlóaljban megürült tiszti állomásokra Lembergből, soha e honért nem küzdött „schwarzgelb“ hadfiak , academicusok , Savoyen-draganos cadétok neveztettnek ki, s az eddig elmellőzött érdem, most is, mint ekkorig, szerényen hallgasson! Ezen előterjesztett körülmények folytán,igen kívánatos volna , hogy a sorhadak is minél előbb honvédekké átalakíttatván, a külföldön levő ezredekkeli öszszeköttetés megszüntetvén, az ezredtulajdonosok kinevezési jogát egyedül a hadügyministérium gyakorolná, így talán mi reánk is felderülne egy szebb jövő reménysugára, kik érdekeinket a honéval ugyanazonosítva tudván, bármi minőségben, a legkétségesb körülmények közt is,e nemzet szabadsága s dicsőítéséért vívni és halni készek vagyunk. *) — Nagy- Becskereken, nov. 9-én 1848. a 37-ik gyalog sorezred 3-ik zászlóaljának több altisztjei. A KÖZLÖNY UTÁN. A felső táborban Kossuth Lajos honv. bizottmányi elnök úr rendeletére az utászkarhoz századosokai: Kalkada Alfons,Kiss, Pusztelnik, Bucz Károly. Főhadnagyokéi: Krucsay, Vehle Károly, Fuchs Károly, Urbanovits. Hadnagyokéi: Roklitz Béla, Ulrich Ferdinánd, Zigmund Gusztáv, Landner Izidor, Weiss Vilhelm, Urnull Károly, Fromberg József, Ulrich. Számvevő tisztül: Kovács László. Főhadnagyúl és főhadiszállási lajstromozóúl: Lefter. Az 1-ső honvéd zászlóaljhoz főhadnagyúl: gróf Szécsény. Hadnagyokká: Hunyady, Mórocz, Pribék, Janakovits Sándor. A 4-dik honvéd zászlóaljhoz századoséi: Hertelendy János. Hadnagyokul: Nagy János, Kudola János. A 7-ik zászlóaljhoz hadnagyokul: Lang Károly, Zombory Antal, Kollár Zsigmond, Jánosy. 18-ik zászlóaljhoz főhadnagyúl: Mikovinyi János. A 25-ik zászlóaljhoz századoséi : Jekelfalusy László. A 34-ik zászlóaljhoz főhadnagyéi: Pataky Kálmán. Hadnagyéi: Pataky Kálmán. Az lső honvéd huszár ezredhez hadnagyéi: Boor August. A harmadik honvéd ágyú telephez hadnagyúl: Roth. — A Pesten székelő sorezredi térparancsnokság a honvéd térparancsnoksággal összeköttetvén, a honvéd seregtől mindenki, ki akár hivatalos foglalatosság, akár magán dolgai elintézése végett Pesten tartózkodik, magát ezentúl Mitisz Omnaerus térparancsnoknál a Károly-laktanyában bejelenteni tartozik. Nádosy Sándor, ezredes. — Máhr József nagybecskereki sómázsamester f. é. oct. 27. meghatározott. Weingartner Ferencz szolnoki sótárnoknak. Ullerl Antal szucsáni mázsamesternek, szomolnoki bánya-kincstári pénztárnokká Mészáros Ferencz neveztetett ki. — Az országos rendőri hivatalnál a felső tábor részére fehérneműeket ajándékoztak: Frölich Friderika, Benő Mária, Liedemann Róza, Almásy Emilia, Áry Teréz, Plechl Katalin, Birschler számvevő Léváról. — Langsfeld Fülöp a katonai kórházak számára több rendbeli új és ócska fehérruhát küldött. Az országos honvédelmi bizottmánynak Tallián Ede kormánybiztos úr jelenti, miszerint Csapody Pál somogymegyei nemzetök százados, hazafiés buzgalomból indulva, maga költségén három lovas egyént mindenneműekkel felszerelve az ország védelmére kiállítani késznek nyilatkozott; e nemes tettéért fogadja a haza köszönetét a derék férfiú. Kelt Budapesten, november 22-én 1848. Az orsz. honv. bizottmány. — Rendelete k. I. Haderőnknek alkalmas elhelyezése végett szükséges lévén tudni azt, hogy minden hatóság különösen mennyi újonctot állított már ki, a reá kivetett illetékből, mennyi van még kiállítandó, valamint azt is, hogy a kiállításra mennyi idő kívántatik még? Ezekre nézve a kívántató adatokat a hatóságok múlhatlanul s mielőbb hozzám felterjeszszék. A hadsereg főparancsnokainak szigorúan teljesítendő kötelességekül tétetik, hogy midőn kerületükben ellenséges megtámadást tapasztalnak, nem várakozva innen küldendő segedelemre, rögtön magok alakítsanak a vidéken elegendő számú haderőt, mellyet az ellenség ellen