Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-09-22 / 72. szám
a testamentom prófétái; — de e rettenes átok verje meg a magyart, ha még most is gyáván fogja magát elhagyni!“ — A budai sánczok ásásához tegnap már hozzá fogtak, három helyen: a Promontorba vivő út közelében a téglavetőnél, a calvaria , és kis svábhegy alatt. Ki elég kicsin hites volna e nemzet fönmaradása felett kétkedni: jöjön ide, és lássa meg azon urakat, kik fénymázas topánokban gázolják a sarat, s neki vetkőzve hányják a földet ásóval,kapával, és lássa meg, miként jönek ide bérkocsikon a főváros első rendű hölgyei, s miként hordják fáradatlanul, Jaque már kettyűs gyönge kezeikben a téglát a sánczokba. — Nem, a nép melly így lelkesülni képes, nem veszhet el, nem fog elveszni gyáván. — Földváry önkénytes csapatából ismét százötvenen jöttek haza tegnap; azt mondják, föl van oszolva az egész zászlóalj, s maga Földváry is typicusban fekszik, Nagybecskereken. E tárgynál kénytelen vagyok itt személyemre kissé kitérni. — E lapok 33-dik számában,, a szóban levő önkénytesekről az áll irva, mintha Pestről elindultok után azt nyilvánították volna, hogy ők „a kr. napi díjért egy tapodtat sem mennek tovább Szolnoknál.“ Ez állítást a hazajöttek alaptalannak vallják, s erette engem már többen megtámadtak; nemcsak, hanem az egyenlőségi társulat közgyűlésében, mint ama nem igaz hír közlőjét, nyíltan megnevezve, keményen kárhoztattak. Minélfogva szükség kinyilatkoztatnom, miképen a fővárosi újdonságokat ketten kezeljük, s én, mig nevemet ki nem irtam, czikkeim alá 30 jegyet szoktam tenni, a kérdéses közlemény alatt pedig A áll: — következéskép, a neheztelt megrovás nem tőlem jött. — Szathmáry Károly, tüzér. — Zalából, a drávamelléki táborból. Rustyán, sept. 15. Folyó hó 10-ikétől itt történtekről, a szünteleni dobpergés, csatarendben állás s utazás miatt, korábban nem tudósíthatván, hadd álljon most itt tőlem néhány rövid sor. 11- ikén az illyr pártütök minden ellentállás nélkül elfoglalták Muraközt. Légrád és Varasénál rontottak át. Csáktornyánál a Vaza- és Emészt ezredbeliek állván, egy lövéssel sem merték, vagy nem is akarták őket fogadni. Szegény hazám, leendnek tán hű fiaid ! ? ! A berontás hírére Muraközből mindnyájan Mura-Szerdahelyre vonultunk, felsőbb parancs következtében, a hid védelmére. Pompásan harczias kinézésű volt e hely 11-ikén. Zajgott a nép, mint a méhraj. Élet-elevenség mutatkozott mindenütt. Harcz-szomjazva álltunk csatarendben. Derék honvédeink szemeiben nemes boszúvágy csillogott. A hid, szalmával behintetvén, szurok s kalamászszal öntetett le, hogy igy az ellenség szerfeletti sokasága esetére , könnyen gyuladásba hozathassék. Táborszemek állíttattak ki mindenfelé. Portyázó huszárjaink délután 1 óra tájban viszszatérvén az ellenség jövetele hírével, gróf Lázár, Batthyány Károly és Gyika János őrnagy urak, Vigyázó Ferencz parancsnok s több kapitánynyal tüstént a hid fel vagy nem gyújtásáról tanácskoztak. Ez utóbbi mellett csupán Vigyázó Ferencz parancsnok ur szólott erélyesen, állítván, mikép az elégetésre semmi parancsa nem lévén, hozzá egyezésével épen nem járulhat. Itt is, mint mindenütt , győzött a többség. A híd, miután Gyika őrnagy úr a felelősséget magára vállalta, félrevert harangok zúgása közt lángba bojnt látott. A híd mellett hősi elszántsággal történt várakozásunkban egy igen szomorító körülmény adta elő magát. Csányi kir. biztos urtól kapott rendelet következtében, kijelentvén előbb nála a Vaza és Erészt ezrediek, miszerint egy eskü kötelezi őket