Kossuth Népe, 1946. július-szeptember (2. évfolyam, 130-145. szám)

1946-09-30 / 145. szám

­­ I ^21(rda£msf ZENÉ Wnintroifet CSONGOR ÉS TÜNDE A Nemzeti Színház kapunyitása Kényelmetlen érzés, amikor a bíráló nem talál kifogásolnivalót. Amikor dicsérni kell anélkül, hogy egyetlen valamiről vagy valakiről kifogást mondhatna. A magyar színházkultúrának, valóságos ünnepe volt a Nemzeti Színház kapunyi­tása. Vörösmarty költői színjátékáról csak a hódolat hangján írhatunk. Ebben az alkotásban már megcsillannak a ké­sőbbi költő, a „Vén cigány“ Vörösmarty­­jának mélységei. Annak ellenére, hog­y a ■mesejátékhoz illően boldog befejezéssel végződik. Both Béla rendezéséről, Varga Mátyás díszleteiről, Nagyajtay Teréz jelmezeiről és Harangozó Gyula koreo­gráfiájáról csak az őszinte elismerés hangján számolhatunk be. Szörényi Éva Tündéje álomszerűen szép és álomszerűen valószínűtlen. Méltó partnere Básti La­jos Csongora. Gobbi Hilda Mirigye em­beri méretű varangyosbéka. Olty Magda Ledérjében úgy játékban, mint hangban kifogástalan. Lukács Margit, mint Éj, káprázatos és nagy monológja a szavaló­­művészet remeke. Görbe János Balgája kenyér- és fökiszagú. Somogyi Erzsi Il­mája ízesen tenyeres-talpas. Pataky Miklós halmára a vérszopó kapitalizmus jelképe lehet. Dávid Mihály fejedelme a zsarnoki önkény színpadravetítése. Ba­lázs Samu tudósa tehetetlen beképzeltsé­gében megrázó. Pásztor János Bozóky István és Gábor Miklós, mint ördögfiak, szavakban és gesztusokban is káprázatos akrobaták. Külön kell meg­emléke­znünk Weiner Leó zseniális kísérőzenéjéről, amelyet teljes terjedelmében most hallottunk elő­ször. T Weiner tökéletesen megértette, át­­érezte és ki is fejezte Vörösmartyt. Igaz, hogy a felvonások közötti kísérőzene az akció gyorsaságát, amely a színjáték lé­nyege, meglassítja. Ezért azonban kár­pótol minket Weiner telszengésű, kife­jező muzsikája, amelyet Somogyi László kitűnő vezényletével játszott a Székes­­fővárosi Zenekar. Úgy érezzük, hogy ez­zel a zenével még teljesebb és tökélete­sebb Vörösmarty költői színjátéka. A színház vezetőségének is gratulá­lunk, hogy évadnyitó előadásul a „Cson­gor és Tündé“-t választotta. (c.) Hétfőn temetik Basilides Máriát Basilides Máriát hétfőn délután 3 órakor ass Operaház előcsarnokából kísérik utolsó útjára a Kerepesi úti temetőbe, ahol a fő­­város által adományozott díszsírhelyen he­lyezik örök nyugalomra. Basilides Mária halála alkalmával az Operaház igazgató­sága gyászjelentést adott ki. „Csicsónénak három lánya" Előzetes jelentés a Fővárosi Operett­színház bemutatójáról A régóta esedékes első igazi „béke­beli“ nagyoperett bemutatóját nagy vá­rakozás előzi meg. A librettót Kellér Dezső és Békeffy István írták, a zenét­­Komjáthy Károly szerezte, akinek Vz .,jubiláns“ 15-i fe operettje. A d­arab­ az ostrom utáni nyáron játszódik a Római­­Start egyik pensiójában. A mese, egy modern mamáról szól, aki szellemes, vi­dám és rendkívül furfangos lányos­­mama, ügyesen elsózza mind a három lányát hozomány nélkül, egy szál se­­lyemruhában és végül következik a flappy-end teteje — férjhez megy gyor­san ő maga is. Ő a modern Csicsóné, három lányával együtt. A Fővárosi Operett­színház úgy látszik komoly siker­nek szánja a darabot, mert az előkészü­letekből ítélve nagy erőfeszítéseket tesz, hogy ez meg is valósulhasson. A fősze­replők: Honthy Hanna, Csikós Rózsi, Latabár Kálmán, Mátray Mária, Goz­­m­ány György, Solthy György, Somogyi Nusi, Kardos Magda és id. Latabár Ár­pád. Mátray Mária, a színház új üdvös­kéje, akinek szereplésétől nagyon sokat­ várnak, Gozmány György egy amerikai kapitányt alakít, Latabár Kálmán pe­dig élete