Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 17. (1837)

’S könnyen élne , pedig érdemtelenül, az utókor. Inkább eltemetem, mint más használja; úgy is már Untig epesztettem magamat ke't hétnek előtte, Mert egykor ládámba nyulo­k, ’s mit látok ? egek! halt Ke't nagy egér bankóimból könnyen lakomázott; A’ szél majd meg ütött ennek láttára , — no már ez Sok- — De igaz! szomszédom két hagymával adóson»! Át futok, elkérem, még ebiből jó vacsorám lesz, így könnyű elmével adom magam’ által az ágynak . Semmire sem lészen már többé gondom ezentúl, És örömest múlok ki ezen csupa drága világból. — Vég kívánságom pedig ez: kegyes Halley zúzzad Öszve e’ föld minden lakóit porrá, ne­talántán A’ késő maradék valahogy kincsemre találnád Abból víg hahoták közt könnyen élje világát! N. J­án­os VáczraL Tanács. Ha nincsen a’ kihez Kebled lekötve tart, ’S magányban érezed A’ lesújtó vihart. Ha kit úgy tisztelél Ki téged ápola, ■Sincs már többé neked Az édes jó anya* Ha gyászos sír fedi Szerettidnek porát, ’S keserves életed’ Elhagyva bolygódét

Next