Kossuth Népe, 1945. április-június (1. évfolyam, 1-50. szám)

1945-04-28 / 1. szám

1045. április 28. Kossuth Népe H©S van Hitler? A berlini egérfogóban rekedt, vagy a berghofi sziklabunkerbe menekült. A Vörös Hadsereg a német földszikiben találkozott az angolszász seregekkel Németország közepén találkoztak az orosz és angolszász csapatok! A szövetséges erők hadvezetősége már jónéhány napja utalt a közvetlen kapcsolatok megteremtésének lehetőségére és a tényleges találkozás percének kijelölését kizárólag magának tartotta fenn. A végső bomlásban lévő, szétzüllő náci egységek már képtelennek bizonyultak megakadályozni a történelmi pillanatot: a Vörös Hadsereg és az angolszász erő kézfogását Hitler birodalmának szívében. A szövetségeseknek a nácikra mért utolsó, hatalmas csapásai villámgyorsan követik egymást. Berlin belső városnegyedeiben sorra felszámolják az orosz csapatok az elkeseredetten védekező nácik utolsó ellenállási tűzfészkeit. Katonailag és gyakorlatilag egyébként sem jelent már semmit a még német kézen lévő néhány épülettömb makacs védelme a körülkerített városban: minden további harc csak elősegíti a különben is romhalmazzá vált, lángokban álló főváros tökéletes elpusztulását. A lakosság józanabb része, élén a munkássággal, maga is szembe fordult már a hitleri esztelen és hiábavaló rombolással és a haditudósítók jelentései szerint fegyverrel küzd az SS-katonák ellen, akiket tisztjeik még most is ellentámadásra hajszolnak a biztos halálba. Bréma és Stettin elfoglalásával végleg megpecsételődött a Berlin—Hamburg—Stettin háromszögben elszigetelt német csapatok sorsa. Brünn és Éger felszabadítása után pedig még összébb szorult a gyűrű a Csehországban hosszú védelemre berendezkedett megerősített náci hadosztályok körül. A nyugati hadszíntéren — ha ugyan a szövetségesek találkozása után még lehet beszálni „nyugati és keleti frontról“ — a francia csapatok elfoglalták Konstancot, a brit csapatok Hamburg és Bréma között tovább nyomulnak a tenger felé, a holland-német határ mentén pedig elérték a Dollart-öbölt. A 3. hadsereg Passau térségében csütörtökön éjjel 11 kilométerre állt az osztrák határtól és csapatai elfoglalták Regensburget és Ingolstadtot. Ugyanakkor a 7. had■ sereg 50 kilométerre közelítette meg és 130 kilométer hosszú szakaszt tartott megszállva a Duna jobb partján. Természetesen a mai villámháborúban ezek a számok csak viszonylagosan mutatják az igazi harctéri helyzetet, mert mire a jelentéseket összefoglaljuk, az előretörő szövetségesek már rég túlhaladták azokat. A németországi döntő jelentőségű eseményekkel egyidejűleg döntés következett be Észak-Olaszországban is. Az olasz partizánok lendületes nagyszabású akciója felszabadította Milánót, Torinót, Genovát s a szövetségesek kezére került Verona is. A német védelem tehát itt végleg öszszeomlott és nácik kezén Olaszországban már csak kisebb területek maradtak ideig-óráig. A nácik frontjának sorozatos összeomlása után felmerül a kérdés, hol rendezkednek be a Hitleristák végső győzelemre. Különösen érdekli a világ közvéleményét Hitler sorsa. Hol van Hitler? Göbbels és a német propaganda állítása szerint a führer személyesen vezeti Berlin védelmét. Ez esetben Hitler menthetetlenül benn ül az „egérfogóban“ és onnan