Kossuth Népe, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 51-126. szám)

1945-07-01 / 51. szám

1045 Július 1. 14 Kossuth Népe3 Nemzetköziség, nemzeti gondolat, nemzetiségi kérdés írta: Száva István A közvélemény jelentős része nyilván csodálkozva és értetlenül áll szemben az utóbbi hónapok számos eseményével. Tapasztalhatta munkástömegek felvo­nulását, szociáldemokrata és kommu­nista munkásokét és láthatta, hogy a menetben vörös zászlók mellett nem­zetiszínű zászlókat is visznek, résztve­­hetett gyűléseken, amelyek a Himnusz hangjaival kezdődtek és az Internacio­­nále akkordjaival értek véget. Szó esett ezeken a gyűléseken nem egyszer a hazafiság kérdéséről is és íme, kiderült, hogy a két munkáspárt vezetői és tag­jai tartják magukat olyan jó hazafiak­nak, mint amilyeneknek hirdették ma­gukat azok, akik ebből csak üzletet kí­vántak csinálni. Nyilván sokak számára furcsa és za­varos ez a helyzet. Azt már megtanul­ták, hogy akik eddig egyedül nevezték magukat hazafiaknak, azok a valóság­ban csak ki akarták sajátítani önmaguk számára a hazát, hogy azután annál könnyebben eladhassák a legelső né­met jöttmentnek, kifoszthassák a saját gazdagodásukra és azután itthagyjanak szétdúlt romokat, tönkretett exiszten­­ciákat, temetetlen hullákat és elárvult családokat. Azt tehát meg kellett tanulnia min­denkinek, aki jogot formál arra, hogy az épeszű emberek közé sorolják, hogy a hazafias és nacionalista jelszavak szajkózása nem azonos a haza, az or­szág és a nép szolgálatával. Mégis vi­tathatatlanul nem kevés azoknak a száma, akik ma megzavarodva állanak az események előtt, hiszen nem éveken, még csak nem is évtizedeken, hanem emberöltőkön keresztül igyekeztek be­léjük verni, hogy a baloldalon csak ha­zátlan bitangok vannak, viszont a ha­zafiak helye a jobboldal. Egyszerűen arról volt szó, hogy a reakció a maga céljaira akarta kihasználni a nemzeti gondolatot, kisajátítani önmaga javára és mindenki mást kirekeszteni belőle, hogy azután annál könnyebben megha­misíthassa ennek a gondolatnak a tar­talmát. Hiszen láthattuk ezt egyéb te­rületen is, elég ha arra gondolunk, hogy a nyilasok és nácik ugyancsak szocialistáknak, nemzeti szocialistáknak nevezték magukat. A szocializmushoz éppen annyi közük volt mint a nem­zeti gondolathoz A nemzeti gondolat meghamisítása nem most kezdődött, hanem sokkal, összehasonlíthatatlanabbul korábban, nálunk, Magyarországon is már egy év­századdal ezelőtt, alig néhány évtized­del a nemzeti gondolat megszületése után. A nemzeti gondolat ugyanis társa­dalmunk irányító eszméi közül egyike a legfiatalabbaknak. A francia forrada­lomban születik meg a nemzeti gondo­lat, a francia forradalmárok nevezik magukat először patriótáknak, haza­fiaknak, olyan embereknek, akik a haza, az ország, a nép iránt viseltetnek hűséggel, szemben az ellenforradalmá­rokkal, a royalistákkal, a királypár­­tiakkal. A francia forradalom jelentősége ab­ban áll, hogy nem maradt elszigetelt jelenség, nem szorítkozott magára Fran­ciaországra, hanem eszméi elterjedtek az egész világon és mindenütt hozzá­járultak a franciaországihoz hasonló társadalmi szerkezeti változás előidé­zéséhez. És ezek az eszmék, köztük a na­cionalizmus eszméje is, mindenütt ere­jének tudatára ébresztette, forradal­masította a polgárságot és a dolgok ter­mészetéből folyik, hogy a nemzeti gon­dolatnak ott volt a legerősebb forradal­masító hatása, ahol a feudális elnyo­máshoz nemzeti elnyomás is járult, mint például nálunk, Magyarországon, ahol a jobbágy már évszázadok óta azt tapasztalhatta, hogy a tíz- és százezer­holdak ura, aki, ha úgy tetszik, deresre huzathatja őt, ha gusztusa támad rá, hát felrendelheti a kastélyába a jobbágylányt vagy fiatal jobbágyasz­­szonyt, aki elviszi a tizedet és még an­nál is sokkal többet, akinek mindenből bőven, sőt fölösen jut, amíg ő család­jával együtt jó, ha éhen nem hal, s ez a földesúr életének javarészét Bécsben tölti és németül beszél, csakúgy, mint a városi