Jellacsich hhal,s azért az illyrekre tüzelni nem fognak, mi a csatatérre kirendelt helyet oda hagyva, a hídtól mindnyájan elvonulni kénytelenítteténk, nem akarván bennünket a derék kir. biztos az illy aggasztó körülmények között bizonyos mészárszéken elvérzeni hagyni. A lövések a hid felgyujtása után tüstént elinaltak. Önkényteseink káromkodva hagyták oda a tért, mellyen magukat kitüntetendőknek hitték. Mi, Vigyázó Ferencz parancsnoksága alatt álló Tapolcza járásbeliek (4 század) pedig, rendelet ellenére is egész estig lelkesülve ott maradánk. 12- ikén, átkelvén elleneink a Murán, mint mondatik, Strido, Sz. Márton és Rácz-Kanizsánál, egy rész közölök Lendván ebédelt. Levágták az uraságnak 30 ökrét, és megittak 100 akóborát. S ki hitte volna ?! mindent nyugtatványoztak. Risum teneatis! — Valóban nemes ellenség. Előre számít, hogy ő lesz az ur nálunk , s majd akkor aztán kifizeti. Jó,-------ha árulás árulásra halmoztatik, akkor talán, de akkor is csak talán sikerülenb ez neki, különben , ha ezen gyalázatos komédia megszűnik, isten legyen kegyelmes és irgalmas lelkének! Még most úgyszólván szabadon barangol e megyében. 13- án hír szerint Letenyén, 14-ikén Becsehelyen volt, ma, azaz 15-én pedig Kanizsán van, mint mondják. — Jellachich serege egy részével Pestre szándékozik, seregének más része pedig egy generális vezénylete alatt Bécs felé húzódik, a stájerek és bécsiekkel csatlakozandó. De hiszek istenben, bízóii karunk erősségében, mikép Jellachich seregével Pestet nem látandja meg, s hiszem azt is, ha még idább húzza seregét, hírmondó sem térend vissza közölök , bármilly erősen fel van is szerelve ágyúval s egyéb fegyverekkel. Mondják, hogy Jellachich Muraközben egy kapitányát Nedeliczre előre elküldé, hogy 4000 emberre szállás- s élelemszerekről gondoskodjék , ki is ott Bogdán szolgabiró úrhoz ment, azon parancscsal, mikép az érintett számú seregnek szállást csináljon , s élelméről gondoskodjék, mire e hír szerint azt válaszolá , miszerint sem megyéjétől, sem a kir. biztostól erre nézve semmi rendeletet sem kapván, ezt nem teheti; s ekkor egy Ferdinánd aláírásával ellátott levelet húzván ki zsebéből a kapitány, erősen meghagyá neki, hogy, mert urunk királyunk parancsolja, a mondottakról gondoskodjék. Milly számmal lehetnek a berontott pártütők bizonyosan nem tudom, annyit azonban tudok, hogy Légrádnál 5.000-en jöttek át. Négy generálisa van Jellacsichnak, az ötödik maga. A Mura mellett két vörös bugyogós szerezsán elfogatott s Kanizsára vitetett, honnan Csányi irodáját már Keszthelyre tette át. Nehéz körülményeink ma már kedvezőbb szint öltenek magukra. A Sándor és Miklós huszárok kijelentették, Csányi előtt, mikép ők velünk, édes hazánkért utósó cseppvérüket is készek kiontani, a minek következtében ma már húzódik vissza a katonaság a honvéd- s nemzetőrsereggel Keszthely felé, a pártütök elé. Éljenek a derék huszárok ! — Keszthely és Kanizsa közt leend jó formán a vértor, e napokban, — az az, ha isten is úgy akarja mint magunk,— az illír temető. Halotti éneköket ágyúink s puskáink ropogandják el. A magyarok istene nem tűr igazságtalanságot ! — Fegyverre azért, kik még a közönyös tétlenség palástja alá bújva szundikáltok! fegyverre mind, kiben életerő van! Végül egy pár szót még! Sokan igen sokan nem hagyják helyben velem együtt, hogy a muraszerdahelyi drága (24 ezer pft) híd fölpörköltetett, annál is inkább, mert az az áldott magyar érzelmű horvát nép Muraközből nagy részint még csak nem is menekülhetett az ellenség elöl. A Murán inneniek többnyire a hegyekbe menekültek magokkal vivén legdrágább félteni valójukat. 