egyik legvidámabb szerepét játssza. Sikert jelent a parádés, igazi békebeli kiállítású, operett nagy szimfo­­­nikus zenekara, a filícias-revücsoport, Komjáthy 16 gyönyörű zeneszáma és a t­ízjelenetes forgószínpadra írt, techni­kailag is tökéletese­n megoldott librettó. Bercsényi Tibor tervezte a díszleteket, Bródy Tamás a karnagy és a rendezés Tihanyi Vilmos mesteri munkája. Kíváncsian várjuk az október 5-re hí­rdetett bemutatót, várjon sikerült-e tényleg a Fővárosi Operettszínháznak az új évad egyik nagy kasszadarabjához jutni. (1.) Sosztakovics emlékhangverseny Október hónapban megkezdődnek a Ma­gyar-Szovjet Művelődési Társaság kamara­­hangversenyei. Az első hangversenyt októ­ber 4-én, este 7 órakor rendezi a társaság­­ Szentkirályi utcai szákházának dísztermé­ben „Sosztakovics emlékhangverseny“ cím alatt. Bevezetőt Szabó Ferenc mond. A ha­vonta kétszer megismétlődő hangversenye­­lven zenei életünk legkiválóbb képviselői vállaltak közreműködést. Karády Katalin szombaton, nagy siker­rel vendégszerepelt Debrecenben. Film­dalokat és irodalmi­ műveket adott elő. * A Fővárosi Operettszínház szeptember 30-tól október 4-ig nem tart előadást. Az új darab premierje október 5-én este lesz „Csicsónénak három lánya“ címmel, amelynek érdekessége Mátrai Mária be­mutatkozása.♦ A Pesti Színházban próbára tűzték Vaszary Gábor aő háromszemélyes víg­­játékát Mezei Mária, Ajtói Andor és Budai Imre főszereplésével. A vígjátékot Szász Károly rendezi. * A Magyar Színház új szezonját Békeffi István és Stella Adorján „Janika“ című három­felvonásos vígjátékával kezdi Tú­ras Ida, Sárai János és Mihályi Ernő főszereplésével. Az előadás remiezője Hegedűs Tibor.* A Pesti Színházban ugyan még telt házakat vonz a „Lovasfű­s ügy“, de hét­főn már megkezdik Vaszary Gábor: „Őszinteség“ című vígjátékának próbáit. Főszereplők: Mezey Mária, Ajtay Andor és Rádai Imre.* Minthogy Ajtay Andor a Pesti Szín­ház soron következő darabjának fősze­replője, a Medgyaszay Színház már csak rövid ideig tarthatja műsoron a nagy sikerrel felújított „Feketa Péter“-t, ezért hétfőn megindul a „Letraz“ vígjáték próbái, melyet Stella Adorján fordított és Hegedűs Tamás komponált hozzá ze­nét. A darabnak magyar címe még nincs, főszerepeit­­lomha,szögi Ella, Feleky Kamill, Bilicsi Tivadar, Bárczy Kató és a régen látott Medgyaszay Vilma játsszák. A Városi Színház alagsorát mozivá alakítják át. Az átalakítási munkálatok már megkezdődtek. — Komoly művészi siker Rátkai Márta műsora a DUBARRY-ban. Két választottbír­ósági tárgyalás is lesz a közeljövőben a Magyar Színház már elsimult válságával kapcsolatban: szerdán ítélkeznek a választott bírák azoknak a színészeknek az ügyében, aki­ket a­ színház új igazgatósága nem szer­ződtetett és akik összesen 200 ezer forin­tot követelnek Both Bélától. A másik ügyben viszont Both Béla és pénzembere Gerő­ Sándor a panaszos, akik Egri Ist­ván és pénzembere ellen indítottak eljá­­rást. Hallgassa meg Rátkai Márta októberi ragyogó új műsorát a­­Dunapart­ ! Az Operaház megnyitó előadása Bartók: „Sirató ének és gyászinduló“ című zenekari művét Ferencsik János, utána a Kékszakállú herceg várát Lukács Miklós, majd a Fából faragott királyát Kenessey Jenő vezénylésével hallottuk. A rendezés lámpás, ki­fogás­talan, a zenekar munkáját kifogásoljuk, a Kékszakállú her­ceg fináléjában, ahol a hetedik ajtó meg­nyitása előtti fortissimo szinte széttépte Bartók ragyogóan felépített, egyik legfény­­lőbb és mesterien megrajzolt zenei gondo­latát. Székely Mihály és Ném­ethy Ella erő­teljes orgánuma elveszett a túl hangos Orchester harsogásában. A szenvedélyes muzsika legszenvedélyesebb