nem menekülhet. Más jelentések viszont arról számolnak be hogy Hitler még a főváros teljes körülzárása előtt elmenekült és helyette a náci propagandisták egy Hitlerhez hasonló külsejű, hetyke kis bajuszú, alacsony termetű hasonmást mutogatnak agyongyötört katonáiknak, ezzel igyekezve őket lelkesíteni a további harcra. Lehetséges az is, hogy a „vezér“ berghofi berchtesgadeni sziklaüregében várakozik vagy a Salzburgban felállított vezérkari főhadiszálláson „tanácskozik“, de az sincs kizárva, hogy a németek által új fővárosnak kiszemelt Prágában rendezi be végső menedékhelyét. Göring lemondott. Vele a náci vezetők utolsó, a legnagyobb vadak közé számító vezetőinek , egyik „legsúlyosabbja“ igyekszik alámerülni a süllyesztőben. Viszont nehéz elképzelni, hogy ez a mindenható porosz miniszterelnöknek, akár rövidebb időre is sikerüljön, hiszen mázsán jóval felüli súlyával nem mindennapi figura... Ezúttal Mussolini is bennragadt a hálóban: hír szerint olasz hazafiak elfogták. A fasiszta vezér, akit egyszer bűntársa már kihozott az angolszász fogságból, most az olasz partizánok őrizetéből nem szabadulhat. A fasiszta világ vezető alakjai egymásután kerülnek a szövetségesek kezére. De a velük szövetkezett többi európai cinkosaik sem kerülhetik el sorsukat. Az aggastyán vichyi államelnök, Pétain megérkezett Franciaországba, ahol az internálótábor vár rá. Ugyanekkor a megújhodott Franciaország vezetője, de Gaulle, Washingtonba készül. A két angolszász állam felelős férfiainak kijelentéseiből kitűnik, hogy az egyesült angolszász erők távolról sem látják végleg befejezettnek a világháborút. Stettinius ugyan csupán „zseb“ - csatáknak minősíti a Németországban folyó harcokat, de Churchill óva inti még most is az angolokat a túlzó derűlátástól, mert a brit nép életét ugyan nem fenyegetik már különböző V. 1-ek és V. 2-ek, és repülőtámadások, de hátra van még Japán. Miközben a harctereken végéhez közeledik a küzdelem, a san franciscói értekezleten egyre jobban kibontakoznak a világ eljövendő békéjének, rendjének, biztonságának és a jövő építésének körvonalai. • • Berlin, Breslau, Brno... Mesteri hadmozdulatokkal törik meg a szovjetcsapatok a német ellenállást Moszkva, április 7. (TASS) A Szovjet Tájékoztató Iroda közli: Április 26-án a 3. bielorussziai arcvonal csapatai Pillautól délnyugatra átkeltek azon a csatornán, amely összeköti a Balti-tengert a Frisches Hafföböllel és előrenyomultak a Frische Nahrung félszigetén. A 2. bielorussziai arcvonal csapatai Stettintől délre átkeltek az Odera keleti és nyugati ágán, áttörték a folyó nyugati partján kiépített erős német védelmi vonalat és 30 kilométert nyomultak előre. Előrenyomulásuk során elfoglalták Stettint, Pomeránia székhelyét és nagy kikötőjét, továbbá Gartz, Pekkun, Schwedt és Kabekow városokat, valamint Stewen, Schwennentz, Glasow, Bagemühl, Friedefeld, Grüntz, Wartin, Blumberg, Stendell, Vierraden nagyközségeket és átkeltek a Randow-csatornán. Az 1. bielorussziai arcvonal csapatai folytatták az elkeseredett utcai harcokat Berlinben és elfoglalták Gartenstadt és Siemensstadt városnegyedeket, valamint a város keleti részében fekvő Görlitz páylaudvarát. Berlintől északkeletre csapataink elfoglalták Pinow, Finowfurth és Marienwerder nagy lakott