Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-10-27 / 102. szám
102. szám. Pesten,, pénteken October 27.1848. Megjelenik , gólffit kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek ; négyszer hasiibzott sorért 3 pgö kr., kettős hasiíbu sorért pedig6 pgö kr. szémíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgent. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban: Egyetem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almási-, most a pesti takarékpénztár házában. BUDA, OCTOBER 26. Nincs különben !... a császári családot, lételének végperczeiben, nemcsak lélekjelenlététől, de eszétől is megfosztotta már a kétségbeesés. Örvendj nemzetem! ,,akit isten meg akar verni, attól előbb az eszét veszi el.“ Lássunk csak egypár tényt, a közelebb múltak történetéből. Midőn October 6-kán, a népek szabadságának elnyomására irányzott egy törekvést, a bécsi nép, habár barrkádok emelésével és vérontással is, meghiúsított: a megszökött király, hátrahagyott manifestumában, fenyegetőzik, s azzal ijesztget, hogy majd megkeresi a maga gutes Rechtjét! Néhány nappal ezután, Scolowitteban, az országgyűlés utána ment küldöttségét, egy lap szavai szerint: ,,igen czudarul fogadta, az országgyűlés adressére, az oct. 6-diki manifestumhoz hasonló értelmű választ adott, s aztán, mint illik, kegyelmesen hátat fordított a deputationak.“ De ugyanekkor Lobkowitz által tudtokra adatt , hogy Auersperg és Jellachich, Bécset megtámadni, nem fogják. Pár nap múlva Jellachich , a hadsereg „generálissimusává“ jön kinevezve, s fölhatalmazva, a nemzetőrséget és academiai légiót erőszakkal is lefegyverzeni, s Bécset halomra lövetni, ha magát meg nem adja. Az országgyűlés azonban, a működését hűségesen mégis kezdett cs. kir. kengyelfutónak megszente, hogy a már elszedett fegyvereket adja vissza, Bécs alól pedig takarodjék , s ne is fáraszsza magát egyezkedési kísérletekkel, mert erről többé szó sem lehet. A monarchia felett függő damoclesi kardot, — monda Goldmark — le kell végre hullatni. E közben, követek és academicusok mennek szét, a népfölkelés rendezésére; az országgyűlés a nemzetőrökre martiális törvényeket készít; a városnak a katonaság ellen megerősítésére mindent megtesz ; a népet a szabadságért harcolásra buzdítja , lelkesíti, a császári udvar gyalázatos zsarnoksága ellen stb. És a császár mit mond mindezekre ?.... Az October 16-ki országos ülésben, egy telegraph útján érkezett nyilatkozványát olvasott fel Schuselka, melly szerint ő felsége az országgyűlés eddigi eljárásával teljesen megelégszik, sőt felhívja azt, hogy munkálódását az austriai nép jóllétére tovább is folytassa. S mi történik ?... Még ugyanazon napról, egy másik kegyelmes leirattal szerencséltet bennünket jó királyunk, mellyben népeit elvetemedett istenteleneknek, a törvény ellen föllázadt vad őrjöngőknek nevezi. (Mintha csak magáról beszélne az udvar.) A vad mámorba ejtett Bécs fölötti hatalmat olly rettentő uralom által magához ragadt országgyűlést, (értsd: a császári udvar bérgyilkosai ellen, a kényszerített önvédelem minden becsületes eszközét használni megkísértett országgyűlést) ollyannak declarálja, mint melly, a törvényes rendnek Bécs falai közé visszatérését, (olvasd : a városnak agyonbombardiroztatását) meghiúsítani törekszik. A népek millióinak legyilkolására vállalkozott Lamberget és Latourt, ő felsége hű szolgáinak nevezi. (no ennél igazabbat soha sem mondott.) Ezek gyilkosain boszút kell állani; de más részről népeinek jólléte lévén ő felsége életfeladata, (itt zárjel közt köhögnénk, ha a köhögést le lehetne írni, illy kegyes atyai indulattal ösztönöztetve , küldi reánk, mindenfelől összegyűjtött seregeivel, a prágai hóhér