Kossuth Népe, 1947. október-december (3. évfolyam, 90-165. szám)

1947-10-01 / 90. szám

Bender-bombiták dinamitos merénylete Szlovákiában Priga, szeptember 30. (AFP) A szlovák­iai Markusovec­­ és Igló között a vasúti­vonal ellen dinamitos merénylet történt. A feltevések szerint Ben­der-bandák követték el. (MTI) Száz esztendeje született a legmaibb Petőfi-vers: a SZEPTEMBER msavvLy&s»#mmKttmseaa2MiwaewwmiSniasaBBW3m­MmrvxnMmrM» Száz éve, hogy a költői Te­leki-kastélyban, míg a szomszéd asztalnál a 10 éves Szendrey Júlia fabrikálta prózai és ver­ses zöngeményeit, a 21 éves Petőfi Sándor megírta azt a gordonkabúgású szerelmes ver­set, amelynek címe: „Szeptem­ber végén". Ez az egyetlen vers többet vallott a külső lelkének viharairól, mint ezeroldalas naplójegyzet és kortársi vissza­emlékezés. •­­ „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok..." Miért hallgatni mást, amikor ebben az egyetlen versben min­den benne van. Élet és ha­lál... Amerika elzárkózott az atombombakészletek megsem­misítése elől“... mi ezt Az ör­dögbe ir, hangszórós rádió bömböl a szemben levő ház nyi­tott ablakából. Embercsinálja rádió... „A világ népei nem hatalmi blokkokat kívánnak, hanem munkát és kenyeret“ ... fiát csak azért is hallgassuk és folytassuk a verset: „J­e látod a mollon a téli világot?..." Ezt a két sort már nem k­e­lett volna megírnod, jó Petőfi Sándor. Ezekből a szavakból már borzongató szél fúj. Re­mekbe faragott mértékes so­­rai­zban már az erőszakos ha­lál hömpölyög, mint valami baljós á adatban. Hiszen a túl­oldali rádió is ilyeneket mond: „Minden népnek az a kíván­sága, hogy megakadályozzák a hábo­rs összeütközést \ »..■A félelem gyűlő elet idéz elő, a gyűlölet pedig háború­ra vezethet__“ Hát nem! Most a természet rádiózik és hall­gasson el az emberi rádió. Fennhangon folytatom: „Még ifjú szívem­ben a lángsugarú nyár...*" Bizony, szeptember végén búcsúzunk el a n­yár mind a szépségétől. Hűvös szellő pen­geti az ökö­nyál húrjait. Nincs már kék baldachin, amelynek egyetlen ékköve a nap az u­j­­golyója. Minek fölnézni az égre, azegy szürke és szomorú? Pejünk felett varjak és hollók kárognál?: „nevermore...“. Nem lesz nyár soha már, bú­csút kell venni téle és a s­ere­iemtől is, főként a fiatalabb évjáratnak.­­Nem, mintha ős­­szel és télen nem nyílnának szerelem-virágok. De a különb­ség a kétféle ér­zés között olyan, mint a kerti virág és a melegházi virág között. Sok egyébtől is búcsúzni kell — akárcsak száz év előtt — 1917 .szeptember végén­. Elsősorban­ a szép selymes szavaktól, amelyek oly kor­szerűtlenek a készülő földren­gés dinamikájában. „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt..." Száz évvel Petőfi után újra ott tartunk, hogy ez a baljós ősz ilyen érzésekkel kavarja fel nyugalmunkat. Könnyen lehet, hogy búcsút kell ven­nünk az élet egyéb szépségei­től is, amiket lehullatott az idő és a történelem. A túlol­dali rádió Valami ilyet riká­csol: , Az alomező­ bizottság..." „Fiatal éveimben — írja Huizinga — a földrajzi tan­könyvekben azt lehetett olvas­ni, hogy csak bizonyos legala­­csonyabbrendű népek használ­nak mérgezett nyilakat. Ez a szokás némileg emelkedett kul­túrában eltűnik. Nem tudom, várjon ez még ma is megvan-e a tankönyvekben? Ha igen, ideje volna, tisztesség okából is, revideálni a tankönyveket, vagy önmagunkat.“ Száz esztendeje írta Petőfi a „Szeptember végén“-t. Soha ennél aktuálisabb költeményt! Minden sorát mai költő is büszkén vállalhatja. Csak ép­pen a Pet­öji láng esze­­ és bá­torság kell hozzá. (dedy) Iredihelyiségek albérletbe kiadók. Bővebb felvilágosítást: Húsipari Munkások Szabad Szak­­szervezésében, Bpest VIII, Beniczky ucca 3—5. * MFmmMpi ffOí/m­. FfffSS Iooda, 1947 október 1' Kitüntetett nyomdász A magyar nyom­dász társada­lom meleg ünneplésben része­sítette Kun Mihály megtersze­­dőt 50 éves jubileuma alkal­mából. Az ünnepségen Bán­k Antal iparügyi miniszter ne­vében Szakosíts Antal minisz­teri osztályfőnök üdvözölte a kiváló nyomdászt és ugyan­csak ő nyújtotta át az ü­nne­­peltnek a miniszter ajándékát, egy svájci órát. A szovjet kormány visszautasította az amerikai jegyzéket London szept. 