Kossuth Népe, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 51-126. szám)
1945-07-27 / 73. szám
Mélypont után (F. F.) Vörös János honvédelmi miniszter mondotta egy legutóbbi nyilatkozatában: a mélyponton túljutottunk. Így is van. A mélypont a bunker-barlang-élet volt. A kétségbeejtő kilátástalanság, a sötétség, a tökéletesen megbénult közlekedés, az ablaktalan irodaszobák, műhelyek, nyersanyag nélkül búsongó üzemek. Azóta sok minden történt. És, ami történt, az a magyar csoda. Most már azonban, hogy észrevehetően kezdünk kikecmeregni a katasztrófa kráteréből, ne essünk hibába és észbekapva, jószándékkal, készüljünk a békére. Mindenekelőtt teremtsük meg a lelkek békéjét, mert e nélkül nincs nyugodt, komoly termelés, sem kivezető út. Feladata ez elsősorban azoknak a dolgozó, termelő, építő magyaroknak, akik nem vettek részt a rombolásban, akik nem bűnösök az összeomlás előidézésében, nem segítették elő annak a politikának a megerősödését, amelynek következménye bukásuk volt. Meg kell teremteni a társadalom nyugalmát, egyrészt azzal, hogy még gyorsabb ütemben végezünk a nácifasiszta-nyilas rémuralom likvidálásával, másrészt azzal, hogy a megmaradt kevés magyar élet lehetőségét biztosítjuk. Lassan mehet ez utóbbi, hiszen minden munkahelyet a romokból kell és kellett kiásni — de mégis meg kell feszíteni minden erőt, hogy az ütem fokozódjék. Mindkét irányban gyorsítani kell a tempót. A múlt felszámolását és a munkahelyek megteremtésének nehéz munkáját is siettetni kell. Siettetni, mert sürget a béke! Harmóniára, a lelkek megnyugvására van szükség. Nemsokára leülünk a zöldasztalhoz. Fel kell készülnünk rá! Legkiválóbb államférfiainkat, tudósainkat, művészeinket, íróinkat kell mozgósítanunk, hogy felkészülten jelenhessünk meg ott, ahol sorsunkról lesz szó. Az idő talán sokkal rövidebb, semhogy ráérnénk még az előkészülettel foglalkozni. Fontos és égető kérdés ez. A közvéleménynek is fel kell készülnie — lelkileg. Erős lelkiismeretvizsgálaton kell átesnünk, meg kell szabadulnunk a téveszméktől: a magyar közösségben, a magyar hazában barátságosan meg kell fognunk egymás dolgos kezét, hogy egységes, emberi hangon, őszintén, igaz magyar józansággal beszélhessünk a világ előtt. Siessünk, mert nekünk be kell bizonyítanunk a győztes hatalmaknak, hogy a magyar ismét megtalálta önmagát és helyet óhajt a haladó, demokratikusan gondolkodó nemzetek között. Mélypont után vagyunk — emelkedjünk. Az angol választásokon győzött a munkáspárt Dollármilliárdokat érő rablott kincsek az osztrák Alpok alagútjaiban Arany, ékszer, ritkaságok, festmények, szobrok, kultúrkincsek — erős szövetséges katonai őrizet alatt Osztrák Alpok, 1945 július Földrajzilag az osztrák Alpok vidéke a világ legszebb tájai közé tartozik. Kanyargó hegyi utak kúsznak hegyre-völgy-,be. Mellettük napban csillogó vasúti sínpárok vonala kígyózik. Hidak, viaduktok húznak át ezernyi kis folyón és szakadékon. A vidéket sűrűn elszórt színes hegyi üdülővillák, völgyek ölébe megbújt falvak, községek képe tarkítja. Hát ez az osztrák hegyvidék ma Európa legizgatóbb területe. Bár a háború alig ütött látható nyomot rajta, mégis ez lett a leggazdagabb tárháza a náci felszámolásnak. Ugyanis ide zsúfolódott az összeomlásban szertemenekülő náci bűnösök tömege, de ide hordták össze vasútakon, autókolóniákon az „átmentett“ élelem és rablott kincsek mérhetetlen halmazát is. Gonosztevők és a zsákmányuk A hegyvidék minden táját az összeomláskor azonnal ellepték szövetséges katonai alakulatok, nehogy Svájcba csúszhassanak át a megtorló igazságszolgáltatás keze közül a politikai haramiák és cinkosaik. Ezek a különítmények — amint sok ilyennek hallottam a jelentését és elbeszéléseit — minden területet átfésültek, minden községet körülzártak és az összeterelt emberek mindegyikét sorra igazoltatták. Aki pedig nem tudta magát a vidék lakójaként legitimálni, táborba került, ahol aztán számtalan fasiszta bűnöst lepleztek le. így került hurokra Göring „marsall“ egész vezérkarával együtt és így szedték ki a tömegből Szálasit, Imrédyt, a magyar nyilas főbűnösöket, a román vasgárdistákat, az osztrák nácikat és a cseh árulók egész légióját. Ám ezek az amerikai és angol katonai különítmények, felszámoló műveletük során, a hegyek közé eldugott egyes zártabb vidékeken megtalálták az idemenekült autók ezreit is, többé-kevésbé megrongált, de mégis