Kossuth Népe, 1945. október-december (1. évfolyam, 127-196. szám)

1945-11-24 / 168. szám

I­ ­ évfolyam |«8. wiw. n©vemb®r 24. szombat­i w 4|AA mm • »kiuuputts Kossuth Népe MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP FŐSZERKESZTŐ: FELKAI FERENC Igazgató Úr! (N. A.) Kedves igazgató úr, elő­ször is vegye le szeméről a mo­noklit, amely sehogy sem illik az ön kissé, — hogy úgy mondjam — megviselt egyéniségéhez, má­sodszor, ha kérnem szabad, tegye le az igazgatói címet. Mind a kettő úgy áll önön, mint bocsá­nat az erős hasonlatért, tehénen a lengemagyar. Ne vegye sértés­nek, kedves igazgató úr szerény soraimat. Személy szerint nekem kegyeddel az égvilágon semmi bajom sincs, csak a típussal, me­lyet képvisel és csupán elvi ala­pon szállok vitába kozunk egy egészségtelen tünetével, mely csúf csökevénye az összeomlott régi világnak. Ez a csökevény a cím- és rangkórság. Ferenc Fer­dinánd osztrák főherceg számára az ember a bárónál kezdődött. Itt Pesten két világégés után so­kan még mindig abban a tévhit­ben élnek, hogy ha már báró nem lehet, legalább igazgató le­gyen az ember, — ami ezen alul van, az a tömeg. Hát figyeljen ide, aranyos di­rektor úr. Én jól tudom, hogy kegyednek nincs semmiféle ipar­telepe, nincsenek tisztviselői, csupán egyetlenegy éhbéren tar­tott öreg irodakisasszonya. Ön reggeltől estig ül a kávéházban és feketézik a patkószögtől a kátránypapírig minden elképzel­hető árucikkel, elismerem, nem éppen megvetendő anyagi ered­ménnyel. Ön és az öreg iroda­kisasszony a „Vállalat“, melyen az igazgatói cím nyugszik, ha nem is olyan szilárd alapon, mint földgolyónk Atlas vállain. Ismerek Önön kívül még igen sok igazgató urat. Itt van mindjárt egy igen kedves isme­rősöm. Hordár volt azelőtt. Ma direktor úr. Gyárigazgató — áll a névjegyén. Cipőkrémet gyárt, négy sápadtarcú, éhes munkás­­lánnyal egy levegőtlen, sötét pin­­ceodúban. Ez a gyár. Új gyár. Fölötte az első emeleten van egy ha­t szobás elegáns lakás. A direk­tor úr lakása. Négy munkáslány lent a pincében és egy direktor fent, a hatszobás lakásban. A pesti igazgatók fele sem di­rektor, csak rangkórságban szen­vedő pesti,­akiket olyan távolság választ el a valódi igazgatóktól, mint mondjuk a kelkáposzta reá­lis értékét annak árától. Mindezt csupán csak azért szükséges el­mondani, mert a fogalmak leér­tékelése, elkoptatása felér egy erkölcsi inflációval. Az igazgatói cím és jelleg legalább huszonöt­harminc évi nehéz munkásév hátterét tételezte fel a múltban és a termelés fontos kulcspozí­cióját. Apró kis feketéző, tiszteletre­, méltó zugügynök urak elégedje­nek meg a szimpla „tisztelt című úr“ megjelöléssel és mondjuk a heti két libával és a velejáró hal­­*m-nytmtm ÍrássamL Cseh gazdák segítik Skokésishben is szlovákok által elhurcolt magyarokat Mit­ csinálnak a Cseh- és Morvaországba deportált magyarokkal? Gyuracska, az állami telepítés­ügyi hivatal magyar kitelepítés­ügyi osztályának vezetője nyilat­kozatából már értesült a magyar közvélemény arról, hogy hová mennek azok a transzportok, amelyek­­ a magyarlakta vidékek férfilakosságát szakítják el csa­ládjuktól. Tudjuk, hogy a magyar depor­táltakat a szudétanémet gyárvidé­kekre viszik. Az elhurcoltakat Brünnben osztályozzák, külön külön csoportokba, aszerint, hogy ipari munkások, vagy mezőgaz­dasági munkások-e? Külön cso­portba osztják azokat, akit két bá­nyamunkák elvégzésére fizikai­lag alkalmasaknak találnak. Le­het, hogy Gyuracska erre az osz­tályozásra gondolt, amikor a „Cas“-nak adott nyilatkozatában­­kijelentette, hogy „a deportáló­­i sok emberi