Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 6. (1826)
De a’ pálmát, mint nép’ atyja Szíved inkább kedveli; Mert békén szebb országolni A’ Királynak — Nemzetén, Mint dicső hírt vásárolni A’ polgárok’ életén. Te soha sem látsz érkezni Ollyan időpontokat, Hol pártütve fog szegezni Rád a’ polgár gyilkokat; Hol a’ nép egy Nimród' kényét El igyekszik törleni, ’S a’ szabadság’ veröfényét Vérrel visszaszerzeni. A’ te széked rendületlen, Izmosan és bátran áll, Mint az Oczéáh végetlen Hullámin egy sziklaszál ; Ellensének elcsüggeszted Kontó karját ’s erejét, Mert a’ nemzetben mélyeszted Le kormányod’ gyökerét. Te a’ világnak békével Nézed sok más népeit, ’S azok közt a’ kény’ dühével Csapkodó habvészeit; Gyászos ügyét sok kormánynak , Mellyet romlás’ árjai közt kétesen vetnek hánynak A' szabadság’ álmai. — — Áldott Ország’ Fejedelme ! Kinek a’ hív Nemzethez Bölcseséggel szőtt szerelme Illy szent lánggal gerjedem .