Kossuth Népe, 1946. január-március (2. évfolyam, 1/197-74/270. szám)

1946-01-01 / 1. (197.) szám

olyan aggódó bel­ek Más­a,­ amely házasságot kizáró ok len­ne. A háborús helyzetre és a kü­lönleges körülményekre való te­kintettel a házasulandók a hábo­rús törvények által megengedett házassági eljárási szabályok al­kalmazását kérték. Kérték, hogy fogadjam el szóbeli bejelentésü­ket és hogy tekintsek el a tör­­▼ényszabta határidőtől. Kérésük­nek eleget tettem. Eljöttem a há­zassági szertartásra. A tanuk je­lenlétében feltettem a kérdést: Führerem, kívánja-e feleségül ve­nni Éva Braunt? Ha igent mond, összeesketem vele. Ezután Éva Braun kisasszonyt kérdez­tem: Akarja-e férjül Hitler Adolf Führert? Ha igen, összeesketem vele. Miután az esküt letették, há­zasságukat megkötöttnek nyilvá­nítottam. A házassági okmány 1345 április 39-én kelt. Hitler, Göbbels és Bormann aláírása lát­ható rajta. Éva Braun ekkor hasz­nálta először új nevét: Frau Hitler. Trascott tábornok kijelentette: ezek az okmányok felbecsülhetet­len értékűek, mert belőlük fény derül a nácik bukásának végső napjaira. Tűzbe merem tenni a kezemet, hogy az okmányok va­lódiak. Favágó tanító jelöl­tek Hideg szél csapkodta a fákat, mikorra elkészültünk intézetünk rendbehozatalával Internátu­sunk­ azonban nem tudta ellátásunkat biztosítani, csak úgy, ha tüzelő­anyagot tudunk szerezni. Taná­rainkkal együtt elindultunk, hogy magunk termeljük ki a szükséges éleket. Két hétig zúgott az erdő a fejszecsapásoktól. Dőltek a fák és szaporodtak az ölek, mert tanulni akartunk. Két hét alatt­ 40 öl fát termelt ki kb. 30 ember. Tanulóink másik része a szállí­tóinál lépett akcióba. Csilléket toltunk 12 km -re és ott 600 m­-re hordtuk a mázsás fákat. Hiányos r:­habar álltunk a csirk­e* akasz­tó*1 Kötéshez i­s, csak délután 3 órakor ebédezhutik, többen meg­hűltek közülünk, de a fának jön­nie kellett, mert tanulni akar­tunk. Megoldottuk a megoldha­tatlannak látszó kérdést: van tü­zelőanyagunk, Baján járunk iskolába, a diákok legnagyobb része dunántúli. Élel­miszert ideszállítanunk nem le­het, mert a hidat rövidesen elszál­lítják- Fakészletünk sem fedezi a hiányokat. Éppen­ ezért kérjük az illetékeseket, hogy inkább járjunk a nyáron iskolába. Szénszünetet szeretnénk legalábbis addig, amíg eljön az az idő, hogy a vonat üt­közőjén 30—40 kg.-os csomaggal utazva ne betegedjünk meg. Ha Budapesten megoldható, remél­jük, itt sem lehetetlen. Répes Béla, V. évf. tanítónő?. A nemzetgy­űlés elnökének rádióbeszéde ­­jév napján este 1 óra 40 perc­kor Nagy Ferenc, a nemzetgyűlés elnöke, rádióbeszédet mond. — Diósgyőr és Hejőcsaba nagy­községeket Borsod-Gömör vár­megyéből Miskolc törvényhatósá­gi joggal felruházott városhoz csatolják. — Házasság. Stoics Ducy és Biró Béla jegyesek. (Minden külön érte­sítés helyett.) Pető Sári (Székesfehérvár) és Kálmán Péter (Budapest) január 2- án házasságot kötnek. (Minden külön értesítés helyett.) Abrahamsohn Manó főkántor és neje, Blum Gizella leányát, Veroni­kát eljegyezte Gottlieb Győző Vik­tor, Budapest—Pestszenterzsébet. (Minden külön értesítés helyett.) — Dolgozó Nők Clubjában január 3- án, csütörtökön fél hat órakor dr. Schreiber Mária tart előadást „Mű­vészet, iparművészet, népművészet­ről. Vendégeket szívesen látnak. Díjtalan. Petőfi S.