Kossuth Népe, 1946. január-március (2. évfolyam, 1/197-74/270. szám)

1946-03-27 / 70. (266.) szám

a TAVASZI VIZIT A HORTOBÁGYON Vaaárts*p ’wzliwitünik * Hortobá­gyon, Gondoltam, biztosan­­ kiván­­va* as olvasóközönség, mi történt A nagy magyar puritán, amióta nem kapott hírt róla. Ennek pedig jó pár év*. Amikor megindult * Háború, helyesebben, amikor kez­detét vette a népi — „völkisch“, — irányzatnak, elkeresztelt aöldingee bacacáré, kiment a divatból a Hortobágy. A diákok a Burschen­schaft­oka­t utánozva, tányérsapká­kat nyomtak a fejük búbjára, a félsőjobboldali pártok képviselői porosz csizmába és SS uniformist majmoló fekete „pártegyenruhába“ bújtak. A szolgálatkész szemek Berlint lesték — igen, ezekben az •«,'tendőkben csak titokban tehe­tett megkoszorúzni Kossuth sírját és indexre került volna az az új­ságíró, aki riportot ír ezekben a lezüllött években a magyar pusz­táról és őszintén megírja, mit mond » puszta nép« • „völkisch* irány-­ zatról, a háborúról, német barát-' »ágról, nyilasizmusról, nácizmusról. Úgy gondoltam, hosszabb riportot írok. Elbeszélgetek * hortobágyi fenkcsata szemtanúival, interjúkat csinálok, — hadd kerüljön nyilvá­nosságra a magyar puszta­­Makói­nak véleménye az elmúlt eszten­dőkről. Sajnos, tervem nem­­ke­rült. A puszta még kihalt. Gulyás, csikós alig mozog rajta. A híres hortobágyi csárda környékén né­hány bojtárgyerek sütkérezik a na­pon. Alig érintette arcukat a nap, máris megbámulták. Hevernek a gyepen, körülöttük tankroncsok. Boldog örömmel fogadják a ciga­rettát Magyaráznak: — Cefet nagy csata volt itt Ezek mind német tankok. Mi két kilo­méterre innen voltunk. A karám mellett beástuk magunkat. Rendes lövészárok volt Bodrog Pista bá­csi, öreg gulyás, járt az első világ­háborúban, ő vele csináltuk a föld­alatti fedezéket. Még fűtöttünk is benne. Eltüzeltük a karám keríté­sét a csata alatt. Néha kidugtuk a fejünket, oszt figyeltünk. Azt le­láttuk, amikor ezek a tankok ég­tek. Délután trafálták el őket az oroszok, de még éjszaka is lángolt a sok kiömlött olaj, meg benzin,­ meg ami benne volt. — Hát az­­ állatokat hová­­ hajtot­tátok? Rámnéznek nagy, csodálkozva: — Hová? ... Két, héttel a csata előtt rajvonalban jártak erre a né­­jutak és mindent elhajtott.. . JSaompffú emlék ,jjút ossssmbs. 4 ■pálffy-téren két éjszakán ámt terel­ték a bécsi országút felé a Horto­bágyb­ól felhajtott gulyákat. Laká­­som erkélyéről néztem. A gulyá­tokra német géppisztolyotok vi­gyáztak. Elől egy lovas SS mutatta az utat Elbúcsúzunk a fiúktól. Rossz tragacsommal nekivágunk a pusztának. Sehol egy lélek. Pe­dig gyönyörű idő van. Végre — alig hisszük el­ — találkozunk a* első csikóssal. Megállunk. — Adjon isten. — Adjon Isten. Most látom: néhány szó* iepeara nyolc-tíz tragikusan sovány ló szaglássza a földet Odamutatok. Mondom: — Nincs még mit legelni. — Nem ia... Debrecenbe hajtom. Eladók. — Hát maradt? — Ember ia maradt. I — Maguk kosúl *ok­ott*ebajt?