329 Rövid időn,hiszem, véres összeütközésről értesítendhetem önt szerkesztő úr.*) Egy másik tudósítás szerint, Jellacsich csapatjának egy része Kanizsára tört, másik Páka mellett tanyáz. Szemtanúk állítják, hogy összes serege legfelebb 30 ezerre mehet, legnagyobb részben szedett-vedett nép, kikkel a határőrök is szégyenlenek együtt táborozni. És noha minden kicsapongás szigorúan el van tiltva, ők bizony mégis csak széltében lopnak és rabolnak. Maga Jellacsich több helyen arra hívta föl népünket, hogy nemzetőreiket vonják vissza, minek, úgymond ő, azon haszontalanság, hisz ő a császár nevében jó. A megyét pedig levél által megkereste, hogy vele táborozó cs. kir. katonaságot minden szükséges élelembelivel lássa el. E levél belügyministeriumunkhoz felküldetett, a megye pedig Jellacsichnak visszaírt, hogy eljárását törvénytelennek tartván, seregét el nem látandja, azonban az erőnek engedni kényteleníttetünk. — Bácsból, sept. 13-án. Pirosra tegnapelőtt mintegy 24 szerb bemenvén, az ottani ráczokkal egyesülve, a község házába törtek, hol négy magyart azonnal lekonczoltak. A magyarok látván a vészt, összeszedték erejüket, s a ráczokat irtani kezdették, és 107-et le is gyilkoltak, azonban történetesen Sorok Sándor erületi szolgabiró a helységben megjelenvén, a csendet helyreállította, és csak a szolgabiró megjelenésének köszönhetik a ráczok, hogy a bölcsekben alvó csecsemőik is le nem elettek. A pirosi magyarok e lapok 2-dik számában említettük összeütközés óta, falvaikban éber figyelemmel őrködtek, azonban néhány nap előtt felszólíták őket a ráczok, miként ne őrködjenek, ne nyugtalankodjanak annyira, ők nem hogy bántanák a magyarokat, hanem akább a rabló rácz csorda betörései ellen védeni is fogják. Az őrködést némileg megszüntették. Így történt aztán, hogy a vörös sipkás szerbek észrevétellenül betörhettek a sánczokból Pirosra. Tapasztalhatjuk ezúttal irántunk a hajlamukat. Azért hazafiak, ez esetet vegyük tanúságul, és őrizkedjünk, nehogy kísértetbe juthassunk. — Mi tiszteljük a magyar alkotmányhoz hű szerb ajkúakat, de mégis nyíltan kimondjuk, miszerint igen kevéshez van bizodalmunk. Megyei tisztviselőinknek némellyike panaszoskodik a nagy nyugtalanság miatt; örömmel lemondana hivataláról, ha... lehetne, ha Beöthy K. biztos úr elfogadná a lemondást. Ez különös — őszintén mondva — előttünk, holott eddig pénzen is megvásárolták volna a hivatalt. —épen midőn e sorokat írjuk, utaz keresztül falunkon egy tisztviselő Ujverbászra, lemondását beadandó, szerencsés sikert, sorsát nem irigyeljük az esküdt urnák. A ministerium midőn Beöthy urat nevezte ki k. biztosnak, egészen üterére tapintott Bács megyének, óhajtjuk, hogy míg a táborozás tartand, a derék férfiút körünkben tisztelhessük. Ő az, ki parancsolni tud mindeneknek, ö az, kinek mindenek engedelmeskednek, ö az, ki tudja, kikkel van teendője. — Viktor Géza. — Temesvár, sept. 18-kán. Azon földönfutó szerencsétlenek közöl, kikről tegnapi levelemben szóltam, legszánandóbbak Ernesztháza és Debeliácsa kiűzött lakosai. Debeliácsa , ezen egyetlen tiszta magyar örvidéki helység, sept. 8-kán egészen elpusztíttatott. Éjjel rohanták meg a debelácsiakat a ráczok, több mint száz gyermek, nő és beteg aggastyán gyilkoltatott meg ágyában, közel háromszázan fogságba hurczoltattak, az életben maradtak ezrenként bolyongtak ide s tovaéhséggel és hidegséggel küzdve, míg Torontólban az ittebei lakosok befogadák őket. És ezen őrvidéki magyar helység