Kossuth Népe, 1945. április-június (1. évfolyam, 1-50. szám)
1945-04-28 / 1. szám
. Beszélgetésünk első pillanatában érzem, hogy a toll szinte magától egy egyéniséget fut majd elsőnek körül a fehér papíron — hacsak egy mondattal is a kezdő sorok között — s ezután jön csupán a mondanivaló. De erre késztet, a kézfogás biztos nyugalma is, a láthatárt őrző tekintet, s az egyszerűség, mellyel Szabó István, új honvédelmünk államtitkára fogad. A hivatalos világba, már 1939-ben — amikor kisgazdaprogramjával az országgyűlés alsóházába választották — csak népe aggodalmát, gondjait, s tettrekészségét hozta magával, a magyart — aki akkor nem kellett... Aki akkor másra kellett! Érzi ezt, s így mondja: — Új honvédségünk örök záloga annak, hogy ez a jövőben nem történhet meg. A magyar még egyszer nem harcol önmaga ellen. Keserű keménységgel ejti e fogadalmat. Hit van benne és biztonság. Szikla, meg gránit. Aztán elfordul a szó. Megkérdem, hogy a toborzást milyen mértékben egészíti ki a sorozás? — A toborzás szervezés alatt álló, új honvédségünk előkészítő munkája volt. Ezt követte az ország egész területére kiterjedt sorozás, 1842. évig. Behívások tekintetében, Debrecen és környéke már megtette magáét. Debrecen fiai hadműveleti területen vannak. Sőt, nem lehetetlen, hogy e pillanatokban már teljesítik is a nekik jutott szent hivatást, a magyar név és becsület biztosításának első dicsőségét. — Többi hadosztályaink? — A jászberényi hadosztály napokon belül a harctérre ind?.1. Itt jegyzem meg most, hogy nagy általánosságban egyenesbe jöttünk. Részben a kezünkre kerülő anyag, részint az eleven menetű sorozás és a türelmetlen, lobogó harci kedv valószínűvé teszi, hogy az újabb négy hadosztályt egy hónapon belül felállíthatjuk. Majdnem biztos, hogy új négy hadosztályunk már új ruhát öltmagára, fegyverzet tekintetében pedig küzdőhadosztályunk is teljesen korszerű. Közlöm, van tüzérségünk is. Van hát, küzdünk és van fegyverünk. Az öröm könnyedén hajtja a mondatokat. Egyről nem ejt szót: egy összetört, kirabolt és kivérzett országból kell mindezt összehozni... Az ő titkuk, hogyan. Az ő munkájuk. Annyit hangoztat gyakran csupán: — Persze soksok köszönettel és hálával tartozunk a Vörös Hadsereg parancsnokság készséges segítségének. — Pest milyen mértékben vesz részt a munkában? — Budapest új fejezete a honvédség szervezésének. Első pillanatokban úgy tetszett, Miskolc és környéke adja a legtöbb katonát. A pesti helyzetkép most a főváros javára dönt, mert önkéntes jelentkezésből többre telük egy hadosztály erejénél. A sorozás pedig biztosítja a második budapesti hadosztály felállítását. — Az igazoló bizottságok lépést tartanak-e a legénységi keret növekedésénének frisseségével? — Természetesen. Az igazoltatás szigorú rostája nem járhat szélsebesen. Idő kell ahhoz, hogy fennakadjon a gaz. De a kellő tiszt- és tiszthelyettes szükségletet mindig fedezi. A legénység válogatása mindezideig nem volt különösebb gond. Hadosztályaink javát az önként jelentkezők és az önként vállalkozó hadifoglyok hosszú sora töltötte fel. Éppen a napokban, Zólyomból küldtek az oroszok újabb 2300 lelkes bajtársat. Van katonánk és jó katonánk Leányaink önkéntes jelentkezése és kifejezője a népi harckészségnek Debrecenben 400, Budapesten 360 nő sorakozott zászló alá. Csak könnyes szemmel lehet arról az örömről