Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 9. (1829)

MAGÁNAK AKART-MÁSNAK KÉRT. Víg Játék­­ Felvonásban. Személyek. Dörgényi Ur. Borcsa-Leánya Józan Ákos Táblabiró. Gazsi. Lőrinc­z­ öreg cseléd. Inas. E Joték-helye egy k­ert, és szoba Dörgényinék . Kert egy fa alatt terített asztal. G­azsi­­jön fáradtan, kémlelődve körül néz, végre az asztal mellé ül) Üres — gyomor terített asztal, nyug­vó hely — fáradság: úgy vágynak egymáshoz, mint lakat a’ kulcsához, külön használatlanok, csak együtt gyönyör­ködtetnek bennünket. — Ha én most éhes nem volnék, úgy nézném e’ terített asztalt, mint kitalált rejtett szót; vagy éhes létemre most ezt nem látván panasz­kodhatnánk az üres fáknak, mint szerelmes a’ holdvi­lágnak, ’s gyomrom azért csak üresen maradna.—De igy van ez; szoros egybeköttetés ád éltet a’világnak» ’s mig el nem szakad az, minek öszve kell kötve lenni, addig bol­dog az ember ! (le ül) Üm ! — egy tál rántott csirke, egy pár k­eze Somlai, mint látzik, már csak meg kell ízel­nem (eszik). — Ez jó, lelkemre igen jó,­—bizonyosan szép lyánt pirított érte a* tűz,— ’s hej! ha most meg’ én az ő szép szemei tüzénél piritkozhatnám! — De hisz’

Next