Kossuth Népe, 1945. október-december (1. évfolyam, 127-196. szám)

1945-10-02 / 127. szám

fűtőit Jugoszláv hangverseny a Magyar Színházban A Munkás Kulturszövetség ren­dezésében mutatkozott be, lelkes iker kíséretében, szombaton a ju­goszláv Abrusevic­s-é­v­e­le­je az. A bevezető beszédet Gyön­gyösi János külügyminiszter tar­totta, aki meleg szavakkal üdvö­zölte a vendég munkáskórust. Cio­­lics Dragutin belgrádi zene­akadémiai tanár biztos és pompás ritmikájú vezénylete alatt jugo­szláv vendégeink kulturáltan, fe­gyel­mezetten és szép hanganyaggal szólaltattak meg szerb népdalfel­dolgozásokat és partizánindulókat. Komoly sikerük volt. Külön és nyomatékkal kell kiemelni a mű­sorból — amelyet különben még szólószámok is változatossabbá tet­tek — egy kis macedón tánc­csoportot, amelynek néprajzi jellegzetességei, antik, görög ha­gyományokra utaló mozdulataik, m­uzsikusaik népi­ hangszereinek különös színezete, játékuknak rit­musa egészben véve művészi szen­zációszámba ment. (tv) A Bibliotheca­ Officina kiálító helyiségében Bán Edit mutatja be deportációs élményeinek festmény­sorozatát. Ezek a festmények — persze — megdöbbentőek és vér­­lázítóek, mint azok a deportációs élményregények is, amelyek oly sűrűn látnak újabban napvilágot. De a művészethez csak épp annyi közük van, mint amazoknak az iro­dalomhoz. Éles szemmel megfigyelt és riporterszerű tárgyilagossággal megfestett képek, amelyeknél sok­kal többet árul el Bán Edit tehet­ségéről az a néhány erőteljes női fej, amely nem „cselekményével“, hanem festői értékeivel igyekszik hatást elérni. (f. j.) Iue Dayka Margit, Bilicsi Tivadar és D. Szabó József lesznek a M­ed­gy­asz­ay Színház következő újdonságának, a „V­álóo­k"-nak a főszereplői. A próbák a napokban kezdődnek. Kivételesen nem 5-kor, hanem fél 5-kor kezdődik a Nemzeti Ka­marában a „Viharos alkonyat“. Elegancia, nívó: Florisea parfüm. n Új szavalótehetséget hallottunk a rádióban a Munkás Kulturszövet­ség legutóbbi előadásán. Móra Editet, a­ Művész Színház új tagját, aki sok drámai színnel, meleg tó­nussal, de mindvégig az intellek­tus fegyelmében Ady- és Csokonai­­verseket tolmácsolt. .A Nemzeti Színház kitűzte a „Szent Johanna'' bemutatójának időpontját: október 12. — Különleges illatú és kitűnő tapadású a Floresca púder. W Shol m­! újra Üt az: „Egy bolond százat csinál“ — alkalmi vállalko­zásban. Ezúttal a Royal Varieté — tizenöt alkalomra kibérelve — va­sárnap délelőttjein tér vissza Szüle Mihály és Walter Tibor egykori százas sikere. S ha már tyúk, le­gyen kövér — Latabár Kálmánnal a főszerepben. Még kiderül, hogy ismét keresni fognak rajta. Változás a Vidám Varietében. A Rottenbiller­ utca kis színházát is­mét az alapító két igazgató: Bazsó László és Simányi Frigyes irányít­ja. A színházba szeptemberben be­kapcsolódott harmadik igazgató, Virág Elemér, a múlt héten „ki­kapcsolódott". ** Holéczi—Pethő—Kovács zenei hár­mas nagy sikerrel mutatkozott be vasárnap a nemzetközi társaságok elegáns szórakozóhelyén,­­ a Candlelight Clubban. Az Abonyi­­utca 25. szám intim helyisége való­ban a gyújtó hangulatot és a nívót jelenti. 