­­* Üres a puszta. Állatot, emberi »­hajtottak a németek. — Jött vissza már valaki m­i*» mezősei közül? — Kettőről tudok. A* egyik még Óbudán meglépett. Írusaira, amikor pihenőt adtak a gulyának. Es volt a Görgő Laci. Pesten bujkált, az­tán az ostrom után hazajött gyalog. A másik a Bojta Feri. Ő is gyalog jött haza Ausztriából. — Mi lett a gulyával? Elfordítja fejét, fagyot sóhajt Csak percek múlva mondja: — Megveri az Isten a németet Megmozdul a nyeregben. Érzem, van még hozzáfűzni valója. Csak mélyről jön és nehéz az útja. Nem zavarom, játszom a ló sörényével. Megköszörüli a torkát. Készülődik. Kaparhatja a karikás nyelét, végre kifakad: — Emberek azok? ... Görgő Laci mondta, hogy összetereltek vagy húsz bikát, egy német tiszt lefény­képezte, aztán jöttek a gépfegyve­­resek és lepuskázták. Az agyonlőtt jószágot meg autókra rakták és vitték Debrecenbe az elosztóba. Eltűn a képük.. . Ezt Gergő Laci kapta a tiszttől emlékbe ... Neve­tett, hogy folyton sírt a Laci. Azért kapta a képet, amikor Pestre ér­tek... Tessék megnézni... Csupa tenyészállat. Nézem. Felvételt csinálok róla. A csikós mozdulatlanul ül a nyergé­ben. .Még az sem érdekli, miért csi­nálunk másolatot. A jószágot ez már fel nem támasztja. Kínálom cigarettával. Elfogadja, megköszöni. Agy» Msr«, a Cigarettákat.. Körmével végigszált, a papíron. Felhasítja. Csizmaszár­j­ból előkerül a pipája. Tenyeréből, beleszórj s e dohányt. Komótosan­­ rágyújt. Kicsit derűsebb les*. j jj — Van már élet a pusztán? — kérdem. — Élet? ... Mindig volt ó* min­dig lesz. Csak­ hát... nehezen ka­punk lábra. Mint tavasszal a fa. Fogja a felázott föld. De ahogy az is kisarjad, kiegyenesedik, — mi is i’.iaarjadunk ismét. Most meg csak lézengünk. Ment már tönkre a ma­gyar ... mégis itt vagyunk. Pöfékel. Néz bele, messze a ki­halt pusztába. Hisz benne. Az el­pusztíthatatlan,* örökké élő őserőt érzi. A* nyugtatja. Párolásunk. Elbúcsúzunk Döcögünk a nedves talajon A nap szárítja, melegíti a aik­­aágat. Estig csak kihűlt karámok­kal, fáradt gyalogosokkal találko­zunk. Tíz órakor a rom­csárdában va­csorázunk. Szalonnát rántottét. Valaki énekel a csárda előtti korhadt padon: „Héten, réten,, hortobágyi réten Kinyílott az Ibolya nem is olyan régen Aztán lassan csend lesz. Mélységes álomba s zenetérül a puszta. Pásztortüzek még nem vil­lannak a szuroksötétben. A mesék is hallgatnak még. A délibábon, rej­telmes síkság romantikája, hangu­lata még nem tért vissza. Azaz... ... Messze valahol felbőg egy bika. Válakat kap «#7 afceretme* te­héntől. A tavasz mégiscsak: tavasz. Hogy mondta a csikós? Élet mindig volt és mindig !«««... „ Felkai Ferenc Nagy Ferenc miniszterelnök hétfőn Szombathelyen a gazdana­pon 80.000 főnyi közönség előtt­­ beszélt.­­— A kenyeret a föld adja, de a magyar parasztember teszi oda mindenkinek az asztalára, — mondotta Nagy Ferenc minisz­terelnök. — Míg a múltban a magyar pa­rasztság azért teljesítette köteles­ségét, mert élete, sorsa ezt írta elő számára, addig ma azért kell fokozottabban teljesítenie ezt a kö­telességét, mert ebben az új vi­lágban övé lett az ország. Eddig lehetett az a látszat, hogy a ma­gyar paraszt azért robotol, hogy , néhány tízezer ember könnyen élől­hessen egy feudális országban.