polgárság nagy többsége. És németül beszél a katonai parancsnok is, aki elverbuválja kötéllel a paraszt­fiút. A törvény szava meg latin, a tör­vényé, amelyet az urak mondanak és amely mindig a földesúrnak és soha­sem a jobbágynak ad igazat. Magyarul pedig nem beszél ebben az országban más, csak a földhözragadt paraszt, né­hány fiatal diák, meg a reformkornak az a kisnemesi rétege, amely később forradalmi polgárság hiányában, nálunk a forradalmi gondolat hordozójává vált. Hogyne lett volna hát itt, nálunk, Ma­gyarországon azonos a nemzeti gondo­lat a forradalmi gondolattal?! A reakció azonban megtanulta a lec­két, hogy mikép lehet a nemzeti gon­dolatot, a forradalom szülte gondolatot a haladás kerékkötőjévé, ellenségévé tenni. Nem kellett hozzá más, csak a gondolat kisajátítása és tartalmának meghamisítása. A hatalmat ténylegesen gyakorló nagypolgárság, amelyet a francia forradalom vagy az annak min­tájára másutt végbement társadalmi változás juttatott pozíciójába, ekkor már régóta hűtlenné vált a forradalmi gondolathoz, a forradalmi hagyomá­nyokhoz, hűtlenné vált tehát a nem­zeti gondolat forradalmi tartalmához is és örömmel, sőt lelkesen működött köz­re abban, hogy a gondolat meghamisít­­tassék, reakciós, ellenforradalmi tarta­lommal töltessék meg. Így lett a nem­zeti szabadság, a hazához, országhoz, néphez való hűség gondolatából a­­nem­zeti gyűlölködés gondolata, a patriotiz­musból sovinizmus, a jogok követelésé­ből az elnyomás politikája. A szociális elégületlenség ellen nem kellett más, csak a nemzeti gőg, a nemzeti felsőbb­rendűség tudatának mérgével elhódí­tani a tömegeket, hogy akinek korog a gyomra, az vigasztalódjék azzal, hogy ezért mégis csak ő a legkülönb náció a világon. Huszonöt esztendőn, egy kerek ne­gyedszázadon keresztül tapasztalhattuk ezt idehaza, láthattuk ennek a politiká­nak tekervényes útjait, amely minden belső bajra egyetlen gyógyszert aján­lott, minden belső felelősségrevonásra egyetlen érvvel válaszolt: gyűlöletre szított a szomszéd államok ellen. De nem nálunk, Magyarországon volt egye­dül tapasztalható ez a tünet. Mint a gyűlölködést általában, a nemzeti gyű­lölködést is a hitleri Németország, a Harmadik Birodalom fejlesztette a leg­magasabb tökélyre, hiszen az ő ér­deke volt, hogy magyarok és románok, magyarok és szerbek, magyarok és szlovákok, szerbek és bolgárok, bolgá­rok és görögök lehetőleg ne éljenek egymás mellett testvéri jó viszonyban, hanem acsarkodjanak egymásra, lessék a pillanatot, mikor ugorhatnak egymás­nak, mikor haraphatják az egymás tor­kát, mert így szolgálják igazán és hat­hatósan a teuton imperializmus és ék­­panzió érdekeit. Ez volt a magát nem­zetinek nevező politika gyakorlata és nyilván ez lenne a jövőben is, ha ilyen politikai gyakorlatra a jövőben lenne még mód és lehetőség. És íme, a „hazátlan bitangoknak“ ne­vezett, a magukat nemzetközinek valló munkáspártok ezzel szemben mindig az igazi nemzeti gondolat harcosai voltak. Az igazi nemzeti gondolat harcosai a jelenben is, de ez a nemzeti gondolat nem a népek gyűlölködésének, hanem a népek testvéri együttélésének a gon­dolata,­­ amint erre a legszebb példa Magyarország és Románia viszonya. A két népet itteni nyilasok meg ottani vasgárdisták, de végső soron mindig német nácik állandóan egymásra uszí­tották. És íme, most alig néhány hónapi alatt mégis megtalálta A két nép a ki­békülésnek és a testvéri együttélésnek az útját. De szemünk előtt áll még egy min­dennél meggyőzőbb, mindennél tündök­­­lőbb példa arra, hogy az igazi nemzet­közi és az igazi nemzeti gondolat nemi ellensége, hanem testvére egymásnak. Ezt a példát a Szovjet­ Unió nyújtja, amelynek számtalan nemzetisége, köz­tük nyelvrokonaink is, éppen azóta él­­hetnek nemzeti életet, azóta fejleszthe­tik ki nemzeti kultúrájukat, nyelvüket, írástudásukat, amióta az a terület, ahol élnek. Szovjet­ Unió és nem cári Orosz­ország És ez nem véletlen, hanem megmá** síthatatlan vaslogikával következik a „hazátlan