Kossuth Népe, 1945. április-június (1. évfolyam, 1-50. szám)

1945-05-04 / 5. szám

t* Kossuth Népe 1945. május 4. Az amerikai külügyminiszter a német ajánlatokról Washington, május 3. (AFP) Az amerikai külügyminisztérium­ meg­erősíti a hírt, hogy Nagy-Britannia és Amerika svédországi követe átvette Himmlernek a feltétel nélküli megadásra vonatkozó ajánlatát. A jegyzéket április 24-én este, svéd időszámítás szerint 11 órakor nyújtották át a két miniszternek. Az ajánlat­ szerint a németek felajánlották a nyu­gati front feladását, beleértve Hollandia, Norvégia és Dánia kiürítését. Himmler ebben az ajánlatában azt a reményét juttatta kifejezésre, hogy folytathatja a harcot keleten és jegyzékében kiemelte, hogy ajánla­tát csak a nyugati szövetségeseknek adja. Truman elnök április 25-én a válaszra vonatkozóan, megállapodott Churchill miniszterelnökkel. Elhatá­rozták, hogy csak olyan megadási ajánlatot fogadnak el, amelyet mind a há­rom nagyhatalomnak nyújta­nak át és ha annak elfogadása esetén a német seregek a harcmezőn is megadják magukat a szövet­séges parancsnokoknak. Truman elnök és Churchill mi­niszterelnök április 25-én közölték határozatukat Sztálin marsallal, aki április 26-án adott válaszában az amerikai elnököt értesítette, hogy a németeknek nyújtandó választerve­zet szövegét elfogadta. Április 27-én az amerikai követ jelentette, hogy a három nagyhatalom válaszát közöl­ték a svéd külügyminiszterrel és hogy Bernadotte a szövetségesek jegyzékével elutazott Himmlerhez. Május 2-án délután két órakor Ber­nadotte megjelent a svédországi amerikai követségen és kijelentette, hogy a szövetségesek jegyzékét át­nyújtotta, választ azonban nem ka­pott. (MTI) Dachauban meggyilkolták Ferenc József kedvenc unokáját, a bécsi „vörös hercegnőt“ A felszabadult Bécsből kapjuk a hírt, hogy a hírhedt dachaui tá­borban meggyilkolták Windischgrätz Erzsébet hercegnőt, a bécsiek híres „rote Prinzessinjét“. Egy érdekes és bátor nő életét oltot­ták ki a náci gyilkosok a dachaui tá­bor villanyvezetékes drótkerítései mö­gött. Windischgrätz Erzsébet hercegnő, Ferenc József kedvenc unokája, Rudolf trónörökös leánya, apja nyugtalan vérét örökölve, már egész fiatal leány korá­ban fellázadt a bécsi udvar hagyomá­nyai ellen. Adler Viktornak, az oszt­rák szocializmus nagynevű harcosának előadásait látogatta és 1916-ban belé­pett a szociáldemokrata pártba, ő volt az első és utolsó szocialista Habsburg. A lapkihordó naponta megjelent a bécsi Burgban, hogy a főhercegnőnek kikézbesítse a párt hivatalos lapját, az­­ Arbeiter Zeitungot és Erzsébet főher­cegnőnek naponta meg kellett küzdenie az udvari intrikákkal, amelyeknek ter­mészetesen középpontjában állott Min­denki ellensége volt az udvarban, de nem sokat tehettek ellene, mert a csá­szár mindent elnézett kedvenc unoká­jának, Ferenc József halála után azon­ban, hogy végre kitessékeljék az udvar­ból, férjhez adták Windischgrätz Ernő herceghez, a legkonzervatívebb osztrák főúrhoz. Erzsébet főhercegnő a forra­dalom kitörése napján azonnal kivo­nult a Windischgrätzek ősi palotájából, elvált Windischgrätztől és nőül ment régi, fiatalkori szerelméhez, Petznek Rudolf népiskolai tanítóhoz, a mödlingi köztársasági védőrség