44-es, 67-es villamosok és bértaxik állnak a közönség rendel­kezésére. (x) A sarki zöldséges bó­déban karfiol, petre­zselyem, répa, káposzta, tök, paraj és kukorica kapható, és kapható, nem tudni miért, őszi­rózsa is. Egy kese­rűen metszett arcú, megviselt, rosszkedvű férfi káposztára alku­szik és szitkozódik. Mi­­kor kifogy a szidalom­ból s az átokból, rá­pillant az őszirózsára, amely csakugyan köl­tőien kivirít az ehető növényzetnek ebből a sápadt környezetéből, mintha egy elöljárósá­gon valaki hirtelen he­­gedülni kezdene. Nézi a virágot s utoljára még kitör belőle, egész ke­servét, mint a sósavat, az őszirózsára zúdítva: — Hallja, mi a fené­nek tartja itt ezt a va­cakot! Az embernek ennivalója sincs, nem­hogy virágra! — és há­­tat fordítva kiáll a jár­daszélre s zsebrevágott kézzel, gyűlölködve bá­mulja az eget s önma­gában azt az árnyékos életét. Alighogy ezt mondja, jön egy asszony, vesz egy fej káposztát, meg egy kis csomó virágot. Berakja a szatyrába, alul a káposztát, fölül, gondosan elrendezve, ahogy kedves sírokon babrálnak nők, az őszi­rózsát. Viszi. A vi­rágok feje vidáman ki­bólint a szatyorból. A férfihoz lépek, megbököm a karját: — Nézze! Az asszony után for­dul, nézi a szatyrot, meglátja benne a virá­got, megérti s megvon­ja a vállát. — Neki telik. Nekem nem, — és nézi tovább az eget, szűk szemmel, siváran. — Nem hiszem, hogy valami gazdag lehet, — mondom. — Elég ko­pott. A férfi hallgat. Unja a beszédet s valószínű­leg az életét is. Folytatom: — Mert, tudja, azért kell valami öröm is­­hez. Nemcsak a káposz­ta. Kell néha valami haszontalan is az em­bernek, hogy el lehes­sen viselni ezt az egé­szet. Kell valami más is, nemcsak az, amit meg lehet enni. Ilyen ehetetlen kis őszirózsa is kell néha például. Az ember asztalára, vagy az éjjeliszekré­nyére. Hogy egy kicsit világosabb legyen tőle az élet. Látja, ez az asszony most hazavi­szi és örül neki, önzet­lenül örül, nem azért, mert meg akarja enni. Tudja, az állatok néz­­nek mindent csak a haszna szerint: mi ehe­tő, mi nem. Az ember néha másmilyen. Nem akar mindig zsákmányt — sokszor akar, igaz, de nem mindig —, mert lelke van s a lélek az ilyen. A léleknek kell Valami dísz is az élet­néha valami disz, va­lami, ami fölösleges és mellőzhető, ha meggon­doljuk. De épp az a szép az emberben, hogy nem mindig gondolja meg. Könnyelmű is néha: ez a szép ben­ne. Ez az emberi. Mert én azt hiszem, ami fö­lösleges és ami haszon, talán, annak lehet csak igazán örülni. Fölösle­ges nélkül, dísz nélkül, haszontalan és mellőz­hető nélkül, például egy ilyen csokor őszirózsa nélkül, nem is ér az ember élete semmit. Tudja meg: haszonta­lan nélkül nem nagyon érdemes élni, barátom. A férfi végre most rámnéz, lesújtóan és gorombán végigmér, az­tán