Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 13. (1833)
— Az asszonyszív csak akkor legyen előttetek becses, ha az érzésé arany , fájdalma ezüst , könnyei gyémántok ’s a’ t. ’s a’ t.st .,Már e’ sok — kiáltám fölugorva ürömbííl— illyen románt írnak a’mostani században, óh szegény szépnent mire jutsz még utóbb az illy romániróknál! — nem , tovább nem olvasom, engem is elcsábítna , és százezres lánykára ásítoznék, holott még eddig húsz ezeresről sem álmodoztam.44 Gondolkodva állottam meg a' szoba közepén, varázs hangokként zengett minden felől a’ százezer „már meghódító fejemet44 — kiáltám a’szolgát (kellnert), ’s kérdőm „kié e’ könyv?44 — mert én tőle kérem olvasni — „Egy Kisasszonyé44 — válaszolt ő — „hol lakik ?44 — utal ellenben a’ fogadóval44 szólott ő , ’s fejet hajtva eltávozott. — Ma érkeztem Pestre; az után szemüvegem eltörvén rósz szemeim miatt, ne valakibe botolnék, hon kelle maradnom, ’s hogy időmet rövidítném , az ablakra könyökölve nagyító üvegen e’ könyvet kezdem olvasni; de bezzeg a’ mulatság megforrázott engemet, szívemet kétség örvényébe taszítá, mélázva ábrándoztam a’százezerről, szüntelen e’ temérdek somma lebegett előttem ,,megyek—kiáltám desperate — a’ könyv birtokosához, ’s lebeszélem őt az illy románok olvasásáról.44 Sebtében fölcsinosítom magam , ’s a’ szolgától megizeném a’ kisasszonynak , hogy engedelméből meglátogatom ; a’ válasz örvendetes leve, ’s könyvét magamhoz véve általmenék. Egy csinos leányka fogadott, egész szívbeli részvétellel jelenté ki örömét látásomon , megmondám nevemet, ’s ő vítta rá , hogy ismeri több híres munkáimról, ámbátén egy köszöntő versnél a’ ,, hasznos mulatságokban" soha többet ki nem nyomattam. Elé hozom a’ románokat, szavaiból megérthetem, milly nagy kedvellője az olvasásnak ,,a’ románvilág boldog világ!— felsohajta ő — ah szeretném ha tárgya lehetnék egy románnak.44 — De nem az illyennek — válaszolom, ’s előmutattam a’ könyvet. — „Ez az enyém — kiált ő — ’s örömtől elfogadva kikapja kezemből, kebléhez szorítja , ’s csókkal illeti — kedves könyvem , ugyan hogy jutott ez az étkezőbe?44 Elbeszélem minden észrevételeimmel együtt, ’s kérem óvná magát az illy románoktól; ő nevetett „a’ mélázó románokat nem szeretem — szól víg legyen az egész világ, de kérem az urat meg ne botránkozzék , ezen könyvet fél éve tőlem ellopták, pedig ez a legkedvesebb.44 Mindjárt megmagyarázom a lány ölönét.