Kossuth Népe, 1945. április-június (1. évfolyam, 1-50. szám)

1945-06-02 / 27. szám

* Bán Antal az új iparügyi miniszter • Széttelepítik a budapestkörnyéki sváb falvak lakosságát Csak az igazoltan magyarbarát svábok maradhatnak eddigi lakóhelyükön • A közömböseket is széttelepítik A kormány egyik legfontosabb feladatának tekinti az ország erköl­csi és anyagi romlásáért oly nagy­mértékben felelős magyarországi német fasiszták ügyeinek végleges, igazságos és a magyar társadalmat mindenképpen megnyugtató rende­zését. A földbirtokrendelet volt az első jogi szabály, amellyel a demo­kratikus Magyarország megtorolta a német fasiszták hazaáruló és or­szágrontó tevékenységét, amikor ki­mondotta összes ingatlanaiknak és a hozzátartozó élő és holt felszerelés­nek az elkobzását. Ennek a rende­letnek a végrehajtását az ittmaradt hitleristák többhelyütt megpróbál­ták kijátszani, a kormány és a helyi hatóságok azonban e törekvés ellen a legnagyobb szigorral léptek fel és fognak ezután is fellépni. A belügyminisztériumban már elkészültek azok a rendeletek, amelyek alapján gyakorlatilag is végre lehet majd hajtani a megtorlást. A hazai németség különböző számbavétele és elbírálása már meg­kezdődött és ez a munka gyorsan le is bonyolódik. Községenkint bizott­ságok alakulnak, amelyek minden német származású egigén magatartá­sát megvizsgálják és a magatartás­nak megfelelően osztályozzák. A megoldás módszerei többek között a széttelepítés, kötelező munka­­szolgálat, internálás, népbíró­ság elé utalás. A belügyi kormányzat azért tartja szükségesnek az egyéni megvizsgá­lást, mert nem óhajtja a német­származású, de a magyarsághoz lény­egesen hű réteget egy kalap alá vonni azokkal, akik fasiszta maga­tartást tanúsítottak, hitleristák vol­tak és akik felelőssé tehetők az ország romlásáért. Azt már megállapították, hogy nem ehet a megtorlás alá vonás feltéte­léül, mint határt a Volksbund-tagsá­­got felállítani. A svábok ugyanis na­gyon óvatosan viselkedtek a Volks­­bunddal szemben is. Voltak csalá­dok, ahol csak egy tagot léptettek a Volksbundba, mint a család képvi­selőjét, igazságtalan volna tehát pusztán ezzel az egy személlyel szemben fellépni. Különben sem áll rendelkezésre a Volksbund összes tagjainak névsora. Ezt a névjegyzé­ket ugyanis több helyen az elmene­kült volksbundisták magukkal vit­ték. A legenyhébb megtorlás, mint em­lítettük a széttelepítés. Ebbe minden német származású em­ber beleesik, aki nem volt ténylege­sen magyarbarát és ezt nem tudja kellőképpen igazolni. Tehát széttele­pítik azokat is, akik nem voltak volksbundisták, nem léptek be az SS-be ugyan, de közömbösek voltak a magyar­ság ügyei iránt, és amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, akkor passzív viselkedé­sükkel gyengítették a magyarság frontját. A kormány elhatározott szándéka, — mint illetékes helyről értesülünk —, hogy a budapestkörnyéki és a fő­várost szorító gyűrűként körül­vevő sváb falvak lakosságát széttelepíti. Ezt a lakosságot valószínűleg az al­földi szikes területeken fogják széj­jelszórva letelepíteni. Helyükre elő­reláthatólag a Tiszántúlról hoznak azután olyan magyar családokat, akiknek már nem jutott ott megfen­lelő föld. A kormánynak ez a terve nem tü­neti kezelés, hanem számotvetve az ország jelenével és jövőjével, vala­mint szem előtt tartva a magyarság valódi népi érdekeit, egyszers min­­denkorra akarja orvosolni ezt a ré­gen lappangó betegséget. A nagy­arányú és még nagyobb jelentőségű kérdés lebonyolítását egy megfelelő­en összeválogatott új szerv, a Nép­gondozó Hivatal végzi. Ez az új szerv — mondották illetékes helyen — biztosítja az ügynek igazán haté­kony lebonyolítását és olyan egyéni akciók, amelyeket helyenként reak­ciós közigazgatási elemek veszélyez­tetett létük igazolására a maguk régi módszereinek alkalmazásával kezde­ményeztek, a jövőben nem lesznek és nem is lehetnek. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP I. évfolyam 27. szám Főszerkesztő: Felkai Ferenc 1945. június 2. szombat A szellem katonája (e) Az új magyar demokráciának feltétlen szüksége van reá, a szel­lem katonájára is. Nem nélkülöz­heti, mert a politikai és a reális élet nagyon sok relációjában rendkívül fontos szerepet tölt be a szellem ka­tonája. Nem idegenítheti el magától, mert ennek káros következményei lehetnek és éppen a demokráciára nézve káros következményei. Semmi szükség arra, hogy tárt ka­rokkal várja, csalogassa és magához édesítse a szellem katonáját. A de­mokrácia annál kevésbbé cseleked­­hetik így, mert ezzel a módszerrel éppen az alfa réteget sikerülne had­seregébe olvasztani. Ámde joggal megkívánhatja a szellem katonája, hogy szívesen fogadják, ha önként jelentkezik, ha szeplőtlen a múltja és ha szavaiból kicsendül a lelkese­dés, amellyel a demokrácia ügyét akarja szolgálni. " A politikai pártok teljesen egyet­­lemnen hirdetik, hogy a demokrácia mennyien szívesen várják — ha méltó módon jelentkezik — a szel­lem katonáját. Tudják, vallják és fennen hirdetik, hogy a demokrácia történelmi palotájának megépítésé­hez nem csupán fizikai, hanem szel­lemi erő is szükséges. Nem elegendő a testi munka, hanem olyan teljesít­ményekre is sor kerül, amiknek el­végzésére csak pallérozott agy, ki­művelt fő és szellemi kezdeménye­zés képes. Semilyen államforma nem nélkülözhette a szellem embe­rét, ha tartós és üdvös uralomra ké­szült. Legkevésbbé mondhat le róla a demokrácia, ha valóban eszményi népuralom akar lenni, amely új élet­formába kívánja önteni a nép és nemzet jólétét. A szellem katonájának viszont, ha munkája óhajt lenni a demokráciá­nak, érzésben és gondolkozásban is követnie kell napjaink parancssza­vát. Tudnia kell, hogy a kialakuló új közösségi társadalomban az egyén fékvesztett ambíciói megszűnnek, mert háttérbe kell szorulniuk a kol­lektivitás nagy érdekei mellett. Tud­nia kell, hogy nem ő a fontos, ha­nem a nép, a maga millióival. Tudnia kell, hogy ebben a most indult szellemi harcban az ő kultúr­­fegyvereire éppolyan szükség van, mint a munkás szerszámaira és a földműves kaszájára-kapájára ... Éreznie kell, hogy vezetőszerep­ben is csupán egy lehet a sok között, akinek minden szavát, minden cse­lekedetét, minden gondolatát és minden érzését a közösség céljai de­terminálják. Csak így találhat egy­másra a szellem katonája és a de­mokrácia. Vorosilov tábornagy fogadóestje a szövetségeseknek a németeken aratott győzelme alkalmából Vorosilov tábornagy, a Budapesten működő Szövetséges Ellenőrző Bizott­ság elnöke, a szövetségeseknek a né­meteken aratott nagy győzelme alkal­mából, a budapesti magyar és külföldi személyiségek tiszteletére csütörtökön este a Britannia-szálló termeiben foga­dást adott. Az érkező vendégeket Voro­silov tábornagy és vezérkarának tiszt­jei, Puskin követ, Grigorijev követségi tanácsos, Csukin és Anyiszimov sajtó­előadó fogadta és üdvözölte. Megjelen­tek orosz, angol és amerikai részről az Ellenőrző Bizottság vezetői, a külön­böző missziók tagjai, az ideiglenes ma­gyar nemzetgyűlés elnöke, a kormány valamennyi tagja és államtitkárai, a magyar honvédség vezető tisztjei,­­a pártvezérek, a magyar demokratikus pártok vezetői, Budapest polgármes­tere, a Nemzeti Bank elnöke, a magyar politikai, gazdasági, zenei, írói és mű­vészi élet vezetői, a lapok főszerkesztői és még más közéleti kitűnőségek. A vendégek a szálló előcsarnokában gyü­lekeztek, ahol a bejárattal szemben Sztálin marsallnak, a dicsőséges Vörös Hadsereg nagy vezérének lombkoszo­rús arcképe függött. Innen átvonultak a fogadóterembe, amelyet a Szovjet­ Unió és a szövetséges hatalmak színei­vel díszítettek. Kisebb csoportok ala­kultak, amelyek élénk és meghitt be­szélgetésbe merültek. A vendégek ki­tűnő hangulatban, a késő esti órákig maradtak együtt. pengő Ára:3

Next