helységeket. Az Odera-menti Frankfurttól nyugatra és délnyugatra csapataink harcok közepette elfoglalták Königswusterhausen, Neumühle, Storkow, Beeskow és Lieberose városokat, valamint a következő nagyközségeket: Lenzig, Gussow, Gross-Schauen, Damsdorf, Herzberg, Oersdorf, Stremen, Trebatsch, Mofweide, Gross-Leiten és Möchow. Április 29-én csapataink a harcok során több mint 2000 német tisztet és katonát ejtettek foglyul és a következő hadianyagot zsákmányolták: 70 repülőgép, 30 harckocsi és rohamlöveg, 248 tábori ágyú, 1467 traktor és vontató, 53 mozdony és 3404 vasúti kocsi. Az 1. ukrajnai arcvonal csapatai Berlin délnyugati városrészeiben folytatták az elkeseredett utcai harcokat és elfoglalták Dahlem városnegyedét. Az Elba nyugati párján csapataink elfoglalták Torgau és Strehla városokat. Bautzen térségében csapataink továbbra is visszautasították az ellenség nagy gyalogsági és páncélos erőkkel indított ellentámadásait. Április 25-én csapataink foglyul ejtettek 1500 német tisztet és katonát és zsákmányoltak 238 harckocsit és rohamlöveget, valamint 236 tábori ágyút. Breslauban csapataink a város nyugati részében az utcai harcok során elfoglaltak 26 háztömböt, több gyártelepet és az arzenál nagyobbik részét. Itt csapataink 110 ágyút zsákmányoltak. A 2. ukrajnai arcvonal csapatai április 26-án, támadásukat folytatva, mesteri átkaroló és frontális hadmozdulattal elfoglalták Brno (Brünn) városát, Csehszlovákia nagy ipari központját, fontos közlekedési csomópontot és a németek erős védelmi támaszpontját. Elfoglaltak ezenkívül több mint harminc lakott helységet, köztük Velesovice, Mokrá, Malomerice, Kohutovice és Jebetin nagyközségeket. Az egész hadszíntér többi szakaszán csak felderítő tevékenység és helyi jellegű harcok voltak. Április 25-én csapataink az egész hadszíntéren megrongáltak vagy megsemmisítettek 125 német harckocsit és rohamlöveget. Légi harcokban és légvédelmi tüzérségünk tüzével lelőttük az ellenség 82 repülőgépét. (MTI) Prága lesz a Mamat főváros? London, április 26. John Kimche, a brit hírszolgálat katonai munkatársa írja: A náci vezetők Berlin elestének esetére Prágát szemelték ki német fővárosul Prága védelmére nagy erőket vontak össze. Három német hadseregcsoportot tartanak fenn a cseh főváros védelmére. Ezenkívül a német 6. hadsereg és a 6. páncéloshadsereg maradványai ugyancsak Prága irányában vonulnak vissza, nem pedig Bajorország felé. Más német hadseregcsoportokat is Prága védelmére fognak irányítani, így például Harpe tábornok hadseregét, amely az Oderát védi. A csehek meg akarják gátolni, hogy országuk s fővárosuk a harci cselekmények következtében elpusz- t tuljon. Ebből a szempontból figye- l lemreméltó az a tény, hogy mindinkább fokozódó harci tevékenység észlelhető Cseh- és Morvaország valamennyi részében. A cseh hazafiak meg akarják hiúsítani a b'*.w~*ok tervezett gaztettét. (MTI) __ma, elsőnek, például arról, hogy* igazán ideje végre már másról 1« be* szélni, mint elmúlt szenvedése^nkrSL Nem találkozhatól ismerőssel m «♦icán vagy társaságban, hogy azt, a szffg és manapság oly általános üdvözlést, hát te is megvagy? no, hála Istennek! , ne követné részletes beszámoló a kimúlt nyilasvilág és a szerencsésen átveszett ostrom borzalmairól. „Hát tudod — ke** di az illető —, hogy én miken mentem keresztül. Most idefigyelj. És beszél, beszél, szinte látható élvemzettel, elhurcolásról, Svábhegyről, Dzínapartról, gettóról, belövésekről, telitalálatokról, egyszóval mindarról, amin mindnyájan — én, te, ő, mi, ti, ők — kivétel nélkül keresztülmentünk. Egyetlen téma ez, millió változatban, egyetlen regény, amely legfeljebb cselekményében különböző, pokoli színjáték, amelynek mindnyájan szereplői voltunk, tehát semmi értelme, hogy most — utólag — közönsége legyünk. Beszéljünk hát másról, hölgyeim és uraim, térjünk napirendre az elmúlt szenvedések felett és ne gyötörjük egymást olyan dolgokkal, amelyeket a legszívesebben magunk is elfelejtenénk. „Toujours y penser, jamais en parier" ez állott Strassbourg városának jelképes párisi szobrán, amióta a németek elfoglalták a büszke Elszász szig-vérig francialelkű fővárosát. Igen, gondoljunk, ha nem is mindig, legalább néha-néha az átélt szenvedésekre, mert ez szükséges ahhoz, hogy annál jobban örülhessünk mai életünknek, de ne beszéljünk róluk soha Beszéljünk másról . . . Például arról, hogy tavasz van és igenis tavasz van a romok között is. Beszéljünk arról, hogy íme: élünk, szabadok vagyunk, naprólnapra elevenebbül lüktet Budapest és az ország szívverése, beszéljünk arról, hogy már megnyílnak az üzletek, a kávéházak, dolgozni kezdenek a gyárak, játszanak a színházak, a mozik és a napokban hallottuk a kilencedik szimfóniát, vagy ha már a Szimfóniánál tartunk, — mit bánom én? — beszéljünk arról, hogy az ára 3.50-ről lezuhant 1.50-re. Mindenről beszéljünk, csak szenvedéseinkről ne. Mert higgyék el nekem: a szenvedés olyan, mint az elkényeztetett gyermek, aki úgy megszokta a dédelgetést, hogy idővel már nem is kéri, hanem toporzékolva követeli, hogy minden körülötte forogjon. A fejünkre nő, zsarnokunkká lesz és pillanatnyi békességünk nem marad tőle. Hogy is vehetnők észre a tavaszi fényt, ha bévül még mindig telve vagyunk homállyal? Ki kell tárnunk végre szívünk, lelkünk ablakait, hogy az új tavasz, az új élet napfénye minél dúsabban áradjon be rajtuk és elűzze ezt a sok pincehomályt, amely bennünk, végtelen hónapok szörnyű során át fel- gyülemlett. Ne ápoljuk, ne dédelgessük elmúlt szenvedéseinket, örüljünk, hogy túl vagyunk rajtuk. És főként, ne terheljünk velük másokat, akik ugyanazt szenvedték, amit mi, csak épp nem beszélnek róla. És akiket — épp ezért — egész biztosan csak untatunk vele. Beszéljünk másról! Mi lenne, ha például, egész egyszerűen csak arról beszélnénk néha, hogy mégis szép az élet és nincs jobb dolog a világon, mint élni?... (Fóthy.) Romeltakarításra kell jelentkezni a különleges légósoknak A különleges légvédelmi (hatósági légoltalmi) szolgálatot teljesített férfiak — a tartalékba helyezettek, szabadságoltak és elbocsátottak is —, akik akár 1941—42—43-ban a „váltott rendszerű“ hatósági légószolgálatban vettek részt, akár 1943- ban tartós hatósági légiszolgálatra sorozták be őket, április 29-én és 20-án jelentkezni kötelesek. A honvédelmi miniszter honvédelmi munkára van őket igénybe és az újjáépítési kormánybiztos rendelkezésére bocsátja, aki a fővárosi romeltakarítási és helyreállítási munkákban használja fel őket. Napi nyolcórás munkát kell végezniök és otthon laknak.