Windischgratzet, hogy az a lázadók (szabadságaikért küzdők !) ellen addig harczoljon, mig őket egészen le nem győzi, s a nyugalom és törvényesség, (a járom és béke !) ismét helyre állítva nem lesz stb. S mint mondám, e legkegyelmesebb nyilatkozat történetesen épen azon napról kelt, mellyen Schuselka, a bécsi országgyűlés előtt, ő felségének, a dolgok menete felöl nyilvánított legnagyobb megelégedését jelenté. Csak állítsuk össze emez egymásra kiáltó sűrű ellenmondásokat , s elég okot találunk az öröm és neki bátorodásra; mert győzelem van írva számunkra a jövendő könyvében; mert győzelmet hirdet nekünk amaz igazmondás: „A kit isten meg akar verni, előbb eszét veszi el.“ — Szathmári Károly. SZABAD-E ELMÉLKEDNI ? (Vége.) S valljon a különféle nem-magyar népségek megkárosodtak-e valami anyagi, vagy szellemi érdekükben? Avagy az 1848-iki törvények tesznek arról, hogy hazánk különböző vidékein nincsenek tót, horvát, rácz, oláh s ki tudja még miféle vajdaságok ? — De a bécsi politica ezen mesterfogását, t. i. a népségek felsármáztatását, bizony szükségtelen tovább elemezgetni: a napnál világosabb a kétszínű játék, világosabb a felzaklatott, s hosszú időre szerencsétlenségek nagy örvényébe taszított népségek megcsalása. Milly ördögi volt a bécsi politicának czélja, olly ördögiek valának eszközei is! A magyarországi összes lakosságnak tehát az 1848-ks törvények valóban biztosítás valának, hogy ezentúl jobb kor leend. Ha kik vesztettek, azt jobbjaik a hazának áldozták, s az ebből méltán származott érdem lassanként a roszabb érzelműért által is igénybe vétetvén, megszűnnek ők is roszérzelműek lenni. Kinek ártanak hát az 1848-as törvények ? Az osztrák birodalomnak ? De, amint a bécsi politicának gondolkozni tetszik, annak tetemes részének, úgymint az összes és egész Magyarorországnak , mint jól tudjuk, azok használnak; tehát az osztrák birodalom többi részeinek ártanak ? Nézzük, Lombardia és Velencze tartomány vérpatakokat rontott, hogy bennök az osztrák birodalom hozzá igen vonzó szerelmét elfojtsa, s magára eresztessék. Felső Olaszországnak bizonyára nem ártanak a mi 1848-as törvényeink. , Gács és Lodomeria országok különösen vannak: több ízben szívesen oldódott volna fel az osztrák birodalom kötelétől, mert ők legjobban értették az osztrák politikát, és kormányt. Jegyezzük meg, Gallicziában a bécsi kormány önkényesen szabadon rendelkezhetett,ott népboldogító politikáját makacs félszeg nemesség nem akadályozta, mint szokta volt arról Európa színe előtt amagyar nemességet vádolni, pedig felszabadította-e a paraszt rendet ? tette-e mind azt, mit nálunk a szláv népségeknek álnokul ígért ? Óh nem ! — Mégis ott, teljesen ezért ért politicája, mert a paraszt rend akár mikor kész mind azoknak fejeit elszelni, kik nem parasztok, ha Metternich a ködös Londonból, hová elhúzódott, hogy legalább annyiban istenesíttessék, mennyiben felhőkből, London ködeiből, nézhet az árván hagyott osztrák birodalomra, ha mondom, Metternich a ködös Londonból Gallicziára tekint, sátáni örömé lehet, ott szelleme sok időre lesz látható ! Ennyire még nem rontatott meg nép: Metternichnek hasonlója nincsen az országászok között. — De bár mint van is, Gács és Lodomeria nem szenvednek kárt 1848- ki törvényeink által, hanem ha igy, hogy utóljára nem lévén többé ott kinek fejét elszelni, nálunk sem fognak kapni, mert az 1848-ki törvények a mi földmíves osztályunkat teljesen alkalmatlanná teszik az illy pokoli politikának végrehajtására. Valljon árt-e Csehországnak , árt-e a többi tartományoknak a kis önállásunk ? Nem tudom megfogni, vagy elgondolni, miben vagy hol árthatna. Ha eddig azok iparban megelőztek bennünket, abból nekik egyedárúságot