­u. 6. Nemzeti Segély helyisége. — Mikulai és Tsai kft. ezúton ér­tesíti t. üzletfeleit, hogy Bruck Imre és Mikulai Gusztáv urak a régből 1946 dm, 15-án kiváltak. Baratokkal,­ ubumom«,­ találkozom, utcán, villa­moson,­­színházban, amer­re éppen járok. Köszönt­jük egymást, egymás hogyléte iránt érdeklődünk.­­ Pár szót váltunk, erről meg arról, majdnem min- : éig ugyanarról, — az emberek érdeklődése talán­­ sohasem mozgott még szőkébb skálán, mint ezek-­k­­­ben az időkben: fűtés, ennivaló, megélhetés, ez­­ minden.­­ De mintha még ennyi is sok volna nekik. Pár­­ perc és figyelmük ellankad. Már nem néznek a­­ szemedbe, amint beszélsz hozzájuk, valami hal­vány, réveteg és réveteg mosollyal próbálják jelezni, hogy részt vesznek a beszélgetésben, pedig már régóta nincsenek ott, gondolataik egészen máshol járnak és szinte érezni megkönnyebbülésüket, ami­kor kezet nyújtasz s azt mondod: no, szervusz, Isten áldjon, a viszontlátásra. Ilyenkor, egy pilla­nat ezredrészéig, mintha felcsillanna szemükben a régi­­meghitt fény,­ de ez­­csak annyi, mint amikor a rossz gyufa sercen egyet a skatulya oldalán és alighogy fellobban, már ki is alszik. •Mi­ ez? — kérdem magamtól annyiszor és egyre sűrűbben és egyre riadtabban. — Mi ez? Mi történt az emberekkel? Nincs türelmük többé az­­egymás számára? Vagy — egész egyszerűen — nincs többé közük egymáshoz? Nem tudom. Csak az a bizonyos, hogy valami történt velük, mélyen, nagyon mélyen lezajlott bennük valami titokzatos lelki folyamat, öntudatlanul, mint azok a „lábon kihordott" beteg­­­­ségeink, amelyekre csak utóbb és csak következ­ményeikből figyelünk fel. „Mellhártyagyulladás volt" — mondja ilyenkor az orvos fejcsóválva — „jó lesz vigyázni, mert a következmények súlyo­sabbak lehetnek, mint a betegség volt." Valami történt az emberekkel, valami lezajlott bennüük.. Micsoda, nem tu­dom, de a­­ következmé­nyekből nem nehéz pon­tos diagnózist adni. Csak szemükbe kell néznem, amely révetegen és tév­­­egen tekint rám, üres pillantással, mint a rom-­­ lázak kiégett ablakai. Csak alig egy kissé kell oda- f­­­igyelnem, hogy megérezzem idegeik vibráló türel - t­e­netlenségét, amint nem arról beszélünk, ami az ő a legszemélyesebb dolguk. Csak megkönnyebbülé­­süket kell észre vennem, amellyel sietve tovább­­állnak, amilyen hamar lehetséges. , Az emberekben kialudt a fény,­­ így fogal­­mazom meg magamnak ezt a riasztó tüneményt és l­ehet, hogy a diagnózis nem egészen szakszerű, de k­­étségtelen, hogy pontos. Legalábbis a magam szá­ , nála. Igen, az emberekben kialudt a fény, — micsoda fény? A részvété, az érdeklődésé, az embertársé , együttérzésé. A léleknek az a különös gyöngyház­ . fénye, amely azelőtt mindig fel-felvillant szemük­­ pillantásában, ajkuk mosolyában, hangjuk lejtésé­ ,­ben és amely mindig azt a színt csillantotta meg,­­ amely válasz és rím volt a te lelked egy-egy felé­jük villanó sugarára. De ha így van — mondom magamnak megdöb­benve —, akkor nyilván benned magadban is ki- h­aludt a fény és hideg, szürke homályra csak hideg, szürke homály felelhet. Nem tudom. Ezt sem tudom. Csak azt az egyet tudom, hogy a fény, ha végleg és valóban kialszik bennünk, nem lesz többé tavasz, nem lesz többé nyár, örök és