megszólal: — Először is, nem va­gyok a maga barátja! Másodszor: nekem itt ne prédikáljon! Mi ma­ga? Pap? Mi köze hoz­zá! —­s otthagy. Észbekapok. Utána­nézek Igaza van: mi közöm hozzá?... Káposzta és őszirózsa Írta: Mátra,Betegh Béla Október 6-án fellobogózni! Vas Zoltán polgármester aláírá­sával fekete gyászkeretes utcai falragaszok jelentek meg a követ­kező felhívással: „Október 8-án, az aradi tizenháromnak és a sza­badságharc minden vértanújának emléknapján lakóházainkra hálás emlékezetüink jeléül tűzzünk ki gyászlobogót!“ MAI SZÍNHÁZI MŰSOR 0]»«r&h4x: Szöktet«» a «zerályból A. 3. (3). — Nmiftl Színbe«: Figaro házassága (5). — Nezareti Kamara: Viharos alkonyat (VS. — Vignínhis: A mi kis városunk (446). — Belvárosi Ssínhis: Bossorkány­­tánc (V16). — Mívesi Bsínhis: Rettene­tes szülök (S). — Magyar Színház: Blanco Posnet (tál). — Pívirasi Operett: Nap. •V­ár kisasszonyok (6). — Medgyassay Ssínpad: Cserebere (146). — Badal Sa­mara: Bubus (14*1­ — Emábelvárosi: Vannak még fárfiak (146). — Pádina: Régi vasas Budapest (3). — IJ Sshakit: táti kabaré (»). — Iradalmal Variáld: Uliséna (H­). — Kamara Variet«: Tömb­­szerelem (6). — Vidám Vártat«: Ha gy«g­­tek volna (!). — Pfivaresi Nagyek­kass: Rekordműsor (444 és 4). — Reyd­: Royal­­jevü (5). MOZI Ady: Vén lány (am). Bette Davis. 4413, 3, 4, 6. — Bethlen: Diilány szobát keres (magy.). M­al3, 3, 4, 6. — Capitol: Hegyek lánya. 1, S, 8, 7, v. és U. 11 Is. — Corsa (Telefon 183—«1»): Hajnali őrjárat (am.). E. Flynn. 1, 4, 6, szomb., v. és U. 13 Is. — Corvin: An­gyalok a tűzvonalban (am.). Claudette Colbert, Paulette Goddard, Veronica Lake: Híradók. 3, 8, 7, v. és U. 11 Is Hétköznap d. e. 10, 11, 1­, 1: a háború előjátéka. — Damjanich: Inkognito (fr.). Gaby Morlay. Vs­. 445, 447, v. és fl. 441 is. — Déesl­ Örök Éva (am.). Deanna Durbin, Charles Laughton. 443, 443, 441, szomb., v. és v. i/«­ II. — Fórum: egy frakk történet« (am.). Charles Boyer, Rita Hayworth. 13, 3, «, *. — Híradó: 9. as. Mafkit-krónika, 13. as. amerikai híradó, 30. ss. orosz híradó. A szovjet-lengyel barátsági szerződés, Chilei csalogány Rosica Berrano. Elő­adások 9—31-ig. —■ Ipoly: Társán és fia (am.). Híradók. 448, 448, 448. V. és v. 443 i­. — Kamara: Stan és Pan- A két tökfej (am.). Nick Carter nem té­ved (am.). Walter Pidgean. 4413, 3, 4, 6. — Llyod: Az ismeretlen imádó (am.). Fred Antalia, Rita Hayworth. 443, 1­, 467. — Olympia: Kár volt ha­zudni (am.). Irene Dunne. 1, 3, 5, 7. — Palace: Waterloo Bridge (am.). 11, 1, 3, 5, 7. — Pátria: 3 kis ördög (am.). Deanis Durbin. 443, 443, 447. V. és a. 11 is. — Petail (Odeon): Pénz beszól (magy.). Dayka, Mály. 463, 445, 447. v. ás U. */«­ I«. — Royal Apolló: Szerelmi re­cept (am.). Ch. Boyer, M. Ballatan. 44­5. W. t. t* U. 461» Is.­­ Scala: Angyalok a tolsvonalban (am.). Clau­dette Colbert, Paulette Goddard, Ve­ronica Lake. Híradók. 3, 443, 447, v. és fl. 4413 is. — Szabadság: Katyi (magy).. Tolnay Klári. 