Magyarországon követelni senki sem fog, mert ez volna elidegeníthetlen jognak, azon jognak, hogy maga magának készítse az ország mind azt, mire képes, eltagadása , illyesmit pedig mi nem tűrünk, tűrni nem tartozunk. De nem is ebben fekszik a bike, hanem Magyarország önállása nem fér meg az osztrák birodalom azon egységével, melly magában egy tartománynak sem használt, de melly az európai politicában helyt foglalva nyomott. A népek nagy örőködése után a szent szövetség, melly ellen csak a pápa és a nagyúr (padisah) tettek kifogásokat (mintegy ők egyedül ellenizették a szándékba vett európai szolgaságot) tény kedv szerint akarta az emberi elmének járását kimérni. A pentarchia gőgösen állott fenn, egyik kezével a nyugatot,másikával a keletet szorítva; az uralkodó családok merő testvérek valának; béke közöttök, de háború kiengesztelhetlen háború mindnyája között és az itt-ott nyöszörögve könnyebbülést óhajtó népek között. A szövetség olly szorosra köttetett az orosz, porosz és osztrák uralkodók között, miszerint egymásnak a politikai szökevényeket kiadni fogadák! Anglia hamar megszégyenelte a pajtásságot; az 1830-ks Francziaország is idegen maradt kis ideig, s midőn már érdemesnek tartatott a legbensőbb barátságra, Fülöp Lajos és Guizot véletlenül elmenettek, hová Metternich is követte. Bomlani kezd a pentarchia , az ötfejü vad állat, melly Európa nemes népeinek szivvérével táplálkozott, egymásután veszti el fejeit. Ne veszítse el! volt a titkos óhajtás; az osztrák birodalom öröködjék , hogy a berlini kiütött kalap is helyre álljon , mig az orosz czár , a népjogok ama nagy megfejtője , megjejelenhetik. S ezen czél elérésére valóban sok történt rövid idő alatt. Latour az osztrák ezredeket bámulatosan kiegészítő Olaszországban, Radeczky előre mehetett, s győzött. Érdem, nagy érdem az európai fél pentarchia előtt. El is vitték annak elismerését Pétervár urától Milánóba, az osztrák katonatisztek orosz rendekkel diszíttettek fel; az orosz czár dicsérte meg vitézségöket, az orosz czár fogta volna megdicsérni, ha Magyarországot is sikerül vala leigázni. Jellachich, a nagy Jellachich Paskiewicz mellett foglalt volna helyet az orosz Walhallában! A „Presse“ bécsi lapból irta az Allgemeine Augsburger, hogy a bécsi politicának kellett illyen erélyesen a magyarok ellen intézkedni, ha nem akarta megenedni, hogy Austria elveszszen.— Pedig nem Austria veszedelméről van szó, hanem azon birodaloméról, melly ötöd magával Európát igázta, annak pedig vesznie kell. Nem szabad többé a nemzetek jogait néhány családok béreseinek az európai emberiség elnyomására bitorolniok, nem szabad többé annyi hadakat, annyi tömérdek milliókat elnyelő költségen tartaniok, egyedül a szabadság elnyomásáért. Ha végre kérdezi az olvasó, hogy kinek használ azon osztrák pentarchiai birodalom ? Valljon magának az uralkodó családnak? Feleljen kiki magának. — Tehát kinek? Metternichnek s mindennek, kiben Metternich szelleme van, használ az orosznak, mert ő még sokáig akarja a kancsukakormányt folytattatni. Pentarchiai birodalomért nem fogunk többé áldozni; holmi képzelt hiúságért, mellyben ártalomnál egyéb nincs semmi, a nemzetek nem fogják többé magokat lemészároltatni. Az emberiség sorsa független legyen ezentúl néhány romlott szivü politicusoktól s azoknak ezer meg ezer zsoldosaitól. — Hunfalvi Pál. A Siebenbürger Bote végre egészen letette az álarctot, melly eddig gyalázatos hazaárulási irányát fedezgeté. Itt áll most előttünk szerkesztője egész meztelenségében, s maga sem fogja többé tagadhatni, hogy ő a legrútabb reactiónak piszkos zsoldosa. Oct. 18-kán megjelent számában írja, miszerint megütközéssel vette hírül Zöller századosnak, a szebeni