beszélni, mellyel a vidék fogadta a magyar katonát. Számtalan megható emlék él erről bennem. Az általánosan kitűnő hangulatból következtethető, hogy jóval több, mint a fegyverszüneti egyezményben kikötött nyolc hadosztályra fut erőnkből. Valószínűleg több hadosztályunk lesz. Hogy mennyi, ez a sok tényező függvénye. — A demokrácia szellemének melyek a kézzelfogható jegyei honvédségünkben? — Először is a megalázó, „alázatosan“ határozószót száműztük. Egyszerűen: „jelentem“ van. Az „úr“ megszólítás maradt felfelé, de nem régi szellemében, mint az úrhatnámság képviselője, hanem mint a nemek meghatározására alkalmas jelző, szemben például a ,.főEgy apró gyertya ég a vagonban, olyan karcsú, mint a kisujjam. Halvány fénye megvilágítja az arcokat. Rembrandti fény, de az arcok a magyar Alföld, a magyar bányavidék, Bihar, Tolna, a város és a falu tájait idézik. Mert az arcok belenőnek a tájba, az arcok tájakat varázsolnak elénk, felbukkannak a távolban, napvilágnál, vagy gyertyafénynél és előtűnik a szőke Tisza, a bihari ugar, a tolnai lankák, egy gémeskát a Hortobágyon, a pesti Dunapart. Ezek a tájak ragyognak fel előttem az arcokról, a honvédek arcáról, akik a vagonban kuporodnak. A vagonra kívül rá van írva: „Negyven embernek, hat rá-. ''nah“. Régen volt, hogy negyven honvédet préseltek össze egy ilyen vastengelyen guruló dobozban. Ma már idejét múlta a felírás, legfeljebb ha huszonöt fő a létszám. Éppen azért hosszabb is a katonavonat, mint a múltban. Százötvenhat kocsiból rakták össze, az előírásos százhúsz helyett. Harminchat vágómnál lépték túl a szabályt és a világ nem dőlt össze, a tábornok nem állítja hadbíróság elé az ezredest, az ezredes nem rendeli kihallgatásra a századosi, öt századot nem csukatja le az őrmestert és az őrmester nem képezi fel a közlegényt. A levegő se olyan áporodott, nem olyan súlyos a páráktól és szagoktól, mintha negyvenen volnának összezsúfolva. Szabadabban lélegzetnek a honvédek. Tisztább, egészségesebb levegő járja át a tüdejüket. A szívükbe frissebben árad a vér és úgy érzem, hogy a régi szabály- - zatnak ez a megsértése a honvédség új szellemét jelképezi. A katonavonat egy kis állomáson pihen. A vágón ajtaja nyitva van, de nem látom a szuronyos őrszemet, akinek arra kell vigyázni, hogy valaki meg ne szökjék. Kereken egy kilométer hosszú a szerelvény és sehol nem silbakolnak a szuronyosok. Ezek közül a honvédek közül senki sem szökik meg. Ezek ,a honvédek önként jelentkeztek. Ezek nem úgy mennek a fergetegbe, mint a barmok a vágóhídra, ezeket nem a sok üres jelszó, nem a zenekar csinadrattája, nem a kürtök recsegése, nem a dobpergés és nem felelőtlen vezényszó küldi előre. Ezek a honvédek tudják, mért harcolnak. Ezeket a bosszú vezérli. Ádáz gyűlölet azok iránt, akik legázolták a magyar búzaföldet, elrabolták a méneseket, a gulyákat, felperzselték a nádfedeles, tornácos házakat, a Dunába ölték Budapest büszkeségeit, a világszép hidakat. Ezt nem én mondom, aki látogatóban ülök közöttük, ezt ők mondják az új magyar hadsereg honvédei. Három bányász simul egymás mellé. Bús Géza őrmester, Kondorossy László és Grózsi János tizedesek. Tatabányaiak. Bús Gézának csak a neve bús, a lelke vidám, arca mosolygós. — Valahogy el kell felejttetni a világhogy eddig nem igen tettünk sem, a jobb magyar sors érdekében. Olyat tennünk, hogy ne