végtelen tél lesz a világ, amelyre ónosan, hidegen borul­ó lélek égboltja, mint a Jégkorszaké ... Fóthy János Jégkorszak Szilveszter az óvóhelyen­ ­egy közeli robbanás, ilyenkor egy gyengébb sikoly hallatszik, inkább jósak megszokásból, hiszen minden-I­ti meg van győződve, hogy őt nem ! Tomes­, a nyolcadikos gimnazista­­ egy régi Szilveszterből átmentett jospirsapkét nyom fejébe és min­­­­denkinek boldog újévet kíván. Vá­rlak, megnézi az órát, még csak leste félkvenc, tjf hát Istenem, há­­­­borús időket élünk és a jókíván­­iség sohasem jön elég korán.­­ A petróleumlámpa fáradtan pis­log Valaki azt másér­, hogy az -pro- Isáok -thdr Klsp.zitft! vannak és­­a Ludovikát lövik. Persze, m­inden­­­ki mindent jobban tud. Szó sincs ,­rále, hogy már Kispesten lenné­nek az oroszok, mert Vecsés és Pestszentlőrinc között áll a front a németek bevetették a két új tit­kos fegyvert, a Lidércet és a Szá­­lasi-röppentyűt, a felszabadító SS pedig már Budaörsnél áll. Misikét meg­rapaeráztatja memá­­j­ja. A tanácsú., ur is konzervet bont­ja* ünnepi alkalomra. Ezt a mű­veletet suttogó megjegyzések kísé­­r­rik.­­ — Könnyű neki, nem jegyze ezs- Vezte. A sógora a Községinél van, j jó előre berendezték a spejzot, Peri barátunkat la megszállja az­­ ünnepi hangulat, maga alá húzza a lábait és feladva főbérlő­ állás­­­­pontját, szabaddá teszi a kályhá­ihoz vezető utat. Demsth József , írt» szilveszter. Csak egész jelentéktelen dolgok ■ hiányoznak »z üm­-mléshé)' trtib) például a durranó pezsgő, ropo­gósra sült malac, szilveszteri tor­». — ezzel szemben van finom délről maradt bableves, van azonkívül jó kiadós veszekedj, ezybről akkori­­­­ban meg nem tudtuk, hogy ez „óvóhely-pszichózis", egyszerűen azt i s hittük, hogy a saját becses szemé­­llyünket isivéve, mindenki önző, ki­­­állhetatták és összeférhetetlen alap- 1­s termési ető. I De azért merkúrispéttü­k m­ óvó­­­helyen er a keserű év utolsó nap­j Az ünnep azzal kezdődőn, hogy :Fen barátunk nem volt hajlandó •lábait maga azi húzni és ezért Zsú­­!»i «»savay •nefff'fttóou a kályhá­­s hős. férni.­­Feri arv m­itttr­ hogy a • kérdéses. negyedn­égyzetméteri^'l terület, mélyér. lábai nyigváznák, megillpti őt, mint háromszobás la­kás ípbih­őjét, viszom Laio® bá­csi annak a véleményének adott kifejezést, hogy a kályhához­ veze­tő utat szabadon kell hagyni­, mert kollektv joga minden fe­­te albér­lőnek, ső ez úgy vaj ároknak is, hogy bablevesünket, vagy psprifete­­krut-oplijuktet felmelegitsék. Ezt terméeszetesen nem hagyhatta szó nélkül a Tanácsos Úr, aki sze­rint az óvóhelyen négyzetméterek­ben és légköbméterekben minden­kit főbérlete arányában illeti meg a hely. Hogy jön, ő ahhoz — mond­ja , jiv­ai isj­íScbB*. "100 pengő bérlete alapján egy sámli felén ül­ve ünnepelte a Szilvesztert, ugyan­akkor a vienné három mocskos kölyke egész nap bújócskát játsz­­szon a háziúr ládái között. Egyáltalán hogy kerülnek a lá­dák az óvóhelyre? Hol van a légó­­parancsnok, aki ezt megengedi? Mi történik, ha belövés éri a pincét és a sok láda eltorlaszolja a me­nekülés útját? Végül is mi van a ládákban? Ez a jó tépia egy félórára elte­reli a vitát a személyi sérelmekről. A háziúr persze nincs itt, csak a ládák képviselik méltóan tekinté­lyét. Saját becses személyét