vezessenek. Pest, november 23-án 1848. Kossuth Lajos, a honvédelmi bizottmány elnöke. ■— II. Rombauer Tivadar, a kereskedelmi ministerium osztályfőnöke, az állományi fegyvertár igazgatójává neveztetett ki teljes hatalommal. Budapesten, november 17-kén 1848. Kossuth Lajos, elnök. — III. A honvéd tüzérséghez, Bakony tábornok ur ajánlatára, századosul kineveztetik Vanner főhadnagy a kir. 5-dik tüzérezredről. Budapesten, november 23-kán 1848. Mészáros Lázár, hadügyminister. — IV. Néhai Rajner Károly, egri főegyház nagyprépostja, ellenség előtt elesett katona-altisztek özvegyei segedelmezéseül.szolgálandó alapítványra 200 pftról szóló statuskötelezvényt hagy javán, mellynek 8 pft kamatjaiban egy, vagy több efféle özvegyek részesülhetnének, mivel e részben folyamodók arra való alkalmas voltáról, a múlt évi junius l-jétől 22667. sz. a. kelt helytartósági intézvénynyel közlött példány szerint készítendő táblás jegyzékek a törvényhatóságok részéről nem küldettek be, azok előforduló esetben a fentebbi rendelet teljesítésére figyelmeztetnek. Kelt Budapesten, nov. 21-kén 1848. Mészáros Lázár, hadügyminiszer. — Tapasztaltatván , hogy a nemzetőrség őrnagyai rangbani előléptetéssel kitüntettetvén, a meghatározott illetménynél nagyobbat igényelnek , e végből tudomását adatik jelen rendeletnél fogva, miszerint ezen egyének illy előléptetéssel a már meghatározott járandóságnál, azaz: a vidéken 91, Budapesten 100 ezr forintnál semmi esetre nagyobb fizetésben nem részesülhetnek, mivel az állodalom csak az őrnagyi és segédtiszti fizetéseket vállalta magára, miből következik, hogy az érintett kitüntetés csak czímzetes lehet. Ez szinte a nemzetöri segédtiszteket is illeti, kik is bármelly rangfokozatban mindenkor csak a kiszabott egyforma illetményeket szedhetik. Budapest, nov. 23. 1848. Nádosy Sándor, ezredes. — A Pesten székelő sorezredi térparancsnokság a honvéd térparancsnoksággal összeköttetvén, a honvéd seregtől mindenki, ki akár hivatalos foglalatosság, akár magán dolgai elintézése végett Pesten tartózkodik, magát ezentúl Mitisz őrnagy s térparancsnoknál a Károly-laktanyában bejelenteni tartozik. Nádosy Sándor , ezredes. — A kereskedelmi ministériumtól. A Budapest és Szeben között eddig fenállott szekérpostai összeköttetés ideiglenesen megszüntetvén , s elülegesen a budapest, szeged, bánátkomlósi vonalra szoríttatván, Budapest és Kolosvár között a Debreczenen és Nagyváradon keresztülvezető postavonalon egyelőre minden második héten küldendő szekérposták léptettek életbe, és a szekérpostai kezelés is a debreczeni és nagyváradi postahivatalokra szoríttatott, de mihelyt a körülmények engedik , és a fenforgó akadályok elháríttathatnak a kérdésben forgó vonalon, nemcsak postaszekerek (Diligenceok) helyett gyakoribb közlekedéssel márhaposták fognak életbe léptetni, hanem a szekérpostai kezelés is valamennyi a kérdésben forgó vonalon fekvő postahivatalokra ki fog terjesztetni. Mi azon megjegyzéssel tétetik közhírré, hogy ezen intézkedés következtében Debreczenbe, Nagy-Váradra és a körülfekvő vidékre szóló kisebb terjedelmű árukat, drágaságokat, holmikat, pénzt, irományokat is tovább szállítás végett a fenálló szabályok megtartása mellett a postára feltehetni. Budapesten, nov. 20 1848. A honvédelmi bizottmány meghagyásából Ambrus Mihály. — Az országos honvédelmi bizottmányhoz Asboth őrnagy ur által Bogsánról november 16- kán küldött tudósítás nyomán a bogsáni csata részleteiről következőleg értesíthetünk. A 320 főből álló csapat, melly erdélyi honvédekből, úgy lugosi és oraviczai mozgó őrseregből állott, 16-kán Bogsánban megtámadtatott négy század végvidéki katona által, Appel generalis és Gerlits alezredes vezénylete alatt, úgy mintegy 2—3000 tömeg