crescendója is lehet kissé halkabb — különösen, ha éneket kísér. Tatár György hiányzott! Sailor mű­vésziesen táncul, mozdulatai kiul­uráltak, játéka csiszolt és technikája, tökéletes, de nem annyira átérzett, mint ahogy azt Ta­tár hercegénél megszoktuk. Az Operaház megnyitó előadása szép esté­vel ajándékozta meg a Bartók-muzsikát kedvelők táborát. Tabi Ervin Juhász Gyula: Néha azért tapsolnak egyik-másik színjátéknál, hogy egy kis cselekmény is legyen. „PÓDIUM STÚDIÓ" A Pódium Színház Békeffy Gábor, Ascher Oszkár és Fellegi Tamás vezeté­sével, „Pódium Stúdió“ néven szombat délutáni és vasárnap délelőtti előadáso­kat rendez. Az első műsorban két híres egyfelvonásos kerül bemutatásra: Mae­terlinck „Vakok“ és Anatole _ France „Történet egy szerencsés emberről“ című víg­játéka, melyet finom és hangulatos zeneszámok tarkítanak. Ezek az előadások egyrészt fiatal tehet­ségek foglalkoztatását célozzák, akik mellett a főszerepeket Turay Ida, Mihá­lyi Ernő, Sarkadi Aladár, Alszeghy La­jos, Pongrácz Imre stb. vállalták. A ren­dezés munkáját Ráday Imre és Békeffy Gábor végzik. A nagy érdeklődéssel várt bemutató előadás október 6-án, vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a Pódium Kabaré helyiségében. Az előadások másik célja,­­ hogy minél szélesebb rétegek ismerked­hessenek meg a világirodalom remekei­vel. A „Vakok“ rendezője, Békeffy Gábor igen komoly technikai és művészi aka­dályokon ugrott át, amennyiben a kis színház felszerelése eléggé hiányos­­volt ahhoz, hogy a darab kívánalmainak tel­jesen megfeleljen. Igyekezete sikerrel járt, mert a szél­vihartól a hóesés szceni­kai megoldásáig, valamint egy komoly szerepet ,játszó“ farkaskutya „szerződ­tetéséig“ minden sikerült. Anatole France darabját Ráday Imre rendezi, aki kérdésünkre elmondja, hogy Ascher Oszkár életének első rokokó-jel­mezes komikus szerepét játssza, Túras Idol pedig egy fecsegő „néma“ asszony szerepében talán legmulatságosabb ala­kítása előtt áll. (bi) így történt... Magyar fordításban „így történt“ a címe annak az angol-amerikai dokumentfilmnek, mely a Fórum filmszínház sajtóbemutató­­já­n nagy sikert aratott. Megérdemelt ez a siker, mert a háború döntő periódusának, az angolszászok normandiai partraszállásának s az utána következő előözönlédnek filmkoc­kákra vésett története. Látjuk Eisenhower és Montgomery tábornokokat vezérkaruk élén, elén­k tárul az angol-amerikai háborús gépezet közel kéte­sztendős készülődése az invázióra, a háborús technika gépkolosszu­­sainak hátborzongató felvonulása, a német szörny letiprása. Látják, a bergenbelsaui koncentrációs tábor embertelenségeit s a felszabaduló népek őrjöngő örömét. Keve­sen vették észre a filmen Amerika legbát­rabb tábornokát, a kétpisztolyos öreg Pat­ton-t, akit katonái Blod-and-gats (vér és bátorság néven becéztek. Láttuk Churchillt is, csodálatosképpen — szivar nélkül — éa az amerikai ejtőernyősinvázió egyik bámu­latos akcióját Nymwegennél, ahol tíz perc alatt 40.­KIOO ejtőernyős katonát dobtak ki a gépek. Hősi eposz ez a film, minden koc­kája maga az élő valóság. Nehezen lehet elfelejteni. (­bl) Újságrajzolók karikatúra-kiállítása nyílt meg a Szalmássy,fralériában, Kossuth Lajos ucca II. szám alatt. Húsz rajzo­lómű­­­vészünk ötletes, a mai életet és a mai figu­rákat karakírozó rajzait és festményeit mu­­tatja be ez a pompásan rendezett kiállítás, amelynek érdemleges méltatására a követő kezd számunkban visszatérünk. Juhász Gyula: Regényből is leírót szín-, művet csinálni, még a kapanyél is elsül. „VISSZATÉRÉS“ Orosz filmbemutató a Scalabari Emberi és művészi. A történet motívau­mait a legtisztább érzések selyemszál­ásból