Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 16. (1836)
3 ) A' NÉV. Biharunk sántyain lebegsz régi idők viszonyinak bős emléke Név! 's alattad fejlődzik térségi közt clmáslott romok’ üledéke! Ott Ménmarótnak árnya előtt szalad Honunk’ őrössé, ki dúl szavával, Itt Tuhatom örök létre halad A’ Szittya Isten" ditső fiával — Eggy képzi, nagygyá válni mi elég ? Ha önnimn gőgje arra készteti, A’ más’ bús, ha terhelt tisztit a’ rég* Vívni akart lény ki nem viheti; Egygyik érted él tsak, a’ más’ nevet Tégedet és azt is , a’ ki tsak társ , aki áll a* zúznak*, tűri a’ hevet, ’S Téged’ örökké tesz nékie Márs; Eggynél kevesebb vagy a’ Semminél, Másnál mindennél több — nem Entmine?. A' Sziget’ Rabja, Mosolygva kél a’ hajnal ’s én sírva nézem őt’. Derülten az alkony elmén is itt bágy emlődőt; Majd ha ború fedi fénnyek’ Kára derűlnek a* remények* Motsy György m. k. *