néppel és négy ágyúval. A csata egész estig tartott, és azon jó eredménye lett, hogy az ellenség a torlaszok közöl történt kirohanás által megszalasztatott, veszteségünk egyébiránt nagyobb, a halottak közt van Bónis János erdélyi honvéd hadnagy. A szerencsés ütközet minden veszteség mellett is nagy figyelmet érdemel, helyzetünket, melly nem a legjobb volt segité az, hogy derék tüzéreink által az ellenség két ágyúja leszereltetett. Kitünteték magukat Fejér százados, Szívós és Somlay főhadnagy urak, s különösen jelesen viselték magukat az erdélyi honvéd csapatok. — Az orsz. honvédelmi bizottmányhoz Vukovics Sebő kormánybiztos ur a 11 a 1 N.Becskerekről nov. 20-áról küldött jelentés kivonata. Nagy Sándor alezredes mozgó csapatja hasznosan működik, tegnapelőtt egész Szentandrásig, melly helység 112 mérföldnyire fekszik Temesvártól, nyomult elő, s onnan kiverte a dsidásokat, melly alkalommal részünkről 2 honvéd esett el, s 1 nemzetőr sebet kapott, a dsiddsok részéről 1 tiszt agyonlövetett. A f. hó 9-én Lagerdorfnál Damjanics által kivívott győzelem sokkal nagyobb, mint első hírére jelentve volt az ellenség halottakban 670 embert vesztett, s azonkívül sokan még a Karas folyóban lelték halálukat. Azon vidék bátorsága egyelőre azon győzelem által biztosítva van. — A központi lóbeavatási bizottmány jelentése szerint Madarász János pesti lakos a haza oltárára e folyó hó 21-kén két lovat ajándékozott. — Kovásznai Kovács Zsigmond úr újabban tanusító hazafias készségét, alálírt hivatalhoz 106 mázsa lisztet, 100 zsák burgonyát és 100 pilot küldő be a honért harczoló katonaság számára. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Pénteken este a radical kör, a lengyel szabadságharczosok tiszteletére lakomát rendezett. Ünnepet kell róla mondanom, mert a népek testvériségének volt ez, egyszerű bár, de annál magasztosabb ünnepe, mert e sors üldözte két nemzetnek volt ez kézfogója, mellyen fogadást tettünk egymásnak: együtt vívni ki az elnyomott népszabadság győzelmét, vagy együtt vérzem el a szent harcz mezején; csakhogy, ha ennek kellene megtörténni: ,,exoriatur tandem nostris ex ossibus altor“ miként Jelskowszki, a lengyel democrata egylet elnöke, egyik szép toastjában mondá. Kedélyeink hangulata, a zene, lengyel vendégeink, s átalában minden de minden olly komoly színezetű volt, minő illett azon keserű tudathoz, hogy e két nép fiai most sírjuk szélén ölelkeznek egymással. Csak Gaal József elmés pohárköszöntései ráztak föl ollykor búskomolyságunkból , s indítottak jó ízű kaczagásra. Mert hiszen, hogy a toaszoknak vége hossza nem volt, azt mondanom sem kell, ezek valódi fűszerei a magyar vendégségnek. K o z n iczk i ivott a m.szabadság győzelméért. Vörösmarti egyik köszöntésében hasonlító a lengyel nemzetet a gyöngyhöz, mellyet a fájdalom vihara sodort föl a szláv népek tengeréből. Károlyi István nevelő, francziáúl köszöntő lengyel testvérünket, kik az üdvözlést „vive la liberté“ fölkiáltással fogadók. Erre megrendült a Marseillese, mellynek lelket rázó hangjai önkénytelenül nyiták meg ajkainkat, s mindannyian éneklők a zenével: Allons enfants de la patrie!; Gaal ivott a huszárok, Vörösmarti a gyalog katonaságért, mind, ketten az altábori hős Damjanicsért, ki, mint szinte a vitéz Lenkei, és több magyar tisztek, jelenlétükkel emelék az est érdekességét. A lakoma végén Visovszki, a lengyel légió vezére, Károlyi István által tolmácsoltált, ügyünkért élni halni kész seregének elszántságát; hosszú életet kívánt Kossuthnak, kit Magyarország megváltójának“ nevezett; s meg hitta a közönséget, hadi zászlósok fölszentelésénél megjelenni, melly ünnepély ma vasárnap, délelőtt 11 órakor fog a muzeumtéren végbe menni; tudata egyszersmind velünk, miképp