3, 5, 7. v. és I. 4412 is. — Tinódi: Pajkos hercegnő (am.). Jeanette MacDonald, Eddy Nelson. Gye­rünk a moziba. 443, 445. 447. Délelőttön­ként 10—2-ig folytatólagosan Metro­­matíné. Budapesttől Tokióig, Amerikai híradó. 3tan és Pan stb. — Uránia: Muzsika szárnyán (or.). 8. Lemcsev. 3, 13, 46­7, V. 461» is. — Városi Színház: (Tel. 183—450). Fényjelek Algírban (am... Carlo Lehmann, Walter Ritla. Ame­rikai és magyar híradók. i/tS, 148, 447 Csajkovszky, Rimszky-Kornkov, Bizet, Flotov, Borodin zenéje! Csupa zene, csupa humor, Igaz! művészet, remek színészek !­­ muzsika szárnyán Főszerepben LEMESEV, a világhírű tenorita. I IbmS mSa MA PREMIER J­urannét Az új honvédség első vértanúinak sírjánál Bajtársaik megkoszorúzták Kiss János, Nagy Jenő és Tartsay Vilmos sírhantját Az utolsó szeptemberi napfény bágyadt sugarait szórta vasárnap reggel a farkasréti temető sírjai­ra. A kegyeletes emlékezés lángja lobbant fel ezen a napon az ellen­állási mozgalom életben maradt tagjai szívében. Kiss János altá­­bornagynak­, ennek a hazaszere­tettől izzó székely katonának ide­iglenes sírja előtt állunk. Ideigle­nes, mert utolsó kívánsága sze­rint Kőszegen fogják eltemetni. Ott teljesített szolgálatot a 11. va­dászzászlóaljnál és szíve mindig oda veszette. Almássy Pál, a ha­lálraítélt tábornok helyezte sírjá­ra az első készárui Hálás kegye­let hangján szólt Kiss Jánosról, akinek munkájából erőt merít a ma és a jövő nemzedéke. Székely László vezérőrnagy, katonai cso­portfőnök, a honvédelmi minisz­ter képviseletében helyezte el ko­szorúját. — Mélyen megrendülve helye­zem el e koszorút a demokratikus honvédség tulajdonképpeni meg­alapítójának és első vértanújának sírjára — mondotta. A bajtársak percekig néma ke­gyelettel adóztak a hős altábor­nagy emlékének. A Kerepesi­ temetőben Nagy Jenő tábornok és Tartsay Vilmos ezredes sírjára a bajtársak nevé­ben Almássy Pál, az új magyar honvédség nevében Székely ve­zérőrnagy helyeztek koszorúkat. Tartsay ezredes sírjánál a másik halálraítélt, Révay Kálmán alez­redes szólt még a mártír jóbarát­hoz: — Az ő acélos kézszorításán ke­resztül szeretném összes bajtár­samba Tartsay Vilmos mély ha­zaszeretetét átplántálni. A lélek él, — találkozunk. Ez áll a sírod­ra írva, de én hozzáteszem: nem csak találkozunk, de együtt is va­gyunk — mondta megindult han­gon. Tekintetünk végigsiklik a je­lenlevőkön. Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kiss János és Tartsay Vil­mos özvegyei. Nagy Jenő meny­asszonya arcán tükrözik a fájdal­mas gyász. Itt a harmadik halál­­raítélt, Makay Miklós, az együtt letartóztatásban volt Boldizsár Iván, Kővágó József alpolgármes­ter, Lonecz Gyula és Tóth István vezérkari őrnagy. Itt vannak még az ellenállási mozgalom többi tag­jai: Sólyom László főkapitány, Szemes István repülőezredes, Frankovics Ferenc, Szécs­i János, Odeschalchi Pál, Conlégner Ká­roly, Kelemen Tibor, Makra Zsolt, dr. Finály Péter, Zerkovítz Osz­kár. A