generalommandóhoz küldött bécsi futárnak, törvényszéki meggyilkoltatását. A ministeri futár meggyilkolása és sürgönyeinek elrablása, úgymond e bitóra megérett galád ember, felségsértés, s hozzá meri tenni, miszerint reményli, hogy ennek okozói a büntetést el nem kerülik. E jöttment embernek ministeriuma tehát az Austria és Magyarország szabadságát elárult, s életéhez méltó halállal kivégzett Latour. És a magyar elég engedékeny illy szabadsággyilkolók czinkosait még most is életben hagyni, midőn ők pokoli ármányaikkal szabadságunk és nemzetünk élete ellen törnek. Ugyane mocsokgyülde dicsekedve mondja, hogy Szebenben f. h. 18-kán a magyarok lefegyvereztettek. A honvédelmi bizottmány rendeleteit pedig, midőn némelylyeket közölök közöl, hol a szent ügy, Jellachich megszökése, a király nevében stb. kifejezések előfordulnak, kérdő és figyelmeztető jelekkel kíséri. Hát azért fogadott be téged, elvetemedett ember, e haza, hogy szabadságát, kormányát, kigyórogaiddal marjad ? azért szívod magyar földön a levegőt, te földönfutó, hogy azt sátáni lehelleteddel megmérgezzed? Senatus haec videt, et hic adhuc vivitmmuammnmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmiA tett közoktatási rendelet. Ezen rendelet folytában a tanfolyam megindítására a szükséges intézkedések fllegtetettek, amint következik : 1 er. A tábori orvosi és sebészi tanfolyamot kezelendő Balassa János, tanár és orvoskari igazgató, segédjével, s ha a tanítványok száma kívánja, Kovács Sebestyén Endre egyetemi titkárral. Ezen tanfolyam megkezdetik f. évi nov. 15-kén 2- or. A tábori kovácsok számára rendezett rövid tanfolyamot kezelendi Zsamál Vilmos tanár, segédjével. A tanfolyam hasonlóan nov 15 -kén kezdetik meg, és tavaszig bevégeztetik. 3- or. A hadi szolgálatra készülök számára: a) a géptanból Peczval Ottó, a tiszta mennyiségtanból Vállas Antal, a vegytanból Nendwich Károly, s a természettanból Gelenczey Pál fognak hetenként külön öt órát tartani, b) Az árkászatot és hidászatot Czecz János, hetenként négy órán, a fegyvertant, különös tekintettel a tüzérségre és várvívásra, Pettek József tanár, az elemi taktikát Bognár György főhadnagy fogják hetenként külön öt órán előadni. Ezen tanfolyam is novemberebén veszi kezdetét és tavaszig bevégeztetni fog. A beírás nov. 10. az egyetemi épületben Vállas Antal rendes tanár által fog véghezvitetni, és nov. 15-kén még nem zárulik be, azon tekintetből, hogy azok, kik a hadjárások miatt néhány napig késnének, az esetre, ha a lefolyt órákat utánpótolhatni remélik, a beírástól el ne zárassanak. Vallási közoktatási ministerium, álladalmi titkár Szász Károly. Az országos haditanács ismételve sürgetőleg kényteleníttélik a zászlóalj parancsnokságokat oda utasítani, miszerint kinevezési javaslataikat, vonatkozólag a parancsnokságuk alatti egyénekre nézve, az országos haditanácsnak haladék nélkül felterjeszteni, annyival inkább kötelességüknek ismerjék , minthogy különben, a már számukra ürességben hagyott tiszti állomások a körülmények sürgetős voltánál fogva, egyéb folyamodók által lesznek betöltendők, s azért egyedül maguknak tulajdoníthatandják a zászlóalj parancsnokságok, ha jeles kiképzett egyéneik mellőztetnének. Pest, oct. 24. 1818. Nádosy Sándor. — A honvédzászlóaljak ruházatának rögtöni kiállítása miatt, nem lévén elegendő szabályszerinti barna posztó, az attilák s más ruhaneműnk a honvédek részére más színű posztóból is rendeltettek kiállíttatni. A főtisztek mindazáltal, felszólíttatnak, miszerint egyenruhájukat csak barna posztóból csináltassák. Nádosy Sándor. — A bécsi protestáns consistoriumoknak értesítése szerint ír bécsi protestánstillumi intézetben, valamint az ottani tudományos egyetemben is, az előadások csak novemb elején fognak kezdődni. A KÖZLÖNY UTÁN. A haza jelen állapota az egyetem átalános, megnyitásának elhalasztását kívánta ugyan, azonban más részről szükségessé tette, hogy hadi akadémia hiányában egy rövid tanfolyam rendeztessék, tábori orvosok és sebészek, kovácsok és hadi szolgálatra készülök számára. így keletkezők a folyó évi 5394 sz. a. közzé OftSZÁflGKDLÍS. Oct. 24. 