lakoma búcsú lakománk volt, mert a jövő hétfőn távoznak tőlünk, az aradi vár ostromlására. Isten és a jó szerencse fegyvereikkel! Japan A hadorvosi tanfolyam megnyitásának halasztgatásáért, minap nyilvánított rászólásunkat illetőleg, Balassa egyetemi tanár úrtól a következő felvilágosítást vettük. Hogy a nov. 1-re hirdetett tanfolyam a kitűzött napon meg nem kezdetett, annak oka nem a tanárok hanyagsága volt, mert a leczkék megnyitását a közoktatási ministérium halasztotta 15-kére, azon okból, hogy olly fiatalok is, kiket e hó elejére megjelenni még a táborozás nem engedett, nov. közepe felé, mint a téli szállásokra vonulás gyanított idején, könyebben fognak e tanfolyamokban részt vehetni. Egyébiránt a tábori sebészet tanítása már 20-kán megkezdetett, s a 160-at eddig is meghaladó hallgatók sorába, naponkint újabbak íratják be magukat. — Figyelmeztetjük olvasóinkat a déc. élőjétől Ábrányi Emil szerkesztése alatt megjelenő politicai hírlapra. A szerkesztőt fölösleges ajánlanunk, ajánlotta e magát e lapokban közlőd czikkei állal; mi ezúttal csak a közönségnek jó „Jövőt“ s a Jövőnek jó közönséget akartunk kivánni. — A szabolcsi önkénytesek, tegnap d.u., e lapok szerkesztőhivatali szállásának kapuja alatt kaptak kenyeröket. Őrmesterek névszerínt szólító őket sorban maga elé, s egy jámbor fiú, nem értvén jól a nevét, hozzá ment midőn mást szólított. De kapott is ám őrmester úrtól pró font helyett ollyan pofont, hogy orrán száján bugyogott tőle a vér. A szegénynek védelmébe egy idegen közbeszólt, mire a legénység el kezdett panaszkodni, minő ezudar ember ez az ő tisztjük, ki alig csapta be maga után a kállai tömlöcz ajtaját s őrmester lett stb. stb.; őrmester úr pedig mindezeket egy szó ellenmondás nélkül halgatta, mi a legények igazságát bizonyító. Az esemény nem valami nagy fontosságú, de sokat húzhat ki belőle, aki a hegedűszót is megérti. — Szathmári K. — Biztos kútfőből arról tudósíttatunk, hogy a pesti egyetem melletti ideiglenes hadi tanfolyamra nov. 21—dikóig összesen 365 növendékek közt szembetűnő a héber vallásúak buzgósága, kik is, csaknem mindnyájan, a tüzérségre íratták be magukat, ők mintegy ötödrészét képezik az összes hallgatóságnak. Az oktatás erélyesen foly — nem is várhattunk egyebet az ismeretes tanárok buzgóságától. Szünnap van ugyan, de néma tanárok miatt, mint hibásan állíták hasábjaink, hanem a tanulók kedvéért, hogy ezek rajz- és vívás tanulásra nyerjenek több időt. De mit is mondunk : szünnap volt, mert a csütörtök is oktatásra fordíttatik, hogy helyette a szombati délután az annyira szükséges vívanra fordíttathassék. Ne ütközzék meg azon senki, hogy némi súlyt helyzünk a vívásban , mert főleg szuronyvívást értünk, minőt Chappon tanít. Végül megjegyzendőnek tartjuk, hogy az elsőben beírt növendék egy nyugalmazott cath. lelkész, ki hazafiúságból a tüzérség közé állott be. Uraim, elismerést a deréknek ! — Nyitramegye, Vittencz nov. 20. Simunich rabló seregével nov. 4-én Nádason keresztül Morvába űzetett. Ez ugyan hiba, mert neki itt kellett volna hagyni fogát, vagy rablócsordájával soha nem látni e szép földet, mellyen, midőn átvonúlt, rabolt és gyújtogatott, — megróván a népet, miért felelősek a szabadságért küzdő nemzetek beszóló istene elött, — ha különben feleletre nem vonulnak — azok, kik őt átvonulni engedték Trencsinen és Nyitrán, kik megengedték, hogy ismét visszatörje magát, s megtelepedjék Jablonicz és Szemeznél, hogy pusztítson és raboljon egész télen át. Mert úgy látszik, hogy csak telelni akar konyhánkon. . Ám tegye, ha épen akarja. Annyit tudok, hogy elég keserűt lesz kénytelen megemészteni. Requirálgatni járó embereiből majd minden alkalommal csípnek el néhányat. Tegnap egy egészen jól felszerelt