honvédelmi minisztérium képviseletében ott láttuk még Radványi Imre ezredest, az elnöki osztály vezetőjét, Udvary Jenő ez­redest és dr. Juhászy Imre alez­redest, a sajtó- és propagandaosz­tály vezetőjét, a Kossuth Népe képviseletében Kertész Róbert szerkesztőt. „A mindent elsöprő akaraterő sem tudta elhárítani a nemzet feje felől a végzetet“ — mondta Almássy tábornok Nagy Jenő sírjánál. — „Az áldozat azonban nem volt hiábavaló, mert ebben a szellemben folytatjuk a munkát az ország újjáépítésére.“ Így legyen! Elfogadták a szövetkezeti alkotmányt A Szövetkezeti Tanács alkotmá­nyát a minisztertanács végre el­fogadta. A vonatkozó rendelet nemsokára megjelenik, sőt kap­csolatban van a várható rendel­kezéssel az a minap hivatalosan közzétett engedély is, amely a szövetkezetek közgyűléseinek megtartását ismét lehetővé teszi. Az új szövetkezeti alkotmány ér­telmében ugyanis valamennyi magyarországi szövetkezetet a ta­nács tart nyilván, ellenőrzi műkö­désüket, fegyelmi hatáskört gya­korol felettük, biztosítja autonó­miájukat és megteremti a megfe­lelő együttműködést a termelő és a fogyasztási szövetkezeti köz­pont, valamint az OKH, a szövet­kezetek bankárja között A Kos­suth Népe elégtétellel veszi tudo­­másul azt az örvendetes haladást amelyet a kormány elhatározása a szövetkezeti élet élénkebb meg­indítása terén jelent, hiszen la­punk­ hónapokon át sürgette a szövetkezeti alkotmány megvaló­sítását. O­ LÓSPORT A szokott nagy látogatottság mellett kiváló sportot hozott a szeptemberi meeting utolsó napja. A harmadik Heat-verseny oly iz­galmas és érdekes végkifejlődést hozott, hogy a közönség szinte hangtalanul figyelte a mérkőzés lefutását, de utána annál nagyobb tapsviharral adózott az első há­rom helyezett mesteri hajtójának. Eredmények: I. futam: 1­. Ursi (Reimer), 2. Verses (Dekmár). Tot: 10:12. Bef: 14. II. futam: 1. Majka (Reimer), 2. Dilemma (Szilágyi), 3. Rejtély (Dekmár). Tot.: 10:58, 80, 84, 187. Bef.: MS, 1463. III. futam: 1. Aranyvirág (Máthé), 2. Ricsay (Rothfischer), 3. Ott­légy (Jónás J.). Tot.: 10,34, 20, 20, 19. Bef.: 72, 157. IV. futam: 1. Csalogány T. (Mar­schall), 2. Majka (Reimer), 3. Ezres­bankó (Kovács F.). Tot.: 10,30, 13, 11, 14. Bef: 49, 156. V. futam: 1. Jogar (Marschall), 2. Kormos (Jónás L.), 3. Cézár N­. (Hévizy). Tot.: 10,20, 11, 14, 16. Bet: 50, 75. VI. futam: 1. Csalogány T. (Mar­schall), 2. Majka (Reimer), 3. Lady (Lichtmann). Tot.: 10,18, 10, 10. Itt Bet.: 23, 54. VII. futam:­­ Drágám (Jónás­­), 2. Boress N­. (Bárdit), 5- Darling (Paulovitz). Tot.: 10,24, 16, 19, 29 Bet: 99, 54. Magyarország-Románia 712 Aj osztrák válogatott után a ro­mán válogatottat látta vendégül a felszabadult magyar főváros. Az érdeklődés, ha nem is érte el az osztrák csapat iránti látogatottság fokát, mégis lenyűgöző volt. Több mint 30.000 ember vette körül a pályát és ünnepelte a magyar csa­patot, amely az első perctől kezd­ve az utolsóig kezében tartotta a játék