Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 17. (1837)
’S könnyen élne , pedig érdemtelenül, az utókor. Inkább eltemetem, mint más használja; úgy is már Untig epesztettem magamat ke't hétnek előtte, Mert egykor ládámba nyulok, ’s mit látok ? egek! halt Ke't nagy egér bankóimból könnyen lakomázott; A’ szél majd meg ütött ennek láttára , — no már ez Sok- — De igaz! szomszédom két hagymával adóson»! Át futok, elkérem, még ebiből jó vacsorám lesz, így könnyű elmével adom magam’ által az ágynak . Semmire sem lészen már többé gondom ezentúl, És örömest múlok ki ezen csupa drága világból. — Vég kívánságom pedig ez: kegyes Halley zúzzad Öszve e’ föld minden lakóit porrá, netalántán A’ késő maradék valahogy kincsemre találnád Abból víg hahoták közt könnyen élje világát! N. János VáczraL Tanács. Ha nincsen a’ kihez Kebled lekötve tart, ’S magányban érezed A’ lesújtó vihart. Ha kit úgy tisztelél Ki téged ápola, ■Sincs már többé neked Az édes jó anya* Ha gyászos sír fedi Szerettidnek porát, ’S keserves életed’ Elhagyva bolygódét