Kossuth Népe, 1947. január-március (3. évfolyam, 1-17. szám)
1947-01-07 / 3. szám
Két farsangi komédia a Nemzeti Színházban Százhetvenéves az egyik. Szentes Reginald, csíksomlyói ferencrendi tanár írta, 1780-ban. Igaz, hogy az alapötletet Masenium „Ilustrcus superans“-ából vette, de igazi magyar népi komédiát sikertett beléle. Mai színpadra Nagypál István alkalmazta. A komédia egy goromba és nagyravágyó kovácsról szól, aki álmában és részegedében királyi trónusba ül. A darab minden szereplője széles ecsetvonásokkal félként, jóízű figura és harsányan kacagtató, amit művelőnek és mondanak. Az egész ■nézőtér hahotálik, de még a színészek sem tudják visszafojtani kacagásokat. Rajczy részeg kovácsában hogarthy humor csillan. Pártos Géza Nyápion tökéletesen fedi a darabbeli nevét. A népmesék királyát Koltay Gyula mintázza plasztikusan. Pompás szvitjét Bozóky, Úiláky, Horkai, Pásztor és Földes alkotják. Az egyetlen női szerep Szabó Margit ajkáról csendül. A második komédiát Sheridan írta, a címe: „A tragédia próbája“ és 1779-ben játszódik a Drury Lane színpadán. Egy beképzelt tragédiacsináló (Ugri István) darabját próbálják. Ott van a barátja, (Tassy András) és a kritikus is, (Bozóky). Ők hárman kísérik megjegyzéseikkel a színpadon próbált darabot. Némelyik mondatuk olyan telitalálat, hogy az ember az oldalát fogja Több háromfelvonásos komédia kitelnek ebből az egyórás komédiából. A színészek oly elismerésre méltóan „ripacskodnak“, mintha comedia del’arte-t játszanának. Sokan vannak, nincs helyünk a felsorolásukra. Mind kitűnőek. Major Tamást és Gobbi Hildát is csupán azért említjük név szerint, mert ők „néma szerepek“. Egy-egy percig vannak a színpadon, de ezt a kis időt a legmagasabb rendű humorral telítik meg. Az angol komédiát Benedek András fordításában élveztük. Gallér Endre rendezte mindkét darabot. Vaskos vidámsággal, csiklandó grimaszokkal, kitűnően. Még a jelmezek is, amiket Nagyajtai Teréz t°rve zrtt és Ambrózy Iván díszleteiis a közönséggel együtt hahotáztak. De. Fél millió fontos Shakespeare filmváltozat Elkészült az angol filmgyártás remeke, az „V. Henrik“, Laurence Olivier főszereplésével. A film utolsó felvételei Írországban k szültek a német zavaróbombázások miatt. „V. Henrik“ monumentális Shakespeare-figura, aki egy szöki hajtincsért képes volt 1500 hajóval és 30.000 emberrel partraszállni. A film érdekessége, hogy a rendező, a főszereplő és a producer egy személy: Laurence Olivier. A minden jelenetében tökéletes, színes filmóriás Anglia legdrágább filmjei közé tartozik, mert a film költségei 500.000 fontot tettek ki. A fasiszta könyvek negyedik jegyzéke A miniszterelnökség most bocsátotta közre a fasiszta sajtótermékek IV. jegyzékét. A kis füzet közel ezer művet sorol fel és a művek élén több úgynevezett „illusztris“ szrzőt is. A sajtó már foglalkozott ezekkel a nevekkel és így mi nem is akarunk ezekre visszatérni, csupán azokat említjük meg, akik az eddigi felsorolásokból kimaradtak. Indexre került a többi között Katona Jenő Imnédyről írt könyve, a Pesti Hírlap 1913. évi naptára, Padányi Gulyás Jenő négy műve, Dekobra „A hálókocsi angyala“ című regénye, a Brunszvik Teréz kisdedóvóintézet évkönyve annak bizonyságául, hogy még a legapróbb gyermekek nevelésével foglalkozó kiadványba is igyekeztek becsempészni a fasizmus mérgét. Az ismertebb művek közül az indexen szerepel