ifjai Olaszországban százanként vérzettek el azon fejedelemért, kinek nevében szüleik, testvéreik és gyermekeik legyilkoltattak. Ha majd az életben maradt ifjú harczosok Olaszországból visszatérnek, s a leégett helységből többé egyetlen egy füstös kéményt sem lelnek, sokáig kereshetik elhúnyt kedveseik csontjait az elpusztult kormos térségen. Ide is vetődtek debelácsi menekvők, de ezeknek ínsége és átka még rettentőbb, mint a tegnap említett ernesztházi német lakosoké. Van-e az emberiségnek beszóló villáma ? Elnézheti-e azt Európa, hogy néhány fölfuvalkodott család szolgalelkű ebeivel, védetlen ezreket mészároltasson le ? Magyarok! ha majd a téli hidegben koldusbotra jutott debekácsi lakos kopogtat ajtótokon, fogadjatok be öt házatokba, a debelácsiak a magyar hűség és szabadság áldozatai. — S. — Pápán, sept. 16. Hasznosnak vélem , értesíteni az olvasó közönséget, a botrányos jelenetről, melly tegnap este előadá magát nemzetőrségünk körében. A kapitány ugyanis, felszólította a zsidó őröket, hogy mielőtt a gyakorlatról haza mennének, nyilatkozzanak, valljon holnap — a sábesz napján — akarnak-e megjelenni a gyakorlatra, vagy inkább otthon maradni szeretnének. A felvilágosodott izraeliták közlelkesedéssel felkiálták, hogy eljönek mindenesetre, az orthodoxusok, ellenben keservesen zúgolódának, hogy nem kell! E zúgolódás folytán a kapitány meghagyá, hogy a dobszó hallatára azok, kik akarnak, jelentsék magukat a fegyveres gyakorlatra, kik pedig nem akarnak, otthon maradjanak. Mi e részben a kapitány eljárását nem helyeseljük, mert hol van a törvény, mellyen efféle megkülönböztetések alapulnának ? hol van az utasítás, melly a parancsnokokat kötelezné, hogy a zsidóság babonás makacsságát vegyék tekintetbe ? vagy tán a bátor létnek ollyan helyzetében volna vidékünk, hogy a zsidóelleni tréfák ideje megérkezett már ? szóval: rejtély előttünk, mi bírhatta volna az okos kapitányt arra, hogy a zsidók babonájával kaczérkodjék! De annál kevésbbé lehet helyeselnünk a zsidóörök magaviseletét. Ne véljék, izraelita hazánkfiai, hogy ellenséges indulattal szólok. Higyék el inkább, hogy igazi barátjuk lévén, csak javukat és gyermekeik javát szeretném előmozdítani, keresztény szeretetből eredő intéseim által. Emlékezzenek meg arról, mikép azon időtől fogva, hol a rabbinismus lábra kapott Izraelben, őseik legszerencsétlenebb csapásai onnét származónak, mivel szombaton a fegyveri szolgálattól vonakodnak. E vonakodás következtében elfoglalta Ptolemaeus Soter Jeruzsálemet, a babonás nép fővárosát védni nem akarván. E vonakodás következtében mészárolta Fülöp, Antiochus Epiphanes tábornoka, a szegény zsidókat, kik szerencsétlen elfogultságuk által, inkább védtelenül meghalni kétezen valának, mintsem hogy a szombatot megszenttelenítették volna. S ámbár akkor nem hiányzanak lelkes izraeliták, kik népöket felvilágosították, mégis későbben újra feltámadának ugyanezen előítéletek a szombati katonáskodás ellen. Pompejus szinte egy ünnepnapon Jeruzsálem urává lett, Judaeát, mellynek kormányzásáért testvérek hasonlanak meg, a rómaiak rabigájába döntvén. Ideje volna már, izt. polgártársak, hogy a balvélemények s a vakbuzgóság szomorú következményeit átlátván, okos s felvilágosult hitsorsolatok példáját követnétek, kik átlátják s érzik, mikép a honvédelemre! kiképzés által a szombat távolról sem szentteleníttetik meg. De ideje volna annak is, hogy ti, örseregi tisztek, a zsidók *) Köszönettel fogadandjuk becses értesítéseit. —A szerk. előitéleteivel ne kaczérkodnátok. Részesüljenek