3®. Az Egyesült Államok moszk­vai nagykövete tiltakozó jegy­zéket nyújtott át a szovjet kormánynak, amelyben az amerikai kormány tiltakozik a szovjet sajtóban megjelent egyik cikk ellen. A cikk ugyanis Truman elnököt Hit­­lerh­ez hasonlítja. A londoni rádió jelentése szerint a szov­jet kormány visszautasította az amerikai tiltakozást, vála­szában élesen támadja az amerikai sajtó állandó szov­­jetellenes megnyilvánulását. (MTI) iha. TÖRTÉNT Kamarás József főszerkeres­kedőt a O. K. őrizetbe vette, mert 1 forintért árulta a zsem­lyét. A Széchenyi helyi Hargitta szálló tulajdonosa ellen eljá­rást indítottak, mert a cuk­rászsüteményt 6,50 fillérért árusította.♦ Patócg András Thököly úti­­szaróos ellen eljárást indítot­tak. Liszttel és grízzel feketé­­zett.♦ A Kisdiófa ucca 9. számú romházban egy csontvázat ta­láltak. Morsitz Margit névre kiállított okmányok voltak a csontváz mellett. A főkapi­tányság kéri az illetékeseiet, hogy aki felvilágosítást tud adni. Jelentkezzék a főkapi­tányság Nádor utcai épületé­,­ben.­­ ♦ Palló Olária jelentette a rendőrsége­n, hogy Diószegi Károly elektromos szerelő ön­gyilkosságot akar elkövetni. Időközben Diószegi zsilittpen­­gável az ereit, felvágta. Álla­pota súlyos.♦ Kezűi László unokahúgával műtor vették,­átfőzött. A’ Nagy­tétényi út sarkánál összeüt­köztek Wessely Ferenc által­­hajtott autóval. Kézdi László súlyosan megsebesült. Unoka­­húga pedig a kórházban meg­halt.♦ Koránszky Gyula verpeléti lakos a 105/29. számú munkás­­századparancsnok helyettese vett, s a század tagjaival ke­gyetlenül bánt Az államvé­delmi osztály népfigyészségi kirendeltsége őrizetbe vette. ❖ Németh Józsefné nyilas mo­­tozónő most került őrizetbe. Kegyetlenül bánt az üldözöt­tekkel. Ha valaki valamit kért tőle, a következőket vála­szolta: „Nem kell az már ne­ked, úgyis me­gduigre­ szk. ♦ Kamarás József és Kamarás József­né nyilvános helyen az államren­d ellen izgattak. A nyomozás során kiderült, hogy Kamarás nyilas magatartása miatt már rendőri felügyelet alatt van. Őrizetbe vették a nyilas házaspárt. ai fiúnevelő intézet Károlyi Mihályné, a második köztársaság elnökének felesége nemrégiben Ciákospalotán fiú­­nevelő intézetet alapított. Az alapításhoz szükséges összeget legutóbbi útja alkalmával, Lon­donban gyűjtötte össze. Az in­tézetben 13 növendék talált he­lyet, akiknek ruházatáról is gondoskodnak. Eddig csak ci­pész- és szabóműhelye volt az intézetnek, most honban laka­tos- és asztalosműhely felállítá­sát is tervezik. Bán Antal ipar­­ü­gyi miniszter és Szakosíts An­tal miniszteri osztályfőnök gon­doskodott, hogy a megindítás­hoz szükséges 20.000 forint se­gélyt mielőbb kiutalják. ­ Érdekes detektív­filmet készí­tettek Amerikában. Egy mű­gyűjtőről szól, aki szenvedélye­sen gyűjt eredeti szobaberende­­zéseket, amelyekben gyilkosság történt. Címe: „Titok az ajtón, tál“.­­ . . ­ Meg akarják szüntetni az ÁLLATKERTET , mert a főváros nem vállalhatja­­ a ráfizetést Az álatkert valamikor büsz­kesége volt Budapestnek. A háború előtt 1500 különféle fajta hazai és főleg külföldi állatnak nyújtott otthont. Az ostrom után ezekből összesen 14 maradt. Azóta az­­ Állatkert lelkes dolgozói helyreállították az ostrom okozta épületkárokat, a parkot is ren­db­eh­ozták és az elmúlt két év alatt az­ ál­latállomány is 800-ra szaporo­dott. Ezek után meglepetésszámba megy az a hír, hogy a fővá­rosnál most bevezetett taka­­rékosági elv folytán meg akarják szüntetni az Állat­­kertet. „Az állatkertek mindenütt deficitesek“ Beszélgettünk erről Nádiez Herberttel, az Állatkert igaz­­tójával, aki a következőket mondotta: — Az állatkertek a világon mindenütt deficitesek. Az ál­latkert és a múzeum között az a különbség, hogy amíg a múzeumban csak kitömve lát­hatók az állatok, amelyeket persze nem kell táplálni, ad­dig az állatkert lakói bizony jóétvágyúak és eltartásukról gondoskodni kell.