pironkodva, szemyivé álljunk a Szovjet Unió, Anglia Amerika előtt. Kondorossy László fűzi hozzá: , , Ezért harcolunk hadnagynő"-vel. Lefelé a „bajtárs“ megszólítás fejezi ki tiszt és legénység bajtársi közelségét. Jó hatása máris erőteljesen érződik. Tisztikonyha sem ilyen formában, kaució, nősülés akadályok, a sítiszti messaliance“,karpaszomány, valamint az őslényként itt rekedt külön „Tiszti-becsület“ nincs többé. Becsületből egy van: a becsület. Katona részére: —z a magyar becsület. Természetesen pé,...ügyi tekintetben a legénység javára is általánosan érvényesülnek a szociális szempontok. — Zsold mellett lesz részükre pótdíj, lakásilletmény, családi pótlék. — A századosi rendfokozat elérésének nincs többé iskolavégzettségi akadálya. A rátermettség az egyetlen kritérium, persze — tiszti iskolával. Háborúban, mint jelenleg is, kizárólag a katonai magatartás dönt. — Hiszem, biztosan várhatjuk — tempósodik meg szava —, hogy a demokrácia szellemében biztosított tényenyezsik, népünk jobb akarata, honvédségünk igaz megújhodását jelenti. Az út vége azonban még távol. A munka temérdek. De dolgozunk! Sz. I. Grózsi János bólint: — Nagy hibák voltak. Még jóvá tehetjük . . . Két pelyhes állú honvéd legényke mondja azután, majdnem egyszerre: — A földért harcolunk. Azért a földért, ami most már igazán a miénk. Nem az ezerholdasoké . . . Az egyik Zs. Nagy Sándor, 19 éves, a biharmegyei Okányba való. Parasztgazda fia. A másik Szabi, Ernő, Ligatérésről. Ő maga 70 esztendős és maga gazdálkodik 16 kis magyar holdján. Hajdú József, pellérdi, pontosan keresztespusztai gazdasági cseléd, pontosan kocsis, éppen úgy a föld fia, mint ők. — Ahogy eddig osztották a földet — mondja —, az annyi volt, hogy inkább tartották volna meg maguknak. A nevető tisztektől tudjuk, hogy az új földreform más. Ha visszajövök, a magam lovát fogom hajtani... Pipára gyújt, öngyújtóval bajlódik. — Kinek nincs cigarettája? —■ kérdezem. Mindenkinek van. Még ők adnak nekem. Kolbásszal, szalonnával kínálnak. Ízes friss kenyérrel. Bor is akad egyikmásik kulacsban. És most kiderül, hogy pesti honvéd is van közöttük. Petró Lajos, polgári életben a Leszámítoló Bank tisztviselője, kíváncsian érdeklődik: — Igaz, hogy a főváros annyit szenvedett a felszabadító ostromban? — Igaz. — Hajnalra közelebb érünk Pesthez. Az alezredes úr megígérte, hogyha egykét óra hosszat áll a vonatunk, hazaenged a családomhoz ... A bank megvan? — kérdezi azután. — Megvan. — A nyilasaiért kidobták? — Aki előkerült közülük . . . Bakszi Emil zászlós is pesti. Civilben a Danubia főtisztviselője. — Mi van a Danubia gépgyárral? — érdeklődik. Sajnos, nem tudok rá válaszolni. Pessey László honvéd, a tolnamegyei Iregszenesére való cipésziparos válaszol helyettem: Megbosszuljuk a Danubiát is... Egy pillanatig csend van. A gyertya lángja szelíden ég. Hallgat a három bányász, a két parasztlegény, az uradalmi kocsis, a bankhivatalnok, a gyári főtisztviselő, a cipésziparos és a vasöntő munkás. De a hallgatásuk nem a döbbeneté, nem az aggódásé, nem a tépelődésé, hanem a gondolattal, az öntudattal, az értelemmel van eljegyezve. A zászlós töri meg a csendet. — Igazatok van. Fogjuk meg egymás kezét, hogy erősek legyünk. Hogy soha .Vissza ne jöhessen a múlt, ami egy volt a kárhozattal . . . A gyertya fényébe bámul. A többiek tekintete is a kis sárga láng játékos, pilleszárny-lobogájába mered. Úgy ülnek a vagonban, a gyertya körül, mint a régi magyarok, pásztortűznél, az éjszakában. Ugyanaz az égbolt borul föléjük. Ugyanazok a csillagok ragyognak le rájuk. Mögöttük ezer átkos esztendő és civilük* acélé* sínpár végtelen* ... Gyorsan és szigorúan folynak a tiszti igazoltatások Szabó István honvédelmi államtitkár a sorozás és a toborzás eredményéről Budapest két hadosztályt állít ki Katonavonat ... írta Lestyán Sándor Kossatth Néfiem mtjvmzmi S 4§. 