át­mentette Budára, ahol „biztos szik­­lapincében“ römizik, de bezzeg az óvóhely aládúcolását igen szűk­­markúan végeztette. Elég egy 243 kilós bomba, hogy összedüljön az egész vacak. Valaki gúnyosan felnevet hátul a homályos sarokban és megjegyzi: — Pont 245 kilós bomba. Talán 245 kiló és­ 27 deka. Érthetetlen, hogy mennyire laikusok a­­ pestiek a haditechnikai dolgokban. Mikor Dnyepropetrovszkba vonultunk be.. Senki sem hallgat oda. Az ost­rom napjai alatt már ötvenszer el­mesélte a gyógyszerészsegéd úr oroszországi kalandjait. Margit kisasszony merengő han­gon kapcsolódik a beszélgetésbe . Tavaly ilyenkor, Pityuval a Carltonban töltöttük a Szilvesztert, most pedig idegen emberek előtt kell napról-napra mosakodnom Zseni néni epésen válaszol: —Csak meg ne ártson az a mo­sakodás. Különben is a kisasszony csak mosakodik, de vizet még egy­szer nem segített, hozni. — Igaz, hogy Pityu úr belépett az SS-be? — kérdezi a tanácsos úr. Pár pillanatnyi csend, mindenki a tavalyi Szilveszteren mereng. Az óvóhely falát néha mag­mearázza A Kuzm­iinkatonális terve 1946-ra: 1) Moifer’in rsiuftkfí^há­mb Gpilége \2) Mmshtíly^ahfloh­­ít) flipnithesspeíni­n at­ffitsíítteísm Mikor lesz ismét világváros a mi fővárosunk? Ezzel a kérdéssel fordultunk Fischer Józsefhez, a Fővárosi Közmunkatanács elnökéhez és azt is megkérdeztük tőle, hogy a Köz­munkatanács nagyszabású pro­­grammjából mit tud megvalósí­tani az elkövetkezendő 1946-os esztendőben? — Mint a lapok már megírták, a most elkövetkező három hét alatt az összes építési vállalatok és építőmesterek romépületek rendbehozásával lesznek elfoglal­va.­­ Az újjáépítés terén már a legközelebbi jövőben két nagysza­bású akció indul meg. A főváros két területén munkáslakásokat kezdünk építeni, mégpedig a pesti D­inaparton, a Fe­renc József- és Boráros-téri Hidak között, ahol 12 emele­tes, minden kényelemmel ellátott bérházak épülnek a munkások részére. Ezeket közületek és lakásépítő szövetkezetek fogják felépíttetni. Az építkezést még az év folyamán megkezdik. A másik munkáslakás építkezés a Magdolna-városban, a ■fővárosi kislakás-telep szomszéd­ságában indul meg, ahol három­­emeletes, kertes társasházak épül­nek. — Megfelelő építőanyag áll majd rendelkezésre az építtetők­nek? — kérdeztük. — Természetesen. Mint orszá-­­gos építésügyi kormánybiztos, gondoskodni fogok arról, hogy­ minden építtetni akaró magánéra-­ bér, vagy közület, minden olyan­ anyagot megkaphasson, amely a j Úgyhogy ezen a nyáron a Margit­­lakástermelés fokozását szolgálja. A sziget megint, az lesz, ami volt ré- különösen a kis- és középtőkéje-igebben, a főváros lakosságának. — Hány­­ új lakást jelent *z ? két munkakutkásépítő fik­ció*1 — s kérdeztük. — I.1-1-2 most felelni nem tudok — mondta Fischer elnök. — Nem tudom ugyanis azt, hogy milyen anyagi eszközök állanak majd az építtetők rendelkezésére. Valószínű, hogy lakásépítési kölcsönt bocsátunk ki és ab­ból indítjuk meg az építke­zéseket. A célunk az, hogy minél hamarabb eltűnjenek a romházak, sőt a fél-romházak és idejétmúlt­ épületek is, úgy a város belterületéről, mint a perifériákról. — Nagy-Budapestre vonatko­zóan milyen elgondolásai vannak elnök úrnak? — Ott is közművekkel ellátott, jól megközelíthető társas építke­zéseket