irányítását és sportszerűen küzdve biztosan győzte le ellenfe­lét. A román csapat nem bizonyult elég összeszokottnak, technikai felkészültsége is kívánnivalót ha­gyott maga után, de azért nem keltett rossz benyomást még egy­két játékosának a régi rossz idők­re emlékeztető folytonos ref­lamál­­tatása ellenére sem. A magyar csa­pat az első félidőben lelkesen küz­dött, a másodikban már ráért is­­kolázgatni ia, nem túlságos ered­ményes, de szemre tetszetős és szinte mulattató gurigázással és ide-oda adogatással mutatván ki fölényét. Pedig a magyar csapat kiváloga­tása nem könnyen történt. Szusza — mint a Kossuth Népe már a csütörtöki számában jelezte —, nem vállalhatta a játékot, helyére először Keszthelyit szánta a kapi­tány, de az utolsó pillanatban a két hete megsérült, de azóta rend­be jött Hidegkútit állította. A her­­minamezei csatár pompás lövése hozta meg az első gólt, majd Zsen­­gellér volt eredményes, utána lőt­ték első góljukat — Fábián révén — a románok. Zsengellér újabb gólja, majd Rudasnak 11-esből el­ért gólja, aztán Nyers dugója kö­vetkezett. Az első félidő végén Pe­­rényi révén érték el ar második gól­jukat vendégeink. (Félidő: 5:2.) A második félidőben Puskás és Hi­degkúti volt eredményes, miközben óriási fölénybe kerültünk. Fölé­nyeskedésünknek majdnem meg ia adtuk az árát, de a románok által ekkor lőtt gólt lesállás miatt a já­tékvezető nem adta meg. (7:2.) A magyar csapat minden tekin­tetben fölötte állt ellenfelének, an­nak ellenére, hogy egyetlenegy tagja sem játszott igazán kifogás­talanul. De csődöt sem mondott senki. Véleményünk teljesen megegye­zik dr. Ries István igazságügymi­­niszter, a régi kiváló sportember­nek véleményével: — Nem lett igazán jó játék egyik részről sem. Rendszertelenül játszottak e csapatok. A hét gól inkább a román védelem gyenge­ségének, mint a magyar csatár­sornak tudható be. A román csapat gyengesége meglepett. A nagyválogatott mérkőzés előtt a MaDISz válogatott csapata mér­te össze erejét a jugoszláviai vaj­daság Spartak csapatával. Ez a mérkőzés a vendégek 2:1 arányú győzelmével végződött. A vajda­sági csapat csupa nagyszerű erő­ben levő, hatalmas termetű, szívós és jó játékosból állt. Mi lőttük a ve­zető gólt egy tévesen megítélt sza­badrúgás nyomán, a vendégeknél a szünetelők egyenlítettek és a második félidőben belőtték meg­érdemelt győztes góljukat. (2:1.) A magyar csapat legjobbja Nagy (Dó­zsa) volt. Utána Jakab követke­zett, de rajta, amiként a többi zuglói játékoson is, erősen meglát­szott, hogy egy nappal előbb, szom­baton bajnoki mérkőzésen vettek részt. Ezt sem tudjuk helyeselni! A nagy mérkőzés szünetében po­litikai életünk néhány kiválósága szólt a közönséghez, Így a két nagy munkáspárt vezére, Rákosi Mátyás és Szakosíts Árpád. Mindketten hi­tet tettek a sport mellett, mind­ketten hangsúlyozták a sport je­lentőségét hazai viszonylatban és a nemzetek közötti érintkezés szem­pontjából. Mtokopiabád

Next