legnagyobbrészt ép állapotban, zsúfolásig telerakva a „kimentett“ rablott holmik és élelmi tartalékok hatalmas halmazával. Számtalan ilyen autó zuhant a szakadékokba az eszeveszett torlódás következtében, vagy fordult az országútmenti árokba. Ezek rakománya ott hevert , összezúzva, egymásba keverve a szétroncsolt kocsik mellett. Liszt, cukor, hüvelyesek, szárított tészták tépett zsákokból kiszórva. A konzervek és lekváros ládák, zsír- és olajoshordók egymásba préselve. Arrébb meg ronggyá szakadt perzsaszőnyegek, bundák, gobelinek, függönyök és butorroncsok szörnyű konglomerátuma feküdt a szakadékok sziklaközeiben. Kincses alagutak Az autóoszlopokkal párhuzamosanóriási tömegű vasúti kocsi és mozdony is kézrekerült. Ezek egy részét úgy találták meg a nyílt pályákon összezsúfolódva, kétfelől felrobbantott sínek között. A hegyek közt pedig azokat a különleges vasúti szerelvényeket találták meg, amelyek nevezetes kincseket, az arany- és ékszertárgyak óriási tömegét és múzeumi kincseket rejtettek ide az alagutak és hidak szövevényes világába. Mégpedig a német pusztító találékonyság legnagyobb ravaszságé, val. Alagúthossznyira , szétszedték a vonatokat, ezeket a szerelvényrészeket betolták egy-egy alagútba. Aztán felrobbantották a környező összes hidakat, viaduktokat és a rejtekhelyet nyújtó alagutakat is. Ezeket az aranykincseket tartalmazó vonatokat most úgy kell egyenként kiásni az alagútromok és hídomladékok közül. Ez a munka is erőteljesen halad. Az ilyen vonatok egyikéből a magyar koronaékszerek kerültek elő, másból aranyrudak és ékszertömegek ezernyi ládája. Dollármilliárdokat érő kincsek az osztrák hegyek vasúti alagútjainak romjaiban... A kirabolt és nagyrészt elpusztított európai zsidóság felbecsülhetetlen mennyiségű és értékű ékszertömege. A feltört bankszéfek, kifosztott zálogházak aranykincse. Múzeumi ékszergyűjtemények. Végül múzeumok és képtárak óriási anyaga: festmények, szobrok, kulturkincsek borzasztó halmaza. Zúzott vagonokban, alagútomladékok között! Amelyeket most erős szövetséges katonai osztagok őriznek. A helyi angolszász katonai parancsnokságok természetesen nem adnak ki egyéni ismertetést a fellelt és nagyrészt már számba is vett kulturzsákmányról. Annyit mégis kijelentenek, hogy bár pénzértékben meg se határozható a kézfelservű ékszerek és egyéb kincsek tömege, a náciuralom Európát kifosztó rablásának azonban csak kis része került meg az osztrák hegyek közt. Főképen a nehezen értékesíthető múzeumi tárgyak — festmények, szobrok, könyvtárkincsek — vannak meg, többé-kevésbbé megrongált állapotban. A mobilabb arany- és ékszertömegek óriási hányada, ami már a háború folyamán vándorolt ide Svájc közelébe és tárolódott erre a célra épített ciklapincékben, összeolvasztott aranyrúdként mint fizetőeszköz került Svájcba, Törökországba, Svédországba és Spanyolországon át Dél-Amerikába vasércek, króm és élelsitcikkek vásárlása fejében. A náci uralom tehát rablott zsidóékszerekkel, feltört bankszéfek, kifosztott zálogházak aranyával fizette külföldi vásárlásait. Vérben és siralomban áztatott aranynyal! A Szövetségesek természetesen nem tekintik ezt a gyalázatos náci harácskincset hadizsákmánynak. Az elosztó munka lebonyolítására hamarosan meg is hívják a kulturvagyon-veszteséget szenvedett országok erre a célra alakítandó bizottságait. Az ékszereket pedig egy iparművész-szakbizottság fogja felülvizsgálni, a művészetileg értékes darabokat kiszelektálni. A szokványékszerek tömegét rúdba olvasztják össze, az ékköveket is külön felértékelik és ebből a horribilis értékből nemzetközi segélyalapot létesítenek. Mivel az ékszerkincs nagy része elrablott zsidó ékszer, a segélyalap jelentékeny részét a Joint zsidó világszervezet fogja kapni azzal a rendeltetéssel, hogy ezzel bonyolítsa le a hamarosan európaszerte meginduló zsidó kivándorlást, másrészt lássa el bútorral, ruhaneművel, pénzsegéllyel a helyben maradó kifosztott zsidó rászorulókat. A segélyalap megmaradó részét pedig felosztják a Vöröskereszt szervezetei között. Azonban azok az osztrák vasútvonalak, amiken elbújtatták ezeket a rablókincseket, hosszú-hosszú időre lesznek járhatatlanok. A hegyvidék valamenynyi felrobbantott hídját és viaduktját kell újra építeni, az összeomlott alagutakat rendbehozni, kitatarozni, hogy ebből a szegény Ausztriából ismét ország legyen az országok közt . , Radnai Oszkár Ap*; 3 peng# 1