­­ A takarmányárak emel­kedésével az állatok eltartási költsége is emelkedett. Valószínűleg emiatt gon­dol a főváros arra, hogy az Állatkertet bezárják. Pedig a meglevő állatállo­mány értékesítése jelenleg igen nagy nehézségekbe ütkö­zik, mert a takarsnányhiány miatt senki nem vásárol álla­ti.. Van málián eg­é­ sz ► állatunk, amelyek egyszerűen eladhatatlanok. Nem tudom elképzelni, hogy akadjon ver fi­ás Budapesten, aki például vízilovat venne. A nagy vízi­lovak pedig nem szállíthatók sehova, ez az állatfajta legfel­jebb két és fél éves koráig transzp­or­tkép­es. Buda — De az állatkert pedagó­giai hatása miatt nem , nélkü­­lözhető. Ezenkívül mint ren­dezett park, szép­ idő esetén sokszáz apró gyermek játszó- és tartózkodási helyéül szol­gált — Tervezik, hogy az Állat­­kert Budára kerül majd, 9­6 holdnyi területre. — Ez természetesen csak ké­sőbb megvalósítható terv, an­nál is inkább, mert ebből a területből egyelőre csak 23 hold a fővárosé, míg a többi a földbirtok reform során el­kobzott terület, amellyel je­lenleg a földművelésügyi mi­nisztérium rendekezik. Ennek a területnek csak a körülke­rítése 300 ezer forintba kerül­ne. Egyelőre még erre sincs pénz. Az egész Állatkért be-­­ rendezése ezen, a mostaninál hatszor­ta nagyobb területen legalább 7-8 évig tartana. Eddig az igazgató nyilatko­zata. Ehhez a magun­k részé-­­­ről csak azt fűzhetjük hozzá, hogy dönté­sszükség­esség nél­kül valóban kár volna meg­szüntetni a valamikor világ­hírű budapesti Állatkertet. i fim­­ítása: 1947 X. 2. premierje! Furum - Staia—Amaa ! Bánatosan mulat Vasárnap délután rezesbanda vidám hangjai­ szórakoztatják a ligetszéli külváros ünneplő közönségét. Híres hely ez­ a „Trieszti nő”-hoz címzett ven­déglő. A korai órákban még alig néhány söröző ül a kert­­helyiség rozzant asztalai mel­lett. A tánchelyiség nem afféle márványozott, csilláros bál­terem. Egy kátránypapirossal fedett fészer, alig pislákoló lámpával, míg a zenekar az udvaron zöldrefestett lugasban szolgáltatja a talp alá való ze­nét. Bent már javában áll a muri. A kapuba kiáll az egyik törzsvendég, micisapkáján nemzeti színű szalag feszül, testét zeigyruha takarja, utász­­csizmájával keményen döngeti a földet Úgy látszik táncpart­nert les, azonban nem akad kedvére való fehérnép. Így hát egyedül foglal helyet az egyik asztalnál és issza a magyar hegyvidék nedűjét. Az egyik zenész tüdeje kifáradt az óriás trombita fújásában — mert hisz nehéz munkát végeznek —, egyik sváb ,nótát , a másik után nyekergetik, és ő is in­kább táncpartnert keres. Ha­marosan meg is találja. Si­mára fésült hajú, kefe ruhás, helyre menyecske érkezik, lát­szik, hogy eddig nem ismerték egymást. Ez azonban nem za­varja egyiküket sem. Hama­rosan összemelegednek — a­z átkarolja a lány derekát —, majd enyhe „atyai“ csókot lo­hol a homlokára, utána men­nek táncolni. A vidám délutánnak azonban egyéb vendége is akad. Fekete sonkanadrágos bilgerlicaizm­ás fiatalember lép be az ivóba, a mellettem ülő úr fülembe is súgja: — Úgy látszik, még pártszol­gálatos korából maradt meg ez az öltözéke. Menjen oda és mondja azt neki, hogy a Duna­­partról ismeri. Hamar el fog tűnni innen. A sonkanadrágos azonban nem zavartatja megát, elvegyül a társaságban és hamar meg­találja a barátokat. Az idilli n­épet, egy cigánylány meg­jelenése teszi teljessé. Miköz­ben az asztalokhoz lép és fel­ajánlja jóstehetségét, kezeivel sűrűn, vakarhatja fejét.­Nincs nagy sikere, mindenki elker­geti, a végén egy betévedt rendőr — aki ismerve a helyet, sűrűn idelátogat ’’—, távo­lítja el. V. T.

Next