Károly herczegféle lovas esett körmünk közé lovastól, aminek egy Hunyadi káplár ugyancsak megörült ám, s a jó szürkére tüstént felkanyarító magát. Ma ismét 9 Hochenek féle gyalogot küldöttünk Lipót várába. Nádas körül 13-at fogtak el. Foglyaink mind lengyelek s örülnek, hogy becsületes ellenség kezére kerültek. Lelkesülve ígértek esküt tenni a magyar alkotmányra, s utósó csep vérig harczolni a háromszínű magyar zászló alatt, — mert ők, mondják, lengyelek. Simunich egyébiránt aligha fog itt telelhetni, mert már azon nép is, mellynek vendégszeretetére olly igen számolt, unni kezdi sarczolásait, — s embereit maga keríti kézre, így tesznek a szegény jó hradistyeiak, kik a minap is, midőn 2 katona requirálni ment be egy házba, fegyverét mindkettő künn hagyta, a mire kijövének, a fegyvereket eltakarítják s a rablókat kézre keríték. Simunich megboszúlandó az efféléket, tegnapelőtt csapatának nagy részét Hradistye fele indítja. Útjában a Jókő fölött eső erdőben igen csekély számú lelkes nemzetőreink által megtámadtatik, mire az ellen hátrálni kezd, nemzetőreink s néhány Hunyadi lovas — kiknél a régiek sem igen lehettek különbek — szőbe veszik őket kölcsönös kemény tüzelés közben, de mivel az ellenség számra 4 annyi is volt, mint mi, minden veszteség nélkül hátrálnunk kellett. . Erre a rablók Hradistyét megszállók, de nem minden áldozat nélkül, mert egy emberük elesett, 7 megsebesült, mint ezt a hradistyeiek beszélik. A rablók , a szegény hradistyeieket egy éjen át mindenükből kipusztíták, elvittek 12 lovat, 6 kocsit mindennemű eleséggel megterhelve , nagymennyiségű zabot, minden található kenyeret. De ez mind nem elég. A generálnak 600 pengő fixa van szüksége, s mivel ezt a bíró kiállítani nem volt képes, a jegyzővel együtt vasra veretik, — megkötöztetik s elhurczoltatik. — S ezt mind generál teszi ! Gyalázat, gyalázat generál Simunich ! Mint foglyaink mondják, Simonichnak seregével — melly 1 osztály vasas, 5 zászlóalj gyalog és 2 ágyú ütegből áll — ma kellene helyéből kiindulni, azonban merre és hova, nem tudják. Meglássuk, valljon felénk-e? Állunk elébe. Bizony pedig számra kevesen vagyunk, kaszánk mégis sok s erőnk és bátorságunk van akármennyi. Trencsinből ide érkezett tudósítás szerint, ott a nép nem engedi, hogy a szoros utak és hidak leromboltassanak, miáltal útja szegelnék a morva szélekről könnyen berohanható ellenségnek. — L e s t á r, honti nemzetőr. — Arad, nov. 19. Lippát elvesztettük! Lippa olly pont, melly, ha az alföldön garázdálkodó temesi ellenség kezére jut, tör szakadatlan lánczolatába teszi magát azon végtelen vonalnak a Maros innenső partján, mellyre az ostobaságra ható ámítás és bujtogatás által egyedül támaszkodhatik még a reachic; 2-ér elzár bennünket az Erdélylyeli közlekedéstől, magát pedig ezzel, s igy Puchner uram intézkedéseivel, közvetlen érintkezésbe teszi; m-or ezáltal olly erős pontot vesz, mellyen magát csekély erővel nagy erő ellen mindenkor biztosíthatja, s bősz csordáját bármikor kényelmesen küldheti nyakunkra. E pont az, mellytől le egész Pécskáig vont erős útvonal a Maros jobb partján részt minden beütéstől bizton tartá. E pont többé — új visszafoglalásit — nincs kezünkben ! Folyó hó 12—13-kán az ide őrizetül tett 5-600 derék debreczeniek, s a később — a harcz derekán — Máriásy által segitségül vezetett 5—600 főnyi telkes csapat által a temesi várból intézett 10 12,000-nyi a/1 részben sorkatonaságból, / részben *') Mi ezen derék altisztek szózatában panaszképen előadatik, az osztrák katonai ármánynak gyalázatos műve, s az illyeneket egyenesen a magyar kormánynak kell feladni. Az bizonyosan segítend a bajon.■ Sok bajon azért nem segíthet a kormány, mert nem ismeri, mert ő nem mindentudó. — A szerk. 560