módon történnek, Öa ért a magyar munkásokat útba- , indításuk előtt, valamint megér­­­ kezésükkor is egészségügyi vizs­­­ gálatnak vetik alá“. Megbízható jelentés szerint az­­ elhurcolt magyarokat hadifogoly­­ként kezelik, hasonlóképpen, mint a német hadifoglyokat. Munká­jukért bért nem fizetnek s szer­­­mél­yi okmányaiktól megfosztják­ őket. A mezőgazdasági munkálatok­ elvégzésére beosztott magyarok­ sorsa némileg nem olyan kilátás­talan, mint azoké, akiket gyári vagy bányamunkára osztanak be. A mezőgazdaságokban dolgozók-a­inak néha módjukban van meg-e­iszökni annál is inkább, mert a­ a cseh gazdák ilyen kísérletek fö­l­lőtt szemet hunynak. Jellemző, hogy a szlovák kísérők azzal ad­ják át a magyarokat a csehek­nek, hogy „háborús bűnösök­“, akik most tértek vissza hadifog­ságból. Sok cseh gazda halván, hogy a magyarokat családjuktól szakították el, hallgatólagosan beleegyezik, hogy a hozzá beosz­tott megszökjék. A cseh gazdák elmondották még a magyaroknak, hogy a szlovák részről kapott hí­rek szerint a „magyar vidékek teljesen elpusztultak, ott nincs semmiféle munkalehetősége, ezért küldik őket Csehországba. Egyes községekben a szlovákok a depor­tált férfiak családtagjait is ösz­­szegyűjtik, úgyhogy 10—12 csa­ládot vonnak össze egy-egy ház­ba. A csendőrség minden élelmi­szert és ruhaneműt összeszed az összegyűjtött magyarok házaiban. ­­ ítélet az Imrédy-perben: k­ötél általi halál Az ítélet drámai indokolása — Vádlott és ügyész megfellebbezték az ítéletet A Zeneakadémia zsúfolásig­ megtelt nagytermében pénteken,­ negyed 11 után nyitotta meg dr.K­ Nagy Károly tanácselnök az Im­rédy­ bűnper folytatólagos tárgya­­­­lását, melynek során az ítéletkihirdetésre került sor. Imrédy Bélát két fog­­házőr vezette a bíróság elé. Arcán izgalom tükröződik, amint meg­hajtja fejét a népbíróság előtt. A bíróság és a hallgatóság fel­áll és dr. Nagy Károly tanácsel­nök néma csendben kezdi meg­ az ítélet kihirdetését. •­­ A népbíróság bűnösnek mondja ki Imrédy Béla vádlottat... Itt a személyi adatok, törvény­paragrafusok, minősítések hosszú sorozata következik, majd elhang­zik az ítélet rendelkező része: kötél általi halál, állásvesztés, a vádlott nyugdíjának elvesz­tése, politikai jogainak fel­függesztése és a bűnper során felmerült költségek áthárí­tása. Ezután a bíróság és a hallgató­ság leül és a tanácselnök hozzá­kezd a terjedelmes ^indokolás is­mertetéséhez. \ • ■ '.» az indokolás U* Elsősorban a hatáskör kérdései, fess**®» *s tedofetftfa. 4 MogSE a­­ly­­itja, hogy a bűnper a 81—1945. ME. sz. rendelet értelmében a népbíróság hatáskörébe tartozik. Az indokolás ezután ismerteti az első világháború utáni politi­kai életet, a jobboldali politika fejlődését és ennek a politikának következtében felszínre került j­egyének szerepét. Az­­általános jellemzés után az indokolás rátér az egyes vádbeli cselekmények el taglalására. Vád­lott kiprovokálta a kéthatalmi döntést és az antikomintern paktumhoz csatlakozást, majd a teljesen német befolyás alatt megalakult Sztójay-kormányban tárcanélküli miniszteri állást vál­lalt. A tárgyalás során kihallga­tott tanúk és ismerteti okmányok kétségkívül igazolják ezeket a vádpontokat és sem a vádlott vé­dekezése, sem a védő által előter­­rjesztett bizonyítékok nem alkal­masak arra, hogy Imrédynek kárhozatos szerepét megcáfolják. Hrím­­s ex. zsidók depos­ttilásá­­ban és kifosztásában De nemcsak ezek róhatok fel vádlott terhére — mondja az in­dokolás. — Magyar megújulás pártja néven demokrá­ciaelenes fasiszta­­pártei alseftott, továb­bá a Keleti Arcvonal Ba­jtársi