Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 16. (1836)

3 ) A' N­É­V. Biharunk sántyain lebegsz régi idők viszonyinak bős emléke Név! 's alattad fejlődzik térségi közt clmáslott romok’­­­ üledéke! Ott Ménmarótnak árnya előtt szalad Honunk’ őrössé, ki dúl szavával, Itt Tuhatom örök létre halad A’ Szittya Isten" ditső fiával­ — Eggy képzi, nagygyá válni m­i elég ? Ha önnimn gőgje arra készteti, A’ más’ bús, ha terhelt tisztit a’ rég* Vívni akart lény ki nem viheti; Egygyik érted él tsak, a’ más’ nevet Tégedet és azt is , a’ ki tsak társ , aki áll a* zúznak*, tűri a’ hevet, ’S Téged’ örökké tesz nékie Márs; Eggynél kevesebb vagy a’ Semminél, Másnál mindennél több — nem Entmine?. A' Sziget’ Rabja, Mosolygva kél a’ hajnal ’s én sírva nézem őt’. Derülten az alkony elmén is itt bágy em­lődőt; Majd ha ború fedi fénnyek’ Kára derűlnek a* remények* Motsy György m. k. *

Next