Kossuth Népe, 1945. április-június (1. évfolyam, 1-50. szám)

1945-05-04 / 5. szám

1945. május 4. ) Gáspár és Társai ! Úgy hat ez a cím, mint valami köríti csemegésbolt -vagy szabadságtériőzsdeüzlet cégtáblája, holott semmi dolga a kereskedők vagy tőzsérek tiszteletreméltó céhével. Cégtáblának azonban tényleg cégtábla, egy egész korszak, a magyar szellemi élet legutóbbi évtizedének portálja felett lógott láthatatlanul, de annál érezhetőbben. És azt sem mondhatnék, hogy a cégtábla mögött nem volt üzlet, ha hazát áruló ebben az üzletben a Gáspár és Társai cég, amelynek egyetlen vásárlója volt, de ez legalább „en gros“ vásárolt: német. Gáspár Jenő, a Sajtókamara is a Petőfi-Társaság méltóségos főtitkárja és Kolosváry-Borcss Mihály, a Sajtókamara elnöke voltak a cégfőnökök, velük és mellettük pedig, mint — nem is olyan nagyon csöndes — társak, olyan nagyságok, mint például egy Dövényi Nagy Lajos, egy Kerecsenyi Kiss Vlárion, egy Asztalos Miklós, Eszterhás István, hogy a közkedvenc Babay Jászáról ne is szóljunk. Gáspár és Társai alapították meg az Első Magyar Könyvzárda K. F. T.-t, mint annak a német Könyvégető és Szellemtipró Gmbh.-nak leányvállalatát, amelyet még 1933-ban maga Hitler Adolf alapított K. F. T. — tudvalevőleg - korlátolt felelősségű társaságot jeent és ami a korlátoltságot illeti, ennek a Gáspár és Társai cég korlátlanul leget is tett, ennél csak felelőtlensége s elvetemültsége volt korlátlanabb. Éppen most egy éve kezdte meg működését az Első Magyar Könyvgárda Kft. Most volna tehát az ideje, hogy még összehívja az évi közgyűlést és megsinálja a mérleget. A közgyűlés meg is lesz, bár nem gészen cégszerű keretek között, majd Népbíróság előtt. A mérleg is elkerül, de nem ők csinálják, hanem mi, kik tudjuk a cég összes aktíváit és assziváit és azt is, hogy az ő zsebükbe ándorolt kisebb-nagyobb aktívákért most egész Magyarországot terhelik a asszivák. Ami pedig az évi közgyűlésekkel kapsolatos osztalékot illeti, hát ezt egében bizonyosan megkapja mindegyik, — strum cuique... Csak persze em pénzben, hanem egy évtől tizenöt rig terjedhető időben. De hiszen ez hndegy, mert mint jó kalmároknak idniok kell nekik is, hogy: time in loney ... az idő: pénz. És pontosan egy esztendővel a hitleri mbh. magyarországi leányvállalatának sembelépése után, ezzel a valóban endkívüli“ közgyűléssel fel is számol : évtizedes Gáspár és Társai cégkönyvet zúztak, szellemet tiportak, halt árultak, Karinthy és Molnár helyett Orényi Nagyot és Kerecsenyi Kisst kínálták a közönségre. József Attila ilyett Babay Jóskát. A portálról lekerül a cégtábla, de sat szabadalmú könyvzáró berendezéseit örökségül hagyták ránk. Tőlük tartjuk meg, hogy ilyen is van a vilán, hogy ezt is lehet, most tehát majd vesszük hasznát... a bumerángsszaröppen és azt üti le, aki elhají ts... _______ (Fóthy) Felfüggesztették a Fővárosi Könyvtár több alkalmazottját A Fővárosi Könyvtártól Hóma Gyula könyvtárost, dr. Szász Béla, dr. Chiri Géza könyvtárosokat, dr. Barcsayndrásnné segédkönyvtárost, Cséry Las, Fekete András, Rózsa József, dr. Jancsek Júlia könyvtári főtiszteket, Vák Ferencné, Takács Elvira könyvei tiszteket, dr. Ágotai Lajos és Szödi József könyvtári középfokú gyarmokokat, Soós József irodafőtisztet, nyi Lajos, Beneda Kálmán altisztest és Huszár Teréz id. altisztet alléiktól felfüggesztette a polgármester. Kossuth Népe A németek minden magyarországi vagyonát zár alá vette a magyar kormány A fegyverszüneti egyezmény 8. pontja tádvalévőleg arra kötelezi Magyarországot, hogy vegyen zár alá minden német tulajdonban lévő vagyontárgyat. Erre a kötelezettségre való hivatkozással adott ki most rendeletet dr. Vásáry István pénzügyminiszter a német tulajdonban álló vagyontárgyak forgalmának korlátozásáról és zár alá vételéről. A rendelet értelmében az ország területén található minden ingó és ingatlan vagyont, amelyek a német államnak, német állampolgárnak, vagy olyan