Szövetséget és belépett a Nemzeti Szövetség­be, mely tudvalévően a háború­ban végsőkig való részvétel leg­hangosabb propagálója volt. A harmadik vádcsoport szerint bűnös Imrédy Béla azokban a megnyilatkozásokban, melyeket beszédeiben és hírlapi cikkeiben tett vagy sugalmazott és ame­lyekben féktelenül izgatott a Né­metország melletti kitartás és a háborúban való maradéktalan részvétel mellett. A negyedik vádcsoport szerint bűnös a vádlott azokban a zsidóellenes intézkedésekben, melyeket mint miniszter és az országgyűlés tagja részben kezdeményezett, részben pe­dig részt vett azok meghoza­talában és végrehajtásában. A második zsidótörvényt az ő miniszterelnöksége alatt hozta meg a törvényhozás, míg a ké­sőbbi zsidótörvények kegyetlen végrehajtása arra az időre esik, amikor mint gazdasági csúcsmi­niszter szintén tagja volt a kor­mánynak, így tehát bűnös a zsidók deportálásá­ban és a deportáltak kifosz­tásában is. ggf. m­ítált! LfOTJiCl és során az is, hogy vádlott már 1943 márciusában, majd később i­s összeköttetésben állott Wee­­fenmayer Edmunddal, a német titkossszolgálat ügynökével, vot többízben megbeszéléseket foly­tatott és ezek között a megbeszé­lések, valamint az 1944 március 19-én bekövetkezett német meg­szállás között okozati összefüggés van. A vádlott bűnösségét meg kel­­lett állapítani — mondja az ind­­okolás —, attól függetlenül, hogy jó- vagy rosszhiszeműség vezette-e, mert a megállapított bűncselekményeknek nem képezi bénjtöledéki elemét a rosszhisal­­műség. Vádlottnak azt a védekezését, hogy a németek melletti kiállást földrajzi és gazdasági szükség­szerűség követelte, a bíróság nem fogadhatta el, mert vádlottnak nagy gazdasági tudásával és ki­vételes műveltségével, valamint széles látókörével előre kellett volna látnia, hogy a németek a háborúból csak vesztes félként kerülhetnek ki. Tudnia kellett vádlottnak azt is, hogy a szövet­ségesek többízben kinyilatkoztat­ták a háborúnak a németek tel­jes leveréséig való folytatását. Vádlott ennek ellenére belevit­te az országot a háborúba és ezzel a biztos pusztulásba, dacára an­nak, hogy a szövetségesek, de kü­lönösen Oroszország nem kívánt egyebet tőlünk, mint semlegessé­günk megőrzését. „Féktelen becsvágy és hatalomvágy“ Vizsgálat tárgyává tette a nép­­bíróság azt is, hogy vádlottat mi vezethette e rosszhiszemű maga­tartásra. A tárgyalás során erre is fény derült a per anyagából. Féktelen becsvágy és hata­lomvágy sarkalta őt cselekedeteiben, és vezette őt arra is, hogy régi elv­barátaival szakítson és magához nem illő alantas gondolkodást­. jelentéktelen képességű személyi­ségekkel vegye magát körül és juttassa őket vezető pozícióba. Bá­zel magyarázható lelkiségének le­­züllése is, ami abban jutott kife­­jezésre, hogy magyar politikus létére idegen hatalom képviselő­jével kormányalakításról és saját miniszterelnökségéről tárgyaljon, ugyanakkor, amikor ez az idegen hatalom ellenkező politikai felfo­gású magyar állampolgárokat fogságba hurcolt. — Mindezek — fejezi be az in­dokolást — olyan súlyosan estek latba a cselekmények tárgyi sú­lyának megítélésénél és az alanyi bűnösség fokának megállapításá­nál, hogy enyhítő körülmények észlelhetésének hiányában egyedül a halálbüntetés ki­szabása látszott indokoltnak. Az indokolás elhangzása utáni dr. Sulyok Dezső­­népügyész emel­kedett szólásra és bejelentette, hogy az eltérő minősítés miatt fellebbezéssel él az ítélet ellen. Ugyancsak fellebbezett Imrédy­ Béla és védője is bűncselekmény megállapítása miatt és enyhít* érdekében. A nép­bíróság a fellebbezéseket elfogt**

Next