parancsnokához. Ettől az időtől kezdve a „vörös her­cegnő“ (a bécsiek ugyanis csak a „die rote Prinzessin“ néven emlékeztek meg róla) az osztrák nőmozgalom egyik ve­zető harcosa lett s a szervezetekben buzgón agitált, dolgozott. Dollfuss kor­­mányrajutásakor visszavonult a politi­kai tevékenységtől, egy ideig rendőri felügyelet alatt állt, de nem történt bántódása.. Schuschnigg bukása után, mint annyi másnak, neki sem volt már ideje menekülni, védőrizetbe vették és Dachauba szállították, ahol az éhe­zésbe és kínzásokba belehalt. — Tömeges tífuszvédőoltások a IX. kerületben. A fenyegető járványra való tekintettel a kerületi elöljáróság a IX. kerületi kommunista párt támogatásá­val a lakosságot 6-tól 60 éves korig nemre való tekintet nélkül beoltja. Az oltás három alkalommal történik és díja oltásonként 10 pengő. A szegények az oltásért kártérítési díjat fizetni nem tartoznak. Az oltások május 8., 15. és 22-én, kedden, az Ipar­ u. 3. szám alatti fővárosi polgári fiúiskolában, május 4., 11. és 13-án, pénteken, a Telepy­ u. 21. szám alatti fővárosi polgári fiúiskolában és május 5., 12. és 19-én, szombaton, a Lónyay­ utcai református gimnáziumban mindenkor délután 3 és 6 óra között­­ történnek. Letörik a fuvardíj-uzsorát A polgármester — a közellátási kor­mánybiztos határozata értelmében — a főváros részére igénybe vett lófogatú járóművek után fizetendő térítés össze­gét szabályozta. Ennek értelmében egésznapi fuvart véve alapul, a fővá­ros az egyfogatú parasztszekérért 190, a kétfogatú parasztszekérért 250, az egyfogatú társzekérért 380 és a kétfo­gatú társzekérért 500 pengőt fizet Az árszabályozásra a mérhetetlen fu­vardíj-uzsora adott okot. Mint ismere­tes, egy kocsiért fél napra 2—3000 pen­gőt is­ elkérnek az alkalmi fuvarozók, ami vagy teljesen lehetetlenné teszi az egyes ipari és kereskedelmi szakmák működését, vagy pedig óriási mérték­ben megdrágítja a fuvarozott árut. Vas Zoltán kormánybiztos éppen ezért el­határozta, hogy a fuvardíj-uzsora ellen fuvarozási eszközök beszerzésével ve­szi­­fel a harcot. A fuvarozási szakmának lehetővé te­szi kipusztult lóállományuk részbeni pótlását és ezért — egyéb segítség mel­lett — 4.000.000 pengőt állított a ban­kok útján fenti cél szolgálatába. Emel­lett maga is vásárolt 3.000.000 pengő értékben lovat, amelyből 34 pompás muraközi ló már útban is van Buda­pest felé. Magyar nyilasvezérek dorbézolásai Pozsonyban Jaross, Kemény, Rajniss, Oláh és a többi „testvér“ arany napjai Október tizenötödike, Szálasi ura­­lomrajutása természetesen nem találta készületlenül a pozsonyi magyar nyila­sokat sem, akik Bécsből kapták az uta­sításokat, mit kell cselekedniök. A Gestapo azonnal megszállta a magyar követség épületét, Kuhl Lajos követet a lakásán internálták, a követség veze­tését pedig ideiglenesen egy Felber nevű magyar (?) vette át, míg később, mint ismeretes, Forster bárót nevezték ki erre a tisztségre. Felber úrnak hiva­­talbalépése után első dolga volt német karhatalommal feloszlattatni a szlová­kiai magyar pártot és betiltatni annak hivtalos lapját, a „Magyar Hírlap“-ot. A pártvezér, gróf Eszterházy János — bár nem nevezhető demokratának —, gyűlölt alak volt a pozsonyi hitleristák szemében, mert