­­ Ma azonban tudomásul kell venni,­­ hogy a demokrácia a dolgozó em­berek tulajdonába adta az orszá­got. Ma már nemcsak közjogilag,­ de tulajdonjogilag is miénk a föld: a magyar parasztoké és a magyar munkásoké.­­ A magyar parasztságnak ezeresztendős szenvedései után a magyar demokráciát vállalnia kell teljes egészében. Nagyon jól tu­dom, hogy sokan járnak még a magyar parasztság soraiban, akik megpróbálják felidézni a múlt emlékeit és odavetítik « egyik-másik szép és nyugalmas jelenségét a magyar pereaztember elé, hogy a lelkében vonzódás tri* madjon fel a múlt után. Ne frigye­jen a magyar parasztság a csábi.* tásoknak, az a múlt, amelynek s egyes szépségeit ma a földműves ember elé rajzolják, csak azok­nak volt szép és jó, akik minden erővel szeretnék most is vissza­hozni. Az a múlt, amelyben a ma­gyar parasztembernek nem volt politikai joga, amelyben elvették tőle azt lehetőséget, hogy alkot­­mányos erejével segítsen a­­maga bajain, az a múlt, amelyben min­denki szabadon zsákmányolta ki a magyar parasztot, amelyben tár­­sadalmilag mindenki megvetett«, lenézte a magyar parasztot ,» amelyben kulturális téren hátra­­szorították a magyar­ parasztot,­­ nem volt a mi világunk, csak ro­botoltunk­­benne. Az­ a jövő a miénk, amelyben a magyar pa­rasztság mindenki mással egyfor­ma tényezője lett a magyar de­mokráciának, — fejezte be bemén­dét a miniszterelnök. A­­ közönség sűrűn szakította félbe tapssal és éljenzéssel a mi­niszterelnök beszédét és a beszéd végén hosszantartó lelkes ünnep­lésben részesítette. Nagy Ferenc miniszterelnöki A magyar parasztságnak vállalnia kell teljes egészében a demokráciát" A tereppuafcatott bikák Esőért imádkoznak Rómában A római érseki helytartóság átrendelte, hogy miután a tar­tós szárazság súlyos károkat okoz, Róma minden templo­mában, minden mise és szent szertartás alkalmával az ad pedendam pluvian (hogy le­gyen eső) imádságot kell el­­imádkozni. Vashercegből — ócskavas Az Iron Duke (Vas­herceg) an­gol csatahajót, mely­be első vi­lágháborúban a jüttlahdi tengeri csatában felvéve tengernagy zászlóhajója volt, most szétszedik és ócskavasnak adják el. Elhalasztották az atombomba „bemutatóját" New York, márc 3­5. Twanan elnök a newyorld rádió jelentése szerint közölte, hogy az atombomba kipróbálásának má­jus 15-re kitűzött időpontjait a kongresszus több tagjának kérel­mére június elejére elhalasztot­ták. Az atombomba „bemutatója“ a Korall-szigeteken lesz. (MTI) Hoover Umberto hercegnél Róma, márc. 28. Herbert Hoover vasárnap dél­­­­előtt a Quirinálba ment és meg-­s beszólást folytatott a piemonti I herceggel. (MTI) ­­ ­ Szívroham ölte meg Aljechint? Lisszabon, márc. 26. Aljechin dr. sakkvilágbajnok • hirtelen halálával kapcsolatban olyan hírek terjedtek el, hogy a sakkozás nagymestere öngyilkos­ságot követett el kártyaadósságai miatt. Ezeket a híreket azonban megcáfolták. Aljechin már régóta szívbajban szenvedett és orvosai már régen megmondták, hogy Épp» v&mwm sárate­gjsíts A „tagállam” hazug meséjéről beszélt Sgakasits Árpád Sz akamxs ’Árpád áBamminiszter a Szociáldemokrata Párt pécsi és baranyai szervezeteinek megyei­­ kongresszusán beszélt — Senkinek sem kell félnie, mondotta többek között, hogy el­nyelnek bennünket, mint nemzet,­tet A Szovjet­ Uniónak, amely mindenki másnál többre érté­keli a kisnemzetek önállósá­gát, nincs szüksége arra, hogy bennünket bekebelezzen. Arra törekszik mindössze, hogy körülötte független, szabad és de­mokratikus népek éljenek, arra van szükség­, hogy végre Magyar­­országon is a nép politizáljon, mégpedig a demokrácia szellemé­ben. A magyar reakció vesztét látva, iszonyodik attól, amit te­szünk és tenni akarunk. Ezért terjeszti aljas és hazug suttogó propaganda meséjét, hogy az oro­szok bekebeleznek bennünket és tagállam leszünk, azért spekulál­nak arra, hogy az angolszászok és a Szovjet­ Unió között konfliktus lesz. Ezek a reakciós urak nem­csak külpolitikai, hanem belpoli­tikai hazugságokat is terjesztenek és megtesznek mindent a politikai élet nyugalmának megzavarására. A belpolitikai válság veszedel­­­­mesnek mutatkozott, de a Kisgaz-­­­dapárt régi, baloldali, őszintén de-­­­mokratikus törzse és Nagy Ferenc­­ államférfim bölcsesége lehetővé­­ tették, hogy ezt a válságot az or­­s­­­szág, a nemzet és a nép érdeké­­j­­­ben békésen megoldja. „Értelmisés nélkül nem lehet­ építeni" Ries István igazságügyminisz­ter a szocialista értelmiség szá­mára az Operaházban tartott ün­nepségen mondott beszédet. A­ szocializmus és az értelmiség­­ problémáival foglalkozott az igaz­­ságügyminiszter és hangsúlyozta, hogy értelmiség nélkül nem lehet építeni, a testi munkásnak is szük­sége van az értelem­, a szellem erejére. „Kiseperjük, aki a múltra spekulál" Hónai Sándor kereskedelem- és­­ szövetkezetügyi miniszter a szo-­­ciáldemokrata párt bajai és bács-­ megyei pártértekezletén beszélt." Hazai nyilasaink német cinko- i snikreal együtt úgy tönkretették f­ent az országot —■ mondotta -r,­ hogy minden erőikre szükség­­ van. freew­ay, simult időszak lezárt­a, becstelenségei után régi vagton­­csillésünket újból visszaszerez­­hessük. Éppen ezért kell minden intézkedésnek a dolgozó nép ér­dekeit érvényre juttatni és kell az országból ki­seperni mind­en erőt, amely a múltra spekulál. Kivégezték a gyilkos szövőnőt A rögtönítélő bíróság által kö­tél általi halálra ítélt Kovács Mag­da szövőnőt, akinek kegyelmi ké­rését a bíróság elutasította, szom­baton délután öt órakor a Markó­­utcai fogház udvarán kivégezték. Aranyat, briliánst ezüstöt KERESKEDŐK! GOMBOK, RÖVIR, KÖTÖTT, ÖTVAX, TC, CYENA, KORLNBURGI, B47T4*­­TA8I áruk­ nagy válasszikban. Áru­lista. Pén­s előzetes beküldés« esetén azonnal szállítok. Mesnemfelslet kicse­rélek. — BARTA BÉ­LA, VI., «.»te» 42. Tel.: 123—666 Kertészüveg 3.5 mm öntött üvegből, facatételben Forgó és Társa Telefon: Sa—30—;19 BUDAPEST, VII., l­OKA.W­a. 16, DARVAS ZSIGI0XD textiláru nagykereskedés, WEKERLE SÁNDOR­ UTCA 1*. ,Il,ta: 125-659 BRILIÁNST, ARANYAT, EZÜSTÖT VISZ SZERECSINYI IV., J­ETŐFI SÁNDOR UTCA 12. (Telefon: 137—&65. Udvarban) lojális Ili 18jj x 32 x 23 méretben ela trói.. Érd­eki 5­lés „Láda“ jeLígére Tenser niraető- ben, Szervita-tér s. Tel.: 362—303. ilDíófiivarviiéiüils SZAn­á-UTCÁ DA Cá­d“

Next