velünk az izraeliták minden jogokban , de hitbeli ürügyek alatt ne szabadítsák fel magukat a kötelességek teljesítése alól. Botrányos , hogy némelly orthodoxusok, kik az őrszolgálatra minden tekintetben képesek, üres kifogások nyomán felszabadulanak; de még sokkal botrányos, hogy csak kérdés is létezik a felül, valljon azok , kik besoroztatok és megesketének, sábeszbeli mentekezések következtében, felmentve legyenek kötelességük teljesítésétől. Kérjük, jövőre ilylyesmi ne ismételtessék ! — Sz. — A pécsi újság állítólag hiteles forrásból közli azon hírt, miszerint Jellacsich, a bécsi ministeriumtól jött leiratban,azon utasítást vette, hogy minél lassabban nyomuljon előre Pest felé, mig a magyar ministeriumnak ultimátuma Bécsbe érkezendik, s ennek nyomán az osztrák Kriegsrath elhatározó utasítása számára megküldetik. H. I. érdi tiszttartó szerkesztőségünknél előlegesen 120 pengő forintnyi összeget tett le, mellyel az órási (Diósd) szőlő birtokosok a szőlődézsma engedmények hálás elismeréséül a haza köz szükségei fedezésére felajánlottak. — A pénzgyűjtés még folytattatik; a név szerinti jegyzék ennek bevégeztekor fog közzé tétetni. külföld. AUSTRIA. Bécs, sept. 19-kén. Osztrák országgyűlés. Az elnök jelenti a háznak, hogy magyar küldöttség érkezvén az országgyűléshez, annak megbizólevelét olvastatja föl. Strobach kinyilatkoztatja , hogy a küldöttség a bevezetés végett őt kérvén föl, ő a ház szabályainak (Geschäftsordnung) egyik szakaszára hivatkozott, melly egyenesen tiltja , hogy akár maga az országgyűlés, akár annak osztályai avagy bizottmánya küldöttségeket fogadhassanak el.— Sierakowski a jelen esetre nézve kivételt indítványoz. Ekkor felállt Borrosch; szavai magasztosak voltak, mellyekkel ezen küldöttség fontosságát rajzoló, s kérdi: valljon a rendszabályok zsarnokoskodjanak-e a ház fölött ? Elismerem, úgymond, a magyar nemzet hibáit, de azon hibák nem vétkek, mert a vétek jól kiszámított tény. Hozhatunk-e törvényeket, ha majd a háború fúriája kerít bennünket körül ? avagy tudjuk-e, hogy nem diktáltatnak-e Bécsben magának a császárnak törvények ? Ne engedjük a békekötelességet kezeinkből kicsúszni, s fogadjuk el a magyarokat, ez az első lépés a nagy népszövetséghez. Azért kérem önöket, uraim, engedjenek a szív sugallatának, szavazzanak a rendszabályok ellen. — Fedorov i tsch uj inditványnyal lép föl, mellyben egy bizottmányt kíván kiküldetni, melly a magyarokkal magát összeköttetésbe tevén, a háznak jelentést tegyen. Ő mint törvényhozó, az alkotott törvényt megtartani kívánja; itt azonban egy nép küldöttei jönek a nép képviselőihez; miért is őket kihallgatlanúl el nem bocsáthatjuk. — B reszel Borroscit pártolja. Ó, úgymond, már ezelőtt 12 nappal bizottmányt inditványozott a magyar viszonyokra nézve, melly hasonlólag a rendszabályok végett nem került napirendre. Ha indítványa teljesedésbe mehetett volna, már azóta sok jó történhetek. Magyarország szabadságát az itt képviselt országok szabadságával annyira egybeforrva látja, hogy azokat egymástól elválasztani nem lehet. — Többen a szláv követek közöl a küldöttséget csak a magyar párt képviselőjének állítván, részint azt elnem fogadtatni, részint pedig a végrehajtó hatalomhoz kívánták utasíttatni. Borosch hévvel pártoló indítványát, s minthogy már kétszer szólott, az elnök harmadszor megtagada tőle a szót. Ez roppant zajt támasztott a házban, s különösen, midőn egy követ a napirendrei áttérést indítványozta, s Goldmark fájdalmas hévvel fölkiáltott: most térni át a napirendre, mikor a monarchiának