szőtte a forgatókönyv írója és a kitűnő rendezés, színjátszás, fotografálás még fo­kozza a hatást. Főszereplője egy kisfiú, akinek van is apja és­ még sincsen — és aki elindul, hogy megkeresse az édesapját. Egy­szerűen, természetesen folyik a cselekmény, semmi nyoma az Indokolatlanul előránga­tott, hatáscsináló trü­kköknek. Gyakran lesz könnyes a szemünk, de gyakran szalad érzelmes mosoly az arcunkra. Elsőrendű színész játssza az apát, aki végre rátalál fiára, mert fia megtalálja őt. Pompás a da­cos, de könnyekben elcsukló nagymama ala­kítója. És főként a kisfiú, akit még egy­­szer meg kell említenünk, mert olyan töké­letes játékot produkál, hogy a felnőtt mű­vészek is megirigyelhetik. Realista és mű­vészi film, nem hollywoodi giccs, hanem őszinte. Meggyőződésünk, hogy a közönség­siker sem fog elmaradni. Megnyílt a kitűnő konyhájáról közismert Németh étterem­, söröző Bajcsy Zsilinszky út 21 Délben menürendszer Este hangulatos zenés vacsora Asztalrendelés: T. 123—608. 123—938______________ ­ VASÁRNAPI LEVÉL ez operettről, amit az operában játszanak Tóth Aladár elmondotta programbeszé­dét a zenével foglalkozó újságírók előtt, tegyük hozzá: nagy sikerrel. Színházi emberek gyakran mondják: ülne csak az a fránya kritikus a mi helyünkön, majd meglátná, milyen nehéz a színházcsiná­­lás! Hát most az újságíró beült az igaz­gatói székbe, meg fogja látni (sőt alig­hanem máris látja), hogy csakugyan mi­lyen nehéz a színházcsinálás ,­ és jó színházat fog csinálni. Én bizony tudnék még egynéhány színigazgatói stall­untot, amelyet ezidő szerint is jobban be tudnék tölteni újságíróval. No, de nem erről akarok írni, hanem Tóth programjának arról a pontjáról, amely szerint klasszikus operetteket is szándékozik műso­rba iktatni. Személye­sen feltett kérdésemre­, hogy erre mi szükség van, azt válaszolta: „Strauss Johann nemesebb zenét irt, mint Puccini, vagy Mascagni“. Amit én úgy v­éltek, hogy a két sekélyes közül a kevésbé se­­kélyeset választja. Kérdés azonban: miért kell sekélyeset, könnyűt, népszerűt játszania egyetlen dalszínházunknak, amely vetéllytárs nél­kül áll és verekedések árán szétkapko­dott bérlete azt mutatja, hogy minden előadása zsúfolt ház előtt zajlik majd le, akármit is adnak? Az Operaháznak mo­­nopolisztikus helyzete lehetővé teszi, hogy ne­­ alkalmazkodjék a töm­egízlés­­hez, hanem ellenkezőleg: irányítsa ser­­dületlen tanítványait, a még néni, vagy csak kevéssé zeneértőket; bérletének si­kere pedig szinte kényszeríti arra, hogy az operai közhelyeket küszöbölje ki mű­sorából s a modern és klasszikus zene­dráma legértékesebb alkotásait adja elő, ne a romantikus operai giccsek agyon­csépelt szokványait. Éppen egy ilyen opera-konjunktúrában nyílik arra lehető­ség, hogy a „János vitéz“, „Cigánybáró“ s más — operetti viszonylat ném­ kitűnő — művek helyett nagyszabású, komoly zenei feladatok előm­ását bízza gárdá­jára és meghallgatását közönségére. A „nehéz" és „könnyű“ zene küzdelme az Operaházban nem végződhetik a fülbe­­mászás diadalával. Épater le bourgeois! Mérgelődjék a nyárspolgár, berzenked­jék a két botfül között elhelyezkedett zenei igénytelenség... hát aztán? Csak az lehet a vége, hogy megszokik. Meg­szökni úgyse fog, mert a szünetek alatti büffé-korzózást akkor se mulasztja el, ha szünet előtt Bartókot, szünet után Mozartot játszanak. Ezt a megtépázott országot csak a legmagasabb feszültségű szellemi élet tarthatja meg egy jó értelemben vett európai színvonalon. Kolléga úr, legyen szigorú a dilettánsokkal és kérlelhetet­len a sznobokkal szemben! Biztos, hogy a végén ők adják be a­ derekukat és a­­ fülüket. Szánthó Dénes

Next