pártjában nem honosí­totta meg a horogkeresztes eszméket és a szlovák parlamentnek ő volt az egyet­len tagja, ki annak idején nem szavazta meg a faji törvényeket. Eszterházy sze­mélyének háttérbeszorítása és a párt feloszlatása után Felber úr parancsára Deák-Zólyomi Norbert, Bogányi Kál­mán és Ludvig Aurél vezetésével meg­alakult a szlovákiai magyar nyilaspárt, amelynek hivatalos lapja a „Kurt Eggert S. S. rohamosztag“­ kiadásában megjelenő „Magyar Szó“ volt. A szlo­,­vákiai magyarságnak semmi közössége sem volt ezzel a párttal, alig pár száz tagsági könyvet adtak ki és a „Magyar Szó“-t a kutya sem olvasta. Gyöngyélet a pozsonyi lokálokban Míg a helybeli magyarság néma un­dorral fogadta a nyilasok tevékenysé­gét, addig Sopronból naponta lelkes vendégek érkeztek drága luxusautókon, meglátogatni elvbarátaikat.. Kemény György külügyminiszter úr vezetésével jártak át a kirándulók bevásárolni és szórakozni az olcsó Pozsonyba. Rajniss Ferenc, Oláh György, Jaross Andor és a többi „testvérek“ népesítették be a drága lokálokat, nagy dáridókat csapva. Pénzük volt bőven, hiszen gondoskod­tak róla, hogy a pesti bankok készpénz­­készletet és verejtékes munkával szer­zett kis vagyonkájukat idejekorán el­szállítsák a magyar fővárosból A ven­déglátó gazda szerepét gyakran Sano Maci, a Hlinka-gárda hírhedt fő­­parancsnoka töltötte be, akiről köz­tudomású volt, hogy éjszakai mulato­zásaira aktatáskában vitte magával a bankjegyeket, mert nem szeretett za­varba jönni. De nemcsak a pozsonyi magyarok, hanem az akkor már leg­nagyobbrészt a németellenes „nemzeti ellenállás mozgalmának“ híveiből álló szlovák közönség is mély megvetéssel fogadta a lakkcsizmás, zöldinges gyász­vitézeket, akik gondtalan semmittevés­ben nagyszerűen és vidáman éltek s hála az elsikkasztott közpénzeknek, semmiről sem kellett lemondaniuk, ami jó és drága volt... s míg ők a lokálok­ban vagy záróra után, elvbarátaiknak a zsidóktól elvett villáikban dőzsöltek, Pozsony utcáin a hazájukból erőszakkal elhurcolt, rongyos és éhező magyar honvédek vonultak bevetésre a morva­­országi front felé. A fasisztaellenes kö­rök közundorának tárgya főleg a még szlovákiai politikus korából jól ismert Jaross Andor volt. Rajniss „jó“ szíve Azóta persze már rég eltűnt Pozsony­ból az egész díszes társaság, lehet ta­lán­ az osztrák hegyekben bujkálnak vagy az osztrák-svájci határon keres­nek remegve titkos csempészösvénye­ket — hacsak el nem fogták őket, mi­közben e sorok íródnak. Mentalitásukra jellemző, hogy mikor Rainissal közöl­ték, hogy a Hlinka-gárdisták Rózsahegy közelében feleségével együtt meggyil­kolták Antal Sándort, az ismert magyar költőt és baloldali újságírót, az egykori híres nagyváradi Holnapos társaság egyik alapítóját , Rainiss úr pöffesz­kedve kijelentette:__nevti kár értük... Evvel a három szóval parentálta el Ady fiatalkori barátját és költőtársát.... Csak kitartás... Majd a Rajnissért se lesz kár. Andor Leon. — A Hirdető Iroda Tulajdonosok Egyesülete ápr. 28-iki ülése egyhangú határozattal kimondta, hogy ezután mint a KOKSz önálló szakosztálya folytatja működését. Az egyesület fel­hív minden hirdetési iparigazolvánnyal rendelkezőt, hogy az igazolási eljárás végett a KOKSz irodájában, Vas