84. ülés (vége). Proclamatio. Erdélyország minden hatóságaihoz és lakosihoz. Mivel Magyarország nádora és az ottani ministerium hivatalát letette, és egy párt ármánykodásai mint szinte az attól előidézett szomorú események által, azóta egy új ministérium létrejövése akadályoztatott, ennélfogva Magyarország jelenleg tulajonképen semmi törvényes kormánynyal nem bír. A képviselőház által Budapesten, úgy Magyarország mint Erdélyre nézve kikiáltott, álnokul V. Ferdinánd király nevében, az állítólagos kir. biztosok által érvénytelen manifestumok és határozatok segedelmével, ezen nagy fejedelemségre is kiterjesztett rettentési kormány, Kossuth Lajos elnöksége alatt, az ígért egyenlőség és szabadság helyett erőszakos rettentési rendszert terjeszt. Mivel ő felsége i. e. oct. 3 és 4—ki manifestuma által ezen merényletes hatalmat és törvényellenes kormányt eltörlötte, ennélfogva ezen kormányt senkinek törvényes gyanánt elismerni nem lehet és nem szabad. Az utóbbi azonban legkevésbé sem átall erőszakos merényletében megmaradni és kormánylépéseit nem csak félelem és fenyegetés, sőt lenyakaztatások által is megjelölni, hanem ezen terrorismust még az egész cs. kir. katonaságra is, melly a törvényes kormányhatalom védelmére és támogatására kötelesve van, foganatba venni, és a cs. kir. seregeket, mint szinte a főparancsnokságot is, a többi katonai osztályokkal együtt, a császár és király elleni hűségtörésre kényszerítni akarja. Épen most terjeszti ezen kormányi bizottmány és pártja,hirdetmények által, hogy a népek szabadsága és alkotmánya veszélyeztetve van, és hogy különösen a román lakosság által a magyar és székely nemzet elnyomása czéloztatik; holott ez egyik sem igaz, és ő felsége atyai szándéka szerint, minden nemzetek egyenlő jogokat, szabadságot és alkotmányos közösséget élvezendnek. Hogy az ezáltal előidézett rázkódásoknak ezen nagy fejedelemségben, mint szinte a nemzetiségek egymás ellen való, már legfőbb tetőre csigázott ingerültségének vége szakíttassék, valamint azon tapasztalás által szerzett teljes meggyőződésem következtében, hogy ezen ország sokkal nagyobb része a budapesti törvénytelen rettentési kormányt utálja, és a fejedelem iránti hit ragaszkodásában ezen nagy fejedelemséget az afféle törvénytelen kormányi belemarkolásoktól és a polgárháborútól megóvni akarja, én ennek következtében a iige f. é. oct. 3-kán kelt cs. k. manifestumának erejénél fogva, Magyarországot a kapcsolt részekkel a hadi törvény alá vetettem, és a katonai hatóságnak a legfőbb hatalmat átadtam, jelen proclamatio nyomán elhatároztam, hogy ő ilge a császár és király nevében ezen veszély tartásának idejére, és míg ezen ország kormányában a törvényes állapot legkegyelmesebb fejedelmünk által hihetőleg nem sokára ismét megerősíttetik, a kormány gyeplőjét megragadtam, és minden hatalmamban álló eszközökkel és erőkkel a veszélyeztetett közcsend, rend és biztosság feltartása iránt a legjogosabban és lelkismeretem szerint intézkedendem. Ennélfogva a fejedelem nevében,minden fenálló polgári, kamarai, s bármilly szertartású egyházi hatóságok, mint szinte az ezek alá rendelt minden hatóságok, mellyek mindnyájan ezutánra is a közönséges ostromi állapot kivételével, eddigi hivatalos hatásukban maradnak — a legünnepélyesebben felszólíttatnak, hogy