Polgári fiú és leányiskola, Kőszeg, 1904
BEYER JÁNOS-1819—1905. Gyászunk van. Iskolánk ez évi története a gyász felében indul megteendő útjára. Már elhervadt a koszorú, melyet felejthetetlen kortársunk koporsójára tettünk, de él, sokáig fog még élni bennünk az igaz szeretet, mely kis családunk egy munkás tagját fűzte hozzánk egy nemes és szent czél szolgálatában. Beyer János iskolánk nyugalmazott tanítója költözött el tőlünk örökre. Földi maradványait 1905. márczius 4-ikén kísértük az örök nyugalom helyére. Az idegen egy elköltözött ember elfedelését látta csak e temetésben, de mi, akik az elköltözött 22 éves lelkes és önfeláldozó tanítói munkásságát ismerjük, akik az elköltözöttben igaz barátot és a kortársi szeretet eszményi tisztelőjét becsültük, megrendítő mély gyásszal álltuk körül koporsóját. Gyászunkhoz csatlakoznak nagyszámú tanítványai, kiknek csaknem egy félszázadon át hirdette az ismeretek és tudás elemeit, szivében, tanításaiban, életében és cselekedeteiben a legmélyebb vallásos meggyőződés érzetével. Beyer János született Kőszegen 1819. nov. 7-én. Apja posztós volt, aki a fiút könyvkötőnek szánta. Szemei gyengesége a fiút finomabb könyvkötői munkák végzésében akadályozta s ezért rövid inaskodás után tovább járt iskolába Kőszegen s később —1834 — a soproni lyceumban folytatta tanulmányait mint rendkívül szorgalmas tanuló. A gymnasiumi tanfolyam végeztével a theologiai akadémia hallgatója lett. Buzgó tagja volt a Kis János alapította Magyar Társaságnak, melynek akkortájt Pák Albert volt a jegyzője. Ezen idő alatt jó részt a maga erejéből tartotta fenn magát, Töppler orvos házában nevelősködvén. A theologiai tanfolyam elvégzése után két évig a hallei egyetemnek volt lelkes hallgatója. A második év végén hazatérőben több délnémet egyetemet is meglátogatott. Hazájába visszatérve 1843-ban a soproni Bór családnál, majd később Lugason Borngesser földbirtokosnál vállalt nevelői állást. Itt hat évet töltött s midőn tanítványa tanulmányainak folytatására Németországba utazott, ő maga pedig a dunántúli ev. egyházkerülettől lelkészi és tanári képesítést nyert, hazatért Kőszegre, a hol a prot. algymnasium tanári széke megüresedvén — 1854 — a gyülekezet bizalma őt egyhangúlag a négyosztályú iskola tanárává és vezetőjévé