u. 16. haladéktalanul jelentkezzék. i „Ítélt a nép" és a Werbőczy-szobor összetörve, porba­ hullott. Ha nem is tudjuk helyeselni af eféle jelenségeket, ebben az esetben mégis igazságot kell szolgáltatnunk a szobordöntő embereknek. Nem lehetünk tekintettel a mű szépségére, a szobrász­­művész alkotására. Ez a szobordöntés nem esztétikai, hanem politikai művelet volt. Werbőczy „Hármaskönyve“ írásba foglalt katekizmusa volt a rendi Ma­­gyarország jogfosztó uralmának. A job­bágysorban senyvedő népmilliók köny­­nyes átkait ez a törvénykönyv akarta a hatalom szavával elnémítani Werbőczy jelképe annak a gyilkos politikai rend­szernek, amely a magyarok tízezreit tette földönfutókká. Május elsején nem csupán a szobor dőlt össze, hanem megsemmisült minden erőszak és jog­fosztás, amely összefüggött a középkori magyar rendi uralom törvényhozójának nevével. Ady sorai jutnak eszünkbe: Elmegy a kútágas, marad csak a kútja, No meg a Werbőczy híres pereputtya. Árvult kastély gondját kóbor kutya­­őrzi, Hivasd a törvénybe, ha tudod, Wer­­bőczyt És a sajtó? • • • Sürgős volt az ügy, de... Ha a nagy­­kátai hóhér elfogatása és a mai nap között eltelt néhány hétre gondolunk, talán mégis lehetett volna egy-két órát a fővárosi sajtó értestésére szánni. A magyar égbolt alatt elviharzott ezer esztendő egyik legbestiálisabb tömeg­­gyilkolásnak bűnhődése, nem bizalmas magánügye az igazságosztó szerveknek — közügy is! A demokratikus szabad közvélemény tájékozatlanul — talán megbántva is — áll szemben a megtör­tént ténnyel. Nem vagyunk barátai annak, hogy a kivégzések a jövőben a nagy nyilvános­ság előtt történjenek, de a sajtó teljes kirekesztésére nem találhatunk magya­rázatot. Futárokat indítottak az ítélet­­végrehajtó, a népügyész és a népbíró­ság elnökéért, feltétlenül lett volna mód arra is, hogy a közvélemény tájékozta­tására hivatott szerveket legalább rész­ben meghívják, őszintén megvalljuk, szívesen lemondunk minden ilyenfajta látványosságról, viszont a magyar kö­zönség tájékoztatása hivatásunk és kötelességünk. Ennek a közönségnek megnyugtató tényekre van szüksége s ez az, amivel jelenleg nem szolgálha­tunk. Reméljük, hogy az illetékes szer­vek a jövőben nem kívánnak ebből rendszert csinálni (nbi.) * Alméf­ahemdé Néhány évvel korábban forgalomba­­hozott Honvéd cigaretta eredeti rendel­tetése szerint kizárólag a honvéd legénység és nem tényleges tiszthelyet­tesi kar ellátására szolgált. Most villámgyors razziák folynak a kereskedésekben található Honvéd cigarettakészletek után. Ezeket minde­nütt lefoglalják és nyugta ellenében elszállítják a razz­iázó honvédek. Hogyan juthatott a honvéd legénység cigarettája az üzletekbe és az utcai árusokhoz. Katonai raktárak, gazda­sági hivatalok voltak a Honvéd ere­deti „lelőhelyei“. Innen „mentették“ Hitlerékhez a nyilasok a fejvesztett decemberi menekülésnél elrabolt kész­leteket. Amit magukkal vinni nem tud­tak, jó áron eladták. „Feketepiaci“ jelenség, hogy a Szimfóniánál eredetileg három és fél­szer olcsóbb Honvédet mostanában körülbelül ugyanolyan áron hozzák forgalomba, így az illetékmentes Hon­véden sokkal többet keresnek. Már amíg keresnek. Mert honvé­­deink rövidesen „behívják“ valameny­­ny­nt...

Next