1&i ill» ?* Május 1. Minden mtgyarok Ünnep» Legyen az most, ha eddig nem is volt az. Minden igaz magyarok ünnepe lesz az idei .I ,vs I, amelynek lelkes kollektivitásában egymásra találunk, összeölelkezünk valamenynyien, akik magyar szívvel és magyar szóval akarjuk megteremteni a magyar népuralmat, amelyet eddig demokráciának mondottunk. A kérges tenyér megszorítja a nemrég még kesztyűt hordó kezet, hogy így is bizonyítsák egymáshoz tarozásukat, egymásra utaltságukat és azt, hogy együtt kell menetelniük, ha döntő győzelmet akarnak kivívni a fasizmus és a reakció felett. Ezen a napon ünnepi díszbe öltözik a főváros és szívünk ünnepi lüktetésben dobogtatja május 1- nek ünnepi ritmusát. Szegény és gazdag egymásra talál az örömben és a kollektivitásban. A reakció hiénái pedig, akár náci, akár nyilas köntösben settenkednek, megbújnak sötét odúik mélyén, hogy soha többé napvilágra ne merészkedjenek. Ez a május a szabadság első igazi ünnepe lesz. Minden magyarok ünnepe, akiknek szívében vérpiros virágot hajt a százszorszent magyar szabadság, amelyet csak a népuralom kertjében ültethetünk el. (y) VIDÁM NAPI JELENTÉS így végződött egy karrier Kalauz volt a földalattink karján hordozta a nyilat: Népbíróságon csücsül most Földalatti dolgok miat . HALMOZÁS Feketét fa feketén adnak Az eszpresszók a közönségnek. Az az érzésem mostanában Ezt hívják dupla feketének. AZ UTOLSÓ NAPI HADIJELENTÉS „Tervszerűen“ üríthették A németek Berlint, Bécs?" Közben végső győzelemmé Biztatták a balga népet Hogy a bősz hullámok árja Most már összecsap felettük így jelentik: a háborút „Tervszerűen“ elvesztettük. (Véghy.) Dulla--Bathó- Striestsé g* a „szentháromság“ úgy ült rá * sajtóra és bejövetőkre, gondolatokra - s érzésekre, hogy a magyar írás valamikori feltámadásának hitét is elveszítettük. Ez a gyönyörű triumvirátus elfojtott minden becsületes szándékot, megölt minden magyar akarást, száműzött minden szabad megnyilatkozást,mi betűbe és papírra kívánkozott. Ez a háromlevelű lóhere, mint mérges viráfzú és rendkívül szapora palánta, kiölte és elsenyvesztette a szabadság vérpiros virágait, hogy förtelmes bojtorjánná futtassa be azt a csodálatos tarkaságú és csodálatos illatú mezőt, amit magyar irodalomnak és magyar újságírásnak neveztünk. Most aztán rájuk került a sor, azonnali hatállyal felfüggesztették őket és felelniük kell bűneikért, amiket soha nem lehet jóvátenni. Felesleges • sorbaállás A közellátási kormánybiztos felhívja a közönség figyelmét arra, hogy az étkezési jegyek különszelvényeire kiszolgáltatandó élelmiszerekért teljesen felesleges, esetleg órákig sorbanállniuk egyes nagyobb cégeknél akkor, amikor a kormánybiztosság már közel háromezer kiskereskedőt is bekapcsolt az elosztásba és azokat minden fennakadás nélkül ellátja a jegyre járó szükséges árumennyiséggel. Hirdetését azonnal közösük