üdve áll kockán, a zaj annyira növekedett, hogy az elnök félórára oszlatni kénytetett a gyűlést. Újólag összeülvén a gyűlés, a vitatkozás folytán mindinkább kitűnt, hogy a szláv követek nemzetiségi szempontból indulván ki, a magyarság ellen kívántak erejök egész súlyával föllépni. Hiába állító Goldmark, hogy ha horvát vagy oláh küldöttség volna az ajtó előtt, épen úgy meg kellene azt nekik nyitni, mint meg kell most a magyaroknak. Mindig az alkotmányozás czéljára hivatkozunk, mondá, ámde mi haszna van abból a népnek, ha, míg mi itt ülünk és tanácskozunk, addig künn minden elpusztul. Avagy a nép jólétét mozdítjuk elő, ha magtárát a lángoknak engedjük martalékul? Hiában volt Löhner szenvedélytelen, lélekemelő , igazságdús szónoklata, midőn a többek közt fölhozta, hogy eddigelé mindig az összes monarchiáról beszéltek, s ma Magyarországot külországnak tekintik. Vagy külország az, kérdi, hol cs. kir. vezérek háborút viselnek, s kérdi továbbá, hogy ezen tisztek horvát pénzzel vagy a státus pénztárából fizettetnek é s engedelem nélkül harczolhatnak-e a tisztek külországban. Nem látja át, miért akarják a horvátok jogait épen Pesten megpecsételni, azt azonban igen jól tudja, hogy Pest Bécstül csak egypár napi járatnyira van. És kérdi, mellyik néptanácstól, vagy mellyik ministériumtól hatalmaztatott föl Jellacsich a háborúra ? S miután nem horvátok, hanem austriai seregek harczolnak Magyarországban, világos, hogy az austriai státuspénztárból fizettetnek. Lépjünk föl mi közbenjáróul, s a nép ebben több garantiát fog találni, mint bármi cabinetben vagy ministerben. Hallgassuk meg a magyarokat, folytató, sőt kívánnám, hogy a horvátokat is fölszólítanék ide jöni. Egy szláv azt mondá, hogy a monarchia addig áll fenn, míg mi akarjuk — jó tehát! szlávok, váltsátok be szavatokat! Avagy, ha az olaszok, a Dunát őrző román nép, Varsó szabadságot óhajtó lakosi jövendnek hozzánk, hogy hozzánki viszonyaikat megállapítsák, napirendre fogják önök őket utasítói ? Vannak, úgymond, a históriában perczek , mellyek soha többé vissza nem térnek, és a mai egy ilyen perez. Ne engedjük azt figyelmetlenül eltűnni, nehogy egykor a história azt jegyezze meg rólunk, hogy nem teljesítik kötelességünket. És mindezeknek mi eredménye jön ? A nyers tömeg fölállott, nem okokkal, de számának többségével nyomta le a mérleget. NÉMETORSZÁG. A frankfurti gyűlés választmánya a schleswig-holsteini fegyverszünet ellen következő észrevételeket tesz: 1) Az aug. 7 aki fölhatalmazása szerint a porosz király megbizatott, az ideiglenes központi kormány nevében, fegyverszünet eszközlésére, mit ő azonban saját és az összes német szövetség nevében tett meg. Ezt a központi kormány nem mellőzheti el hallgatással, mivel ez által a dolog úgy tűnik föl a világ előtt, mintha a központi kormány egyes nagyobb státusainak nem lenne képes parancsolni. 2) A fegyverszüneti idő három hónapról hét hónapra terjesztetett ki, ami mindenképen káros, mert ha az ellenség igazán akarja a békét, akkor szükségtelen illy hoszú idő, ha pedig a háborút akarja folytatni, akkor nevetséges neki a jövő tavaszig engedni időt, midőn ellenünk minden tengeri erejét fölhasználhatja. 3) A seregről szóló czikkben ki van mondva, hogy a holsteini seregek a német főparancsnok alatt álljanak, a schleswigiek iránt pedig nem történt határozat, mi némiképen aggodalmas. 4) A két herczegségbeni ■gal málasztás Ildiarusa* 9 n RCi int négy tagból álló ideiglenes kormány maga leitt volna joggiának egy ötödik személyt elnököt elválasztani, vagy a vá