Pethő Sándornak „Világostól Trianonig" című történelmi tanulmánya és Surányi Miklós „A csodavárók“ c. kétkötetes regénye. A listán szereplő könyveket a hatóságok által előírt határidőre be kell szolgáltatni. Komoly kötelessége ennek előmozdítása mindazoknak, akik szívből vágyakoznak arra, hogy ez az ország ne csak anyagi, hanem erkölcsi és szellemi romjaiból újjáépüljön. . I ZENE Zenei Alkotóink nyomorognak: mi lesz az új magyar muzsika sorsa? Az után a hatalmas fellendülés után, amelyet Bartók és Kodály lángelméje jelentett zeneművészetünkben, az új magyar muzsika a fiatal zeneszerző-nemzedék kétségbeejtő elszigeteltsége és anyagi nyomora miatt lassan, de biztosam halad a teljes visszafejlődés felé. Hiába vannak nagyszerű énekeseink, zongoristáink, hegedűseink, ha egyszer megszűnik a magyar zenei alkotók tevékenysége, akkor az előadóművészet is elsatnyal és elveszti jelentőségét a magyar muzsika. A Művészeti Tanács az ostrom után megindította akcióját, hogy lehetővé tegye a zenei alkotóknak a megélhetést és a munkát. Ösztöndíjban, pénz- és élelemsegítségben részesítette a komponistákat, az infláció vizözője azonban elmosta ezt a szerény segítséget is, most pedig a teljes nyomor teszi tehetetlenné a munkát. Pedig tulajdonképpen nem több, mint 20—25 fiatal alkotó muzsikusról van szó, a magyar muzsika szempontjából azonban létkérdés, hogy ezt meg tudjanak élni és hogy műveik nyomtatásban is megjelenhessenek és eljussanak külföldre. Körülöttünk minden állam lázasan szervezi művészetpolitikáját, valósággal dédelgeti alkotóit, mert tudja, hogy a fegyverek helyett most a szellem veszi át a szót a nemzetközi versengésben. Ha a mai fiatal komponistáinknak életét nézzük, azokét, akik már értékeset alkottak, tehát akikről feltehető, hogy még jelentős művekkel fogják gazdagítani zenei életünket, egynél sem találjuk megnyugtató jelét annak, hogy zavartalanul alkotni tudnának. Kottakiadó vállalat nincs, a művek kéziratban maradtak, az egyetlen kéz-iratban levő partitúrát senki sem meri külföldre kiküldeni, így inkább lemond a komponista arról, hogy művét külföldön megismerhessék, mert a másolásra nincs pénze, de a szólamkiírásra sem. Ha egy operán négy-öt évig dolgozik, akkor további éveket várhat, amíg az ország egyetlen Operaházában sorra kerül. Ha zenekari művet ír, akkor azt az egyetlen működő szimfonikus együttes, a Székesfővárosi Zenekar bemutatja ugyan, viszont ott és a nagyon ritkán szereplő Filharmóniai Társaságnál is az a kardinális hiba, hogy csak bemutatókat szeretnek tartani. Bármilyen jó legyen is a mű, még siker esetén sem tűzik ismételten műsorra a művet. Egy magyar műnek legfeljebb csak bemutatója van, de azután megszűnik további élete. Magukra hagyatva, gondokkal küzdve tengődnek zenei alkotóink, ugyanakkor elkeseredve tapasztalják, egészen közepes külföldi alkotások állami segítséggel hogy járják be az egész világot, itton pedig komoly és értékes művek hevernek előadatlanul. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az anyagiak megoldása tulajdonképpen nevetségesen csekély összeg révén elintézhető lenne, tekintve azt, hogy ha komoly zenei alkotóinkat összeírjuk, számuk a két tucatot sem teszi ki. Búszhuszonöt művész életköülményeinek rendezése egyet jelent a magyar zeneőrssével. Nem tudunk elképzelni olyan nehéz anyagi helyzetet, amelyben az állam ezt meg ne tudná oldani. Nem lehetünk olyan pazarlók, hogy néhányszor forint miatt ne jöhessenek világra új magyar alkotások. Az új esztendőben remélni szeretné az egész magyar zenei élet, hogy zenei alkotóinknak ez a súlyos válsága megoldódik. Tóth Dénes Neogrády Magda zongoraművésznő január hó 11-én, szombaton este 715-kor szép műsorral szerepelt Budapest II-n. Karády Katalin és Fellegi Teri művésznők minuden este a Pátria-kávéházban vendégszerepelnek. Január 7 én, kedden van a Művész Színházban a nagysikerű „Tíz kicsi néger” ötvenedik előadása. Utána a színház a „Tizenhét éves vagyok“ című vígjátékot mutatja be, Lázár Máriával, Ajtay Andorral, Földényi Lászlóval és Dékány Lászlóval a főszerepben. A bemutató időpontját a színház még nem állapította meg. * Medgyaszay Vilma, aki egészségi állapota miatt az elmúlt két eszténd alatt csak ritkán szerpelt, január 14 én újra pódiumra lép, hogy a Zneok démidn megszólaltassa a monya és a vi’dgiodalom megzenésített verseit! Bartók, Kodály, Muszorgszkij, Kríniz, Nádor, S’i mai muzsikáit, Ady■ Kosz'o'nvy', Babits és Heltai verseit fogja előadni, azután francia vérdalokat, valamint a kabaré hőskorának dalait. * Az amerikai filmvállalatok Franciaországnak ígérték az „Elfújta a szél“ című film első háború utáni bemutatóját. A film csak 1947 őszén kerül bemutatásra Párizsban, de a jegyek ma is elfogytak. A legsúlyosabb büntetés írta: ERDŐDY ELEK Hossz kölyök voltam, hiába is próbálnám retagalni. Nem voltam ugyan rosszabb, mint kortársaim, de jobb se voltam. Vásottságban a többi lurkóval versenyeztem, de egyikünk se tudta különösebben lefőzni a többit. Ha egyikünk bevert egy ablakot, a másik igyekezett behozni ezt a „fór“-t. Ha valamelyikünknek sikerült egy ügyes gáncsvetés, mi többiek se nyugodtunk, amíg hasonló „tett“-et végre nem hajtottunk. Szóval, egyformák voltunk valamennyien abban a házban és környékén, ahol gyermekéveinket pergettük. Természetes, hogy pedagógiai szakoktatásban is igen egyformán részesüljünk. Apánk vállalta ezt, családfői tisztjénél fogva. Fenyítőeszközül szerepelt a pofonba lendülő tenyér, a nádpálca és a nadrágszíj. Legveszedelmesebb volt a nadrágszíj, amit jó apám speciális módon alkalmazott. Nem vert vele, hanem összeszíjazta két kezemet s úgy állított a sarokba. Fellebbezés nem volt, amnesztiában soha nem részesültem. Az ítéletben elhangzott időtartamig a sarokban kellett állnom, összeszíjazott kezekkel. Magától értetődik, hogy ebbe nem nyugodott bele egy magamfajta lurkó, aki akkor voltam. Toporzikálni, kiabálni nem mertem. Megpróbáltam tehát lefejteni a szíjbilincset. Apám ugyanis, a büntetés kiszabása után, rendszerint elment hazulról. A nevelésemen kívül egyéb dolga is akadt Ilyenkor aztán működni kezdtem, hogy megszabaduljak a szíjtól. Néhányszor sikerült is. Ujjongva szöktem ki a lakásból az udvarra, pajtásaim közé. Drága jó anyám úgy tett, mintha semmit nem látna. Amikor pedig apám hazajött, úgy viselkedtem, mint aki szabályosan kitöltötte a büntetést és mint akinek a bilincseit édesanyja oldotta meg. Áldottszívű anyám soha nem árult el engem. Egyszer aztán apám elutazott és édesanyámmal egyedül maradtam. Nem tudom, mit követtem el, de súlyos büntetést érdemeltem. Édesanyám nagyon halkan csak ennyit mondott: — Úgy foglak megbüntetni, mint, édesapád. És — két szál cérnával összekötött® a kezemet, mint ahogy apám a szíjjal