szeretnénk létesíttetni mindenütt, mert arra gondolunk, hogy az építkezés, amely örökla­kásként az építtető tulajdonában marad, sokkal jobb megoldása a telepítésnek, mint a külön-külön házhelyakció, amelynek keretében sem a közművekkel való ellátást, sem megfelelő, könnyű megköze­líthetőséget nem lehetne megfe­lelőképpen garantálni. — Mik a Közmunkatanács to­vábbi tervei? — kérdezzük. — Terv az van természetesen sok, de egyelőre talán elég eny­­nyi. Még csak annyit mondok, hogy a nyárra a Margitsziget egyik szállodája, fürdője és a Pala­tinus-strand teljesen üzem­ben lesz. * Duni gyöngém. É­n. Kivá€t Béla földmívelési miniszter rádióbeszéde „Nem kirakati mintafalukat akarunk, hanem a háború által elsodort magyar falvak újjá­­építését" Kovács Béla földművelésügyi miniszter a magyar földműves- és paraszttársadalomhoz rádióbe­széddel fordult, amelyben rávilá­gított a mai idők legfontosabb fel­adataira. — Arról van szó, — mondotta, — hogy a magyar ember ossza meg falatját, azzal a magyarral, akinek semmije sincs. A magyar mezőgazdaság évszázadok óta nem volt ilyen nehéz helyzetben, mégis hárommillió hold őszi vetésünk van, ami a rendes őszi vetésterü­letnek 75 százaléka, szemben a ta­valyi 47 százalékkal. Termelésünk súlypontját a búzáról más jövedel­mezőbb és exportképesebb ter­­melvényekre kell átállítani. Az ipari növények termeléséért a gazdák természetbeni ellenszol­gáltatást fognak kapni, öt liter bor ellenében például egy-egy kiló rézgálicát kapnak.­­ A parasztság jövendőjében nem kirakati mintafalut aka­runk, hanem a háború által el­sodort magyar falvak újjáépítés­­ét A magyar a­gr­ár demokráciá­ban a Dániában, Hollandiában, Svájcban, Finnországban megis­mert virágzó formákat akarjuk létrehozni. Ehhez viszont szükség van az ország fööldrmunkár .­ j­anár 2­­.in a villam­osenergiával I vp.!«S tak­ trekossstfí at*ic cm i. . v 1 * i ' . ' '* \ r4 , *. 1 . ~ | fréd^gyárra a PG? íz-gyárrav i 135& -é?> r a Bud^pest-S’-v I Ya£möre, vateittint * u v^i­ yépu1 , ouko-cv. Rólvcfv <yüjtcmcf*y* m««« fXapu alatt ; 7 e jgfe A %fQ£ U Ch y»r,js b€il }í Kovács nUfiij fll , IUI 1011, 1 91 GOMBÖK, stb. kfre&kec baktaBfT-A kft., v:.. o»TJ3 CA i­yergiak Vagy házaspárnak orvos ház­­tulajdonos, földbirtokos. VII. Nefe­­lejts­ utca 30. I. 9. sz. Márkás rádiók , zenegépek is, írógépek és tre­­­­mológépek, Singer süllyesztett varrógépek, női és férfi kerék­­­­párok, villanykályhák, hősugár­­zók alkalmi árban. Áruforgalmi, Király-utca 28. Aranyat, b­rivlánst, ezüstöt részek, eladok. Jegygyűrűt, ékszert készítek, javítások megvárhatók 11 f­f. SCHWARZ aranyműves. Dohány-u. IL. I. *1 Mosószappan kicsinyben kapható. Szentkirályi-utca 6., II. udvar 8/b. tíztől­ tizenkettőig. (fagyforplmn ám­szállitó küldönc (boy) vállalat helyiséggel, triciklikkel, kerékpárral, teljes fölszereléssel áladó. Megkereséseket „Kü­ldöncvállalat” jel­igére a fokiadéba kérek. Szolnoktól 25 km-re 150-250 m. Érd szántó, épületekkel, élő és holt felszerelés nél­kül, előnyös feltételekkel azonnal bér- s bevehető, vagy esetleg részben pesti v. budai házért csere. — Érdeklődni: .­­ Pestszentlörinc, Üllői­ ut 236. Teherautónak 1—8 tonnáig állandó fuvart biztosíts­­anak. Barlai és Tsai, V., Nádor-utca 26­1 Telefon: 122— MT.

Next