Kossuth Népe, 1947. január-március (3. évfolyam, 1-17. szám)

1947-01-02 / 1. szám

ggzetőt ugyanis tisztázni azt, hogy a legfőbb politikai kérdésben egyetért valamennyi koalíciós párt, nevezetesen abban, hogy a koalíció fenntartására szükség van. A többi felvetett politikai kérdés letárgya­­lására még­ nem került sor, de meggyőződésem, hogy a belső béke biztosításának magas szempontja a megegye­zést ezekben a vonatkozásokban is parancsolóan írja elő a pár­toknak. Egyetlen politikai kérdésben azon­ban semmiképpen sem szeretnék­­kétségeket hagyni és ez a reakció elleni küzdelem kérdése. A múltban se­m tudtunk erről elevet reszélni, de utat sohasem engedtünk a re­akciónak, ha csak nem akadtak egyesek, akik nem ismerve a párt­­vezetőség felfogását, vagy szembe­­szállva azzal, felelőtlen kijelentéseikkel azt a látszatot keltették, mintha a párt menedéket adna a reakciónak. A Kisgazdapártnak nem szabad magára vállalnia azt a vádat, hogy a múlt visszakozására irányuló tö­rekvéseket nem üldözi ugyanolyan mértékben, mint a többi párt. A koalíción kívüli tényez­­ét nem szabad erőhöz engedni . A koalíció fenntartásának két feltétele van. Az egyik, hogy békes­ségben éljünk egymással és ennek érdekében félretegyünk minden olyan egyéni szempontot, amely egy­mással szembeállít bennünket. A másik, hogy gondosan őrködjünk, nehogy az összefogás politikáján kívül maradt tényezők koalíciónkat megbonthassák. Ha ez bekövetkeznék, hiába minden munka, hiába az élet természetes fejlődése. Ezeket a külső tényezőket nem szabad erőhöz engedni.­­ — Az 1946. év nagy eredményei — folytatta tovább Nagy Ferenc — a magyar nép négy erényén alapul­tak. Az első a nép lelkiereje, amellyel a legnagyobb szenvedése­ket is elviselte. A második józan értelme, amely megszabta a leszámolás és a megbocsátás mértéikét A harmadik szorgalma, ami azért jelent nagy biztatást, mert egy rendszer ereje úgy hatá­rozható meg, hogy a dolgozó réte­gek milyen mértékben merik bele­vetni a maguk verejtékes munká­jukat. A negyedik összefogási készségé, amely a „széthúzások népének” ed­dig nem volt jellemző tulajdonsága. A nyomorúság tanította meg arra, mek­kora erő van az összefogásban. Ezt a készéget tehát táplálni kell, mert félni lehet attól, hogy amily mértékben enyhülnek gondjaink, oly mértékben bálványul majd el.­­ Az elkövetkező évnek ugyanis még az összefogás évének kell len­nie. A magam részéről mindent el­követek, hogy ezt biztosítsam, ezt­ tekintem legtöbb felada­tomnak. Biztosítani kívánom az egyes pár­tok érvényesülésére való tekintet nélkül és minden akadályozó erőt eltávolítandónak tartok, bármely pártban jelentkezzék is az. Ezután a békeszerződés súlyos terveiről beszélt a miniszterelnök és bizalmát fejezte ki, hogy elég erőnk lesz e terhek elvise­lésére. Feltételként szabta azonban meg, hogy rend,behozzuk külpolitikán­kat. Elsősorban arra kell töreked­nünk, hogy viszonyunkat minél szívélyesebbé tegyük a Szovjetunió­val. A múlt többé nem vehet erőt a fejetten — Attól a gyűlölt rendszertől — mondotta —, amelytől éppen a párt zömét alkotó parasztság szenvedett a legtöbbet, a Szovjet szabadított meg ben­nünket. Ezt éppen úgy nem szabad elfe­ledni, mint azt, hogy seregei nem ellenségként, hanem győztes barát­ként jöttek be az országba és a szuverenitásnak olyan fokát bizto­sították számunkra a megszállás alatt is, amilyenre nincsen példa a történelemben. A barátság ápolása azonban a jövő szempontjából is fontos, mert tudomásul kell vennünk, hogy sorsunk az itt élő népek sorsá­hoz van kötve és a földnek ezen a táján mindörökre a Szovjet­ Unió lesz a legfőbb irányító hatalom. A Kisgazdapártnak kell a leghatá­rozottabb lépéseket megtennie, hogy az országban a Szovjet iránti bizalom megerősödjék és hogy a Szovjet is megbízzék bennünk. A miniszterelnök