személynek a tulajdonai, akik Németország területén, vagy a Németország által megszállt és Magyarországhoz nem tartozó területen lakik, az illetékes pénzügyigazgatóságnál 10 napon belül be kell jelenteni. Távollévő, vagy ügyeinek intézésében akadályozott személy helyett a bejelentést a vagyonkezelő köteles megtenni. Be kell jelenteni a német tulajdonban lévő egész vagyont, tehát a személyes használatra szolgáló ruházati és háztartási tárgyakat is. Bejelentési kötelezettség terheli mindazokat, akik német tulajdonban lévő tárgyakat bármilyen címen őrizetükben vagy birtokukban tartanak. A bejelentés alá eső vagyontárgyakat sem elidegeníteni, sem elzálogosítani nem lehet. Ugyancsak be kell jelenteni a telekkönyvi hatóságnak a német állampolgárok tulajdonában lévő ingatlanokat is. A német tulajdonban lévő értékpapírokat, készpénzt és ékszereket letétbe kell helyezni. Zár alá kell venni a németek bankbetéteit, folyószámlaköveteléseit, postatakarékpénztári csekkszámlán alapuló követeléseit. A bankok kötelesek zár alá venni a német állampolgárok széfjeit is. A rendeletben megállapított rendelkezéseket alkalmazni kell minden olyan közkereseti, betéti és korlátolt felelősségű társaságra, amelynek legalább egy tagja német állampolgár, a bejelentésben azonban meg kell jelölni, hogy a német tagot a társaság vagyonából milyen részesedés illeti meg. A londoni rádió „Hitler tervszerű haláláról" London, május 3. Allan Bullock, a londoni rádió diplomáciai levelezője a Hitler haláláról szóló jelentésről szólva megállapítja, lehetséges, hogy a német propaganda cselfogásáról van szó. Nem lehet ugyanis bizonyos tervszerűséget fel nem fedezni a Hitler halálát megelőző és azt követő hírek között. Valószínű ugyanis, hogy a legfelsőbb náci vezetőség Hitler személye helyett egy kevésbbé hírhedt alakot akar előtérbe helyezni. Ezért jelölték ki Hitler utódjául Dönitz tengernagyot. Ezenkívül Dönitzet jó viszony is fűzi Himmlerhez, aki sötét múltjára való tekintettel igyekszik a háttérben maradni. Mindent egybevetve, nagyon óvatosan kell fogadni Németországból jövő minden hírt (MTI) Húszórás emberfeletti küzdelem egtßég® lőszervonattal Orosz katonák és magyar munkások vállvetett harca megmentett egy lőszervonatot Lőszerropogás és gránátrobbanás zaja verte fel a hajnali szürkület csendjét. A vidéki vasútállomáson veszteglő lőszer- és hadianyagszerelvény kigyulladt. Az állomáson a hajnali órákban nem tartózkodott senki, a tűz akadálytalanul terjedt tova. Mind erősebb robbanások reszkettették meg a levegőt, sötét füstoszlopok kígyóztak felfelé és az égő fa és lőpor csípős szaga terjengett a levegőben. A veszély egyre növekszik. A szomszédos sínpáron álló élelmiszervonatba is belekapnak a lángnyelvek s a szerteszéjjel fröcskölő gránátszilánkok az állomás közelében lévő házak falába csapódnak. Egyszerre csak orosz katonák vezetése alatt kis csoport férfi közeledik futólépésben. Az egyik közeli gyárüzem munkásai. A robbanás zaját meghallva, önként sietnek a tüzet megfékezni. A szerelvény szinte megközelíthetetlen. Sűrű füst veszi körül a kocsikat, az emberek vizes zsebkendőt szorítanak orruk és szájuk elé. A ropogás szüntelenül tart, a gyalogsági lövedékek zizegve koppannak hol itt, hol ott. Az oroszok azonban hidegvérűen intézkednek és a magyar munkások hősiesen megkísérlik a lehetetlent. Befurakodnak az égő kocsik közé, szétkapcsolják a szerelvényt s a súlyos teherrel megrakott vagonokat távolabbi vágányokra tolják. Életet, energiát nem kímélve, mentik a szinte felbecsülhetetlen értékeket. A hajnalból dél és délből délután lesz. A munka megállás nélkül, rendületlenül folyik tovább. Az emberek arcát vastagon borítja a szürke pernye, a ruhák szakadozottak, a kezek vörösre égtek. Egy felrobbant gránát halálra sebezte az egyik munkást. A véres roncsot odébb viszik s a viaskodás a tűzzel folyik tovább. Végül is a lehetetlen sikerül. Huszonhárom hadianyaggal tömött