szokta. Csak az ujjamat kellett volna megmozdítani és elszakad a két szál cérna. Szabad lehettem volna. És . . . én . . . nem csináltam semmit A két szál cérnából szőtt bilincset erősebbnek éreztem a vasnál. E északi illatatlannak. Egy óra hosszat lehajtott fejjel, mozdulatlanul állottam a sarokban. Két szál cérna, amit édesanyám jelképe® bilincsként vert a kezemre, lehetetlenné tette, hogy megszökjem a büntetés elől. Amikor pedig letelt az egy óra, megvártam, amíg anyám hozzám jön, lefejti a cérnabilincset — és én hálásan megcsókoltam a kezét. Anyám szemében könny csillogott. És én az egész héten át példás jó gyerek voltam. Szégyeltem volna, ha anyáim újra cérnabilincset rak a kezemre. Mert ez jobban fájt, s jobban megszégyenített, mint édesapám sadrágszija. Magyar irodalmi matiné Krakkóban A Magyar Tudomány®« luissot s«lás? több mint egy év» működik Krakkóban — jelenti » Dziesnik Polska hivatalosan azonban csak a közelmúltban lépett a nyilvánosság elé nagysikerű matinéval. A nagyközönségnek elsőízben nyílt alkalma arra, hogy most ismerkedjék a XX. század magyar irodalmával. A matinéin a többi közt Ady, Kosztolányi, Tóth Árpád, Áprily, Babits költeményeit adták és részleteket olvastak fel Tamási regényéből. Az elődök és indítók neves lengyel művészek és költők voltak. A matiné előtt a lengyel főiskolai ifjúság megkoszorúzta a 15—16. században Krakkóban tanult magyar diákok emléktábláját. Két kiállítás Kling György grafika kiállítása nyitt meg a Bibliotheca Offeina Andrássy út 47. alatti helyiségeiben. A kiállított anyag nem sok, de annál művészibb értékű. Kling György valóban mestere a színes grafikának. Kompozíciói nemi csupán elsődleges szín- és rajzhatásukkal, hanem érzelmi és értelmi mondanivalóikkal is szólnak hozzánk. Edvi Illés Aladár, Edvi Illés Aladárné és Edvi Illés György gyűjteményes kiállítását is megnéztük a Kossuth Lajos neoű 1. szám alatti Tamás-galériában. Érdekes és értékes művészi alkotások. Kiegyensúlyozott harmónia árad a kiállítási termekben. Gratulálunk a három Edvi Illésnek. (e) A „Claudia“ utolsó előadásai a Várszínházban Gaál Franciskával és a premier többi szereplőivel. * A közeljövőben Budapestre érkező Alexandrov ének- és táncegyüttes előadásai iránt rendkívüli érdeklődés mutatkozik. A Magyar—Szovjet Művelődési Társaság már most elfogad előjegyzéseket. (VIII. Szentkirályi ucca 32.a. szám.) A farsangi szezon legkieselkedőbb eseménye a Riporter-bál lesz január 18-án a New-York-kávéház összes helyiségeiben. Meghívók és jegyek a főkapitányság sajtóosztályán igényelhetők. Műsor és ezernyi meglepetés várja a bál közönségét. * A newyorki Broadway a „Lady Winder méreg legyezője“ című darabbal kezdi az idei szezont. Tervbe vették még az „Ideális férj" bemutatását is. * Egy angol filmgyár tervbe vette Vincent van Gogh festőművész életinek megfilmesítését. * Amerikában a mozik az ünnepre való tekintettel duplájára emelték a helyárakat. Ünnepek ugn csodálkozva állapíották meg, hogy az emit helyük mellett sokkal kevesebb jegyet adtak el, mint máskor. Azonnal visszaállították a régi helyárakat. — A Magyar-Szovjet Művelődési Társaág színházszakosztályában január 8-án, szerdán délután 4 órakor Illés Béla tart előadást „A színház és a báháború“ és „A magyar színház feladatai a háború után" címen. Hozzászólók: Zsolt Béla, Ráday Imre, Márkus László, Egry István, Bárdos Atúr.