ezután arra kér­te pártját, hog­y minden erejével igyekezzék elősegíteni a pártközi békét és óva intett mindenkit attól­, hogy a párt politikai vonalával nem párhuzamos ki­döntésekre ra­gadtassa magát. A magyar politikai élet modora és stílusa — mondotta — olyan lesz a jövőben, amilyenre most kiformál­ok. Ezután így­ fejezte be beszédét: — Szeretném, ha kevés olyan em­ber akadna az országban, aki fan­tasztikumra hajló lélekkel a múltat akarná ebbe az országba visszavará­zsolni. A múltba visszatérés nincs és a múlt többé erőt nem vehet a jelenen. Nemzeti program a magyar jövő érdekében A miniszterelnök a rpip folyamán még egy nagy beszédet mondott, mégpedig a rádióban, ahol az elmúlt évet búcsúztatta. — Az elmúlt évben — mondotta — sok esztendő terhét kellett elvisel­nünk és sok esztendő szenvedéseit­­ kellett vállalnunk. — A további boldogulás biztosí­tásához reális tervek szükségesek nemcsak gazdasági, hanem kulturális és szociális téren is. A romokból épülő ország nem épülhet a véletlen szeszélye sze­rint. Ezeket a terveket mindenki­nek vállalnia kell, szervezeteknek és egyéneknek egyaránt. Nemzeti programot kell végrehajtani és ezt a programot dús alkotó fantáziá­val kell telíteni, mert enélkül nincs magyar jövő. Brit-amerikai békebeli légi együttműködés Washington, január . Az amerikai hadsereg légierejé­nek hatóságai kedden hivatalosan bejelentették, hogy megállapodást kötöttek a brit királyi légi­erővel abban a tekintetben, hogy a békeidőben is folytatják a légierőnek a háború alatt mód­szerekben, taktikában, felszerelés­ben és kísérletekben folytatott együttműködését. Az amerikai hadsereg légierejé­nek szóvivője kijelentette, e meg­állapodás forma szerint is tető alá került, mégpedig a brit és ameri­kai tiszteknek az elmúlt hetekben Washingtonban folytatott eredmé­nyeképpen. A szóvivő szerint a megállapodás nem öleli fel a háborús együtt­működés kiterjesztését, de biztosítja, hogy az együttműkö­dés megszakítás nélkül megy to­vább. ám­ Eisenhower elnökielölt? Washington, január 1 (Reuter) A washingtoni Times Herald szerint Eisenhower tábor­nok hajlandó indulni az 1848-as el­nökválasztáson, ha a nép úgy kí­vánja. Eisenhower tábornok a floridai Miami környékén üdül­ő egy hor­­gászókiránduláson­ tette a fellépé­sére vonatkozó célzást Az Egyesült Államokban az el­múlt pár hónap alatt egyre nép­szerűbbé vált Eisenhower jelölésé­nek gondolata. („MTI") Ismét új kultuszminiszter­jelölt a láthatáron Jugoszláv küldöttség érkezik Budapestre — A tájé­'­koztatási miniszter készíti elő 19­48 centenáriuma Olvasóink megfigyelhették, hogy a Kossuth Népe utóbbi számaiban­­— pedig mostanában elég gyakran je­lenünk meg — egyre újabb­ kultusz­miniszterjel­öltek felbukkanánásáról számol be. Nem azért, mintha, komo­lyan vennénk a váltakozó kombiná­ciókat, de hát az újságíró köteles­sége a hír­közlés. Tény az, hogy Keresztury Dezső utódját még nem találták meg. A legújabb hírünk, hogy a Pa­rasztéért Szabó Zoltánt, a kultúrált írót és ismert újságírót, a hivatalos Magyar Közlöny főszerkesztőjét je­lölte a tárcára. Lehet, hogy ennél meg is maradnak. Jóslásokba azon­ban nem merünk bocsátkozni. Bán Antal és Böhm Vilmos hazaérkezett Szilveszter nap­já­n többhetes bel­grádi tárgyalásairól hazaérkezett Bán Antal iparügyi miniszter és tarsolyában hozta az egyéves tar­tamra szóló magyar-jugoszláv gaz­dasági szerződést. Fogadására meg­jelentek a pályaudvaron Szakasits Árpád és Rónai Sándor miniszte­rek, Cirm­il ezredes vezetésével a jugoszláv katonai misszió tagjai, a Szociáldemokrata Párt több vezető­ségi tagja, az iparügyi miniszté­rium vezető tisztviselői és a sajtó képviselői A kormány nevében Szakasits miniszterelnökhelyettes mondott köszönetet Bán miniszter­nek eredményes munkájáért, aki­nak ennyit válaszolt: „Azt hiszem, jó munkát végeztünk Az újság­írók kérdésére pedig közölte, hogy a közeljövőben jugoszláv küldött­ség érkezik Budapestre, hogy a Bel­­grádban megkötött szerződést ki­bővítsék. Ugyancsak most érkezett haza Budapestre Böhm Vilmos stock­holmi követünk. Böhm Vilmos, mint értesülünk, huzamosabb ideig itt­hon marad és részt vesz a hónap vé­gén kezdődő szociáldemokrata kon­gresszuson. Költözködik a tájékoztatási minisztérium A tájékoztatási minisztérium, amely eddig a parlament épületé­ben vendégeskedett, illetve hat kis szá­mban szorongott, a közeli pa­rkokban a Benczúr utca egyik tizen­hatszobás palotájába teszi át szék­helyét. A palotát a Szövetséges El­lenőrző Bizottság b­ocsátotta a mi­nisztérium rendelkezésére. Mint a Kossuth Népe értesül, az új helyi­ségbe csak az adminisztrációs hiva­talokat helyezik át, maga a minisz­ter és sajtószolgálata régi helyén marad, hogy így továbbra is lehe­tővé tegye az újságíróknak a köz­ponti fekvésű parlamentben való­­ hírszerzést. A tájékoztatási minisz­ter egyébként új feladatot kapott: ő készíti elő 1848 centenáriumát. Huszonhét betörés miatt rendőr­kézre került­­ a nyugati sváb­­csempészbanda két vezére Barátnőjük lakásán fogták el a két veszedelmes gengszter A nyugati határszélen működő rendőrségnek az utóbbi időben sok munkát adtak azok a kitelepített svábok, akik visszaszivárogtak Ma­gyarországra és itt bűncselekmé­nyeket követtek el. A rendőrség megállapította, hogy „svábvissza­­telepítő“ bűnszövetkezet működik, melynek tagjai nagy pénzekért vállalkoztak arra, hogy a nyugatra telepített svábokat visszacsempésszék az országba.­­ A banda fejének azonban mind­­ezideig nem sikerült nyomára­­jut­­ni, bár a szombathelyi rendőr­­főkapitányság széleskörű nyomo­zást indított kézre kerítésére. A budapesti főkapitányság Más­féi eklí­őcsoportja Szilveszter nap­ján elfogta Nagy József 24 éves pincért és Henke Sándor 26 éves pincért, akik a főváros területén és vidéken 27 betörést követtek el A többi között kifosztották a mú­­zeumkörúti Gerő-féle divatáruüzle­tet, ahonnan mintegy 100.000 forint értékű textilárut raboltak. De több betörést követtek el Budán, vala­mint a környező peremvárosokban is. Ahol a betörés nem ment simán, ott pisztolyt is használtak és hosszú ideig rémei voltak a budapesti ke­reskedőknek. A Mag-csoport egyik tagja meg­tudta, hogy Henke Sándor és Nagy József a betöréstől származó zsák­mányt Kurina Mária kisfuvaros­­uccai cigánynő lakásán raktározzák el Lesben állott és Szilveszter éjszakáján sikerült rajtaütni a két betörőn, előállította őket a főkapitányságra, ahol kihallgatásuk során töredel­mes vallomást tettek. Nagy József ruhájainak átkuta­tása során érdekes levél került a detektívek kezébe. Édesanyja írta Szombathelyről és közölte fiával, hogy ne térjen vissza Szombat­helyre, mert a rendőrség a svábok miatt keresi. Természetesen erre vonatkozólag is kikérdezték őket a rendőrségen és kiderült, hogy Nagy József és Hemke Sándor voltak a nyugati határszél sváb csempészban­dájának fejei. Elmondották, nagy összege­ket kerestek azzal, hogy a kitele­pített svábokat visszacsempészték Magyarországra. Állandóan úton voltak Ausztria és Szombathely kö­zött és több mint kétszáz­­esetben csem­pésztek vissza kitelepített svábot Magyarországra. Utóbbi időben azonban pangás­ál­lott be a sváb csempészési üzletben, ezért, áttettük működésük színhelyét Budapestre és üzleti betörésekre specializálták magukat. Kihallgatásuk után átkísérik őket, a rendőrség államvédelmi osztályá­ra, hogy ott fényt derítsenek a sváb csempészési ügyekre. Henke Sán­dorról egyébként megállapították, hogy régi ismerőse a rendőrségnek, mert sorozatos betörésekért múlt év tavaszán már letartóztatták, de má­jusban sikerült megszöknie a Mar­kó utcai fogházból. for­j.)

Next