bitangok“, a nemzetköziek felfogásából szerte a világon. Mert a dolgozók nemzetközi szolidaritása, az igazi nemzetköziség jelenti egyúttal az igazi nemzeti gondolatot is, a népek, nemzetek és nemzetiségek testvéri sza­badságát, a gyűlölködés helyett a meg­értést, a pusztítás helyett az építő mun­kát, a halál helyett az életet. Rádió Gramofon Villamosság Motor Szerszám Műszaki áruk Izzólámpák Reich Miklós Bajcsy-Zsilinszky­ út 45. Kárpát-Ukrajna a szovjet-csehszlovák egyezmény alapján a Szovjet­ Unióhoz csatlakozott A elmúlt napok folyamán — mint ahogy ezt a Tass Iroda jelenti — Mosz­kvában tárgyalások folytak a szovjet és a csehszlovák kormány között Kár­pát-Ukrajna ügyében. Ezek a megbe­szélések június 29-én egyezmény alá­írására vezettek. Az egyezmény értel­mében a legfelsőbb szovjet tanács és a csehszlovák köztársaság attól a kíván­ságtól vezettetve, hogy a két állam né­pei örökös őszinte barátságban éljenek és szoros együttműködéssel biztosítsák népeiknek boldog jövőjét, elhatározták, hogy egyezményt kötnek Kárpát-Uk­rajna kérdésében. A két állam meg­hatalmazottai a következő egyezményt írták alá: 1. Kárpát-Ukrajna (a csehszlovák alkotmány szerint Kárpátalja-Oroszor­­szág néven ismeretes), amelyet az 1919 szeptember 10-én Saint Germain en Laye-ben megkötött egyezmény értel­mében mint autonóm egységet a Cseh­szlovák Köztársaságba bekebeleztek, most Kárpát-Ukrajna népének kifeje­zett kívánságára és a magas szerződő felek barátságos megegyezése alapján visszatér régi anyaországa, Ukrajna kebelébe és csatlakozik az Ukrán Szo­cialista Szovjet Köztársasághoz. A Szlovákia és Kárpát-Ukrajna között 1938 szeptember 29-én meglévő határ­vonal a megállapított módosításokkal lesz a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége és a Csehszlovák Köz- UÁMúSjiíi'dfr., cSordát, tett 1­ társaság közötti határvonal a mellékelt térképek szerint. 2. Ezt az egyezményt a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetségének legfelső tanácsa és a csehszlovák nem­zetgyűlés fogja megerősíteni. A meg­erősítési okmányok kicserélése Prágá­ban történik majd meg. Az egyezményt Moszkvában három példányban orosz, ukrán és szlovák nyelven szövegezik meg. Mindhárom szöveg egyformán ér­vényes. Az egyezmény eredeti példányait Mo­lotov, Fierlinger és Klementis írta alá. Az egyezményhez külön jegyzőköny­vet csatoltak, amely több cikkelyből áll és ezek a határvonalak megállapításá­ról, az átadandó területen lévő állam­polgárok optálásáról, valamint az álla­mi és polgári javak kölcsönös kicseré­léséről, illetve kárpótlásáról szólnak. Az optálásoknak 1946 január 1-ig kell meg­történniük, de ezek az optálások csak akkor lesznek érvényesek, ha az illeté­kes kormány azt elismeri. kék korrekt, kölcsönös megértése út­ján egyetlen kérdés sem merülhet fel két ország között, amely barátságos szellemben és kölcsönös bizalommal meg nem oldható. Bizonyosra veszem, hogy ezt a szerződést a közeljövőben megválasztandó nemzetgyűlésünk egy­hangúlag jóváhagyja, annál is inkább, mert a csehek és a szlovákok mindig rokonszenvvel kisérték e kis szláv or­szág sorsát. A­ Pesti Hírlap és Légrády Testvé­rek R.-T. igazolóbizottsága megkezdi működését. Felhívjuk összes alkalma­­zottainkat, hogy az igazoláshoz szüksé­ges kérdőívek kitöltése végett jelent­kezzenek a vállalatnál. 1 /€% Vs I. lekváros .11.80 % „ babos ------„12.80 % „ uborkás .. „49.80 ás mindent megtalál, ami háztartásában hiányzik. ÜVEGOSK­Ál­Y W­izmini GUTMANS! SAROK. T A cseh miniszterelnök Kárpát-Ukrajna elcsatolásáról Moszkva, jún. 30. Fierlinger csehszlovák miniszterelnök a Kárpát-Ukrajna elcsatolásáról kötött szovjet-csehszlovák egyezmény aláírása után adott nyilatkozatában ezeket mon­dotta: " Most olyan jelentőségteljes egyez­ményt írtunk alá, amelyhez hasonló ritkán fordul elő a nemzetek történeté­ben. Azt bizonyítja, hogy a jogos érdek NEONFÉNY FÓTHY FÉNY BERENDEZÉSEK CÉGFELIRATOK LESZERELÉSEK FESTÉSEK Vtk­., Ludoviceum­ utca 28.

Next