vagont mentett meg az elszánt férfiak harca. S mikor már azt hiszik, sikerült a tüzet is eloltani, az állomás raktárépülete gyulladt ki. Tíz munkás szalad vissza a gyárba a tűzoltófelszerelésekért. Újabb idegtépő félóra. Végre megérkeznek, addigra már az egész állomásépület lángokban áll. Az oroszok is feketék, mint a kéményseprők, a fáradtságtól majdnem elvágódnak, de nincs megállás, kezdődik a második menet. Már éjszaka van, a zsarátnokok izzása rőt fénnyel világítja meg a környéket, de a tűz egyre csökken, végül is éjjel kettőkor az utolsó lángnyelv is kialszik. A piszkos koromréteg alatt az orosz és magyar arcok összemosolyognak. Sok szó nem esik, már beszélni is fáradtak, csak kezet fognak, ahogy férfiak szoktak egy emberfeletti munka elvégzése után. Megérdemlik, hogy nevüket ideírják. A mentési munkálatokat Luksin testőrőrmester vezette. A halott munkás Konrád Ferenc volt. A többi résztvevők: ifj. Konrád Ferenc, Kötél Károly, Petró János, Koleberg István, Kurucz István, Szecskó Béla, Kosár Albin, Vetók István és Molnár Zsigmond. A honvédelmi minisztérium az önfeláldozó munkában elesett Konrád Ferenc hozzátartozóinak további ellátását magára vállalta, a munkálatokban résztvett embereket megjutalmazza és kitüntetésben részesíti. 3 Komor és vészj jósló volt az a korszak, amikor a Pódiumban elhangzott a Békeffy-konferansz a nefelejcsről, az egyszerű, szerény kis virágról, melyet mégis jó, ha gomblyukában hord mindenki, aki magyar, viselje esetleg láthatatlanul is, fő az, hogy nefelejcs, magyar, nefelejts, vigyázz magyar és soha semmit el ne felejts ... Nem felejtünk. Nem akarunk és nem fogunk semmit sem elfelejteni. És senkit. Például nem felejtjük el, hogy Dominich hadbíró-őrnagy elnökölt azon a vérbírósági tanácson, amely halálra ítélte Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Dominich hadbíró-őrnagy volt az, aki „nem ért rá“ arra, hogy az ítélet és a kivégzés közti időben meghallgasson bárkit is, aki „abban az ügyben“ hozzá akart fordulni. Dominich hadbíró-őrnagynak „sürgős dolga volt a városban“. Nem ért rá. Talán már továbbszökését tervezte a résztörvényszéki elnök, aki oly készségesen vak és engedelmes eszköze volt a vezér pojáca Szálasinak. Dominich hadbíró-őrnagy kioltott egy szép és nemes, tiszta és nagy magyar életet. Aztán megszökött. De ma már nem lehet kiszaladni a világból. Az elárult magyar hazából még sikerült átlibbenniök sok dominichoknak a nácik földjére. Ott aztán most patkányfogó lett a híres herrenvolki nagy élettérségből. Az Északi-tengerig talán még el lehet lavírozni, de aztán ? Szorul a hurok. Még néhány hét és sorra napfényre kerülnek a fasiszta fenevad odújába settenkedett kis sakálok is. A dominichok. És ha majd előkerül ez a kis emberke, ez a hirtelenszőke, tömpeorrú, halványkék-porcellánszemű emberke, akinek lelkiismeretét oly sok egyéb bűne mellett Bajcsy-Zsilinszky mártírhalála is terheli, ha előkerül az idegenbe bujdosott sakál-falka, akkor aztán magyarok vigyázzatok, ne felejtsetek. Vigyázz magyar, ne felejts! Fehér pogácsa feketén Négy büntetés Budán közellátási visszaélések miatt ! A közellátási kormánybiztos Gönczy Istvánnét, a XI., Horthy Miklósát 7. szám alatti kenyérárusító üzlet vezetőjét 200 pengő pénzbüntetéssel sújtotta, mert üzletében az ellenőrök fehérlisztből készült pogácsát találtak. Bén Miklóst, a Városmajor utca 42. szám alatti Pazsay-féle péküzlet vezetőjét 1000 pengő pénzbüntetésre büntette a kormánybiztos, mert a Mayer Ferenc-árvaház kenyérellátását nem volt hajlandó vállalni, annak ellenére, hogy megfelelő mennyiségű hatósági liszttel rendelkezett. Fernengel Sámuel, Krisztina-tén fűszeresre 1000 pengős pénzbüntetést róttak ki, mert a hatósági burgonyát kilogrammonként 24 pengőért árusította.. Krizsán József I., Győri út 2/b. szám alatt lakost 1000 pengő pénzbüntetéssel sújtotta a kormánybiztos, mert fehér kenyeret süttetett és azt több üzletben árusíttatta.